Észak-Magyarország, 2001. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-27 / 300. szám
2001. december 27., csütörtök AKTUÁLIS / 3 HÍRCSOKOR 0 Bővül a posta. Várhatóan január közepén kezdi meg kibővített működését a részlegesen átalakított miskolci avasi posta; az addig folyó felújítás idején a fiók zavartalanul üzemel: bejárat a Gesztenyés utca felől. 0 Költözik a hivatal. A mádi posta korábbi, eladandó önkormányzati épületben működő helyéről új otthonba költözik. A Magyar Posta 27 millió forintos beruházásában készülő (családi házból átalakított) épületet január közepén vehetik birtokukba a postások, majd az ügyfelek. 0 Állatok ünnepkor. A Miskolci Vadaspark szilveszter táján az alábbiak szerint tart nyitva: december 31-én 9-től 2- ig, 2002. január 1-én pedig délelőtt 11- től délután 4 óráig. Az előbbiek a pénztári nyitvatartásra vonatkoznak: a csanyi- ki létesítményt egy órával később kell elhagyniuk a látogatóknak. A SÁRGA BOSZON A feladat SZALÓCZI KATALIN E-MAIL.’ SZALOCZI@INFORM.HU János bácsi örömmel újságolja: hazajött a kórházból a párja. Igaz, gipszelt, törött karral, mert az idegen környezetben a rossz szemével nem volt biztonságban. Elesett. Otthon, a házban jól elvan, még megfőz. Hál' istennek, nagyon szeret főzni. János bácsi meg is kurtította már a gipszet, hogy ne akadályozza az asszonyt a főzésben. így aztán ma ki is adta: vásároljon be hozzá János bácsi a városi piacon. Feladatot teljesítek, mondja János bácsi, büszkén hátrafeszítve a fejét. Kiosztott az asszony: elvégre én vagyok a fiatalabb. Tizennégy nappal, toldja meg. Ami, tudván, hogy mindketten betöltötték már a nyolcvankettediket, elenyésző. A feladat úgy szólt: vegyen az öreg, amit iát. Vegyek, amit látok, ismételgeti az öreg. Először büszkélkedésnek vélem, ám kis idő múltán széttárja a lajbiját. A bal elejét kifordítva mutatja a belső zsebéből kikandikáló, nem túl méretes szövött szatyrot. Ezt adta hozzá, ezt vegyem tele azzal, amit látok. Aztán mikor elindultam, utánam szólt: de egy egész csirkét feltétlenül vegyek, tisztítottat, a legszebbet, amit a piacon kapni lehet. Meg egy kiló szárnyat, az öreg házaspártól, a csarnok oldalában. És feltétlenül öt kiló zsírnakvalót. Azt meg már a kapuból kiáltotta utánam: de siessek ám a következő busszal vissza, mert nem szeret várakozni. Attól fél, egyszer út közben rosszul találok lenni. így aztán van egy félórám, hogy eleget tegyek a feladatomnak: vegyek, amit látok. Fennakadás nélkül a vasúton Miskolc (ÉM - BAL) - Gond nélkül telt a karácsony három napja a gyorsösszesítés szerint a Magyar Államvasutaknál, legalábbis megyénkben. A nemzetközi járatok többsége késett ugyan, de „csak” átlagosan 20-25 percet. A belföldi vonatok menetrend szerint indultak és érkeztek. táfrmel Villámvoks Mai kérdésünk: Készül-e a szilveszterre? Hétfői kérdésünk: Békés-e az idei karácsony? Akiknek a karácsony is munkát ad Mentő, orvos, tűzoltó: a szentestén ügyeletesek vasárnap vagy kedden ünnepeltek Miskolc (ÉM - BAL) - Mentő, orvos, tűzoltó. Ezen szakmák képviselői közül nem keveseknek még olyan ^ napokat, estéket, éjszakákat is munkában, a hivatásukkal kell tölteniük, mint a karácsony. Egyet-egyet felkerestünk 24-éről 25-ére virradóra ügyeletben lévők közül: meséljenek, milyen volt, hogy telt az ünnepi este.- Ehhez olyan családi háttér kell, hogy a feleség el tudja fogadni: még ilyen fontos napot sem biztos, hogy otthon töltheti az ember - fogalmazta meg az ilyen hivatások elengedhetetlen feltételét Bikki Imre mentő, aki a nevezetes 24 órában (reggel 7- től másnap 7-ig) a miskolci menA karácsonyra csak annyi jutott, hogy a bajtársakkal meggyújtottunk egy csillagszórót Bikki Imre mentő .....................................................» tőállomáson dolgozott szolgálat- vezetőként. - Az asszonynak el kell fogadnia, hogy olykor egyedül van, éjszaka is, ünnepkor is. Amikor kezdtem a szakmát, 1970 körül, még havi négyszáz órákat dolgoztunk; ma már könnyebb a helyzet. Hajnali riadó Karácsony előestéjén csak két ember ül benn az állomáson, ünneplésre nincs mód és idő. összesen 19-en teljesítenek ilyenkor szolgálatot, kevesebben, mint hétköznapon, 4 szállító- és 3 esetkocsival. A betegszállítások nagyrészt szünetelnek, de pélHárman az ügyeletből: Bikki Imre, dr. Tóth Csaba, Egyed János dául 24-e reggele műveseriadóval indult: két borsodi beteget kellett Debrecenbe szállítani, hogy ott megállapíthassák: az országszerte új vesére várók közül ki a legalkalmasabb arra, hogy egy éppen rendelkezésre álló szervet a testébe ültessenek. Halálos közúti balesetek is voltak a szentestén, de - ahogy Bikki Imre magyarázza - ilyentájt több az öngyilkosság is (az egyedülélők nehezebben viselik a magányt), a fronthatás miatt pedig az epilepsziás esetek is megszaporodtak. És az örömtelibb oldal: „hétfőn, éjszaka folyamán megszültünk egy lakáson”. Ezek után a karácsonyra bent mindössze annyi idő jutott, hogy „szolgálat leteltével, reggel hétkor a bajtársakkal meggyújtottunk egy csillagszórót”. Bikki Imre az előző este elmulasztottakat otthon 25-én pótolta a családja körébe. A Megyei Kórház baleseti sebészetének ügyeletese fordítva járt el: náluk 23- án vasárnap jött a Jézuska.- Most még elviselhető volt az ünnepi munka, de jövőre máshogy lesz: a feleségem ikerterhes - avatott be dr. Tóth Csaba orvos. - Ez a nap is olyan volt, mint bármely másik ügyelet. Nem alakult ki karácsonyi hangulat: a traumatológia nem olyan, mint a belgyógyászat, itt jönnek-mennek a betegek, volt-e valahol baleset, milyen a sérülés, műtőben voltunk, operáltunk, felváltva. Ugyanolyan hajtás volt, mint máskor. Hamarabb jön A tűzoltóknál még munka közben is találnak időt arra, hogy engedjenek a karácsonyi hangulatnak - talán mert minden más szakmánál jobban megszokták az egymásra utaltságot, mert többet vannak együtt a kollégák, mert valóban szinte második családként kell összetartaniuk. Akárhogy is, a miskolci tűzoltóparancsnokságon 24-én délután öt óra tájban Égyed János szolgálatparancsnok köré - no, meg a katasztrófavédelmi igazgatóséFptők: Bujdos Tibor gon felállított egyik fenyőfa köré - gyűltek az ünnepen benttartózkodó ügyeletesek, hogy meghallgassák rögtönzött köszöntőjét. Aztán gyergyákat és csillagszórókat gyújtottak, hogy valamit a családtól időlegesen távol maradva is felidézhessenek a karácsony szelleméből.- Milyen ilyenkor az ügyeleti munka9 Részben olyan, mint máskor, részben, éppen a karácsony miatt, mégiscsak más. Kicsit csendesebben voltunk egész este, mint egyébként szoktunk -idézte fel Egyed János. - Volt, aki rádiót hallgatott, volt, aki tévét nézett, mások beszélgettek, kis csoportokban. Végül is életünk harmadát, köszönhetően a 24-48 órás szolgálati rendnek, egymás társaságában töltjük; olyanok vagyunk mint egy nagy család. Sokan előző nap már otthon megtartották a családi karácsonyt, így a szolgálatparancsnok is. Három kisgyermeke van, akiknek ezzel még tovább tartott az ünnep, és a Jézuska is kevesebbet váratott magára. Fenyősors: szemét, vagy koszorú lesz Szentestén is volt még karácsonyfánakvaló Miskolc (ÉM - PTA) - Azt gondolni, 24-én már nincsenek vevők és árusok az utcán, mindenki megvette amit szeretett volna. Legalábbis a fenyőfát biztosan. Felednivaló gondolatok - erre utaltak a reggeli órákban látottak. Bár a Búza téren fenyőfát árulók között tényleg akad olyan, aki nem változtatott az árain, a legtöbben, ha fejcsóválva is, de engedtek az árakból az utolsó napon. Az árusnak csak így apadhatott a készlete. Jó lenne... Miskolc utcáin az aranyvasárnapi roham után hétfőn délelőtt is olajsütővel, dobozokkal, díszekkel a szatyrukban jártak-kel- tek az emberek. Gyakran látott jelenség a „férfi, nagy fenyőfával a hóna alatt”.- Sok dolgom volt, és csak most értem rá megvenni a fenyőfát - mondta egy középkorú férfi. - Gondoltam, jobb is így, mert biztosan olcsóbb lesz, de tévedtem. Ennek a szép szál fenyőnek így is megkérték az árát. Az Utolsó percekben Fotó: Farkas M.- Nekem már csak öt maradt. Itt van ez a gyönyörű nagy fa. Néhány napja ötezer forintot is elkértem az ilyenekért. Most ezerért odaadom. Jó lenne, ha megvennék mindet - reménykedett a férfi. Egy szomszédos árusítóhelyen meleg holmikba bugyolálva álldogált, és kínálta a fákat egy hölgy.- Ma már nem lesz hasznom, áron alul adom a fákat, mert másképpen nem viszik. De legalább nem marad a nyakamon, nincs vele több gondom. Mi lesz azzal, amit nem visznek el? Kidobjuk a szemétbe. Jobbat nem tudok - tárta szét a kezét. Hasznát látná... A piac egyik sarkában jókora kupac fenyőfamaradék gyűlt össze. Egész fák ottjártunkkor nem kerültek a halomba, de a legtöbb árus oda mutatott, mikor arról beszélt, mit tesz az el nem adott fenyővel. Van azonban, aki abban is kincset lát, ami másnak már nem kell. Egy hölgy ágakat tört a kidobott fenyőkből. Jó lesz az még asztali dísznek, koszorúnak - magyarázta. És hogy tényleg jó, arra aztán egy másik árus szavai világítanak rá.- Már megbeszéltem egy virágárussal: ami fa megmarad, azt lecsupaszíthatja, és viheti a leveleket - árulta el Túri Istvánná. - Én sajnálnám a kukába dobni, ő meg hasznát látja, hát vigye. Csendes emlékezés. Sokan keresték fel hozzátartozójuk sírját karácsonykor, hogy gyertyát gyújtva idézzék az eltávozottak emlékét. Fotó: Végh Csaba Ünnep a hajléktalanszálláson Miskolc (ÉM - BAL) - Már az előző hét végén lezajlottak a Magy ar Vöröskereszt miskolci központjának karácsonyi rendezvényei: a pénteki és szombati ünnepi ebédet és műsorokat követően a szokásos csendben teltek a napok a hajléktalanszálláson és az ingyenkonyhán. Több mint fél évtizede tartanak a Baross utcai létesítményben karácsonyi ünnepséget. A Mindenki karácsonyát idén december 22-én rendezték meg. Aznap reggel összegyűltek a környék szegényei és hajléktalanjai: délelőtt ruhaosztás várta őket, majd a Vöröskereszt mindnyájukat megvendégelte egy ünnepi ebédre, nevezetesen töltött káposztára. Arday Zsolt, az intézmény igazgatója elmondta, mintegy négyszázan vették igénybe a lehetőséget, ami mellé apró ajándék is dukált. Délután ötkor a hajléktalanszálló és éjjeli menedék lakóinak műsora következett, utáEbédosztás Fotó: Bujdos Tibor na vörösbort kortyolgathattak és bejglit falatozhattak a jelenlévők. Pénteken megtartották a hajléktalanszállás „belső” karácsonyi ünnepségét. Mintegy harmincán a lakók közül összedobták a pénzt, és az intézmény dolgozóit is meghívva éjfélig tartó mulatságot rendeztek. A többi nap csendben telt. December 24-25-26-a környékén némileg csökkent a szálló létszáma - aki tehette, ezeket a napokat családjával, rokonainál, ismerőseinél töltötte.
