Észak-Magyarország, 2001. július (57. évfolyam, 152-176. szám)
2001-07-05 / 155. szám
2001. július 5., csütörtök fítTIHÍHIMItnBIffiWfiW f Levelezés / Hirdetés 11 SZÓLÁSTÉR Olvasóink leveleiből Még egyszer mellette és ellene: a Koké „fórum” folytatása A népszerű, közismert és sokak körében kedvelt sportoló, Kovács István balul sikerült címvédő mérkőzése felkavarta a közvéleményt. Szerkesztőségünkbe is igen sok levél érkezett Kokéról: ezekből nemrégiben összeállítást közöltünk. Alább az újabb levelekből tallózunk: A sajtó is felelős Kovács István vereségével kapcsolatban én is szeretnék néhány gondolatot felvetni, amellett, hogy igazat adok a többi levélírónak is részben. Magyarország népe nem él jól. Főleg, ha a 11 évvel ezelőtti hurráhangulatot vesszük figyelembe, mind több a csalódás és mind nagyobb a kiábrándulás. Kellett nekünk tehát ez a király! Eszményképnek a csalódott tömegek számára, uralkodónak az egyre súlyosabb gondokkal küzdő sok millió ember fölé, a nép fiának diadalát megtestesítve. Ebben nem tudom elmarasztalni a médiát, abban viszont igen, ahogy csinálta. Fel kellett volna világosítani a nagyközönséget arról, hogy a világban 8-10 ökölvívó-szervezet van, ugyaneny- nyi világbajnokkal, és összesen még legalább 20 Kokó-kvalitású pehelysúlyú öklözővei. Arról is, hogy nem Hamed személye a világ csúcsa. Néhány szót szentelni annak, hogy a WBO volt világbajnoka egyáltalán nem félt a mi Kokónktól, csak ő és menedzserei a pénzt helyezik elő- tértbe (ki nem?), mert Hamed már - 2-3 amerikai kollégájával együtt - ott tart, hogy dollármilliókért győz (és kap ki). A sajtó Kovács István tudásának túlértékeléséért, a tömegek félrevezetéséért felelős. Kisebb lenne a tragédia, ha mindez legalább most utólag közzétételre kerülne. Mit sem vonna le Kokó nagyságából, mert ő emberileg (most a ringbeli viselkedésével ne foglalkozzunk) mindent megtett azért, hogy kiemelkedjen abból a közegből, melyben volt, és jelentősnek nevezhető sikereket könyvelhetett el - saját és a „magyar név” dicsőségére, büszkeségére. Ezeket leírva teljesen irreális elképzelésnek tartanám a folytatást. Akik ezt javasolják neki (sajnos elég sokan), azok szerintem nincsenek tisztában a helyzettel sem szakmai-menedzseri, sem pedig emberi összetevőit illetően. A sajtónak a tényleges világnagyságokkal kellene foglalkoznia, akik Ausztráliától a Bahamákig öregbítik a magyar sport hírnevét, és javítják hazánk imázsát. Hála Istennek, sokan vannak, és sok sportágban. A sajtónak kellene rávenni a kormányzatot arra, hogy ne csak a látványsportot favorizálja, hanem mindegyiket súlyának megfelelően, az utánpótlást, a tömegsportot előtérbe helyezve, amikor 10 milliárdokat osztogat, vagy dob ki az ablakon. Ha ismét olyan tömegek sportolnának, mint mondjuk 25 éve, nőne a kormány népszerűsége, és azzal hozna a legnagyobb hasznot a nemzetnek hosszú távon is. Hegedűs Péter Miskolc Olimpia és profizmus Eszébe se jusson Kokónak folytatni. Már eddig is leszerepelt előttünk a ringben tanúsított viselkedésével (szé- gyellje magát), most pedig a tudásával. Sokan mondták már nekünk, hogy nem mind arany, ami fénylik, de azt azért nem gondoltuk volna, hogy az első igazi (jobb) bokszolótói egyből kikap. Más az olimpia és más a profizmus. Nem mondták meg neki azok, akik erre a visszataszító veselkedésre tanították. Mindenesetre szép mese és nagy show volt ez az egy-két év. Nem bánjuk, hogy elmúlt. Bartók család Miskolc Például Papp Laci Engem nem érdekel, hogy Kovács István most éppen hányadik a világranglistán. Hazánkban ez nem is érdé-, kes.(!) Kokó egy jelenség, hétköznapjaink és ünnepnapjaink kísérője, és meghatározója éppen aktuális hangulatunknak. Jobban, sokkal jobban, mint Zámbó Jimmy (és szerencsétlen halála). A kötelek között unszimpatikusan viselkedő sportoló csaknem a nemzet egyik szimbóluma lett. Vagy az is lett volna, ha nem éri ez a csúnya baleset, mely valószínű pályája végét jelenti. Megmondom őszintén, és nem egyedül, egyáltalán nem bánom. Nem tudok bánkódni azért, mert alaposan megcsappant politikai és egyéb reklámértéke, és most már főleg csak a kábítószerellenes világhét üzenetének tolmácsolására alkalmas („vannak pillanatok, amikor nagy pofonok érik az embert, és nehéz felkelni a padlóról” - ez már kizárólag az ő dolga lesz a „biztatás és a baráti szeretet” megnyilvánulásai mellett). Kovács István kellett ugyanis ahhoz, hogy évszázados magyar címerünk, hármas halommal, koronával azonos szerepet kapjon a Lay’s emblémával kiválóságunk nadrágján. Ne haragudjanak, de azt hittem eddig, hogy ilyesmi csak Amerikában létezik, ahol a nemzeti lobogó bármilyen célra felhasználható. Még égetésre is, a jog szerint. Ezért én, mint magyar polgár, ha már ökölvívó legendákról, kiválóságokról van szó, megmaradnék Papp Lacinál, aki nem volt profi világbajnok. Annál a sportolónál, aki mostanság már jószerivel csak hűséges feleségével vált néhány szót, egyre betegebben üldögél csendes lakásában. Annál a sportembernél, akit nem is olyan régen kitüntettek, de a hazai média csak köteles- ségszerűen számolt be az eseményről 15 másodpercben, az írott sajtó is csak néhány sorban. Az USA-ból (ahol Kokót egyáltalán nem ismerik, valószínűleg már nem is fogják soha) érkezett a hir, hogy méltónak találták volna arra, hogy bekerüljön a Nemzetközi Bokszhírességek Csarnokába (panoptikum New York államban a valaha legjobbak megörökítésére), és pályafutása befejezése után több mint 40 évvel a világ egyik legjobb ökölvívó-szakírója méltatta nagy és feledhetetlen egyéniségét. Újságokban, az Interneten szerte a világban olvasható az esemény, Vancouvertől Európán és Ázsián át Sidney-ig, növelve hazánk imázsát a földgolyó minden sarkában, Puskás öcsihez hasonlóan. Ehhez minden kommentár feleslegesnek tűnik. Szerkesztőségük minden tagjának jó egészséget kívánok mint (legalább) 40 éves előfizetőjük. Hegedűs László Miskolc Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló észrevételeit. Kérjük, írjanak röviden, mert a hosszabb Írásokat terjedelmi korlátáink miatt alkalmanként kénytelenek vagyunk tömöríteni. Névtelen levelekkel semmilyen formában nem foglalkozunk. Áz e rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Várjuk olvasóink leveleit a http://forum.boon.hu internetes címen is. Mi is megérdemeltük István (Kokó), a király. Ő, aki még a millennium évében is népszerűbb tudott lenni, mint I. Szent István és Orbán Viktor együttvéve! Nem volt valami épületes látvány akkor szombat éjjel! A magyar nép szinte egy emberként (és az egész média) tudta-hit- te...! Mi is szívesen hittük volna, hogy nála „jobb és gyorsabb bokszoló” nincs, de tudván tudtuk, hogy van. Meg is jelent egy sokkal jobb és jóval gyorsabb a sok közül. A többiek küldték a tengerentúlról, hogy ejnye már, üsse a padlóra. Megtörtént. (És akkor mi van?) Volt gúnyos vigyor, még gúnyosabb grimasz, sasszé és egyéb tánclépések, kiöltött nyelv - a mi részünkről, az „ellenfél” pedig nemes egyszerűséggel megtette, végrehajtotta azt, amiért jött. így is lehet! Sűrű kis emberke vert egy nagyot a 15 milliós nemzet fejére. Kokó is, mi is megérdemeltük. Ne sírjunk, mert törvényszerű volt. Sorsunk beteljesedett. Ha valamire, vagy valakire büszkék akarunk lenni, mindig úgy kell megválasztani, hogy méltón tölt- hesse el keblünket ez az igazán magabiztos érzés. Mi több: kevesebb munkával tennie kell előtte az eredmény érdekében. Meg kellene már tanulnunk, hogy nem elég beszélni, ir- kálni-firkálni (mindkettőhöz jobban értünk, mi magyarok, mint a cselekvéshez) hanem előtte illik megalapozni, tartalommal kitölteni nemzeti büszkeségünket. Jön Európa! ...és a nagyobbnál nagyobb csalódások időszaka, ha nem tudunk szakítani mentalitásunkkal. Addig is csekélységnek kell tekinteni ezt az egészet (mert tényleg az is), túl kell lépni ezen a kis „napi kellemetlenségen”! Mennyi és mennyi nála jobb sportolónk van több sportágban és versenyszámban? Őket kellene érdemeiknek megfelelően elismerni és elismertetni a sajtóban és a sajtónak! Nyelvet pedig ne öltsünk senkire!! Nem vezet jóra! Szeretettel köszöntöm Szerkesztőségüket és külön a „sportosokat”. Hűséges olvasójuk: Bolló Pál Miskolc A sajtó is felelős Magyarország népe nem él jól. Főleg, ha a 11 évvel ezelőtti hurráhangulatot vesszük figyelembe, mind több a csalódás és mind nagyobb a kiábrándulás. Kellett nekünk tehát ez a király! Eszményképnek a csalódott tömegek számára, uralkodónak az egyre súlyosabb gondokkal küzdő sok millió ember fölé, a nép fiának diadalát megtestesítve. Ebben nem tudom elmarasztalni a médiát, abban viszont igen, ahogy csinálta. Fel kellett volna világosítani a nagy- közönséget arról, hogy a világban 8-10 ökölvívó-szervezet van, ugyanennyi világbajnokkal, és összesen még legalább 20 Kokó-kva- litású pehelysúlyú öklözővei. Arról is, hogy nem Hamed személye a világ csúcsa. Néhány szót szentelni annak, hogy a WBO volt világbajnoka egyáltalán nem félt a mi Kokónktól, csak ő és menedzserei a pénzt helyezik előtértbe (ki nem?), mert Hamed már - 2-3 amerikai kollégájával együtt - ott tart, hogy dollármilliókért győz (és kap ki). A sajtó Kovács István tudásának túlértékeléséért, a tömegek félrevezetéséért felelős. Kisebb lenne a tragédia, ha mindez legalább most utólag közzétételre kerülne. Mit sem vonna le Kokó nagyságából, mert ő emberileg (most a ringbeli viselkedésével ne foglalkozzunk) mindent megtett azért, hogy kiemelkedjen abból a közegből, melyben volt, és jelentősnek nevezhető sikereket könyvelhetett el - saját és a „magyar név” dicsőségére, büszkeségére. Ezeket leírva teljesen irreális elképzelésnek tartanám a folytatást. Akik ezt javasolják neki (sajnos elég sokan), azok szerintem nincsenek tisztában a helyzettel sem szakmai-menedzseri, sem pedig emberi összetevőit illetően. A sajtónak a tényleges világnagyságokkal kellene foglalkoznia, akik Ausztráliától a Bahamákig öregbítik a magyar sport hírnevét és javítják hazánk imázsát. Hála Istennek, sokan vannak, és sok sportágban. A sajtónak kellene rávenni a kormányzatot arra, hogy ne csak a látványsportot favorizálja, hanem mindegyiket súlyának megfelelően, az utánpótlást, a tömegsportot előtérbe helyezve, amikor 10 milliárdokat osztogat, vagy dob ki az ablakon. Ha ismét olyan tömegek sportolnának, mint mondjuk 25 éve, nőne a kormány népszerűsége, és azzal hozna a legnagyobb hasznot a nemzetnek hosszú távon is. Hegedűs Péter Miskolc Hirdetés Mitsubishi. Élmény vezetni. Miskolc, TOP Automobile Kft., 3526 Zsigmondi Vilmos út 22. Tel./Fax: (46) 329-000, (46) 41 1-908, Fax: (46) 413-330 Tőle több is kitelik ■•.fi <*■ ** Most 400 000 Ft-ot takaríthat meg, ha a Mitsubishi kényelmes és jól variálható belső térrel rendelkező családi limuzinját választja. A különbözetet pedig egy várva várt családi utazásra, vagy régi álmai megvalósítására fordíthatja. A Mitsubishi Space Star megvásárlása most olyan megtakarítást jelent Önnek, amellyel egy megbízható és elegáns autón felül újabb meglepetéseket okozhat családjának. Mutassa fel márkakereskedésünkben ezt a csekket, és a Space Star mellett már törheti is a fejét, mire költi a fennmaradó 400 000 forintot. A MITSUBISHI MOTORS
