Észak-Magyarország, 2001. december (57. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-03 / 281. szám

2001. december 3., hétfő KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Tárlat a kórházban. Arnóti Nagy Jó­zsef alkotásaiból nyílik kiállítás ma, hét­főn délben Miskolcon a Semmelweis Kórház éttermében. 0 Távcsöves bemutatás. Nyílt napot tar­tanak a Dr. Szabó Gyula Bemutató Csil­lagvizsgálóban (Miskolc, Dorottya u. 1.) ma este 6 órától. Jegyek korlátozott szám­ban válthatók fél órával a kezdés előtt. 0 Könyvbemutató. Irodalmi délutánt ren­deznek ma délután 3 órától a miskolci Kazinczy Könyvesboltban, ahol Kiszeli Gábor dedikálja Állambiztonság 1956-1990 című kötetét. Gyermekkönyvhét Miskolc, Kazincbarcika (ÉM - DK) ­Ez a hét sok könyvtárban a gyermekeké. A kazincbarcikai Egressy Béni Művelődé­si Központ és Könyvtár Gyermekkönyv­tárában a programok délelőtt 10 órakor kezdődnek: holnap a mesevilággal ismer­kedhetnek az alsósok Simon Lajosné könyvtáros vezetésével, szerdán a Kismesterek játszóházában ünnepi dísze­ket készíthetnek az érdeklődők, csütörtö­kön Mezey István festő- és grafikusművész Varázsceruza címmel tart foglalkozást, pén­teken irodalmi vetélkedőre várják a felső­söket, szombaton délelőtt 10-től délig pe­dig játékos kölcsönzés lesz. Miskolcon a megyei könyvtárban hol­nap délelőtt 9-től karácsonyi díszeket ké­szíthetnek a gyerekek, délután 2-től pedig agyagozni tanulhatnak az érdeklődők. Szerdán délelőtt 9-kor könyvtárhasználati vetélkedő kezdődik alsósoknak, délután 2- től bábelőadást nézhetnek az óvodások és kisiskolások. Csütörtökön délután 1-től Miklós-napi domborművek készülhetnek termésekből, 3-kor pedig tűzzománckészítő foglalkozás kezdődik. Pénteken délelőtt 11 órától A karácsony csodája címmel komp­lex könyvtári óra lesz felsősöknek. A zá­rórendezvényt december 10-én, hétfőn dél­után 1 órától tartják: a zenés karácsony- váráson Fehér Tímea és Somló István szín­művészek működnek közre. TELEVÍZIÓ Az égő ember Bujdos Attila Az égő ember rettenetes látvány: a vö­röslő lángok alatt ráolvad a ruha feketére pörkölődött bőrére. Összerándul az olda­lán fekvő test: a tudat talán már nem is érzékeli sem a környező világ kapkodását, sem a fájdalmat. Mintha nem is ember len­ne, hanem valami különös, mozdulatlan, iz­zó fahasáb. Pedig ember amíg él, s azután is megilletnék bizonyos jogok: a kegyeleté például, akkor is, ha ő akarta, hogy lássák a halálát. Erről kevés szó esik az RTL Klub szombat esti híradójában, ahol az önmagát felgyújtó chilei férfiról tudósítanak. A be­mondó, Kurucz Péter mondatfűzése lendü­letes, tekintete nyílt, ajka szélén megfog­hatatlan kis együgyű mosoly, ahogy mond­ja: megrázó képsorok következnek. Nem ha­zudik, ha lennének is kétségei, hogy sza­bad-e ezt, nem mutatja. Majd eldönti a né­ző, akaija-e látni az önkéntes kínhalált. Furcsa szerzet a néző: többnyire mindent látni akar, amit megmutatnak neki (kevés felületet engedve a „mi volt előbb”-vitának: az igény szervezte-e a katasztrófa-híradó­kat, vagy utóbbiak tartják mesterségesen életben az igényt). Ritkán gondol mögöttes tartalmakra - ösztönösen odafigyel bajra, gondra: az ablakhoz szalad a csattanás ut­cáról beszűrődő zajára, lehalkítja hangját, ha a szomszédja üvölt. Kíváncsiságnál alig több ez: attól, hogy megnézi az ember, mint lángol a távoli Dél-Amerikában egy sze­rencsétlen, még akár együttérző is lehet. Részvétlennek inkább a televíziós gya­korlatot nevezhetjük, ahogy kiszolgálja a nézői igényt: az operatőr forgat, keresi a jó szöget, amelyből a legélethűbben tárul majd elénk a látvány, ahelyett, hogy szem­tanúként az ilyenkor egyetlen lehetséges emberi gesztussal oltana. És részvétlen a szerkesztő is, amikor a pénteki képeket szombaton adásba engedi. Nyilván ekkor­ra szerzett felvételt, s nem mérlegel, mi keresnivalója van az előző napi hímek a máról szóló tudósítások között: mindegy, mikor történt, mindenképpen meg akarja mutatni. A szerkesztési elv a tájékoztatás helyett az elrettentés. Szinte látni a gondo­latot, ahogy továbbszalad, lesve a kínálatot: mi lehetne még ennél is borzasztóbb. Pedig már ez is eléggé az. A S.Ö.R. az Adyban 1994-ben három fiatal színész elhatározta: egyetlen estén előadják Shakespeare összes mű­vét. Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter és Tóth Gáspár András komédiá- zását a miskolci Ady Művelődési Házban de­cember 6-án este 7 órától láthatják az érdeklődők. Sokszor úgy mennek el, hogy maradnának... Rendszeresen tartanak gyermekfoglalkozásokat a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Úgy vigyá­zunk a könyvekre, hogy azt a képet se vágjuk ki, ami ne­künk a legjobban tetszik...” - mondta egy kislány a kicsik­nek tartott egyik könyvtári foglalkozáson, amelyeket évek óta rendez a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. A ma kezdődő gyermekkönyv­hét programjai ezekhez ha­sonlóak, csak jut belőlük több is mindennapra...- A „Van otthon könyvetek?” kérdésre a válasz általában igen. Sőt, „nekem színezőm is van”- je­lentette be egy fiúcska. S hogy milyenek? „Micimackós, boszor­kányos, Pókémonos...” röpköd­nek a válaszok Miklós Katalin könyvtáros kérdésére, aki a gye­rekek korának megfelelő foglalko­zásokon próbálja közelebb hozni kicsikhez és nagyobbakhoz az ol­vasást a könyvtári órákon.- Nincs korhatár - hallottukA mesesarokban... Fotó: Dobos Klára Környey Lászlóné igazgatónőtől. - A csecsemőket is behozhatják a szüleik, meglehet, nekik is jót tesz, ha „körülnéznek”. Az olva­sóvá nevelést nem lehet elég ko­rán elkezdeni. Azért küzdünk, hogy minél többen váljanak ol­vasókká, s ehhez az első lépés, hogy becsalogassuk ide a gyere­keket. Sajnos, ma nem divat az olvasás, sok az elszívó hatás. A gyerekek millió dologgal foglal­koznak, tudjuk, olyat kell felmu­tatnunk, amitől mégis „horogra akadnak”. 16 év alatt fizetni sem kell semmiért, úgyhogy a pénz itt nem lehet akadály... A „nincs korhatár” bizonyí­tékaként a gyerekkönyvtárban kialakítottak egy gyereksarkot is, ahol az olvasni nem tudók is jól érezhetik magukat: játszhat­nak a könyves környezetben. S azért találták ki a könyvtári órá­kat, ahol beszélgetnek a gyere­kekkel - s mostanában fiatal kol­légájuk, Forgács István bábozik is a vendégeknek, hogy még szó­rakoztatóbb legyen a program. A könyvtári órák többségét Mik­lós Katalin tartja, aki az igazga­tónő szerint született gyerek­könyvtáros.- Sokáig a pultnál voltam, ez jó „lecke” volt: megismertem az embereket. Két éve kerültem a gyerekrészre: ez egészen más jellegű, de nagy-nagy örömet adó munka. Jó érzés látni a fog­lalkozásokon, mennyien jelent­keznek, s hogy bizony a felső­söket is el lehet varázsolni. Mi­kor másodszor jönnek, már feladatokat is kapnak, például a katalógus alapján kell a köny­veket megkeresniük. Az a leg­jobb, mikor látom, hogy úgy mennek el, hogy szívesebben maradnának még, illetve mikor tapasztalom, hogy egyedül vagy a szüleikkel visszajönnek. Volt, aki a itt töltötte a szombatot a nagyapával, aki már igen csak ment volna, de a gyermek még ezt is, azt is megmutatta, felol­vasta... S ennek az egész éves sorozatnak a csúcspontja a most kezdődő gyermekkönyvhét... Aki áttáncolta a „XX. századot” - és az országot... Eszenyi Enikő táncos-állatvédő estjével mutatkozik be a vidéki városokban is Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Ránézésre gyerekes dolog, mikor arra kérem a közönséget, hogy cso­dálkozzanak, és ők veszik a lapot és felhördülnek. De va­lójában sokkal több, mért ar­ról szól, hogy találkoztunk egy pillanatra - vallja Eszenyi Enikő, aki az elmúlt pénteken Ping-Szving című műsorával szerepelt Miskolcon. Az előadás után még „felkértük” egy-két táncra a művésznőt.- A legelső élményem a népitánc volt - mesél a kezdetek­ről Eszenyi Enikő. - Gyerekfej­jel táncdalénekeskedtem is a va­salózsinórral a tükör előtt. Gim­nazista koromban már táncos­nő szerettem volna lenni, kap­tam is a keresztanyámtól egy ba­lettcipőt, de sajnos Csengerben, ahol felnőttem, nem volt lehető­ség táncot tanulni. A főiskolán sokakkal ellentét­ben nem bliccelte el a táncórákat, Móger Ildikó és Fodor Antal ta­nítványa volt. Hamar megmutat­hatta tudását a Cha-cha-cha című filmben. S aztán jöttek a szín­Az állatvédő padi feladatok: az Össztáncban végigtáncolta a XX. századot, szubrett volt a Fekete Péterben, s most Ibsen hősnőként is tánc­ra perdülhet egy kicsit:- A Nórában az egyik jelenet­ben tarantelláznom kellett, s én kértem, hogy Seregi László tanít­sa be a számot. Nagy élmény volt bejárni próbálni az Operaházba. Seregi László nem egyszerű ba­lettművész: az összes zenei mo­tívumhoz érzelmekkel közelít, minden a szívéből jön. S a prózai alakításomhoz is hozzászólt, és nagyon jókat mondott. Nagy ta­lálkozásom volt ez - ha balerina lettem volna, biztos, hogy vele fo­nódott volna össze az életem. A közelmúlt másik nagy találko­zása a távol-keleti mozgáskultúra:- Mindenben próbálom a leg- eszenciálisabbat keresni, hiszek a tapasztalatban. S ez igazán ré­gi, négyezer éves. Ennyi idő alatt ki tudták kísérletezni, hogy mi a legjobb... - vallja a színésznő. A vígszínházi feladatok mel­lett két okból is szívesen vállal­ja, hogy estjeivel végigtáncolja az országot:- Nagyon jó ebben a közeg­ben lenni, kicsit más világ. Sze­retem a táncosokat, s a mozgás mindig fóloldja az embert. A mai világban külön jó, hogy így lehe­tőségem van arra, hogy eljussak Salgótarjántól Dunaújvárosig. A televízióban ma már nem lehet látni senkit, hacsak egy reggeli műsorba be nem kerülsz, ahol kapsz két percet, és elmondha­tod, mit főztél. De hogy milyen művészi állapotban vagy, azt nem tudhatják a nézők. Én nem vagyok hajlandó ebbe beletörőd­ni. Megyek, még ha nagyon fá­rasztó is: a miskolci előadás előtt négykor még Pesten voltam, mi­vel próbálok a Lear királyban. De másképp nem jutok el az em­berekhez. Nekem ez nagyon fon­tos: ettől energiát kapok, mert azok jönnek el, akik szeretnek. Nagy dolog, ha két órára ki tu­dod az embereket kapcsolni a borzalmas hajszából. Ez az én feladatom, ezért vagyunk. Csodá­latos este volt a miskolci is... A bohóc A szende A „díva” Fotók: Dobos Klára

Next

/
Thumbnails
Contents