Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-01 / 151. szám

2002. július 1., hétfő ÉSUK-MAGYARORSZÁG* AKTUÁLIS / 3 HÍRCSOKOR 0 Névadójukra emlékeznek. Semmel- weis-napi ünnepséget tart ma délután 1 órától a miskolci Semmelweis Kórház. Az ünnepségen megkoszorúzzák az anyák megmentőjének, Semmelweis Ig- nácnak a szobrát. 0 Jogsegély. Ingyenes jogsegélyszolgá­latot tart július 3-án délelőtt 10 órától 12 óráig Miskolcon a Nyugdíjasok B.-A.-Z. me­gyei képviselete (Mindszent tér 3. sz.). 0 Ingyenes jogi tanácsok. Jogi tanács­adást tart július 4-én reggel 8 órától 11 óráig Mezőkövesden, a polgármesteri hi­vatal II. számú helyiségében. MEGINT HÉTFŐ Imázsépítés Kiss József KISSJOZSEF@inform.hu Az a helyzet, hogy - így utólag - én is nagyon örülök, hogy volt ez az opera- fesztivál Miskolcon. Őszintén szólva nem vagyok egy operarajongó, mert keveslem a műfajban az akciót, továbbá úgy vettem észre, hogy a cselekmény hiányát gyakor­ta énekléssel leplezik. De azért szép volt az egész, noha a modernebb zenedaraboknál (lopva kö­rülnéztem) a közönség egy része úgy tett, mint mi a párommal: olyan arcot vágtak, mintha, ez jobban tetszene, mint a Dáridó. Hiába, nemcsak a szépségért kell megszenvedni, de a pozitív imázsért is: merthogy ez lesz Miskolc- nak a fesztiváltól. Ránk is férne a pozitív városimázs, mert akkor nem kellene mindig úgy kez­deni a üdülőhelyi alkalmi ismerősökkel, hogy „...de a környéke, gyerekek, hát az valami gyönyörű!" Közvetlenül az operafesztivált köve­tően látogatást tettünk a fővárosban, ahol felkerestük a kulturális nevezetességeket, pontosabban elmentünk a Mammutba, meg a Vesztendszitibe, mert itt olcsóbb a kézzelhajtós bicikli, mint odahaza. Tekin­tettel a formálódó pozitív Miskolc-imázs- ra, a feleségem bekeményített, és nem en­gedte, hogy kedvenc jogging alsómban menjek: azt mondta, annyira suhog, hogy nem tudunk járás közben beszélgetni (az operákról, bicikliárakról, meg ilyesmikről). / így aztán az érettségi öltönyömben mentem, amit kiegészítőkkel (autóstáska) dobtam fel. Az öltönynek meglehetős naf- talin szaga volt, és annyira kihíztam, hogy a ziherheisztűkkel rögzített nadrág­ban csak úgy tudtam mozogni, mint a pillangókisasszony (opera!). így aztán nem volt idő helyjegyet venni az interszi- tire. Jött a szigorú kalauz, akinek előad­tam a kedélyes nadrágsztorit, mire ő elénekelte a Bajazzók-ból a kacagóáriát, és az utastársaim vigyorgó kórusa előtt jól megbüntetett. Marad a jogging! A világörökség esély az előrelépésre Lehetőséget teremt és korlátokat szab, öröm és félelem az egységes borvidéken A hegyaljai pincékbe bizonyára még többen látogatnak majd el Fotó: B. T. Sárospatak, Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Örömet és fé­lelmet, lehetőséget és kötött­ségeket hoz magával az, hogy Tokaj-Hegyalja a csütörtök este meghozott döntés értel­mében a világörökség részévé válik. Erről nyilatkozott la­punknak három zempléni or­szággyűlési képviselő, dr. Soós Győző és Szabó György (MSZP), valamint dr. Hörcsik Richárd (Fidesz).- Személy szerint örülök an­nak, hogy Tokaj-Hegyalja a világ- örökség részévé vált - válaszolta kérdésünkre dr. Soós Győző or­szággyűlési képviselő (MSZP). Ez nagy lehetőséget, valamint köte­lezettséget is jelent. Ezzel együtt nem hallgathatjuk el, hogy az új helyzet a borvidéken ellenérzése­ket is kivált, ami nagyrészt az új­tól és a mástól való félelem. Ed­dig ugyanis az emberek ezen a vi­déken azt tapasztalták, hogy ha egy döntés a borvidékkel és a bor­ral kapcsolatosan megszületett, az általában megnehezítette az életü­ket, korlátokat hozott magával. Én a félelmet ebben látom. Történelmi alapokon Ezzel együtt a döntés alapve­tően jó - folytatta a szocialista honatya. Magyarországon van már több olyan jó példa, ahol si­került kiaknázni a címmel járó lehetőségeket. Ilyen például Hol­lókő. Hegyalján olyan fejlesztése­ket kell elindítani, amelyek törté­nelmi alapokon nyugszanak. A falvak az elmúlt évtizedekben le­maradtak, s ezt a hátrányos kü­lönbséget be kell hozni és meg kell oldani a borral kapcsolatos problémákat is. Dr. Hörcsik Richárd, fideszes országgyűlési képviselő emlékez­tet rá, hogy először 1995-ben tet­tek kísérletet arra, hogy Tokaj- Hegyalja a világörökség részévé váljon. - Ugyanaz a helyzet, mint amikor tájvédelmi körzetet, vagy nemzeti parkot jelölnek ki - mondja. Egyrész kiemeli a térsé­get, lehetőségeket teremt, más­részt kötöttségekkel is jár. A vi­lágörökség eszköz ahhoz, hogy egy térségi, közös koncepció men­tén továbbléphessünk. Ez a hely­zet segít például a tokaji borok hírnevét eljuttatni a vüág minden tájára. A képviselő szerint a döntés ép­pen időben született meg. Ha ha­marabb jön, nem biztos, hogy Hegyalja - főleg infrastrukturá­lis és szolgáltatási területen - meg tudott volna felelni a címmel já­ró elvárásoknak. Most azonban - s az elmúlt 5 esztendő nagy lökést adott ennek a folyamatnak - a külföldi turista akár több napot is tartalmasán eltölthet a térség­ben - véli a honatya. - Tardy Já­nos és Stumpf István sokat tet­tek azért, hogy ne csak Tokaj, ha­nem Hegyalja más részei is be­kerüljenek a vüágörökség körébe. Mindez azért fontos, mert aki egy egységes borvidéket bármilyen szempontból meg akar bontani, az rossz úton jár - fogalmazott Hörcsik Richárd. Pályázati támogatások Szabó György, az MSZP térsé­gi országgyűlési képviselője ha­sonlóan látja, mint a másik két honatya: a vüágörökség részévé válni önmagában nem elég, a cím csak lehetőséget biztosít az elő­relépésre. - Az érdeklődés min­denképpen megélénkül majd a térség iránt és jelentősen fellen­dülhet az idegenforgalom - hang­súlyozta lapunknak a szocialista honatya. Ehhez azonban javítani kell a fogadókészségen, ami még több forrást igényel. - Úgy gon­dolom, mindezek megvalósításá­hoz - az elnyert cím tudatában - könnyebben lehet majd pályázati támogatásokhoz jutni kormányza­ti és regionális szinten egyaránt. A térség szakembereinek véle­ménye szerint a valódi siker eléréséhez elengedheteüenné vált a tokaji bor problémáinak rende­zése is. Ezzel kapcsolatban Szabó György hangsúlyozta: a kormány­nak, valamint a borkészítés és ér­tékesítés minden szereplőjének van még feladata ebben a kérdés­ben. Amennyiben elkészül a hosszú távú terv, keményebben keU érvényesíteni a minőségi kö­vetelményeket is. Előfordulhat, hogy ez valakit majd hátrányosan érint, ám a borvidék jövőjét te­kintve mindenképpen előnyös lesz - zárta szavait Szabó György. Dolgozunk az idén, hogy jövőre is vethessünk Megyénkben még csak elkezdődött, a legtöbb helyen viszont már javában tart az aratás Sárospatak, Bekecs, Herceg­kút (ÉM - VT) - Azért takarí­tunk be, hogy rendben legyen a föld. Meg hogy jövőre is dolgozhassunk. Akkor talán már nem lesz a jégverés áldo­zata a termés. Nézze meg, ez a zsák búza a család 600 négyszögöles parcellá­ján megtermett mennyiség! Lehet úgy negyven kiló. Egy mázsa ma­got vetettem az ősszel, és még a hóra szórtam a műtrágyát, hogy beivódjon a talajba - sorolja szin­te egy szuszra a sárospataki Szűcs István, a hercegkúti Hosszúhegy- dűlőben. Közben forog körülöt­tünk a kombájn, amelyen még ol­vasható a régi felirat: Vörös Csil- lag MTSZ. A Józsa Gábor vezette gép még a „szépemlékú” időkből való, de tulajdonosa gondosan karbantartja és javítja, így tud se­gíteni a kisparcellás gazdákon. Erre a táblára biztosan nem jönne el az a gép, amelyiket Be­kecs határában láttam, és pilótá­ja gondosan bezárt ajtó mögött vezérelte a gépcsodát. Légkondi­cionált fülkében dolgozott Lénárt József. A kis parcellára nem éri meg hívni „nagy” gépet még a közelből sem, mert annak jóval drágább az üzemórája. Ilyen gyenge eredménynél még a beta­karítás sem kifizetődő, inkább szárzúzás után betárcsáztatom - mondja a közben megérkezett szomszéd árpatábla tulajdonosa. Nemcsak a földön fekszenek, ha­nem a szemet is elhagyták a ka­lászok. Józsa Gábor ezek után úgy dönt: inkább a saját táblá­ján is „veszni hagyja” a termést, és hazaindul. Cséphadaróval is kellett De nem volt mindig gép, ame­lyik forogjon a hegyoldalban! - hívja fel a figyelmemet a gazda, akinek szeme nem tudta hizlal­ni a termést, hiába állt a kom­bájn lépcsőjén. Én már tizenöt évesen kaszás voltam ebben a táblában, amit aztán az apám örökölt, majd tőle én. Akkor a Lénárt József Bekecs határában vágta a gabonát Fotó: V. T. kereszteket szekérrel vittük be Patakra, majd az udvaron kazal­ba raktuk. Ötven keresztet (azaz 900 kévét) adott ez a tábla, ami 25 kilóval számolva 12 mázsa. Ma már 15-öt várnék, ha nincs katasztrófa. De azt meg kellett tanulnom már régen, hogy a me­zőgazdaságban az időjárás a mester, nem a gazda. Aztán jött a cséplőgép, etettük és kicsépel­te a szemet. Amiből zsúpfedelet akartunk készíteni, vagy a szal­mazsákba keUett tölteléknek: azt kézzel, cséphadaróval kellett ki­csépelni, hogy ne törjön a szal­ma - folytatja a régi időkre em­lékezéssel Szűcs István. A gépi szalma meg ment alomnak. Kicsik a gazdák Azt meg kell hagyni: ahol a jég nem verte el a termést, ott az aszály miatt örülhetnek a gaz­dák már a jó közepes termésnek is. így ezt a néhány tíz hektárt kivéve a szokásos menetrend szerint folyik az aratás. A na­gyobb területen gazdálkodók ha­talmas, modern kombájnokkal, két pótkocsival megterhelt szál­lítójárművekkel viszik a termést a szárítókba. A kis gazdák meg (lényeges a különírás) várják a nekik megfelelő aratógépet, és a tábla szélén esetleg másnapig őr­zik a ponyván a magot. Otthon meg szívlapáttal forgatva szárít­ják a verandán. Merthogy ők csak kicsiben gazdálkodnak. VILLÁMV0KS Elismerésnek tekintik Korábbi kérdésünk: Nagy elismerés-e, hogy Tokaj-Hegy­alja a világörökség részé lett? A leadott voksok aránya: Igen: 82% nem: 181 Mai kérdésünk: Elégedett-e a XVII. labdarúgó-világ­bajnokság végeredményével? I*un*e | észju-magymország * Szavazatát leadhatja: MEGKÉRDEZTÜK: MI A VÉLEMÉNYÜK, HOGY A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE LETT A T0KAII BORVIDÉK? j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j j'j j'j’J j j j j j j j J 2 3 J jjJr>Tj'jjjJ jjj jj j j j j Jjj j j j j * j j j J jjj // j J Jj j Jj* j j ij j) j j'xJ'Jv J j J j j j j jj j j . V éleményem szerint a megtisztelő cím fel­lendülést hozhat a térség­nek, s ezen belül Herceg- kútnak is. A vüág megis­merheti majd a borvidé­ket, s benne a mi telepü­lésünket. Bízom benne, hogy egyre több turista - köztük borszerető ember - látogat el hozzánk. Ah­hoz azonban, hogy min­dezt elérjük, sok még a reánk váró feladat. Götz István Hercegkút, bortermelő N agyon örülök, hogy a hercegkúti pince­sor is a világörökség része lett. Tudjuk, hogy ez a cím pénzzel nem jár, ezzel együtt minél hamarabb meg kell lép­ni az ehhez kapcsolódó aktuális fejlesztéseket. Nem lesz könnyű mun­ka, de minden más be­ruházást alárendelünk a szükséges munkála­toknak. Kerchner István szövetkezeti elnök, Hercegkút A világörökség részé­vé válni előkelő do­log. A kitüntető címet valószínűleg ritka bor­készítési kultúránknak, a tájnak, valamint Tokaj városának kö­szönhetjük. A legkéz­zelfoghatóbb ered­mény reményeim sze­rint az lesz, hogy jelen­tősen megnő a borvi­dékre látogató turisták száma. Dr. Kovács Tibor birtokigazgató, Tokaj H azánk - s talán a világ - egyik leg­rangosabb borvidéke vált most a világörök­ség részévé. A térség legnagyobb vonzereje a bor. Mindezek mellett az is fontos, hogy az ittélők jól érezzék ma­gukat, hiszen csak ak­kor tudják kimutatni vendégszeretetüket, ami az idegenforgalom te­kintetében fontos. Bacsó András ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ, TOLCSVA J ó reklám ez a térség­nek, várhatóan a tu­risták száma nőni fog, ami nagy lehetőségeket rejt magában. Remélem a vidék vonzóvá válik a befektetők számára, ami pezsgést hoz a gazdasági életbe is. A növekvő be­vételek pedig újabb beru­házásokat hoznak majd. Megújulhatnak a műem­lékek, minőségi száüás- helyek épülhetnek. Leskö István ÜGYVEZETŐ ELNÖK, S. PATAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents