Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-19 / 167. szám
2002. július 19., péntek fűm MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Miskolc és tm mm mm kornyéké HÍRCSOKOR 0 Évkönyv. Megjelent a miskolci Szent Ferenc Kórház 2001-es évkönyve. A fotókkal illusztrált kiadványból az érdeklődők megtudhatják, mi történt az intézmény életében az elmúlt egy esztendő alatt. 0 Fogad a képviselő. Fogadóórát tart Káli Sándor, a 3. számú választókerület szocialista országgyűlési képviselője július 22-én, hétfőn délután 4 órától fél 6-ig az Avasi Családsegítőben (Miskolc, Hajós u. 1.). 0 Civilek a weben. A közelmúltban alakult Itthon, Miskolcon Egyesület az interneten is elérhető. Elektronikus portáljuk a www.itthonmiskolcon.hu címen található. ITT ÉLÜNK Folytatják. Szeptember végére tervezik a Vörösmarty-lakótelepen található tér egy részének burkolását, melyre 5 millió forintot szánnak. Jövőre befejeződik a tér teljes felújítása, és a szökőkútat is üzembe helyezik. Fotó: Bujdos Tibor Babapléd Bujdos Attila Gyalázzák a járókelőket a hajléktalanok. Fekszenek a babapléden, a düledező lakótelepi sétány oldalában. Nyár este van, lassan hűl a levegő, de a föld még tartja a meleget. Jó lehet most elheverni. A vesének semmiképp nem kellemetlen. A babapléd rózsaszín, régies, lányos holmi, dülöngélnek a belészőtt vidám mackók. Kábult, megszépített fel- szabadultság. A három ember elég sokat kitakar a mackókból, testük szüneteiben foszladozik az anyag. Nézik az eget, és amit a nyúlánk bokrok megmutatnak még a lakótelepből: az üres ablakokat. Ha elfordítják a fejüket, szemmagasságban előtűnnek a járókelők és a körülöttük bóklászó kutyák. A pléd felől hegyes mondatok veszik célba a mozgó alakokat. Nevetés, csend, nevetés, újabb szavak - az élet helyhez és helyzethez igazított, megfejthetetlen, kényelmes ritmusa. Elvannak, akár festményen a majálisozók. Két férfi, egy nő - kívül helyezkedve a közös sorson, a múló időn. Csak a jókedv számít, az öröm, amit a keresetlenséggel okoznak egymásnak. A terhek nélküli szabadság. Fáradtan sóhajtanak a járókelők. Mi az, a becsület egy ilyen nyári estén? Mennyit ér? Érződik az esetlegesség, hogy mennyire kiszámíthatatlan: az emberben lakó felnőttet, vagy a gyermeket hívja elő a pillanat. Hagyjuk ezt, ne terheljük vele a szívünk. Elvégre jó nem belegondolni, jó nem visszaszólni, figyelni helyette a szakadozó babapléddel birtokba vett személyes teret, a viszonylagos állandóságot a sétával kimért időben. Csupa cserép, csupa segítség „Még szerencse, hogy otthon voltunk, mert különben kiégett volna az egész ház” Ismét tető került föléjük Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - KHE) - Tennivaló persze még bőven akad a házon, a családfőre külső és belső munkák is várnak, de a legfontosabb, hogy a hatgyermekes család elmondhatja: tető van a fejünk felett. A polgármester elkísért bennünket a Molnár család házához.- Most raktuk a tűzfalat - mutatja, sajnos az oltáskor jól elázott az épület. Az udvaron még a helyreállítás nyomai: gerendadarabok, betonkeverő és egyéb kőműveskellékek. A szülők Miskolcra utaztak, a család legidősebb, 18 éves gyermeke, Szabolcs jön ki a kapuhoz. A kicsik sírtak- Mindannyian itthon voltunk, amikor a szerencsétlenség történt - meséli. - Édesanyám átvitte a szomszédba a gyerekeket, én pedig itthon maradtam apuval. Nagyon rossz volt látni, hogy ég a tető, és abban biztos voltam, hogy a födémnek vége. A tűz utáni napokban a család az alsó szinten aludt, én pedig a barátomhoz költöztem. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ennyi segítség érkezett, hasonlóra még nem volt példa - fogalmazott Szabolcs. A családfőt, Molnár Istvánt telefonon értük utói. Mint elmondta, ő is megdöbbenve nézte végig, hogyan válik a tűz martalékává házuk teteje.- A feleségem vette észre a tüzet, aminek az okát azóta se tudták kideríteni. A gyerekek az udvaron voltak, a gumimedencében pancsoltak. Én az apósomat kaptam ölbe, aki velünk lakik, és nem tud járni, a nejem pedig a gyerekeket vitte át a szomszédba. A kicsik sírtak, bennünket is teljesen lesújtott az a tudat, hogy ég a házunk. A tűzoltók megérkezéséig a szomszédommal és Szabolccsal próbáltuk oltani a tüzet, de már nem lehetett. Locsoltuk a két szintet összekötő lépcsőt, mert tudtuk, ha az is tüzet fog, kiég az egész ház. És még szerencse, hogy otthon voltunk, mert ha hétköznap történik a tűz, nem csak a tetőnk van oda. Már kezdtünk volna egy kicsit helyrerázódni, erre ez történik. Azt tudtam, hogy a biztosításom érvénytelen, így pénzem nem lesz a helyreállításra. Azonban a polgármester már közvetlenül a tűz eloltása után odajött hozzám, és közölte: az önkormányzat 500 ezres támogatására számíthatok. Már másnap elkezdte a gyűjtést. Jóleső érzés ez az összefogás, amit tapasztaltunk, mindenki segített, aki tudott, és a legjobbkor jött a segítség, Van még munka Tennivaló persze még akad bőven. A hét végére tervezi Molnár István a tűzfal vakolását, és a bejárat előtti szélfogó felhúzását. Aztán jöhet a padlószőnyeg cseréje (ami teljesen elázott) és a belső festés. Büszke vagyok- Büszke vagyok a szirma- besenyőiekre. Egymás után jelentkeztek a segíteni akaró emberek. Ki-ki erejéhez képest adakozott, illetve kínálta fel saját munkaerejét. Jó helyre került a segítség, nem maradhattak fedél nélkül. Fedor Vince NEVEZETES ÉPÜLETEK Az első nyolc telefonáló A miskolci telefonközpontnak, indulásakor nyolc magánszemély volt az előfizetője - a központosi teendőket pedig Horeczky kisasszony látta el - az összes telefontulajdonos és hívó nagy-nagy megelégedésére. A mai címe szerint Széchenyi u. 52. szám alatti házban 1888 decemberében kezdte meg működését a központ, amelynek tulajdonosai, Wilhellm Hermán és Jenei Soma voltak, ők Silbiger Ármin Széchenyi utcai házának egyik utcai szárnyában alakították ki a miskolci telefonhálózat központját. A fővárosi rendszer indulását követően hét évvel kezdte meg működését a miskolci hálózat, amely kezdetben kifeszített huzalok közbeiktatásával működött, ám mire a századfordulón az előfizetők száma 100 fölé emelkedett, a kábelek zúgására annyian panaszkodtak, hogy ezeket föld alatti vezetékekre cserélték. A korabeli források alapján a központ helye a mai portál bal oldalán lehetett, ahol 1911 után a Belvárosi Takarékpénztár Rt. miskolci fiókja működött. Az épület utcai frontja ma üzleteknek ad otthont. (Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.) Fotó: Végh Csaba Nem boldogulhatnak egymás nélkül Miskolc (ÉM - PTA) - Egy úgynevezett információs csomagot állít majd össze saját településeinek adottságairól több Miskolc környéki ön- kormányzat. Ezzel az érdeklődő befektetők számára azonnali anyagot tudnának magukról biztosítani. A körzetéhez tartozó települések polgármestereivel, jegyzőivel tartott tanácskozást Fedor Vilmos, az 1. számú választókerület országgyűlési képviselője hétfőn Fel- sőzsolcán. A város nehezebben boldogul a környéke nélkül, és a város közeli falvak sem találhatják meg számításaikat a város nélkül. Az együttműködésre szükség van - ezen gondolatokkal hívott össze tanácskozást választó- kerületében Fedor Vilmos. Az országgyűlési képviselő arra kérte a polgármestereket, hogy azok készítsenek el egy úgynevezett információs csomagot saját településeikről, az ott található és befektetőknek kínálható lehetőségekről. A tájékoztató csomagban felsorolhatok az infrastrukturális adottságok, az ipari parkok, telkek, a település kínálta adókedvezmények, bérleti díjak, és minden olyan adat, amely segítheti egy befektetni szándékozó cég tájékozódását. Mindennek a fontossága elérhető közelségbe kerül azzal, hogy a nyár folyamán folytatódnak a Grippen-tárgyalások, és várhatóan az autópálya elkészülte is befektetőket vonz majd a térségbe. A Fedor Vilmoshoz eljuttatott anyagokat több nyelvre lefordítják, amelyet aztán az országgyűlési képviselő az ÁPV Rt.-hez és a minisztériumokhoz is eljuttatta, hogy adott esetben azonnal javasolható legyen egy- egy település bármely, ezen szerveknél érdeklődő befektetőnek. A most tanácskozók szeptemberben újra összeülnek, illetve, a folyamatos kapcsolattartás mellett negyedévenként rendszeresen összehívják a tanácskozást. Repülőtéri utcanév a repülősről Miskolc (ÉM - ML) - Harminc évvel ezelőtt az Észak-Magyarország is megemlékezett arról a tragikus versenybalesetről, amelyben életét vesztette a miskolci repülőklub egyik tehetséges, fiatal oktatója. Várközi Lajos emlékét szerdától utcanév őrzi a miskolci repülőtér mellett. A nagyváradi születésű Várközi Lajos a második világháború idején történt román kitelepítések nyomán kerül családjával Nyíregyházára. Miskolci kötődése a Nehézipari Műszaki Egyetemmel kezdődött, ahol 1962-ben szerzett gépészmérnöki, majd 1967-ben ko- hómémöki diplomát. Repülni 14 évesen kezdett el még áttelepítésüket követően, a miskolci repülőklubnak pedig 1956-ban lett tagja. A versenyrepülés mellett idővel eredményes oktatói és nevelői munkát is végzett, kimagasló repülőedzői tevékenységével így kivívta a hazai sportvezetők elismerését. Várközi Lajos több alkalommal nyerte el a magyar bajnok címet, és rendszeresen részt vett nemzetközi versenyeken is. Húszévesen, 1957-ben szerezte meg a Nemzetközi Repülő- szövetség „ezüst koszorús” minősítését. Eredményei és tapasztalatai alapján került be a magyar vitorlázórepülő válogatott keretébe. A 13. Vitorlázórepülő-világbajnokságon, 1972. július 17-én tragikus körülmények között vesztette életét - kétgyémántos, „arany koszorús” pilótaként.
