Észak-Magyarország, 2002. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-30 / 100. szám

2002. április 30., kedd KULTÚRA / HIRDETÉS / 6 HÍRCSOKOR 0 Disputa a táncossal. Jóna István, a Szinvavölgyi Táncegyüttes (és néptánc­iskola) vezetője lesz a Disputa estek so­rozat következő vendége május 2-án, csütörtökön este 6 órától a miskolci Ga­léria Dőry-pincéjében. 0 Szentlélek az Ószövetségben. A Szentlélek személye és munkája című előadássorozat következő rendezvényét május 3-án, pénteken este 6 órától tart­ják a miskolci Zenepalotában. Az előadás címe: Szentlélek az Ószövetségben. 0 Beharangozó koncert. A II. Borsodi Mű­vészeti Fesztivál beharangozó koncertjét tartják a lillafüredi Palotaszálló teraszán május 3-án, pénteken délután 5 órától. TELEVÍZIÓ Mixer Bujdos Attila Kulturális ajánlót készíteni semmikép­pen nem karrier. Az embernek van rá he­tente öt-tíz perce, hogy arról beszéljen, ami éppen van. Ez a műfaj kifejezetten a ma dokumentálása, kötött pálya, a szár­nyalás lehetősége nélkül. Aki ebbe túlsá­gosan belefeledkezik, biztosan nem a jö- vő(jé)t építi. Till Attilát tehát nem tekint­hetjük nagyravágyónak, nevezhetjük vi­szont nyugodtan állhatatosnak: csatorná­ról csatornára vándorolva próbálja bizo­nyítani, hogy a tudása nélkülözhetetlen: a nézőknek szüksége van rá. A televíziós társaságok hiszik is és nem is. Mostanában a tv2-n jut Mixer néven betétnyi idő a számára a Jó reggelt Ma­gyarországban, elég későn ahhoz, hogy az aktív közönség már ne láthassa a mun­kába indulás előtt, s túl korán, hogy a vájtfülűek ne legyenek még mámorosak az előző esti vernisszázs koktéljaitól. A Mixer tehát afféle öncél és minimál- program. Esetében a néző és a nézettség cse­kély súllyal esik a latba: leginkább azért fut­hat még, mert engedik, mert akik az ilyes­miben dönthetnek tanácstalanok: miért éri be valaki ilyen csekélységgel, honnan táp­lálkozik a Mixer készítőjének láthatóan kiapadhatatlan kedve, és hite ahhoz, amit és ahogyan csinál. Mondja, ha akarja, kárt nem tesz, sztároknak gáncsot nem vet vele. Till Attila a változatlan minőségre pél­da. Arra, hogy az apróságoknak sem kell személytelennek lenniük. Az arcát adja az ajánlataihoz. Évekkel ezelőtt megmutatta, hogy a televíziózás nem kizárólag a mon­danivaló leképezése: bármire hívja is fel a figyelmünket, a képek nála önálló életre kelnek, magyarázzák, kiegészítik a szöve­get. Ez a felfogása lényegében változatlan. A roppant kitartásával elbizonytalanít: meddig lehet ezt és így? Ahhoz már elég régen szerepel a médiában, hogy láthas­suk: nem akad követője, nem teremt is­kolát. Gyakran már nem is annyira ka- maszos, mint valaha, s ez is bizonyítja, hogy beköltözött a mi időnkbe: velünk öregszik. Furcsa érzések ébrednek vele kapcsolatban. Nem kívánnánk, hogy felad­ja, de az igazi jelentőségét alighanem csak a jövő mutatja majd meg: mennyire ma­radandó érték a kitartás és az elkötelezett­ség a televíziós tülekedésben, emlékez­nénk-e rá, mint Rémusz bácsira, a cicavíz­ióra, vagy Érdi Sándorra, ha abbahagyná. KÖNYVRARÁT Az Olvasás Eve A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Múlt keddi kérdésünk: A magyar gyerekirodalom mely népszerű alakját terem­tette meg Szepes Mária? He­lyes válasz: Pöttyös Panni Szepes Mária: Aranykor című kötetét Szabó Zsu­zsanna (Miskolc, Irinyi u.) a Géniusz Könyváru­házban (Miskolc, Széchenyi u. 107. Tel.: 46/412-932) veheti át. Mai kérdésünk: Soroljon fel három fil­met, amelyben Jávor Pál játszott. A megfejtéseket hétfőn délig várjuk az Észak szerkesztőségébe (Miskolc 3501., Pf. 351.) Válasz: ..................................................... Név:...............7........................................ Cím:.......................................................... SZÍNHÁZ Az van, ami van. Ami nincsen, az nincsen., A Népirtás, avagy nem funkcionál a májam című radikális komédia a Csarnokban Bujdos Attila ,,llát az van, ami van. És ami nincsen, az nincsen. ” így jellemzi a vi­lágot a Nép­irtás szereplője. Igazságnak túl földszintes lenne ez, túl színtelen. És mert Werner Schwab ennél többről beszél, a saját magának ajánlott radikális komédiában az sincs, ami van és az is van, ami nincs. Az érzékek és az érzékelés közötti vidék tárul fel az írói kép­zelet játékában, melynek határait nem pusztán az alkotó személyi­sége jelöli ki, de a valóság is. Utóbbit a karakterek teszik felis­merhetővé: a lumpenhivatalno­kok, a reménytelen öregasszonyok, a semmi fölött fennhéjázok. Éz a világ értéket felismerni, befogad­ni, vagy létrehozni egyaránt kép­telen, rest. Távlattalan, zártságá­ban gonosz. A létezés indoka és célja a puszta létezésben mosódik egybe: az „az van, ami van”-okos- kodás az igyekezet, a vágyak fe­leslegességét is magyarázza. Az értelmes élet választása helyett, az értelmetlen halál szervezi a törté­netet. És nem lehetünk benne biz­tosak, hogy önsorsrontóként ma­gukat ítélik-e pusztulásra Schwab szereplői, vagy Schwab mond íté­letet ebben a darabban a sorsta- lanság, a kilátástalanság és a vál- toztathatatlanság felett. A Népir­tás figurái ugyanis túlélik saját halálukat, mint ha Schwab sem hinne mindannak az elpusztítha- tóságában, amit megtestesítenek, jóllehet a véleménye meglehetősen egyértelmű erről a világról. Nem peremvidék ez, legfeljebb a kilátástalanságában rokonítha­tó John Arden Gyöngyéletével (Él­nek mint a disznók), vagy Spiró György Csirkefejével. Werner Schwab Népirtása nem reprodu­kálja a valóságot a maga kegyet­lenségében, „csupán" táplálkozik belőle. Az emelkedett mondatok egyértelműsítik a szerzői szándé­kot, hogy ez költői, a realizmust meghaladó színház, melyben a fi­nomkodás a darabban ábrázolt ürességet ellenpontozza, némileg igazolva is a Schwab által válasz­tott műfaji besorolás - radikális komédia - jogosságát. A színmű nyelvezete ugyanakkor nem könnyíti meg, hogy valóban szín­házként gondolhassunk rá. Igaz, ez életszerűtlensége a realizmus határain túlra tágítja az értelme­zés tartományát. A miskolci előadás rendezője, Földi László a szerző sorsa felől próbálja megérteni Werner Schwab munkáját: a drámaíró ritka utat választott hozzá, hogy kimeneküljön rövid, intenzív éle­téből. Halálra itta magát. A Nép­irtás innen nézve valóban lehet delíriumos látomás, a részegek őszinteségével: ahogyan az ember a hatás alatt nem mérlegel, ha­nem undorítónak mondja az un­dorítót. A hatás döbbenetes, ha valóban az álságosság, a méltat­lanság leleplezését szolgálja ez a kér esetlenség. Bozóki Mara egyszerű díszle­tében a különböző színek eltérő színű drapériái is ezt az álomsze­rű hatást erősítik: a valószerűt­Felvételünk a próbán készült Fotó: Dobos Klára lenséget. Ebben a puhaságban próbálják valódi szövegként hur­colni a gyakran kimondhatatlan körmondatokat a színészek. Az el­lentmondásosságból a legtöbbet a nyomorék Herrmann szerepében Molnár Sándor Tamás mutatja meg: a pusztító és a teremtő szán­dékok egyenlege legfeljebb ha zé­ró. Okkal mélyíti a ráncot az ar­cán a keserűség. A Kovacic-család belső viszonyai egyértelműek: a családfő, Bősze György az élet örömeit az élet egyszerűségében megtaláló mackónadrágos despo- ta. Ahogy az lenni szokott, nem az 6 kezében futnak össze a szá­lak, s nem is párjáéban, Kerekes Valiéban, aki a külsőségekkel sem képes kihazudni magát ebből a „vagyunk, mert vagyunk”-vi- lágból. Végérvényesen ide tarto­zik. Lányaik, Tari Teri és Néme­ti Gyöngyi hol tanácstalanok, hol büszkék: tudják az életről, amit tudnak. Ennél több sose jut majd nekik. Wurmné - Pásztor Edina - igazi elcsigázott nyug­díjas, számonkérő pillantások­kal: a számítást talán nem ölte még ki belőle az élet, pedig a csenden, a megnyugváson kívül igazából már nincs mit remélnie. Grollfeuerné tüzet okád: Molnár Anna szigorúan nyomakodik eb­be a színházi látomásba. A vi­lág lenézése nála az élet lenézé­se, úgy ahogy van. És a halálé is. Földi László, aki a miskolci Csarnokban mutatkozik be elő­ször rendezőként - élve a darab értelmezése adta szabadsággal - a színház útkereső korszakához talál vissza. Azokhoz az időkhöz, amikor nem annyira számítottak a szabályok és a hagyományok. Színháza: erőteljes nemzedéki él­mény, ami őrzi generációja kísér­letező kedvét, de nem nélkülözi mindazt a bölcsességet, amit az életbe beleöregedve, az egyedül- valóságot, a semmit megérezve szerezhet az ember. „Összefogott” művészet Miskolc (ÉM - ML) - Egy- egy művész életműve egyértel­mű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az irodalom és a képzőmű­vészet, nemegyszer a zene kö­zött elválaszthatatlan a kapcso­lat. Elegendő a múltból talán Kassák Lajost említeni, aki amellett, hogy képzőművész­ként a 20. század eleji magyar avantgarde úttörője volt, költő­ként, íróként irodalomszerve­zőként egyaránt jegyzi a hazai művészettörténet. Az egymástól elkülönültnek látszó (és legtöbbször akként is kezelt) művészeti ágak összefüg­géseit és egymásra hatását bi­zonygatni persze aligha szüksé­ges. Szoros viszonyukat mégis hitelesíteni szándékozik az az Irodalom és képzőművészet cí­mű kétnapos konferencia, ame­lyet május 7-8-án a Miskolci Ga­léria Kondor-termében tartanak. A tanácskozás ötletgazdája, Fe- renczi László, a Miskolci Egye­tem Összehasonlító Irodalomtör­téneti és Művészettörténeti Tan­szék vezetője a rendezvénnyel a figyelmet a művészetek egysé­gességére kívánja ráirányítani. Úgy véli, miközben ma az iro­dalmárok és a művészettörténé­szek olykor „elbeszélnek egy­más mellett”, a komplex kutatá­sok alkalmazása a műértelme­zésben mélyebb megismerésre adhat lehetőséget. A Miskolci Akadémiai Bizottság és a Szé­chenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja közreműködésével lét­rejövő eszmecsere irodalom- és művészettörténész előadói töb­bek között arra keresik a vá­laszt, hogy milyen tényleges kapcsolat áll fenn egy-egy iro­dalmi és képzőművészeti alko­tás között, milyen tematikai kapcsolatai lehetnek a festészet­nek és az irodalomnak, miként hat egy életműben egymásra az alkotó képzőművészeti és a szép- irodalmi tevékenysége, befolyá­solja-e a festői látásmód a köl­tőit, és fordítva. Hirdetés www.aegon.hu Május l-jcn a Csanyikban a/ A K GO IN sátorban érdekes programokkal és játékokkal várunk mindenkit! ^EGON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents