Észak-Magyarország, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-15 / 39. szám
2002. február 15., péntek ÉSMK-MAGYIURÜRS2ÁS 'é KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 Junkies és Bomber. A sárospataki Sivatagi Vadászban ma este 9 órától koncertet ad a Junkies együttes, előzene- kar a Bomber. 0 Modern történelem óra. Jankovics Marcell tart előadást a Miskolci Polgári Együttműködés Egyesület Modern történelemórák sorozata következő rendezvényén, ma este fél 6-tól Miskolcon a MAB székházban (Erzsébet tér 3.). 0 Hófehérke a Csodamalomban. A Hófehérke és a hét törpe című előadást láthatják az érdeklődők a miskolci Csodamalom Bábszínházban február 17- én, vasárnap délelőtt fél 11-től. TÉKA A változások elve Méhes László A kíváncsiságot az emberi természet egyik alapvető jellemvonásaként szokás emlegetni. Különösen vonzók azok a titkok, melyek a legritkább esetben hozzáférhetők: a személyes jövő rejtélye. A „jövőbe látásnak” a tenyérjóslástól a horoszkópig számtalan fajtája létezik. ‘Tudnivaló azonban, hogy a jóslat elfogadása nem más, mint hit kérdése. Az pedig, hogy ki, mit és milyen formában fogad el, leginkább a lélek fogékonyságán múlik, merthogy az értelem ezen a területen alighanem csődöt mond. A jóslat egyik sajátossága mindenesetre az, hogy személyes. Ezt hangsúlyozza Mül- ler Péter is nemrégiben megjelent Jóskönyvében, aminek különlegessége, hogy alapja a Ji-king, azaz a Változások könyve. A történetírás szerint a Ji-king az időszámításunk előttről származik, s az ókori kínai filozófia második legrégebbinek tartott szövege. A hagyomány mitikus és félig legendás uralkodók és bölcsek művének tartja, ami eredetileg kétségkívül jóskönyv volt: vízszintes és kettészakított vízszintes vonalak adta kombinációkat (a jósjeleket) és ezek jelentését tartalmazta. A Ji-king a jin és jang, az egymással váltakozó, ellentétes elvekre épül. Jósjelekké válva ezeket a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, a pozitív és a negatív erők egymásra hatásaként értelmezik. Ezekből áll össze a 64 jósjel, melyek nem mondják ugyan meg egyértelműen a tettek irányát - hiszen az végső soron a kérdezőn múlik -, csupán eligazítanak. A szerző ezért is hivatkozik Jungra, az iskolateremtő pszichológusra, aki úgy kommentálta a Ji-kinget, hogy az, aki a könyvet használja, „segítő szellemet kap, s a könyv maga is úgy viselkedik, mint egy bölcs mester, akihez az ember tanácsért fordulhat”. A Változások könyve végsősoron leginkább arra tanít, amitől mainapság elszoktunk, hogy az élet művészetéről gondolkodjunk. Gondoljunk egyáltalán arra, mi a személyes lét jelentősége és hol vannak annak határai. Ha a Jóskönyv első elolvasása után már csak ennyi is felmerül - segítségre van ebben a szerző személyes élményeinek leírása, illetve azok magyarázatai -, már értelme volt azt Müller Péternek közzétennie. A gyakorlatot, azaz a könyv használatát pedig mindenki döntse el maga. (Müller Péter: Jóskönyv, Ji-king mindennapi használatra, Doctor Herz Bt. 2001.) Régiónk értékei A régiónk kulturális és turisztikai értékeit bemutató kiállítás nyílt tegnap a Megyeháza Galériájában. A tárlatot dr. Répássy Róbert országgyűlési képviselő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Fotó: Ádám János Szűr-Szabó Edit alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a miskolci ifjúsági házban Miskolc (ÉM) - Ugyan csak egy hétig láthatók Szűr-Szabó Edit gyönyörű ólmozott üvegképei a miskolci Ifjúsági Házban, de a művésznő reméli, lesz még alkalma itt bemutatni munkáit, esetleg „állandó kiállításon” is: valahova beépítve. Dobos Klára Nagy vágyak kis méretben Fotók: Dobos Klára- Az ifjúsági ház munkatársai újságcikkeket láttak munkáimról, ezek alapján kerültünk kapcsolatba - mondja a művésznő.- És ön hogyan került kapcsolatba az ólomüveggel?- Tettem már fel hasonló kérdést egy különleges nyelvet tanuló ismerősömnek, aki csak annyit válaszolt: egymásra találtunk. Én is hiszek abban, hogy a nagy találkozások személyekkel vagy dolgokkal feltétlenül sorsszerűek, meg kell történniük... Eredendően festőnek készültem, de a képzőművészeti főiskolára nem jutottam be. Az iparművészeti főiskolán végeztem, jó volt, hogy mesterségként, a főiskola falain kívül tanultunk meg sok mindent. Például a hegesztést, amire akkor az ember azt mondta: mi közöm ehhez? Végül is az a fontos, hogy az anyag nagy tárházából tudjunk meríteni, hogy mikor jön a gondolat, már semmi ne szabjon neki határt. ,Istenarc” a falitükörben- Van kedvenc katedrálisa, ahol órákig tudna üvegablakokat nézegetni?- Van, de a hosszas nézegetés nem adatik meg, mert ezek francia katedrálisok. Általában a 12.-13. századi művészethez vonA képek nem szögletesek, hiszen a gondolat sem az...- Képeiben jobban szereti a konkrétabb ábrázolást, vagy a színekkel, formákkal való játékot?- Le kell szögeznem, hogy a képeim nem szögletesek, hiszen a gondolat sem szögletes, hanem szárnyal. Úgy érzem, azért hitelesek az alkotásaim, mert tiszta gondolatból indulnak ki. Például itt van a Tavaszváró gránátmadarak című kép, amely valóban olyan, mint egy kipattanó bimbó. Ha én érzem a tavaszt magamban, és képes is vagyok ábrázolni, akkor az emberek örülnek, megszeretik, esetleg meg is vásárolják. Nem „Gránátmadarak’' azon búslakodom, hogy ez a világ ilyen meg olyan, hanem időtálló motívumokkal - például a termékenységet szimbolizáló gránátalmával - örömet próbálok szerezni az embereknek. Egy ideje nem dátumozom a képeimet, mert ami időtálló, az teljesen mindegy, hogy 2000-ben készült, vagy pedig az etruszkok művészetében. Az etruszk pihenő pár örökéletű, úgy képzelem, most is ott fekszenek az ágyon, pihennek és beszélgetnek.- Ide milyen képeket hozott?- A „világot járt” képek mellett vannak olyanok, amelyeket még soha nem állítottam ki, sőt, néhány kisebb méretű alkotást direkt ide készítettem. Régóta mondják az ismerőseim, hogy készítsek kisebb képeket, amelyek mindenki számára elérhetőbbek. De eddig nem voltam erre hajlandó, mert a gondolatok, amelyek foglalkoztatnak, nagyléptékűek, mint például a vágy, a szerelem. Egyik kedvenc munkám 16 négyzetméteres: A születés pillanata címet viseli, a SOTE szülészeti klinikáján található. Most mégis hoztam kisebb képeket, hogy ha valakinek megtetszik, hazavihesse a nagy vágyakat kicsi méretben. Szűr-Szabó Edit saját(os) tükörben zódom, mert ott érzem a hit elementáris erejét. Amit én művelek, mindig is szakrális műfaj volt - nem véletlen, hogy templomokba került, hiszen van benne valami misztikus. Hogy mi, azt én is keresem, de biztos, hogy valamiféle hittel kell rendelkezni az alkotóinak.- Ezt a „szakralitást” sikerül átmenteni a magánlakásokban megjelenő munkáiba is, vagy az teljesen más világ?- A régebbi korokban azt tartották, hogy van valamilyen „átmenet” az ember és az istenség között: a tökéletesedéssel mindig az Istenhez való hasonlatosságunkat keressük. A lakásokba kerülő falitükörben feltétlenül megjelenik a megrendelő személynek a tulajdonsága...- „ Egy Istenarc van eltemetve bennem...”- Igen. Nem a klasszikus értelemben vett „bemegyek a templomba és hiszek”-et érzem, hanem a szépségre, a tökéletességre, az állandónak a keresésére való folytonos törekvést. A tökéletes férfi, tökéletes nő, tökéletes család, ami manapság igencsak széthullóban van, s az emberből kijön az összeterelési hajlama.- A megvilágítás rengeteg plusz „játéklehetőséget ” ad. A fényt eleve „beépíti” az alkotásaiba?- Feltétlenül. Egy tabáni lakásba például lombistent készítettem, amit az ablakon átsejlő lombok ihlettek... Olyan képet kell alkotnom, ami az adott funkcionális térben él. Egy nappaliba nem készíthetek olyan képet, amelyen nem jön át a fény, mert az zavaró, úgy érzi az illető, hogy ráborul. Én mindenképpen a térrel együttműködő művész vagyok. „Kritika nélküli” a legutóbbi hangverseny Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - A Mester- bérlet-sorozat keretében ismét gordonkaművész volt a város vendége: Fenyő László. Weber: Oberon-nyitánya, Saint-Saens: a-moll gordonkaversenye és Schumann: II. szimfóniája hangzott el. A Miskolci Szimfonikus Zenekart Kovács László vezényelte. Hihetőnek tűnik a megállapítás, hogy a Mesterbérlet-soro- zatnak - a zenekar és vezetője részéről egyaránt - még nagyobb a respektje. A sorozatban Schumann szimfóniáit halljuk, és a közreműködő művészek rangja, felkészültsége ugyancsak garancia erre. A hétfői hangverseny mindezeken túl a muzsikálás kivételesen magas- rendű élményét nyújtotta. Ennek az élménynek az eufóriájában nem találok - szerintem nem is volt - kritikai éllel illethető mozzanatot. Weber, az Oberon szerzője a „legnémetebb” zeneszerző, a színpadi zene elhivatott művésze volt. Jelentősége, hogy operái nélkül Wagner művészete nem talált volna gyökereket, a tündérvilág ábrázolásával (Oberon c. opera) pedig Mendelssohnnak nyitott kaput. Az Oberon-nyitány kivitelezése finom és sejtelmes volt, majd áradó és diadalmas a zenekar tolmácsolásában. A természet varázsát árasztó zenei anyagrészben a kürtszóló, majd a klarinétszóló emelhető ki. Az est szólistavendége, Fenyő László gordonkaművész Saint- Saens gordonkaversenyét játszotta. A művész teljesen felkészült a „szólistaéletre”. Sokkal többet tud, mint amennyit ez a mű igényel tőle. Emellett intellektussal közeledett a műhöz és semmiféle túlzásra nem csábult. Dinamikai- lag alig lépte túl a mezzofortét, érzelmi megfogalmazásában pedig a mű „franciás eleganciáját” tekintette mérvadónak. A romantikus fűtöttség és robosztus pátosz nélküli művet így puritánnak éreztem, de ez hitelesnek is elfogadható. Maradéktalan élményt nyújtott a zenekarral folytatott „párbeszéde”, kifogástalan összteljesítményüket csak elismerően lehet minősíteni. Ebben természetesen hangsúlyozni kell Kovács László egyensúlyteremtő * karmesteri munkáját. A művész csellótónusa tökéletesen illett a műhöz, csakúgy, mint a ráadásszámhoz (Bach: d-moll szvit, Menüett). Schumann II. C-dúr szimfóniája zárta a műsort, amely az évad kimagasló teljesítménye volt. Különösen az első tétel igényelt rendkívüli koncentrációt. A hosszú és helyenként - formai szempontból - széteső tétel avatatlan kézben fárasztóvá válhat. Kovács László tökéletes anyagtudásával, a szerző jó ismeretének birtokában minden tekintetben kidolgozott produkcióval élményt nyújtott. Schumann lelki, fizikai szenvedései a szélső tételekben elementárisán törtek elő. A kitűnő tempók a tételek karakterét biztosították. A vonósok tónusa, a fúvósok színgazdag játéka, a technikailag kiérlelt részletek fonódtak egységbe és született meg ez a nehéz, de varázslatos mű. Az elsőhegedű-szólam csodálatos teljesítményt nyújtott a scherzo- tételben. Ha ebből a sok szépségből szabad valamit kiemelni, akkor legyen az a harmadik, ada- gio-tétel. Bach szelleme lebegett a komponista tolla felett. A mozaikokból építkező dallam (gyönyörű oboaszólót hallottunk) hatalmas dinamikai ív alatt hangzott el. A hegedűszólam fájdalommal teli „sikolya” még sokáig a fülünkben lesz. A Mesterbérlet közönsége ezen az estén gazdagabban térhetett haza a katarti- kus élmény hatására.
