Észak-Magyarország, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-11 / 9. szám

2002. január 11., péntek észjuc-mmyrrorszAb ♦ MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /7 A kolónia A diósgyőr-vasgyári kolónia történetével, az ott élőkkel Dobák Judit kulturális antropológus évekig foglalkozott. Az ő tanulmánya alapján készült összeállítá­sunk az egykor példaértékű lakóe­gyüttesről. Sorban.... Nem vegyültek Miskolc (ÉM - BAL) - Dobák Judit, a diósgyőri kolónia múltját kutató kulturális antropológus az évek so­rán többtucatnyi helybelivel, egykor és ma is ott élő lakossal folytatott beszélgetéseket. Tanulmányában szá­mos ilyen interjúból származó, a ko­rabeli viszonyokat hitelesen jellemző idézet olvasható. „Nagyon csodálatos kolónia volt ez, ha­talmas kertek voltak. Persze, úgy, ahogy vesszük, átlagban egy munkáscsalád, apa, anya és két-három gyerekre méretezték. Olyan konyhakert volt, gyümölcsfákkal, hogy ott termeltünk mindent.” „Nagyon nagy kasztrendszer volt. Külön laktak, volt külön tiszti negyed. Hát, akko­ra mégse volt, de azért egy munkásember gyereke nem udvarolhatott egy hivatalnok lányának, hiába csak kishivatalnok volt. Ferde szemmel nézték... Ott volt a mun­kásoknak az étterme, vele szemben egy szintén kétszintes ház, ott volt a hivatal­nokok étterme, és kártyaszoba, ilyesmi... Ott töltötték az emberek a szombat-vasár­napjukat. Nem nagyon vegyültek.” „Az volt a dicsőség, hogy megjött vala­kinek a SAS-behívó, azt bevitték a gyárba a főmérnöknek, és az ráirta, hogy a gyár­ban erre az emberre szükség van, és nem vitték el katonának, mert, ugye, azért na­gyon komolyan vették, aki hadiüzemben nem dolgozott, az nem nagyon tudja...” „Ez egy nagyon rendes, becsületes la­kónegyed volt. Gyönyörű, karbantartott la­kások voltak. Amikor jól ment a gyárnak, a Digép, a szerszámgépgyár mint hadi­üzem, jól kerestek az emberek. Sok bejá­ró is volt, faluról jártak be dolgozni, de így is megérte. Aztán amikor bejött ez a mun­kanélküliség, meglátszott az egész koló­nián, a látszatán, a hangulatán is. Aztán meg leszegényedtek azok az emberek, akik, úgy mondom, lumpen proletárok, volt ilyen mindig is. No, onnan indult meg. El­szegényedtek, mert mit csinált a melós ak­kor is? Mikor kijött, letette a munkát, le­szaladt az Árnyasba, megitta a felesét és ment haza. Mikor meg rosszabb volt a helyzet, akkor is megitta, sőt... Aztán mun­kája nem volt, mindig ott találkoztak. Le­rongyolódtak, eladogattak mindent... Ez meg hozta a többit is, még a jobbakat is... egyre lejjebb csúsztak. És ez lett a telep.” A telep Útja... Fotó: Vajda János Ez olyan kis birodalom volt Mára leáldozott az egykor mintalakótelepnek épült vasgyári kolónia aranykora Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Az úgyne­vezett diósgyőr-vasgyári ko­lónia egykor a város éke volt, sőt, országos viszonylat­ban is példaértékű megoldás egy korszerű, ugyanakkor kellemes életkörülményeket biztosító lakónegyed kialakí­tására. Ez azonban a múlt. A jelennel bárki megismerked­het, ha elsétál a mára nagy­részt igencsak leromlott álla­potba került, presztízsét el­vesztett városrészbe. A múlt és a jelen közötti éles ellentmondás indította Dobák Juditot, a Miskolci Egyetem hall­gatóját néhány évvel ezelőtt ar­ra, hogy a diósgyőri kolónia ku­tatásának, történetének szentel­je idejét. Az elmúlt időszakban sok mindent megtudott a valaha, illetve a ma ott lakó emberekről, életükről, gondolkodásukról. Ta­pasztalatait, amelyekből Tóth Pál-emlékdíjas tanulmányt készí­tett, lapunkkal is megosztotta.- Napjainkban sokat hallani az újonnan épülő lakóparkokról. Diósgyőrben már száz évvel ezelőtt olyasmit alakítottak ki, ami ugyanerről szól. Igaz, ma la­kóparkba a gazdag polgárok köl­töznek, akkoriban pedig a gyári munkásság részére építették az összefüggő, sajátos lakóegyüttest. Felfelé és lefelé * ||IUrj| "•: ”Mfw'ITÍ* *2%.KI. 4*1 \ ' 4, XY'ii *V ler jl TE ■„ . , v*. r®4- . .. ... ­M * A ' W \f, . * ■ , • « „ #* • ' i fi , , „••• juí '. .„ . ' ^ ■“'TV* • TV* -.»• L> *'* < A régi telep új motívumokkal Fotó: Vajda János A kolóniát, ahogy Dobák Ju­dit fogalmaz, az tartotta életben, hogy aktív dolgozók laktak ott - és addig tartott, amíg ez meg nem változott. Nagy arányban 1985 után kezdték eladogatni a M--:................ A kolóniára jel­lemző hierarchi­kus tagozódás a mai napig fenn­maradt, még ha torz formában is. Dobák Judit .................................................« lakásokat. A környék gyorsan átalakult, mind társadalmi, mind építészeti tekintetben. Az utcák egy része (a főutcához közelebb eső rész) a teljesen leszakadó ré­teg otthonává vált. Ma a lakos­ság összetétele már nagyon ve­gyes, különösen az Avasról való idetelepülési láz nyomán, amely a roma lakosságot jellemezte. Az egységes stílus is megsínylette a rosszabb időket: az idekíván­kozó kifejezés a „gányolás” - mindenki úgy és azt épít hozzá az építészetileg értékes együttes részét képező házához, amit jó­nak lát, kontroll nélkül. Érdekes módon a kolóniára jellemző hie­rarchikus tagozódás a mai napig fennmaradt, még ha torz formá­ban is - figyelte meg a társada­lomkutató. Annak idején egyér­telműen a gyártól való fizikai tá­volság (az utcák egymásutánisá­ga) arányos volt a státusszal. Legközelebb az igazgató lakott, aztán a mérnökök, és így tovább. A terület napjainkban is jól el­határolhatóan öt sávra osztha­tó, a sorrend azonban eltolódott: most a középső rész kapja a leg­jobb megítélést. Az említett, leg­belső utcacsoport, ahogy régen is, afféle „faluvégnek” minősül a helyi köztudatban. További meg­figyelés, hogy a kolóniabeliek je­lentős része, ha költözik, a koló­nián belül teszi azt - „felfelé” vagy „lefelé”. Ha már nem lesz A városrészben benne lenne az újjászületés lehetősége: közös­ségi létre találták ki, a jellege eredetileg a ma divatos kertvá­rosinak felelne meg - nem vé­letlen, hogy a legutóbbi időkben előszeretettel telepednek meg ott Hűség a gyárhoz - a fénykor A kolónia múltja a kiegyezé­sig nyúlik vissza. A múlt szá­zad hatvanas éveiben a vasútisín-gyártás utáni igény folytán került ide az acélipar, amihez lakótelep társult. Az el­ső fabarakkok 1868-ban jelentek meg. A telep nagy része a kö­vetkező néhány évtized során épült ki: 1878-ban például 48, 1892-ben 72 darab kettős házat húztak fel. A századforduló tá­ján a kolónia már közel kilenc­ezer embernek - gyáristáknak és családjuknak - adott otthont. A rövidesen már a Szinva mindkét partjára kiterjedő vá­rosrész német és brit minták után épült; a kormányzat pél­dát akart vele mutatni, a ma­gánszektorral szemben: lám, az állam ilyen jó körülményeket biztosít a dolgozóknak. Éljenek jól, érezzék magukat kelleme­sen, legyen együtt, közel min­den, a kultúra, a sport (pályák), az egészségügy (orvosi rendelő, gyógyszertár), a kereskedelem (Konzum nagyáruház, piac), az egyház (templom). És akkor a munkások hűségesek lesznek a gyárhoz. Mindez majd' egy évszázadon át működött, a süllyedés az 1960-as években kezdődött, majd a '80-as évekre bántóan látványossá vált. A fénykor viszonyaira jel­lemző, hogy a Konzumban az emberek nagy tételben vásárol­tak, kiskocsin húzták haza az árut - fizetéskor azonban nem * pénzt, hanem afféle korabeli hi­telkártyát, konzumkönyvet hasz­náltak. Minden összefüggött mindennel, és végeredményben a nagy gyárakkal. A vállalati háttér olyan erőt képviselt, hogy a jó szakembereket a háború idején sem vitték el katonának. egyházi közösségek, óvodák, de épp így alkalmas volna például öregek otthonának is (akár egy egész utca). Sok a zöldterület, és sok a ma is értékes építészeti emlékként kezelendő középület, a századelő vöröstéglás stílusát őrző ingatlan. Más kérdés, hogy a telep, bár sokat beszélnek róla, mindmáig nem nyerte el a hivatalos védett­séget. Formailag ez azzal indo­kolható, hogy különösebb értéket nem az egyes épületek képvisel­nek, hanem az épületek együtte­se. Ilyen kategóriát azonban csak a legújabb, napjainkban beveze­tendő műemlékvédelmi szabályo­zások ismernek el. A diósgyőri-vasgyári kolónia ugyanakkor a kulturális antro­pológiai és egyéb társadalom- tudományi kutatásoknak is ki­tűnő terepe lehet - és a szak­ember szerint kellene is, hogy legyen. Hol jó lakni, hol nem A vizsgálat során az is kide­rült, hogy a telepen élők ho­gyan osztják fel gondolkodásuk­ban, beszélgetéseikben a koló­niát, az egyes utcák és az azok­ban lakók megítélése révén. Öt sáv, egyszersmind kategória rajzolódott ki a kutatás során. Dobák Judit arról is megkér­dezte az interjúalanyokat, egy szimpátiaskála alapján pontoz­zák az egyes területeket. Továb­bi kérdések nyomán született eredmények segítségével végül felrajzolhatóvá vált a diósgyőri kolónia mentális térképe. I - A diósgyőri kolónia „mentá­lis” területi felosztása Dobák Ju­dit felmérési adatai alapján II. - Az egyes területi egységek kedvező-kedvezőtlen megítélése, azaz „szimpatikus” volta 0-10-es skálán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents