Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám

2002. január 12., szombat ^2M4MHGu)liB0BSIÍGIi # PÁHOLY-PARTI / 6 Bősze bemutatkozott Shakespeare komédiájá­ban Gremioként lépett elő­ször színre Miskolcon Bősze György színművész, aki ettől az évadtól a miskolci társu­lat tagja. A művész 1965-ben végezte el a színművészeti fő­iskolát. Tagja volt a pécsi, a veszprémi színháznak, a fő­városi teátrumok közül pedig a Vidám Színpadon, a Vár­színházban, majd a Nemzeti Színházban játszott - többek között olyan legendás előadásban, mint a Csíksom- lyói passió. Miskolcra Veszp­rémből érkezett, ahol a tár­sulat egyik vezető művésze volt. Most Bianca idős udvar­lójának szerepében kiválóan érvényesül fanyar iróniája. Fotó: Dobos Klára A babaházból a valós színházi életbe... hattuk a Shakespeare-művek aktualizálását, újdonság viszont a drámahősök állati bőr­be bújtatása: a budapesti Kolibri Színház Hamlet-előadása például egy baromfiudvar­ban játszódik. S érdekes módon kapcsolta össze Susan Herbert festőnő is Shakespeare és a macskák iránti rajongását: macskabőr­be bújtatta az angol drámaíró legismertebb alakjait, köztük Rómeót és Júliát, vagy éppen a makrancos (macska)hölgyet. Miskolc (ÉM -MG) - A makrancos hölgy rendezője, Benedek Miklós nem egyedül érkezett Miskolcra: magával hozta tanítványait is, akikre fontos feladatot bízott az előadásban. A népszerű művész sok éve ta­nít színészmesterséget a színmű­vészeti főiskolán, osztályfőnök­ként pedig most engedi útjára második végzős osztályát.- Nehéz a helyzetem, mert a többi osztályfőnök mind színház- igazgató, aki saját színházában tudja foglalkoztatni növendékeit - mondja Benedek Miklós. - Ne­kem viszont sokat kell lobbiz­nom, hogy a megfelelő színház­ba kerüljenek a tanítványaim. Ez évről évre egyre nehezebb, mert telítve a pálya. Ha van lehetőségem, akkor nö­vendékeimet szerephez segítem a saját rendezéseimben is... Borombovlts Ágnes és Karalyos Gábor A tizenkét fős osztályból ezút­tal négy tanítványának kínált feladatot: Borombovits Ágnes Biancát, Kata körülrajongott hú­gát játssza. Karalyos Gábor ala­kítja Hortensiót, Bianca egyik kérőjét, Petruchio barátját. Kasvinszky Attila a Pizából ér­kező Lucentio szerepében mutat­kozik be. Szanitter Dávid pedig Lucentio szolgáját formálja meg. Ez a szituáció új a számukra, hiszen most a vidéki színészlét­be kóstolhatnak bele: - A főis­kola védettsége után kibújnak a „babaházból” a valós színházi életbe. Megnézhetik, megtapasz­talhatják, hogyan folyik az élet egy társulatban. Nehezen illesz­kedtek be a miskolci együttesbe, voltak konfliktusok, de ez termé­szetes: nem könnyű bekerülni egy ismeretlen közegbe, óhatatla­nul vannak összecsapások. De a munka végére mindig kialakul a produkció rendje... Szanitter Dávid és Kasvinszky Attila Fotók: Dobos Klára Színházi esték Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház lapjában, a Színházi Esték leg­újabb számában Benedek Miklós rende­ző, Kovács Vanda és Hevér Gábor színé­szek A makrancos hölgyről, avagy a hár­pia megzabolázásának mai jelentéséről beszélnek. Napjaink színházi életét na­gyon izgatják a Shakespeare-darabok új- rafordításai: Nádasdy Ádám, a mű for­dítója Shakespere-ről, a fordításról és a magyar nyelvről osztja meg gondolatatit . az olvasókkal, Forgách András műfordí­tó pedig az új fordítások iránti színhá­zi igényről ad képet. Porkoláb Tibor miskolci irodalomtörténész Lévay József egykori fordításáról nyilatkozva a 19. századi magyar Shakespeare-kultuszba nyújt bepillantást. A világ színpadaira kitekintő rovatban Györgyey Klára nemrég megjelent köny­ve kapcsán Molnár Ferencről beszél. A Miskolcon is ismert két amerikai rende­ző: Peter Hackett és Gary Briggle a szep­tember 11-én történt terrortámadásnak a színházi életre kifejtett hatásáról osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel. Az iro­dalom kedvelői sem maradnak olvasniva­ló híján: Nádasdy Ádám, Térey János ver­sei mellett irodalomtörténeti érdekesség a magyar közönség előtt kevéssé ismert Róbert Walser tárcája. Az új szám a korábbiakkal együtt olvas­ható a^ interneten is: www.olh.hu/szinhaz címen, s korlátozott példányszámban meg­vásárolható Miskolc és a megye nagyobb városainak hírlapárusító helyein is. Egy divatos parti Miskolc (ÉM - MG) - „A ruha a fő és benne a nő” - akár a jól ismert slágerrészlet is lehetne a ma esti Pá­holy-parti mottója -, amelynek közép­pontjában természetesen „makrancos hölgyek” állnak. A prózai előadás után még egy kis ze­nei csemege is vár a Shakespeare- és a musicalbarátokra: a szereplők bemutatá­sakor ugyanis a művészek a Kiss me, Kate, azaz Csókolj meg, Katám című ze­nés játékából adnak elő részleteket. A szervezők azért választották Colé Porter musicaljét, mert az egy baltimore-i szín­házban játszódik, ahol A makrancos hölgy bemutatójára készülnek. Ezúttal is lesz kiállítás: Adorján Attila festményei „makrancos hölgyeket, de legalábbis női portrékat ábrázolnak. S mivel a darabban fontos szerephez jut­nak bizonyos ruhák, így a parti vendégei számára kétféle divatbemutatót is tarta­nak: a színházi jelmezparádén a koráb­ban a miskolci színházban játszott Shakes- peare-darabokból vonultatnak fel néhá­nyat, a másik bemutatón pedig estélyi ru­hákat csodálhatnak meg a résztvevők. S elmaradhatatlan a tánc: már a szín­padon is „megforgatják” majd a művészek a nézőket, de az igazi mulatság Márton András, a színház jeles énekesének muzsi­kájára történik majd. „Sok feladathoz hozzá kell öregedni...” Kulcsár Imre ötven éve - Agárdi Gábor végszavára - lépett először színpadra Kulcsár Imre A makrancos hölgyben Fotó: Éder Vera Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Kulcsár Im­re fél évszázados színészi jubi­leumát ünnepli ebben az évad­ban. Aktív 50 évről van szó, mert öt éve ugyan nyugdíjas, de a munkát (ami számára minden értelemben játék) egy percre sem hagyta abba.- Érdekes, hogy éppen a Szí­nészmúzeumban, Agárdi Gábor ikonjai alatt beszélgetünk - mondja Kulcsár Imre. - Ötven évvel ezelőtt ugyanis ő adta meg a végszót a színpadra lépésem­hez. Vincze Ottó: Farkas a hava­son című operettjét játszottuk, s Agárdi szavai után kellett betán­colnunk... Kezdő (tánc)lépések A mai prózai színész ugyanis táncosként kezdett a színházban. Középiskolásként egyszer csak a „táncparketten” találta magát.- A gépipariban, ahova jár­tam, volt egy jó táncos barátom, ő csábított el a diósgyőri együt­tesbe. Ott nagyon kinyütam, idő­vel szólókat táncoltam. Egy bá­nyásznapi ünnepségen a fellépé­sünk után bejött hozzám egy höl­gy meg egy úr, s megkérdezték, nem volna-e kedvem a színház­ban táncolni? Persze, hogy volt. Az 1951/52-es évadban már há­rom darabban is felléptem, pedig akkor még csak harmadikos diák voltam. Minisztériumi en­gedélyt kellett kérni, hogy tán­colhassak. A tanárok büszkék voltak rám, sokszor mondták, hogy „na, Imrének tegnap pre­mierje volt, most nem feleltet­jük”. A színjátszást nagyon ko­molyan vették ekkor az iskolák­ban, a miénkben is, mindig nagy nyüzsgés volt kulturális téren. Érettségi után szerződhetett volna a színházhoz, de az „ál­lam” kijelentette, hogy nem azért taníttatta, így üzemtechnikus lett Sajóbábonyban. Közben azért to­vább táncolt a színházban.- Egy év után bementem az üzem igazgatójához, elmondtam neki a problémám, s nagyon ko­molyan azt mondta: „Nem állom útját Thália jövendő papjának”, és felmentett. Már korábban is „motoszkált” benne, hogy inkább színész len­ne. Tanult énekelni, s átkérte magát az énekkarba. Felvételi­zett a színművészeti főiskolára, ahol a 3. fordulóban esett ki, amin nagyon „megsértődött.” Miskolcon azonban levizsgázott, segédszínészi minősítést kapott. Aztán átszerződött Egerbe, ahol már főszerepek vártak rá. Majd ’61-ben Veszprémben új színház nyílt, ahol alapító tag volt. Ott nősült - a felesége a színházi üzemorvos lett.- ’65-ben visszatértem Miskolc­ra - meséli -, mivel édesanyám itt élt. Később Lendvai Ferenc hí­vott innen el, de mi már nem akartunk a feleségemmel válta­ni. így 36 éve egyhuzamban itt vagyok. Mikor az ember elkezdi ezt a szakmát, meg van győződ­ve arról - mert másképp nem is lehet -, hogy ő lesz a világ leg­jobb színésze. Ahogy telik az idő, kezd szembesülni a gátakkal, rá­jön, hogy nem lesz a legjobb a vi­lágon, de még az országban sem, sőt... Ezt aztán tudomásul veszi. Igyekszik a rá bízott feladatokat a lehető legjobban megoldani... Új találkozás a verssel Nyugdíjasként is sokat játszik, de a korábban számára oly ked­ves feladatra, a versmondásra egyre kevesebb lehetősége van:- A vers nagy szerelmem, csak sajnos már kevésbé igénylik. Aze­lőtt iskolákba mentem rendhagyó irodalomórákra: Találkozásaim a versekkel címmel többek közt volt Ady-, József Attila-, Kalász László-műsorom. Ma inkább csak otthon szavalok - ez kell, mert másképp nem tudom életben tar­tani a verseket. Tanulok újakat is, vannak, amelyekre most cso­dálkozom rá. Sok vershez hozzá kell öregedni, például a Vén ci­gány megkeseredett emberét sem tudják a fiatalok visszaadni. Fon­tosak a tapasztalatok, a megélt él­mények, attól lesz hiteles a vers­mondás. S ugyanígy vannak bi­zonyos szerepek, melyeket fiata­lon hiába próbál a színész elját­szani, nem lesz az igazi...'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents