Észak-Magyarország, 2001. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-12 / 213. szám
2001. szeptember 12., szerda Miskolc és környéke ITT ÉLÜNK Művilág Halmos Ildikó Az embereknek kell az Illúzió. Akarják a szépet. Vagy legalább is a szépség illúzióját. A műmindent. Főleg, ha olcsó. Alig több mint háromszáz forint. Neve is van: virágzó kaktusz. Vonzza a szemet csodás színpompája, kihívóan integet a bevásárlóközpont végeláthatatlan polcrendszerén. Az ember először mit sem sejt, csak örül. Nézegeti, forgatja a tüskés növénykét, tetején a könyvekből jól ismert, de a valóságban még sosem látott virágokkal.Aztán felébred a gyanú. A kaktusz igazi, afelől semmi kétség. De a virág furcsa. Száraz, pereg. Tüzetesebb tanulmányozás után nem lehet titok tovább: a virágot vastag ragaccsal erősítették gondos kezek a sivatagi növényhez. Tehát a felirat hazudik, a kaktusz nem virágzik, valami valaha virágzott, a virágot megszárították, majd a tüskék közé ragasztották. Az első érzés a mélységes csalódás. A második a felháborodás: át vagyunk verve. Majd átgondolva a dolgot lehiggadunk. Miért a felháborodás? A csalás kegyes: a művilág virá- ga.Aztán megszületik a megoldás. Szaladjunk haza, keressük elő a Gazdálkodj okosant, tankoljunk fel játékpénzzel, majd visszatérve vegyük meg belőle az összes „ virágzó kaktuszt". HÍRCSOKOR • A boldogságról. A Pax Corporis Természetes Életmód Egyesület szervezésében Mi a boldogság? címmel szeptember 19- én délután fél 5-től előadást tart a Köz- művelődési Intézet (Miskolc, Széchenyi u. 35.) előadótermében Dr. Csikay Erzsébet orvos természetgyógyász. • Utcaátadó. Az arnóti Alkotmány utca meghosszabbított szakaszának ünnepélyes átadójára ma délután 1 órakor kerül sor. A rendezvény helyszíne: az Alkotmány utca és a Lévay utca kereszteződése. Szelíd motorosok. A Szent Anna- temető melletti domb, úgy tűnik, jó terep a motoros edzésekhez. Fotó: Dobos Klára A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Eszak-Magyarország társadalomrovata Telefon: 46/ 502-900/3230, 3235, 3236 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, halmos@inform.hu Kitörési lehetőség a mozgássérülteknek Braun János: Belső motiváció nélkül semmit sem ér az akadálymentes világ Miskolc (ÉM - Hl) - Ép ember volt, majd tolószékbe került. A rehabilitációs kezelés után döntött: nem fog siránkozni, elfogadja a helyzetét és a legjobbat hozza ki belőle. Sportolni kezdett. Braun János kilenc évvel azután, hogy lábai járásra alkalmatlanná váltak, ma ott van a kerekesszékes teniszversenyzők világranglistáján. Évente 5-6 nemzetközi teniszversenyen szerepel. Indult a nagyatádi vasember triatlonon is. Most az foglalkoztatja, miként terveztethetne magának a meglévőnél profibb versenykerékpárt, vagyis nemzetközi nevén handcycle-t.- Amikor a gerincproblémáim bénuláshoz vezettek, még nem tudtam, hogy ez végleges lesz. A műtét után két hónapot feküdtem a miskolci rehabilitációs osztályon, majd Pestre kerültem. Ott tudtam meg, mi a helyzet. Bekerültem egy 11 ágyas kórterembe. Zsúfoltság, rossz levegő, gerincsérült emberek... Körülnéztem, és azt gondoltam: vannak nálam rosszabb helyzetben lévők is, nem szabad keseregni, csinálni kell valamit. A több hónapos fekvés után elkezdtem öltözködni tanulni, székből ki-, székbe beszállni, megtanítottak mindenre, amire szükségem lehet. Felkészítettek erre az életformára. Sosem voltam élsportoló korábban, de sérültként úgy éreztem, a sport kitörési pont lehet száSokan ki sem mozdulnak a lakásból Fotó: Ádám János momra, a sportolás által sikerélményt szerezhetek. Miskolcra visszatérve azt tervezte, hogy toboroz egy csapatot.- Járkáltam a városban, és ha kerekesszékes fiatallal találkoztam, lecsaptam rá. Nyolc év alatt egyetlen embert sikerült rávennem a sportra... Az emberekből hiányzik a motiváció. Ha pedig nincs meg a belső késztetés, az elszántság arra, hogy kimozduljunk a lakásból, akkor lehet Miskolc teljes mértékben akadálymentes, nem fog semmi megváltozni. Az elszántság mellé persze pénz is kell, mert a jól használható székek, felszerelések többszázezer forintba kerülnek. A mobilitást meg kell fizetni. De a pénz nem minden. Rengeteg gondról tudnék beszélni, de nem sok értelme van, Magyarországon élünk. A lényeg az, hogy tegyünk valamit. Én a sportot választottam. Fantasztikus érzés az, amikor a versenyeken szurkolnak az embernek. A Kaiser-maratonon, tavaly, Pesten például óriási érzés volt, ahogy a közönség szurkolt a versenyzőkért. Vagy a nagyatádi vasemberen, amelyre tavaly hívtak először fogyatékosokat. Az ép versenyzőktől is kaptunk biztatást, az eredményhirdetéskor pedig négyszázan tapsoltak a hetven fogyatékos résztvevőnek. Útjavítás - szüret előtt A Mályi-Kistokaj Hegyközség tagjai mintegy 2,5 kilométernyi utat fedtek be fehér zúzottkővel a napokban a szüreti munkák megkönnyítése érdekében. A termelők a Mályi melletti téglagyár felé vezető csilleszállító alatt haladó úton közelítik meg a gyümölcsösöket és szőlőültetvényeket. Mindeddig ezt meglehetősen rossz úton tették. Az ősziesre fordult időjárási viszonyok pedig még jobban megnehezítették a közlekedést. Most, a szőlőszüretre készülve, a billenőkocsik sora szállította a zúzottkövet az útra. Terítették, egyengeték, hogy megkönnyítsék az ültetvények megközelítését. Mint Éles Gábortól, a hegyközség elnökétől megtudtuk, a költségeket, vagyis a mintegy 750 ezer forintot a hegyközség tagjai állták. Fotó: Végh Csaba Régi templom, új papiak Nyékládháza (ÉM - Hl) - Ünnepre készül a nyékládházi református plébánia. Vasárnap újraszentelik 200 éves templomukat és felavatják az új parókiát. A régi református parókia 125 éve épült a településen. A kárpótlásból kapott 5 millió forintból és az egyházközségi hívek adományaiból most elkészült az új. Bár a lelkészcsalád már korábban átköltözött az új parókiára, az ünnepélyes átadás szeptember 16-án, vasárnap délután 3 órától lesz, egybekötve a két évszázados ládházi templom évfordulójának megünneplésével. Az istentiszteletet Mészáros István református püspök tart- ja.Azonban a régi parókiát sem bontják le, az épület nem megy veszendőbe. A tervek szerint a jövőben szervezendő ifjúsági táborok résztvevői szállnak majd meg ott, illetve otthont ad különféle gyülekezeti rendezvényeknek is. k/d:G:KllU.M.?.,iOlC Al OLVAíz'óVt íov^ilüü ü WlLmwLXfiicR?rt ói:í,'i _______| S zükségesének tartom, mert ha jól tudom, csak a színház tetején és az Erzsébet téren van egy köztéri óra. Az előbbit pedig nem mindig lehetett látni. Bár igaz, hogy nem nagy a belvárosunk, de úgy érzem, egy órát talán még szerencsés lenne felállítani, mondjuk a Városház téren is. Kozák Istvánné (40), ÁPOLÓNŐ A laptermészetemből fakadóan elkéső alkat vagyok. Ezért anyuval ellentétben nekem fontos, hogy mindig legyen a kezemen egy óra. Éz persze nem garancia semmire, mindig öt perc hátrányban vagyok. Ha az egyetemre megyek, általában itt szállók fel a buszra, úgyhogy én díjazom ezt az órát. Kozák Andrea (19), EGYETEMI HALLGATÓ J é, tényleg, itt van egy óra. Sajnos az utóbbi napokban egyre többet járok erre, hiszen megkezdődött az iskola, de még észre sem vettem. Teljesen úgy néz ki, mint egy lámpa. Szerencsés alkat vagyok, általában gyorsan elkészülök, gyorsan odaérek a célállomásra, ezért nem igazán szoktam elkésni. Semmelweis Péter (13), TANULÓ R égen kellett volna már ide egy köztéri óra. Díjazom az ötletet. Tősgyökeres miskolci vagyok és amióta az eszemet tudom, mindig volt a belvárosunkban valahol egy óra. Ha jól tudom, eddig csak a színház tornyában. Úgy érzem, nagyjából illik is a valamelyest alakuló városképünkbe. Debreczeni László (59), SZABÓ Ö rülök neki, hogy végre a belvárosban állítottak fel egy órát. Bár nem igazán érzem, hogy harmonizálna a városképünkkel, például a színe még véletlenül sem egyezik a többi tájékoztatási tábla színével. De legalább van. Talán az idő nem fogja annyira zavarni az unatkozó vandálokat. Juhász Tibor (35), AUTÓVILLAMOSSÁGI SZERELŐ