Észak-Magyarország, 2002. június (58. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-18 / 140. szám

2002. június 18., kedd ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG# KULTÚRA / 6 OPERAMI-PROGRAMOK MA 11 óra, Játékszín Előadás a kékszakállú herceg váráról Kovalik Balázs, rendező Filmvetítés: Pillangókisasszony Vezeti: Bócz Sándor 17 óra, Zenepalota Koncert Bartók + Puccini műveiből Közreműködik: Bartók Béla Ifjúsági Zenekar Vezényel: Ménesi Gergely 18 óra, Játékszín „Forgatós"- Bartők-művek Kelemen Barnabás és Kokas Katalin koncertje 19.30 óra, Nagyszínház Puccini: Pillangókisasszony A Bukaresti Nemzeti Opera vendégjátéka Szólisták: Butterfly - Mariana Colpos Pinkerton - Alexei Srebnitkii Suzuki - Mihaela Agachi Sharpless - Sever Barnea Vezényel: Adrián Morar Rendező: Jean Ranzescu HOLNAP 11 óra, Játékszín Bartók Béla életútja (dokumentumfilm) Filmvetítés: A Nyugat lánya 16 óra, Egressy Béni Zeneiskola, Puccini: A Nyugat Lánya (részletek) 17 óra, Kamaraszínház Bartók: A fából faragott királyfi (bábelőadás) 19.30 óra, Nagyszínház Bartók: A Csodálatos Mandarin (balett) 21 óra, Nyári Színház Bartók: A Kékszakállú Herceg Vára Hárfaest után rezes kvintett Miskolc (ÉM) - A Közép-Európában egyedülálló Magyar Hárfaduó a roman­tikus estjén francia és angol darabokat ad elő a Miskolci Galéria udvarán június 20- án, csütörtökön este 9 órától. Másnap, ugyanezen a helyszínen a Miskolci Nem­zeti Színház zenekarának rézfúvós szó­lamából alakult Theater Brass lép fel este 10 órától. A kvintett műsorában a klasszi­kus darabok mellett dzsessz, valamint könnyűzenei átiratok is hallhatók lesznek. TELEVÍZIÓ lllúziógyár Bánhegyi Gábor A Barátok közt titka nem az, hogy magyar. Il­letve az is, de még inkább azt az illúziót keltik bennünk, mi is így élünk. Pedig dehogy. Nincs nekünk fodrászüzletünk, se biszt­rónk, még csak jól menő káefténk sem, mert ha bármelyikünk lenne, nem néznénk a sorozatot, hisz’ keresni kell a pénzt, de nagyon. Azok ott a varázsdobozban nagyon jól élnek. Szinte nem is dolgoznak, legalábbis nem látjuk. Mert a sorozat kitalálói és élet­ben tartói pontosan tudják, erre senki sem kíváncsi. A fogyasztó az nem egyén, hanem tömeg. Annak pedig ízlése van, ha mások formálták, ha nem, olyan, amilyen. A tömegízlés meg bizony arra kíváncsi, ki, kivel, hogy, miért, mettől, meddig, visz- sza-e, avagy végérvényesen szét. Mert az életünk egymásról szól, és zömmel azzal az emelkedettséggel, amelyet a sorozat elébünk tálal. Mert bizony okafogyott lenne a fentebb stíl iránti igyekezet, amikor leg- belül mindannyian tudjuk jól, Józsi bácsi gondolatban nem a hegeli eszmék rabja krumplikapálás közben, hanem bizony párhuzamot von a filmbéli Józsival és néki ad igazat, amikor végiggondolva a világ sorát, arra a következtetésre jut, a bitang kölkök nem egészen jó irányba kanyarítják életük fonalát, ha nem apjuk bölcs útmu­tatásait követik. És így tovább. Mert bizony, kéz a szívre, igazából ilyenek vagyunk, többnyire közhelyes helyzetekben közhelyeket használva „pa- nelkodunk” egymással, majd a panelban a dobozra meredve igazolást látunk, az úri középosztály sem különb, mint mi. A pa­nelgyárosok pedig a mi meredésünk közben minket vizslatnak és mosolyognak, mert mi mint tömeg segítünk a vál­lalkozás nyereségessé tételében. A haszon egy ki-csit a miénk is. Az erkölcsi részt meg is kapjuk belőle estéről estére. A Barátok közt című sorozattal Égffiff kapcsolatos játékot találnak a: fcuutn teszt.boon.hu címen A tökéletesség költözött a színházba Világszínvonalú nyitó koncertet hallhattunk a Bartók+Puccini Operafesztiválon A nyitó koncerten Fotó: Végh Csaba Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - A Bar­tók+Puccini Operafesztivál nyitó hangversenyének prog­ramja és a közreműködők olyan minőséget képviseltek és produkáltak, amely megállná a helyét a világ bármely fesztiválján... Bartók: A kékszakállú herceg vára című operája Balázs Béla szövege alapján íródott. A szerző­páros a szimbolikus alkotásban az örök férfi és az örök nő kapcsola­tán keresztül mutatja meg a titko­kat és rejtelmeket, azok megisme­résének óhaját. Elsőként a kar­mestert, Vladimír Jurowskit mél­tatom, akinek keze alatt tökélete­sen szólt a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A partitúra tökéletes is­meretén túl az azonosulás mély­ségéig ismeri Baj~tók művét. Nem­csak kidolgozta a művet, hanem bútokéban van a bartóki szándék­nak, ismeri a mű szimbolikus rendszerét. Színek, effektusok, rit­mika, hangzásarányok, erő és gyöngédség a sötéttől a ragyogóig, árnytól a napfényig - minden ki­munkált. A két szólistát felülmúl- hatatlanul jónak éreztem. Leg­szebb erényük az volt, hogy bár a mű koncertszerű előadásban szólalt meg, olyan átütő erejű drá­mai megjelenítést láttunk, hallot­tunk, amelyben színészi eszközök­kel is elénk tárták a két ember ví­vódását, a lélek kapuinak kitárá­sát. Csodálatra méltó, tiszta ma­gyarsággal énekelte Judithot Hedwig Fassbender. Nőiessége, tisztasága, a férfi meghódításáért tett igyekezete, majd az örökké tartó éjszaka zenei megalkotása mesteri volt. Polgár László való­színűleg ma a világ legjobb Kék­szakállúja. Szuggesztivitása, érzel­mi és hangi sokszínűsége színészi eszközökkel társítva a teljességet és tökéletességet nyújtotta. A koncert második felében Puc- cini-áriák és szerelmi kettősök hangzottak el. A zenekar és kar­mestere nemcsak kísérte a szólis­tákat, hanem igazi partnerei vol­tak. Tokody Ilona, a magyar ope­raéneklés első számú sztárja, el­bűvölő volt. Ő nem a fékezhetet- len erejű, hanem a kimeríthetet­len érzelmi gazdagságú művész. Meleg tónusú hangján a Tosca, a Manón áriái és jelenetei csendül­tek fel. S egy igazi hangfenomén vendége is volt az estnek, Giuseppe Giacomini. Ő a hőste­nor. Egy igazi fiziológiai-vokális csoda, akinek „torkában” egy ba­ritonista és egy tenorista „műkö­dik” egyidejűleg. Minden hangja sötét színű, elsodró erejű, korlát­lan intenzitású. Kettőseik érzel­mileg tökéletesek voltak, de amíg Tokody az értékes „mezza voce” hangjait nyújtotta nekünk, addig partnere teljes hangi nyitottság­gal „vadította meg” a közönséget. Ezen az estén a tökéletesség köl­tözött a Nyári színházba... A karmester „újraszülte” a Kékszakállút Polgár László itthon érzi magát otthon, Zürichben pedig „csak” jól... Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Nagyon jó, hogy kezd megszűnni a kultu­rális események Budapest-cent- rikussága - állítja Polgár Lász­ló operaénekes, aki az opera- fesztivál nyitó koncertjének egyik szólistája volt.- Elszomorító lenne, ha be­fuccsolna ez a fesztivál - tette hoz­zá a színidirektor-választás kap­csán kialakult bizonytalanságra utalva -, de ha a segítségemet ké­rik, biztos, hogy mindent megadok. A Kékszakállú herceg vára cím­szerepének éneklése a fesztivál nyi­tó koncertjén az énekes számára is nagy élményt jelentett, bár az ere­deti tervek szerint a Juditot ének­lő Komlósi Ildikó helyett Hedwig Fassbender volt a partnere.- Kiderült, hogy ez a rendez­vény júliusra volt beírva Ildikó naptárába -, most Tokióban Car­ment énekel. Fassbendert koráb­ban hallottam, borzasztóan meg­fogott a zeneisége, és tetszik a Judit-felfogása. A koncert megle­petése pedig a fiatal karmester, Vladimír Jurowski volt, akit a zenészek „messiásként” követ­tek. Én 31 éve énekelek, de ki merem jelenteni, hogy ilyen fel­készültségű és tehetségű karmes­terrel még nem dolgoztam. A da­rab nehézsége számomra abban áll, hogy több mint kétszázszor énekeltem, nagyon nehéz újra­születnem benne. Ezzel a fiatal­emberrel újraszülettem... A legemlékezetesebb Kékszakál­lú-előadásaként az elsőt említi:- Az a szerencsém, hogy au­tentikus személlyel tanultam be a darabot: 1980 szeptemberében éne­keltem először, Ferencsik János­sal. Ő ott volt az ősbemutatón, még hallhatta Bartók instrukcióit. Míg élek, nem felejtem el azt a hóna­pot, amit vele és Hamari Júliával együtt dolgoztunk, hogy Bartók születésének 100. évfordulóján elénekeljük a művet. Ferencsik azt mondta: hülye vagyok, hogy két ilyen kezdővel elvállaltam ezt a koncertet. Amikor jöttünk le a színpadról, magához húzott, s re­kedtes hangján azt mondta: „nem bántam meg” Ez volt a legnagyobb dicséret, amit életemben kaptam. A kottát, melybe ő írta az elvárá­sait, otthon féltve őrzöm. A művész a napokban a ber­lini operában vendégeskedik, az­tán repül „munkaadójához” Zü­richbe. Viszont úgy néz ki, a Ma­gyar Állami Operaházban nem énekel a következő évadban.- Eddig az igazgató megküldte az éves tervezetet, ebből ki tud­tam választani azt a tíz előadást, amire szerződtetve vagyok. Az új igazgató küldött nekem tíz dátu­mot -, egyet sem tudtam elvállal­ni, mert mindegyik ütközött a már elvállalt előadásaimmal. És minekutána a zürichi operaház el­sőbbséget élvez, a Magyar Álla­mi Operaházban nem tudtam vol­na fellépni. Úgy éreztem, ez nem egyeztethető össze a lelkiismere­temmel, és kértem a nyugdíjazá­M ......................... Sok mindenről lemondtam a ha­zai előadások ked­véért, mert szívesen jöttem... POLGÁR LÁSZLÓ OPERAÉNEKES .................................................H sómat. Gondolom, nem lesz túl nagy a nyugdíjam: 31 év után Kos- suth-díj és Érdemes Művész cím mellett 141 ezer forint a bruttó fi­zetésem. Meg kell mondjam, én „fizettem” az operának, mert a re­pülőjegy többe kerül Zürich-Bu- dapest között. De gondoltam, ennyivel tartozom hazámnak és a közönségnek. Sok mindenről le­mondtam az itteni előadásokért, mert szívesen jöttem. A rangos zürichi operának megbecsült művésze, mégis azt mondja:- Otthon itthon érzem magam, Svájcban csak jól... KÉPTÁR: JAPÁN BABÁK Puccini több műve vezet min­ket a Távol-Keletre, például a Pillangókisasszony vagy a Tu- randot, ezért is rendezték meg a Japán babák című kiállítást a Hermán Ottó Múzeum papsz­eri épületében. A tárlat felér Egy morc vitéz... egy kultúrtörténeti utazással: egy-egy figura bepillantást en­ged a japán színház, a kabuki világába, de találkozhatunk a legismertebb japán mesefigurá­val, Momotaróval, a barackfiú­val is. Egy ifjú lány Asszonyok Barackfiú Harcos Fotók: Dobos Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents