Észak-Magyarország, 2002. május (58. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-14 / 111. szám

2002. május 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG& KULTÚRA / 6 0 Vendég a Click. A „Hassler Énekegyüt­tes és barátai” sorozat következő rendez­vényét ma este fél 8-tól tartják a Miskolci Galériában. A vendég a Click Jazz Bánd. 0 Városházi esték. A Lvovi, a Krakkói Zeneiskola és az emődi Reményi Ede Zeneiskola növendékei adnak koncer­tet május 16-án, csütörtökön este fél 6- tól Miskolcon a Városháza dísztermében. 0 Dixie-kJub. A Miskolci Dixieland Bánd klub­ja lesz május 16-án, csütörtökön este 8 órá­tól a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. TELEVÍZIÓ Kellő alázattal Bujdos Attila Bereményi Géza történelméről mutatta be riportját a Duna Televízió. Az író és filmrendező a rutin unalmával, kevés át­éléssel adta elő szokásos történeteit saját életéről, a számára fontos emberekről és helyekről, miközben ezeket részben meg­mutatta a kamera. Kellő alázattal, a mondandót zavaró kér­dések nélkül készített mosolyalbumot lát­hattunk. Az egyetlen újdonságot Bereményi ismerői számára legfeljebb az jelenthette, hogy a művek íme összeálltak különféle szempontok alapján rangsorolható és ma­gyarázható életművé. És itt nagyjából meg is akadtunk. Len­ne még kérdés, ami ezúttal hiába várta a válaszát. A világ nagy összefüggéseit fürkészők például nem tudhattak belekapaszkodni a pillanatba, amikor a mennyiség minőségbe csap át, semmit sem érthettek meg abból: hogyan és mitől izmosodik az alkotói pálya. Értelmezetlenül maradt az idő és a ha­tás viszonya, pedig magunkra is rácsodál­kozhattunk volna, amennyiben Bereményi munkássága kiválóan alkalmas az önma­gunkra való ráismerésre. Hiszen jóllehet nem generációs alkotó ő, de elbeszélései­ben, színdarabjaiban, dalaiban és filmjei­ben az egyik leghitelesebb közvetítője az utat tévesztettek életérzésének, a hetvenes években kiteljesedő tétovaságnak, a ma­gyarázatokig nem jutó jövőtlenségnek. Az eseménytelenség, vagy az alig események művészete az övé. A magukkal valamit kezdeni akarók, de nem tudók a hősei, akiket olykor ugyan valóban a történelem korlátoz a cselekvésben, de legalább any- nyiszor saját maguk. Ha mégis boldogul­nak, legtöbbször csak értetlenkednek: olyan korban nőttek fel, amikor az önál­ló akarat számára kevés tér nyílott, szá­mukra a haladás misztikus ködből dereng elő. Vannak tehát egyfelől, akik végleg „benne maradtak a régiben”, míg mások­nak az ő sorsukból (is) sikerült összehoz­niuk az életművet. Min múlnak a különb­ségek: a tehetségességen, a kitartáson és még min - ezt lett volna jó megérteni Bereményi Géza történelméből. (Bereményi Géza történelme, Duna Tele­vízió, szerkesztő-riporter Pintér Judit, ren­dező: Mispál Attila) ÉSZAK További tv-jegyzetek a következő honlapon olvashatók: www.boon.hu/extra/tv-iegyzet KONYVBARAT Az Olvasás Éve A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Múlt keddi kérdésünk: Melyik Szabó Magda-regényből készült nagy sikerű magyar tévé­filmsorozat? Helyes válasz: Abigél Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának című köte­tét Takács Józsefné (Mis­kolc, Miklós u.) a Géni­usz Könyváruházban (Mis­kolc, Széchenyi u. 107. Tel.: 46/412-932) ve­heti át. Mai kérdésünk: Ki volt Beöthy László? A megfejtéseket hétfőn délig várjuk az Észak szerkesztőségébe (Miskolc 3501., Pf.: 351.) Válasz: ......................................................... Név:............................................................. Cím:............................................................. Magyar avantgárd a tengerentúlon Mattis Teutsch-kiállítással debütált az Egyesült Államokban a miskolci MissionArt Galéria Amerikából jöttek: Kishonthy Zsolt és Jurecskó László Fotó: Méhes László Méhes László Miskolc (ÉM) - A magyar- országi műkereskedelem rendszerváltozást követő év­tizedében mindeddig nem fordult elő, hogy magángalé­ria önálló kiállítással ruk­koljon elő a tengerentúlon. Ezt a tételt döntötte meg a miskolci MissionArt Galéria, amely július végéig Mattis Teutsch János munkái mellett a 20. század eleji magyar képző- művészetből ad ízelítőt a Los Angeles-i Louis Stern Fine Árts Galériában. A hazai képzőművészek kva­litásait ritkán kell bizonygatni. Legalábbis Európában, amely­nek művészeti központjaival - legyen az Párizs, Berlin vagy München - a magyar művészek élő kapcsolatban álltak egészen a szocialista államberendezke­dés kezdetét követő „határzá­rig”. A múlt század elejének képzőművészeti termése így a szűkebb környezetben többé-ke- vésbé ismert, szűz'terület vi­szont a tengerentúl és az Egye­sült Államok, ahol a száz év­vel ezelőtti közép-európai avantgárdot épphogy most kez­dik felfedezni. Ugrott a Kék Lovas Annak, amiért végül eljutott az Újvilágba a MissionArt, kiin­dulási pontja lehetne akár az is­meretlen iránti érdeklődés fel­keltése is. Az előzmények azon­ban ennél messzebbre nyúlnak. Egészen addig az országos jelen­tőségűvé nőtt tárlatig, amit Mat­tis Teutsch és a Blaue Reiter, az­az a Kék Lovas címen rendezett meg a Nemzeti Galériában, majd a müncheni Haus dér Kunstban a Jurecskó László és Kishonthy Zsolt nevével fémjelzett, miskol­ci gyökerű művészettörténész- galériatulajdonos páros. Ez az egy évvel ezelőtti nagyszabású bemutatkozás hozta az ismeret­séget az édesapja révén magyar származású amerikai galériással, Louis' Sternnel, aki felkínálta a tengerentúli bemutatkozás lehe­tőségét a MissionArtnak. Az pe­dig már csak további szerencsés együttállása a szervezésnek, hogy az április végén megnyílt Mattis Teutsch kiállítással egy- időben zajlik a Közép-európai avantgárd című bemutató Los Angeles művészeti múzeumában. A világ közepe- Napjainkban nem életmű, hanem téma és ötlet köré csopor­tosulnak a kiállítások, ebből a szempontból a 46 művet, linó­metszeteket, szobrokat és festmé­nyeket tartalmazó Mattis Teutsch János kiállítás rendha­gyó lehet - értékeli Jurecskó László. Emellett azonban a századelő magyar képzőmű­vészetét reprezentáló alkotók is bekerültek a tárlatba - teszi hoz­zá -, mert a válogatással is bi­zonyítani akarták, hogy a ma­gyar alkotók némelyike ugyan­csak érdemes a világhírre. Meg akarták dönteni azt a tételt is, hogy a magyar avantgárdot nem csupán az Amerikában már ed­dig is közismert Kassák és Moholy-Nagy fémjelzi. Mattis Teutsch újrafelfedezé­se a nemzetközi színtéren, és a Nagybányai Művésztelep két vi­lágháború közötti korszakának feltárása a MissionArtnak kö­szönhető. Azzal pedig, hogy a gazdag és jó minőségű életmű egy része most kikerülhetett az Államokba, elindulhatott a vi­lághír felé.- Az Amerikai Egyesült Álla­mok, de különösen New York, ahová szintén meghívták jövő ta­vaszra a Mattis Teutsch-kiál- lítást, ma nemcsak a világ, ha­nem a művészeti élet központja is. Ha egy képzőművészt ott el­fogadnak azzal, hogy megveszik a munkáit, nemzetközi szinten hitelesíti az alkotót, és nem utol­sósorban azt is, aki felfedezte és kiállítja - fogalmaz Kishonthy Zsolt. Majd hozzáteszi: a bizalom megszerzése a MissionArtnak pedig azt jelentheti, hogy elfo­gadják tőlük a későbbiekben azo­kat az újabb alkotókat, akiknek értékét a galéria garantálja. A műtárgypiac alakít A galériatulajdonosok szavai­ból kiderül: az új felfedeztetése és elismertetése külföldön nem pusztán misszió, hanem üzleti vállalkozás is. Mint mondják, azért tekintgetnek Magyarorszá­gon túlra, mert itthon igen szűk keretek között mozog a mű­kereskedelem, ezért elkerülhetet­len az integráció a világ műtár­gypiacához. Ehhez azonban kap­csolatok, ismertség és olyan is­meretség szükséges, mint ami­lyet most a Louis Stern-galériá- val kialakítottak.- Meg kel tanulni, miként le­het a magyar képzőművészetet megjelentetni a világban - utal Kishonthy Zsolt például arra a tanulságra, hogy magyar nyelvű monográfiákkal nem lehet meg­hódítani a világot. Elengedhetet­len, hogy amerikai és német szerzők is értékeljenek egy-egy életműveket, hiszen a művészet egyetemes, ha hiteles és értékes, fölötte áll az országhatároknak. A reszelés hang töretlenül népszerű Horváth Charlie az a szerencsefia, aki megengedheti magának az időtlenség luxusát Miskolc (ÉM - KL) - A nép­szerű nem feltétlenül gagyi - ezt bizonyítja Horváth Charlie töretlen menetelésév­el, hiszen azt az utat, amelyet az igényes könnyűzenéjével jár, aranylemezek szegé­lyezik. Charlie ezen a héten a Rádió GaGa vendége lesz Miskolcon, péntek este egy Pünkösd-partin a Black Tracyben. A reszelős hang úgy egy évtizeddel ezelőtt kezdett igazán népszerűvé válni itthon, s azóta hiába jönnek csőstül az új zenei irányzatok, Charlie megenged­heti magának azt a luxust, hogy ne változtásson eredeti stílusán- még zenésztársain se nagyon. Sőt: még visszafelé is haladhat, ha úgy tartja kedve, hiszen a legutóbbi aranylemezként is befutott album, a Jazz a klasz- szikus jazz zene köntösében hódított. Mindezt Charlie miskolci fel­lépésére készülve mondta el az újságíróknak, hozzátéve, hogy nem szeret a zenéről beszélni, hiszen azt inkább csinálni kell. Most azért megtudhattuk, hogy új lemez készül, s újra a jazz- nosztalgia jegyében. A korong sóul stílusú számokat tartalmaz majd, olyanokat, amelyeket még sohasem hallottunk az előadótól. Meglepetés, hogy a nemrég elhunyt Hofi Géza is énekel a lemezen, egy élőben rögzített felvételnek hála. Charlie az „élőzés” híve, azaz létfontosságúnak tartja a kon­Horváth Charlie Fotó: Internet certeket, az élő zenekari estéket. Sajnos, mostanság ennek nincs meg a pénzügyi háttere - mond­ta az énekes -, hiszen meg kell fizetni egy teljes zenekart, s ezt nem mindig viseli el a közönség vagy rendezők zsebe. - Arra törekszünk, s ezt eddig mindig maradéktalanul sikerült valóra váltanunk, hogy a lemezeink is kvázi élőek legyenek, azaz úgy játsszuk fel a stúdióban a számokat, mintha koncertet adnánk, azaz nem az utólagos szabás-varrásra építünk, inkább csak az apróbb technikai hibákat szűrjük ki. Szerencsére olyan zenészek vesznek körbe, akiknek ez a lételeme - mond­ta Charlie. Disputa est a kimondhatatlan titkokról Pataki János miskolci festőművész szerint az élet titka maga a személyiség Miskolc (ÉM - ML) - Az a kérdés még csak-csak megvá­laszolható, hogy miért nem akar valaki a nyilvánosság elé állni. Az viszont már ke­vésbé várható el, hogy az al­kotó ember kifecsegje: miért és hogyan jönnek létre a ke­ze között a festmények, kol­lázsok, ilyen-olyan képi meg­nyilatkozások. Nem is vállalkozott erre Pa­taki János, a maga által is csak „Kispatakinak” nevezett miskol­ci képzőművész a legutóbbi Dis­puta est vendégeként. Vállalva ezzel, hogy netalán csalódik hall­gatósága, hisz tőle várt első kézből választ alkotói titkaira, különös személyiségének magya­rázatára. A kérdés-felelet játék, amit beszélgetőtársa, Zs. Papp Ferenc kitalált, látszólag zsákutcába is futott. Mert hogyan lehet tovább­szőni a beszélgetés fonalát, ha valaki kijelenti magáról, hogy ő egy önző módon élő ember, aki 70 évesen is bizonytalan abban, hogy a sok tagadásból ég hatá­ságból mit is kellene tennie. A beszélgetés során születési helyéig, Szegedig kalandozó mes­ter képekbe, érzésekbe szőtte gondolatait, melyeket minden­napjaiban az őt körülvevő lé­nyekhez (madarak és macskák) és az emberekhez, különöskép­pen a nőkhöz fűződő viszonya határoz meg. Amikor a művészetéről esett szó, Pataki János sietve kijelen­tette: „irtózom a művészet fo­galmától”. Kalandozni szeret, s ebből időről időre kisikeredik valami, ami olyan, mint ő, aki másokhoz hasonlóan megszen­vedte azt az életet, amit rá írt a Mindenható. Reményei sze­rint azonban nem félreértés ma­ga az élet, végkicsengése pedig az újjászületés a jövőben. Pata­ki János azon az estén, végső soron erre mutatott rá: az élet titka maga a személyiség. Úgy, ahogy van, bármint is magya­rázzák. Pataki János (jobbra) 70 évesen bizonytalan Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents