Észak-Magyarország, 2001. november (57. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-27 / 276. szám

2001. november 27., kedd KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Ákos és DM, New Wave módra. New Wave-estet tart a Miskolci Zenészek Klubja Depeche Mode- és Ákos-rajongók számára december 1-jén, szombaton a Bartók Béla Műveló'dési Házban 0 Karácsonyi képeslapok. Karácsonyi képeslapok címmel nyílik kiállítás Gyurkó Péter gyűjteményéből november 29-én, csütörtökön délután 3 órakor a miskol­ci Szinvapark postáján. Az év végéig lát­ható tárlatot Tormáné Krisztián Márta, a miskolci Postaigazgatóság értékesíté­si igazgatóhelyettese nyitja meg. 0 Müller Péter dedikál. Müller Péter dedikálja nemrégiben megjelent Jós­könyv című kötetét november 28-án, szerdán délután 2 órától Miskolcon, a Géniusz Könyváruházban. Játszótéri elbeszélés a háború születéséről Biljana Srebljanovic Családtörténetek, Belgrád című drámája a miskolci Csarnokban Szobraszrajzok Miskolc (ÉM) - Varga Éva szobrászmű­vész rajzaiból nyílik kiállítás ma, kedden délután 4 órakor Miskolcon a Mini Galé­riában (Battyhány Lajos u. 1.). A január 4-ig megtekinthető tárlatot Kishonthy Zsolt művészettörténész nyitja meg. Pozsonyi Szőrős kő Miskolc (ÉM) - A Szőrős kő című - a felvidéki fiatal magyar irodalmat képvise­lő -, pozsonyi székhelyű folyóirat estje lesz november 29-én, csütörtökön este 8 órá­tól a Miskolci Galéria művészklubjában. Az est résztvevői: Juhász Katalin, Mizser Attila, Haraszti Ágnes, Szeles Annamária, Haraszti Mária és Balázs F. Attila. Viva Verdi! Miskolc (ÉM) - Markó Iván és társula­ta vendégszerepei a Miskolci Nemzeti Szín­házban ma, kedden este hét órától. A balettprodukció mint a szerelem és a sza­badság elhivatott művészét idézi meg Giuseppe Verdit. TELEVÍZIÓ Sakk-matt Bujdos Attila A keresetlenség: találatlansággal a Satelit Televízióban. Mintha az arculatát alakító adó egyik védjegye lenne a komponálat- lanság. Rengeteg a távoli kép a kongó stú­dióban ülő vendégekről, s a közeliekben sincs köszönet: lötyög a témán a dizájn, felesel a forma a tartalommal. Merthogy a Sateliten közben igen fontos dolgok történ­nek: ilyen lényeges esemény a kéthetente jelentkező Sakk-matt, melyben a parlament­be jutott politikai erők képviselői fejtik ki álláspontjukat egy-egy közérdekű témáról, legutóbb a közbiztonságról. A Sakk-matt mindenekelőtt Bayer Iloná­tól jó. Fegyelmezett, rutinos televíziósként nem okoskodik. Műsort vezet: a nézők kér­déseit teszi fel, megadja a szót. Öltözéke már- már idegesítőn nem kihívó, s ebben is adós­tul menetel szembe a televíziós főcsa­pásiránnyal: minden más társaságnál előbb­re való a „mit mond”-nál a „ki mondja”. A Satelit abban is bezzeg tévé, hogy ta­lán itt még - e műsor erejéig mindenkép­pen - komolyan hisznek a közösség szol­gálatában. Ha a nekidurvult közbeszéd el­tántorítja az embereket a szavazófülkék­től, van tere bemutatni, hogy nem a zsi­geri gyűlöletről, hanem végső soron a sa­ját sorsunkról szól majd a választás. És persze a politikusok sorsáról is: ezút­tal olyan értelmes, felnőtt embereknek tűn­nek, akik nemcsak azt képesek szajkózni, amit a választók hallani akarnak. Az álta­luk képviselt elvekből kibomlanak szemé­lyiségük jegyei: ebben is megmutatkozik különbözőségük. „Választókörzetemben” - mondják, utalva rá, hogy nem szakadtak el azoktól, akiket képviselnek. „Nálunk, Zemplénben” - kezdi viszont a mondatot Kupa Mihály, s erre a néző még akkor is felkapja a fejét, ha pontosan tudja: Kupa Mihály nem lakik a választói között. A mondatban még sincs hamisság, az egysze­rű kijelentés a bizonyosság arra, hogy a sze­mélyes hang sem idegen a politikától, a vál­lalt közösség is lehet természetes, ha komo­lyan gondolják: az átéltség is hitelesítheti a politikusságot. Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Biljana Srbljanovic Családtörténe­tek, Belgrád című drámája: elbeszélés a háború születé­séről. Felnőttet játszó gyerekeket ját­szanak felnőttek a leharcolt belg­rádi játszótéren. A többszörös alakoskodást terápiaként értel­mezi Simon Balázs, a felol­vasószínházi bemutató rendező­je. A narrátor nála: lélekbúvár (a tárgyszerű Seres Ildikó). A pszichodráma értelme pedig, hogy a benne szereplők általa dolgozzák fel életük megrázó ese­ményeit. A terápia végcélja két­séges: kigyógyulhatnak-e a sokk­ból a túlélők, erre nincs válasz. Igazából az okokat sem sikerül feltárni: miért szakad rá a há­ború az országra. A dráma a tényt rögzíti: megtörténhet, ami megtörténik. Messzire tartja a szöveget a rendező, hogy jobban láthassuk a hogyant. A mű és a néző kö­zötti résbe az előadással ezért be­türemkedik a nevetés is. A sok Előtérben: Tari Teri és Németi Gyöngyi Fotó: Éder Vera haláltól idegen reakció részben a rendezői formaérzéket dicsé­ri: ha a felolvasó színház olyan, mintha hangjátékot néznénk, le­gyen az előadás eleve olyan, akár a hangjáték, lássuk, hogyan csattan a pofon a párnán. Más­részt a színészi megoldások is a komikus felé hajlanak és bizto­san jól van ez így: a komor té­ma sem nélkülözheti az árnyalt ábrázolást. Molnár Sándor Ta­más sokféle nevetésre ösztönöz a keserűtől az önfeledtig. Az ap­róságok megfigyeléséből építke­zik: százféle módon képes az ön­zésre. Németi Gyöngyi a túlzá­sokban otthonos: nála a nagyvo­nalú gesztusokból sejlik föl a fi­gura. Olasz Ági a csendben erős. Tör­ténete a szüleit meggyilkoló gyer­mek története - dráma a drámá­ban: maga a visszavonhatatlan. Tari Teri sokszínű. Az aggoda­lomtól a riadt ürességig mutatja, milyen embernek lenni a pusztu­lásban, ha az életre az egyetlen minőségi bizonyíték, hogy élik. Turczi István fordításának ér­deme, hogy a háborútól távol is pontosan érthető a darab, s hogy meglátható a konkrét mellett az általános is. Elvégre ismerős ér­zésekről esik itt szó, a nagy, kö­zös, kelet-európai tapasztalatról: a megmutatkozástól való félel­mekről, a semmi sem biztos-min­den bizonytalan világszemlélet­ről, s hogy a rejtőzködés sem véd meg a célponttá válástól. (Európai kortársa drámaszem­le, Biljana Srbljanovic Családtör­ténetek, Belgrád. Felolvasó­színházi előadás a miskolci Csar­nokban, 2001. november 25., sze­replők: Molnár Sándor Tamás, Németi Gyöngyi, Olasz Ági, Se­res Ildikó, Tari Teri, rendező: Si­mon Balázs) Krampuszok a „malomban” Jó hírünk van azok számára, akik­nek nincs türelmük december 6-ig várni a Mikulás érkeztére: a miskolci Csodamalom Bábszínházba már de­cember 2-án délelőtt megérkezik a gyerekek nagy barátja. Ekkor lesz ugyanis a Mikulás krampuszai című bábjáték premierje. A Virág István rendezésében színre kerülő mesében három kisördög - Rosszaság, Csibész és Hisztéria - próbálja meg ellopni a gyerekeknek szánt csomagokat. Az előadás előtt fél tízkor Macskássy Izolda festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás a bábszínház galériájában. A tárlatot Kartal Ernő minorita atya ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Fotó: Dobos Klára A megye címerei Miskolc (ÉM) - A címer több, mint egy jel: jelkép is, mert ugyanúgy beszél a tulaj­donosáról, viselőjéről, mint a név. Most a megye települései­nek címereivel ismerkedhet meg a miskolci közönség a no­vember 29-én, csütörtökön dél­előtt háromnegyed 10-kor - Te­lepülési címerek Borsod-Abaúj- Zemplén megyében - címmel nyíló kiállításon, melynek a Megyei Önkormányzat Galériá­ja ad otthont. A kiállítást Dr. Bessenyei József, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja nyitja meg. „Lélekből” játszott az Anima kvartett Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - „A vonós­négyes játék a lélek fényűzé­se”. Ez a szép gondolat lebeg­hetett az Anima kvartett előtt, amikor elkezdtek együtt muzsikálni. Elmúlt heti bemutatkozó hangverse­nyükön Haydn, Borodin és Beethoven művei szerepeltek. Négy fiatal művész szervezett kamaraegyüttest magának, hogy egyéb zenei elfoglaltságuk mel­lett idejüket a vonósnégyes já­tékkal töltsék ki. Mindannyian tagjai a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak, tanítanak, van aki a Reményi-kamarazenekarban is játszik és a csütörtöki bemu­tatkozó hangversenyük tanúbi­zonysága szerint a kamarazené­ben is igényes, elmélyült, kidol­gozott produkcióra voltak képe­sek. Az együttes tagjai: Soós Gá­bor (I. hegedű), Békés Anna (II. hegedű), Krajnik Ágoston (brá­csa) , Lipták Zsuzsa (gordonka). Nehéz, hálás műsort dolgoztak ki, de sajnos nem volt teltház a Zenepalota hangversenytermé­ben. Nem volna igény Miskolcon ilyen nagyszerű koncert meg­hallgatására? Remélem, hogy miskolci művészek iránt, jobb szervezéssel nagyobb érdeklő­dés is elvárható. Annál is in­kább, mert a négy művész va­lami nagyon jót akart, és a kon­certjük nagyon jól sikerült. Haydn: G-dúr vonósnégyesét (Op. 77. No. 1.) szólaltatták meg először. Különösen tetszett az első és harmadik tétel. Szép, tiszta, nemes hangon szólt az együttes, figyelték és érezték egymás szólamát, hangzásban is kiegyensúlyozott volt a produk­ció. Az Anima kvartett minden tekintetben készen áll arra, hogy nagyon jó kamaraegyüt­tese legyen Miskolcnak. Techni­kai, zenei problémájuk nincs, dinamikai színezőérzékük kifi­nomult és mint a Haydn-mű menüett tétele bizonyítja, még a zenei humor iránt is fogéko­nyak. Ugyanezt éreztem Beetho­ven c-moll kvartett (Op. 18. No 4.) magyaros tételének fergete­ges hangulatában. Egyébként a Beethoven mű volt a koncert legjobb produkciója. De sikeres volt a Borodin-kvartett is. A Scerzo és a Nocturne tételek hangulata, színei az együttes gazdag érzelemvilágát tükrözte. A sikeres koncert végén Haydn korai vonósnégyesének Szere­nád-tételét szólaltatták meg ráadásként. Örültünk a kicsi, de lelkes közönséggel együtt az együttes bemutatkozásának, a nagysze­rűen kivitelezett műsornak. Jó lenne, ha elég lehetőséget kap­nának ahhoz, tehetségük, szor­galmuk, művészi igyekezetük célt és értelmet nyerne. MOZI Az első után újra belekóstolhatunk az „Amerikai pitébe” Mohácsi Alida A rajongók már az első rész be­mutatása után tudni vélték, ennek biztos lesz folytatása - és persze, hogy lett: az Amerikai Pite 2. Az alaptörténet hasonló az előzőhöz: minél több lányt felhajtani, meg­szerezni, ágyba vinni. Csak annyi változott, hogy a helyszín most nem a középiskola, hanem az egye­tem, ahol végre elérkezik a nyári vakáció, és a barátok újra találkoz­nak. Akik a múltkori részben gyengén hegedűitek, azaz nem si­került átverekedni magukat a tűz­keresztségen, azok a második rész­ben garantáltan bepótolnak min­dent. Finch megint Stifler mamá­jára áhítozik, és ennek érdekében a tantraszex tudományát tanulmá-„Gyakorlati” tanácsadás nyozza, Kevin képtelen kiverni a fejéből Vickyt, akit viszont már csak baráti szálak fűzik a fiúhoz. Jim Nadia nyár végi látogatására készül, gyakorlati tanácsokért Michelle-hez fordul, Oz Heatherre várva telefonszexszel próbálja eny­híteni hiányát, Stifler pedig kis- öccsét oktatja skalpvadászat ügy­ben. Akinek tetszett az első rész, az nem fog csalódni, bár a vége talán túl happy endes, de ezt elnéz­zük J. B. Rogersnek, a rendezőnek. Mert a film szórakoztató, a poénok sokszor és mindig jó helyen csat­tannak... Remélem, hogy a máso­dik rész után már egyetlen fiatal sem próbálja a forró pitébe tenni férfiasságát, úgy mint nem is olyan régen egyikük, akit égési sé­rülésekkel szállítottak kórházba.

Next

/
Thumbnails
Contents