Észak-Magyarország, 2001. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-07 / 259. szám

2001. november 7., szerda MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /7 Miskolc és környéke HÍRCSOKOR 0 Jogsegély. Ingyenes jogtanácsadást tart az MDF miskolci szervezete holnap, csütörtökön délután fél 4-től Miskolcon az MDF Széchenyi utca 30. szám alatti tárgyalótermében. 0 Közgyűlési tájékoztató. Havi tájékoz­tatót tart a megyei közgyűlés munkájá­ról Szabó Gyula, a megyei közgyűlés frak­cióvezető-helyettese, az MDF választmá­nyi elnöke holnap délután 5 órától az MDF tárgyalótermében (Miskolc, Széche­nyi u. 30.). 0 Oktatási eredmények. Bemutatja az alsózsolcai Fekete István Óvoda a Co- menius 2000 közoktatási minőségfej­lesztési program első intézményi modell­jének kiépítésében elért eredményeit no­vember 9-én az alsózsolcai közösségi házban, délelőtt 10 órakor. Harmincéves könyvtár Miskolc (ÉM - MAL) - A Miskolc Városi Könyvtár József Attila Fiók- könyvtára november 5-én, hétfőn dél­előtt tartotta 30 éves jubileumi ün­nepségét. A rendezvény keretében megnyílt Fejér Ernő Balogh Rudolf-díjas grafikus- és fo­tóművész kamarakiállítása is. A Miskolc Városi Könyvtár József At­tila Fiókkönyvtár fennállásának 30. évfor­dulóján szinte hiánytalanul jelen voltak a könyvtár egykori és jelenlegi munkatár­sai: könyvtárosok, vezetők, igazgatók egyaránt. Ők mindannyian együtt emlé­keztek az eltelt 30 évre. A Miskolc Városi Könyvtár József Atti­la Fiókkönyvtára 1971. november 5-én nyi­totta meg kapuit a város és az olvasók előtt. Az ország egyetlen olyan könyvtárának mondhatta magát, mely önálló kiállítóte­remmel rendelkezett. Kezdetben állománya 10 ezer kötetből és 150 féle folyóiratból állt. Tárlatok, találkozók A rendszeres időközönként jelentkező kiállításokon kívül, számos egyéb rendez­vény is színesítette a könyvtár életét: író­olvasó találkozók, nyelvészeti előadások, művész-közönség találkozók, szavaló- és mesemondóversenyek. Az eltel 30 év alatt a könyvtár nagy átalakuláson ment keresz­tül mind az épület, mind pedig eszközállo­mány tekintetében. Mára már külsőleg és belsőleg is megújulva - 1998 és 2000 között felújítási munkálatokat végeztek az épület­ben -, 60 ezer kötettel és 1218 időszaki kiad­vánnyal áll az olvasók rendelkezésére Dr. Kis Józsefné, a Miskolc Városi Könyvtár József Attila Fiókkönyvtárának igazgatója úgy véli, hogy ez az ünnep nem csak a könyvtár fennállásának ünnepe, ha­nem a könyvtárosoké is. Hiszen az ő mun­kájuknak és hivatásszeretetüknek is kö­szönhető, hogy a könyvtár ma is létezik. Az ünnepséget Fejér Ernő grafikus- és fotóművész, a József Attila Fiókkönyvtár egykori tervezőjének kiállításmegnyitója és a Telemann Régi Zenei Együttes mű­sora zárta. Régizene a jubileumon Fotó: Ádám János A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Eszak-Magyarország társadalomrovata Telefon: 46/ 502-900/3230, 3235, 3237 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, halmos@inform.hu A drámai kérdés: ki vigye el a szemetet? Négy éve dúl csata a Miskolc (ÉM - BAL) - Négy éve szolgáltat újra és újra témát a „miskolci sze­métháború”, a kívülállóknak érdekes fordulatokkal (és ta­lán tanulságokkal) szolgálva. A fő kérdések még mindig megválaszolatlanok - összeállításunkban tehát vá­laszokkal nem szolgálha­tunk; a cél a probléma ala­pos „körüljárása”. Megmondhatja-e a demokrá­ciában a hatalom, hogy kitől mit vegyek? - ez végletesen leegysze­rűsítve a lakossági hulladékszál­lítás frontján dúló gazdasági csa­ta központi kérdése. Sokan úgy látják, ez nem lehetséges; az ér­vényes jogrend azonban sokban alátámasztani látszik az ellenke­ző vélekedést. Egyes szám, többes szám hulladékszállítás terén két cég, valamint a helyhatóság között A lakossági szemétszállítás - azaz a lakótelepeken és a családi házak kertjében álló kukák üríté­se - néhány éve kötelező közszol­gáltatásnak minősül. Ez azt jelen­ti: az állam, annak érdekében, hogy a városokat ne tarkítsák úton-útfélen szeméthegyek, a he­lyi szemétgyűjtő cég vagy cégek szolgáltatásának igénybelvételét minden lakos (ingatlantulajdonos, illetve -bérlő) számára kötelezővé tette egy törvényben. A települé­si önkormányzatoknak ennek Szemétszállítás: viták és perek tárgya szellemében kellett helyi rendele- teiket megalkotniuk. A borsodi megyeszékhelyen és az ország néhány más városában azonban az új rend és a fennálló helyzet ellentmondásba került. Tetézte a bajt, hogy az említett 1995-ös törvény nem jelzi egyér­telműen: egy cég jöhet-e szóba, vagy több is. (Az újabb, 2000-es hulladéktörvény annyiban ponto­sít: megjegyzi, hogy adott esetben Minden, és annak az ellenkezője is Abban a pillanatban, amikor az önkormányzat 1997-es rendeletében meg­nevezte az (akkori nevén) REM-et közszolgáltatóként, „kihúzta” a piacot a jelen­lévő riválisok, az (utóbb egy céggé egyesült) Cirkont Rt. és Komszolg Kft. lába alól. Csakhogy nevezettek az elő­ző időszakról származó szerző­déseik révén (saját értelmezé­sük szerint) teljes joggal tevé­kenykedtek a szemétszállítási piacon, és azóta is úgy vélik: egy önkormányzati rendelet nem teheti semmissé többtu­catnyi lakásszövetkezettel és társasházzal fennálló érvényes, írásos megállapodásaikat. Az önkormányzat szerint igen. A fenti kérdés körül forgott az elmúlt négy évben a két cég és a további két szereplő (hely­hatóság és lakosság) közremű­ködésével lezajlott perek több­sége. Perelt mindenki minden­kit (részben próbaperekben), hogy kiderüljön végre: aki a Cirkonttal szerződött - és az­zal szállíttatja el hétről hétre a szemetét -, az kinek fizesse a havi számlát. Nem egyértelmű: 2000 márciusától az RWE is, mint rendeletileg kijelölt szol­gáltató, rendre számlákat kül­dött a lakóközösségeknek. A cég fő érve: kukásautói „ren­delkezésre állási készséget” mutatnak; elvinnék ők a hul­ladékot, dehát másvalakik (a Cirkont narancssárga autói) „kalózmódra” kiürítik a konté­nereket; a pénz tehát jár nekik - pontosabban: nekik jár. Elvégzett munkáért Született már olyan ítélet is, amiben a bíróság kimondta: aki a Cirkonttal szerződött, annak kell fizetnie (különben a társa­ság joggal perelne, s kérne vég­rehajtást) - elvégzett munkáért jár a díj. Született azonban olyan is, amely a másik oldalt erősítette: ennek indokoló passzusa szerint a hivatkozott önkormányzati rendelet auto­matikusan „semmissé” tette a cirkontos szerződéseket, min­den miskolci lakóközösségnek (és egyénnek) kötelezően az RWE-vel kell szállíttatnia. Patthelyzet van, amit vagy a jognak, vagy a politikának kellene feloldania. Annál is in­kább, mivel a kellemetlen ho- zadéka az érintett, ám vétlen lakossági csoportokon csapódik le: azokon, akik a Cirkontnak is fizetnének a munkájáért, meg akiket az RWE is ellátott leveleivel és „ellenszámláival”. (Megjegyzendő: olyan bírósági ítélet is van már, amely utób­bi szolgáltatót attól tiltotta el, hogy a Cirkont ügyfeleit külde­ményeivel zaklassa - az RWE fellebbezett.). Hogy a lakókö­zösségek a levélküldést „sa­nyargatásként” élik meg, bizo­nyítja, hogy nemrégiben közel hatezer aláírással tiltakozó beadvány érkezett a polgármes­teri hivatalhoz e tárgyban; ak­kor elhangzott, a lakosok „az utcára vonulni” is készek vol­nának az RWE „zaklatása” miatti tiltakozásul. Ellentmondó ítéletek Az igazságszolgáltatástól vi­szont a lakossság mindeddig hiába várta az egyértelmű út­mutatást. Lapunk is többször próbált az ügyben független jo­gászokat, illetve igazságszolgál­tatási vezetőket megszólaltatni. Senki sem tud azonban a teljes ügymenet alapos ismerete nél­kül állást foglalni. Legutóbb Lu­kács Zsuzsannától, a megyei bí­róság elnökétől kaptunk némi választ kérdésünkre: ő önmagá­ban azt nem tartotta kizártnak, hogy egymásnak ellentmondani látszó ítéletek szülessenek az egymással összefüggő perekben. Ha ilyesmi előfordul, a bíróság jogegységi eljárást kezdeményez a Legfelsőbb Bíróságnál; ha megkapják, onnantól az lesz a mérvadó. Külön gond, amikor valame­lyik perszereplő az elutasító ítélet indoklásában mégis a maga igazát véli felfedezni (így történt legutóbb az RWE-vel, amint arról lapunk egy hónap­ja beszámolt). Az elnök szerint ez sem kizárt, ám akkor vagy az ítélet rossz, vagy a felperes jogértelmezése. Az ítéletnek azonban a rendelkező része végrehajtandó, nem pedig az indoklása; más kérdés, hogy az utóbbi ellen is lehet külön fel­lebbezést benyújtani. több cég együtt is pályázhat, majd tevékenykedhet egyidejűleg.) A kérdés az volt: ott, ahol a rendeletalkotáskor két vagy több szolgáltató is a piacon volt már (egymás mellett, konfliktusok nél­kül), vajon mind maradhat-e a he­lyén (azaz az egyik utcában az egyik üríti a kukáikat, a másikban a másik, attól függően, melyik la­kó vagy lakóközösség melyik cég­gel kötött erről szerződést), vagy éppen ellenkezőleg, az önkor­mányzatnak meg kell neveznie azt az egyet, amely a kijelölt közszol­gáltatói címet viseli eztán. „Itthon” marad a pénz A miskolci önkormányzat 1997- ben az utóbbi jogértelmezést vá­lasztotta; hogy miért, arról külön­böző fórumokon több véleményt lehetett az elmúlt évek során hal­lani. Kézenfekvő összefüggés pél­dául, hogy a kijelölt cég (az egy­kori Közterület-fenntartó Válla­lat, a későbbi RÉM, mai nevén RWE Umwelt) az önkormányzat résztulajdonában van, bevétele a helyhatóságot gazdagítja, utóbbi­nak pedig a részesedése folytán bizonyára nagyobb befolyása van rá, mint egy „idegen” vállalko­zásra. Az érvek sorában a szél­sőséget kétségkívül az képvisel­Fotő: Adám János te - egy önkormányzati tisztség- viselő szájából hallhattuk -, mely szerint azért helyes, ha az RWE Umwelt szállít, mert akkor, úgy­mond, nem külföldi kézbe kerül a miskolciak pénze... Csak szemezgetni lehet a két fél (önkormányzat+RWE, illetve Cirkont) között meghúzott front­vonalak hálózatából. Viták és pe­rek tárgya volt például a lera­kásra használt szeméttelep (a vá­rosi rendelet a betelt Nádasrét használatát írja elő, a Cirkont viszont évek óta kiviszi a szeme­tet a városból, saját depójába), valamint az, hogy a kizárólagos közszolgáltató személyére 1997- ben kiírt, az RWE által megnyert pályázat szabályos volt-e vagy sem. A Cirkont azt panaszolta, a pályázati kiírást az RWE „sze­mélyére szabták”, csak ő nyer­hetett (feltétel volt többek között az ötéves miskolci gyakorlat...), ráadásul a piac egészét nyerte el, amit pedig a helyhatóság nem kínálhatott, minthogy nem volt az „övé” - egy legfelsőbb bíró­sági ítélet (1998) azonban az önkormányzat-RWE kettős szá­mára ad megerősítést, mondván, az önkormányzat nem tárgya a versenytörvénynek, nem piaci szereplő (akkor még nem; mára ez a törvényi helyzet változott). Ha vége is, maradnak a kérdések Számos fórumon kerültek szóba a négy év alatt a fenti kérdések, és ezeken jól lát­szott: a politika távoltartja magát a történettől, önkor­mányzati képviselők ritkán tűnnek fel az említett alkal­makkor, közgyűlési ülésen is pusztába kiáltott szónak bizonyul egy-egy, a témában tett képviselői felszólalás. A testület holnapi ülésén azonban három pontban is na­pirendre került a „szeméthábo­rú” ügye. Az egyik a hivatal saját elő­terjesztése: ebben Juga György alpolgármester aláírásával azt olvashatjuk, hogy a városhá­za úgy véli, immár lezárulhat a vita. Az anyag az RWE által is előszeretettel hivatkozott bí­rói ítéletet említi, amely ren­delkező részében ugyan nem, ám indoklásában a hely- hatóság-RWE kettős érveit iga­zolja: csak az RWE maradhat a porondon, a Cirkontnak tá­voznia kell (szerződései „lehe­tetlenültek”). Ellenvélemények Két képviselő indítvány azonban tovább igyekszik fe­szegetni a mindmáig tisztázat­lan kérdéseket. Az egyikben az előterjesztő politikus a történet vázlatos felidézése nyomán megállapítja: az önkormányzat magatartása a sztori során több ponton kifogásolható, fe­lülvizsgálandó. Felemlegeti pél­dául, hogy jó-e, ha az RWE egyik vezetője azonos az ön- kormányzat tulajdonosi bizott­ságának elnökével; helyes-e, hogy a városháza jegyzője „az idők folyamán ellentétes tartal­mú nyilatkozatokat tett a hely­zet jogszerűségével kapcsolat­ban”; szükséges-e a lakóközös­ségek „zaklatása”, illetve az, hogy az önkormányzat az RWÉ kintlévőségeinek nagy részére fizetése garanciát vállalt (köz­pénzből állja azt). Vizsgált magánosítás Egy másik képviselői indít­vány magának a cégnek az 1996-os privatizációját vizsgál­ja meg (a Közterület-fenntar­tó részleges eladását a német RWE konszernnek). A politi­kus írásában hajlik arra, hogy „a monopolhelyzetben lévő szolgáltatók minden költ­ségüket tovább hárítják, min­den rossz döntésük következ­ményét a fogyasztó, azaz mi viseljük”. Kritika éri a köz- szolgáltató árképzési gyakor­latát, „a lakóközösségek zak­latását”, a naprakész informá­ciók hiányát, megkérdőjelező­dik a „kintlévőség címen át­utalt összeg jogossága” (ez utóbbi tekintetében a lapunk­ban közölt információk sze­rint évi több millió forintról van szó).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents