Észak-Magyarország, 2002. június (58. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-26 / 147. szám

2002. június 26. szerda MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Miskolc és környéke 0 Szolgálati ünnepség. Szakmai pályá­zatok díjkiosztó ünnepségét rendezi jú­nius 26-án délután 2 órától Miskolcon, a vasgyári közösségi házban a Területi Gondozószolgálat. A helyszínen az intéz­mény életét bemutató kiállítás nyílik. 0 A „Közlekedési napok” keretében rendez idén infor­matikai fórumot a Miskolc Városi Közlekedési Rt. A jú­lius 11-én esedékes (reggel 9 órakor kezdődő') esemény helyszíne az önkor­mányzati társaság Szondi utcai központ­ja. Programjában beszámolók, kerekasz- tal-beszélgetés, bemutatók szerepelnek. 0 Fogadóóra. Fogadóórát tart ma Alak- szainé dr. Oláh Annamária miskolci al­polgármester délután 2 órától a város­házán. Délután 1-től érkezési sorrend­ben húszán kaphatnak sorszámot a por­tán a fogadóórára. VÁROS/KÉP vvv J' j-w'J-i wS EM-PORTRE Egy boldog pedagógus Miskolc (ÉM - KHE) - A napokban szerezte harmadik diplomáját Skultéty Zoltánná. Ez 3 százalékos béremelést jelent számára. Az anyagi megbecsülés azonban szerinte mellékes, ami boldoggá teszi: a tanítvá­nyai között tanulással, papír­gyűjtéssel vagy éppen túrá­zással eltöltött órák. Matematika-Porosz szakos diplomája meg­szerzése után a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában kezdte a tanítást, és azóta is eb­ben az intézményben oktatja és szereti nö­vendékeit. Pályakezdő korában egy idősebb kollégája azt mondta neki: a gyerekek job­ban szeretik a fiatal kollégákat, mert a fi­atalságnak megvan a maga varázsa. Ez a varázs azonban idővel elmúlik.- Az én esetemben nem múlt eb- állítja Skultéty Zoltánné, s rögtön kiderül, hogy miért. - Nagyon szeretőm a gyerekeket, már diákkoromban is gyakran vállalkoz­tam gyermekcsoportok vezetésére, irányí­tására. Két éve vagyok az iskola diákönkor­mányzatának patronáló tanára. Skultéty Zoltánné szervezi az iskola papírgyűjtési akcióit is, melyek bevételéből finanszírozzák a tanulmányi és sportver­senyek nevezési díjait. A pénzből jut a Má­tyás-emblémával díszített pólókra is, melye­ket év végén a kimagasló teljesítményt nyújtó diákok vehetnek át jutalomként.- Azonban a nyár a legpompásabb! - lel­kesedik a matematika-orosz-számítástech- nika-angol szakos tanár. - A tavalyi ország­járó túránk annyira jól sikerült, oly sok élményt szereztek gyerekek és pedagógusok egyaránt, hogy rosszabb napjainkon még ma is fertődi kerékpártúrákat emlegetjük. Az idén 53-an indulunk, hogy megismerjük az Őrség tájait és nevezetességeit. S hogy miért vállalja a pluszfeladatokat?- így vagyok boldog! Ezt szeretem csinál­ni - ad rövid magyarázatot. Kilóg az elektromos kábel egy ma már használaton kívüli belvárosi üzlet falából. Ebben az épületrészben egy gyorsétterem működött egykor. A falból kilógó vezeték csúnya. És hogy balesetveszélyes-e, remél­jük, erről senki nem akar személyes tapasz­talatokat szerezni. Fotó: Ádám János Üdvözlet Miskolcról - képeslapmozaik Miskolcról a századforduló éveiben is több és igényesebb képeslap készült, mint most Papp Tímea Miskolc (ÉM - PTA) - Ahogy egy turista láthatja Miskolcot, magunk is átélhet­jük. Csak meg kell próbálni úgy végigmenni az utcákon, mint ha először járnánk raj­ta. Ilyen szemmel nézve jönni csak rá, milyen egyszerű, de alapvető dolgok hiányoznak. A mai miskolci képeslapok például árnyékuk csupán a régieknek. Hatféle képeslapot terítenek elém az égyik posta ablakában. Ez itt mind Miskolc, tessék vá­lasztani! - mondják, de nem tu­dok. Attól eltekintve, hogy az egyiknek a szegélye lila, a má­siknak kék vagy barna, nincs sok különbség közöttük. Aztán már nem is akarok választani. Nem találni olyat, amit a legkedvesebb ismerősömnek is szívesen és büszkén elküldenék azzal, hogy: Üdvözletemet küldöm ebből a gyönyörű városból, az idő szép, sok minden történik velem, kár, hogy nem látod, legközelebb ne­ked is jönnöd kell! Nézz a képre és irigykedj! Szétnézek máshol is, de nem találok „kincset” a sok csőrikés, meg rózsás lap között. Már sétál­gatok egy ideje üzletből üzletbe, könyvesboltból könyvesboltba, de csak nem akadok a miskolci relikviák útjába. (Az egyik, Bük- köt ábrázoló képeslapot majd­nem megvettem, de aztán még­sem, mert nem tetszett, hogy a képeslap egyik felén a Bükk lát­ható, a másikon pedig egy fehér Mustra Fotó: Ádám János lovon csipkés fehérneműben és lebegő muszlinban vágtató nő.) Még egy próbát teszek a főutcán, ahol az operafesztivál ideje alatt kirakodósátrak állnak. A vászon­ponyva alatt csupa érdekes hol­mi kapható, így: Erzsi, Jenő, Ró- zsika és egyéb feliratú lila és sárga bögrék, bizsuk, fatálak és üvegpoharak, indiai kendők, kí­nai Buddha-alakok és még sok más. Miért lenne bármink Mis­kolcról?- kérdezi az eladó. Mi Kecskemétről jöttünk. A város megérne egy sorozatot A laikusnak sem nehéz megállapítani, amit a hoz­záértő mond: ha összehason­lítjuk, a századfordulón Miskolcról több és szebb ké­peslap készült, mint ma. Ahhoz képest, hogy a techni­ka napjainkban sokkal fejlet­tebb, a régi miskolciak koruk színvonalának megfelelően igé­nyesebb és több képet készítet­tek Miskolcról, a város értéke­iről. A magánfényképezés luxus volt, csupán néhány maradt fenn, azok is főképp a családot örökítik meg. A kereskedőknél viszont szokás, sőt, divat volt a cég fotós, képeslapos reklámo­zása. Ennek eredményeképpen a legtöbbet használt épületek, legforgalmasabb városrészek jól dokumentáltak. Képgazdag Kismiskolc A század eleji képeslapok felhasználásával várostérképet, fotóalbumot tervez készíteni a Lézerpont Stúdió, közösen a B.-A.-Z. Megyei levéltárral és a megyei múzeummal - mondta el lapunknak Barna György, a Lézerpont Stúdió ügyvezetője. Az alapot egy 1897-ből való vá­rosrendezési térkép adja. A kor­dokumentumon - restaurálás és nagyítás után - elhelyezik a fényképeken őrzött épületeket, városrészleteket. Annak érdeké­ben, hogy a térkép minél rész­letesebb és érdekesebb legyen, bővíteni kívánják az immár kö­zel 900 darabos gyűjteményt. Az egykori főutcáról, Tapolcáról, Lillafüredről, „Kismiskolcról” bőséges anyag gyűlt össze. An­nál kevesebb korabeli fotó ke­rült elő a „Nagymiskolc” terü­letéről, a régi Vörösmarty, a vasgyári, a görömbölyi város­részről, pedig valószínűleg a fió­kok mélyén, a padlásokon ezek­ből is akad fennmaradt emlék. A Lézerpontban szeptemberig gyűjtik még a relikviákat, ame­lyeket néhány perc alatt számí­tógépre viszik, majd azonnal visszaadják gazdáiknak. Van új a nap alatt Ami a mai miskolci relikvi­ákat illeti, azokról kevésbé elis­merően nyilatkozott. Az ezek­ben az évtizedekben „termett” képanyagból száz év múlva ne­hézkes lenne részletes, korhű óriástérképet készíteni. Ma a boltokban néhány kivétellel ál­talában sablonos és nagyon rossz minőségben kivitelezett képeslap kerül forgalomba.- Érdemes lenne kidolgo­zott koncepció szerint egy so­rozatot készíteni a mai Mis­kolcról. Be lehetne mutatni a polgárházakat, az új Tapolcát, és Lillafüredet is, úgy ahogy eddig még nem. Nyilvános illemhelyek helyett kapualjak A városháza illetékese is kevésnek tartja a megyeszékhely belvárosában a WC-t Miskolc (ÉM - BGyr, CsZs)- Miskolc főutcáján három nyilvános illemhely vehető igénybe. Ez vagy kevés, vagy a köztük lévő távolság nagy. Tény: sokan kapualjakban kénytelenek elvégezni kisebb- nagyobb dolgaikat. Kevésnek találja a belvárosi nyilvános illemhelyet a körzet egyik önkormányzati képviselője, dr. Csiba Gábor (MKDSZ, Fidesz- frakció) is.- A közgyűlésben szóvá tettem, hogy ha Miskolc kedvező képet szeretne kialakítani magáról, eh­hez szükséges a megfelelő háttér megteremtése. Ehhez természete­sen a nyilvános illemhelyek is hozzátartoznak. Reményeim sze­rint még a nyári idényben több mellékhelyiség is megnyílik majd. Nem vitás: kevés Hogy kevés az illemhely, azt nem vitatja Papp Tamás, a város­háza osztályvezetője sem. A meg­oldás több millióba kerülne.- A 70-80-as években sok illem­helyet létesítettek, azonban eze­ket nem fejlesztették kellőképpen, így a 90-es évek elejére bezárat­ták ezeket. Foglalkoztunk azzal, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő nyilvános illemhelyeket alakítsunk ki. Terveink szerint a „földszinten” is szeretnénk építe­ni. Több millió forintos kiadások­ról lenne szó - mondta a város­háza illetékese. Egytől egyig Végigjártuk a belvárost, hogy pontos képet adhassunk róla, mi ma a helyzet ezen a téren. A Baj- csy-Zsilinszky úttól indulva az első igénybevehető hely a Szinva- park, amelynek minden emeletén található egy mellékhelyiség. Itt a mozgássérültek számára is kü­lön részt tartanak fenn. Higéniai szempontból mindegyik kiváló. Erről tanúskodnak a tízpercen­ként felmosott padlók, a tiszta tükrök, a modern felszerelés. A magas színvonal ellenére bárki ingyen is igénybe veheti a szol­gáltatást. Nem úgy, mint a Centrum Áru­ház emeletén lévő illemhelyet, ahol a használati díj 40 forint, rá­adásul a kellemetlen szagokkal is meg kell birkóznunk. Talán nem is mindenki számára világos, hogy itt működik egy nyilvános toalett, hiszen elrejtve, a raktárak közelében áll. E két épület közöt­ti távolság nem túl jelentős, de a következő WC eléi'éséig kell még mennünk valamennyit: a vil­lanyrendőrnél található illemhely tiszta, gondozott. Odébb, az Erzsé­bet térinek a használata sem díj­mentes, a tisztasággal azonban elégedettek lehetünk, sőt a levegő sem mondható rossznak. Smink­igazításra, fésülködésre azonban nem igazán alkalmas a hely, ezt bizonyítja a mosdó feletti tükör minimális mérete. Mégis inkább ide tér be az ember, mint a Búza téren található mellékhelyiségbe. A látvány nem túl bizalomger­jesztő. Már a lépcsőn lefelé lép­Működő szolgáltatás Fotó: B. T. kedve meggondoljuk, valóban be- menjünk-e? A csempe több helyen felvált, a bejárat előtt darabokra tört fotel árválkodik. Ezenkívül barátkozhatunk kisebb pókokkal, hiszen pókhálókból épp elég van. A WC-kagyló tisztának mondha­tó, a környezetében lévő tárgyak nem annyira. A legdrágább nyil­vános hely üzemeltetője viszont megbízható, tisztességes ember, hiszen távozáskor még számlát is ad. Akik az említett toalettekkel nincsenek megelégedve, jobban teszik, ha betérnek valamelyik kávézóba, vagy sörözőbe, ahol egy finom kávé, vagy ital mellett a mosdót is igénybe vehetik. E gyáltalán: van nyilvá­nos illemhely? Mert én nem tudok róla. Azt tudom, hogy az üzlethá­zakban vannak nyilvános mosdók. Egyébként sem mennék a belvárosban mellékhelyiségekbe, mert nekem higéniailag nem felelnek meg. CSIKAl JÓZSEFNÉ (42), ÜGYVITELI ALKALMAZOTT A z igazat megvallva nem szoktam nyilvá­nos mosdókba járni, az utcai WC-be nem szíve­sen tér be az ember. Akkor inkább a bevásár­lóközpontokba, ott leg­alább higéniailag is megfelelnek az illemhe­lyek, és nem kell értük fizetni. Vámosi Zsolt (17), tanuló A nyilvános WC-ket ha tehetem, inkább ke­rülöm. Nagyon rossz ál­lapotban vannak higéni­ailag, ráadásul fizetni is kell érte, nem is keve­set. Ha már elkerülhe­tetlen, a bevásárlóköz­pontokban található toaletteket választom. Magyar Gábor (19), TANULÓ osszul néznek ki a belvárosban találha­tó mosdók. Talán három van összesen, higéni­ailag pedig kifogásolha­tók. Életemben nem lát­tam még ilyet, az Inter- spárban olyan szép a WC, az utcán nem lehet­ne megcsinálni? Banczó Béláné (60), nyugdíjas égen rengeteg helyen volt nyilvános WC, ma már alig található. Az a legrosszabb, hogy a külföldiek sem tudnak hová menni. Én egyéb­ként nem járok mellék- helyiségekbe az utcán, így nem tudom, milyen állapotban vannak. Id. Kapcsó Gyula (73), NYUGDÍJAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents