Észak-Magyarország, 2001. június (57. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-20 / 142. szám
2001. június 20., szerda 13 TOP 100 Az ÉM gazdasági melléklete I Árnyképet oszlató eredmények Méhes László W-- . V (M£H£S@mFORM.HU) Qizakodó értékítéletek sze- Drint lassan megtalálja he*4 lyét Magyarország gazdaságában Borsod- Abaúj-Zemplén is - ugyan pillanatnyilag csupán néhány területet tekintve. Ahogy az optimista szóhasználatban emlegetni szokás: itt- ott látszik az alagút vége - még ha ebből a lakosság továbbra is vajmi keveset érzékel. A munkanélküliségi mutatókban a megye ugyanis masszívan őrzi negatív értelmű első helyét, az életszínvonal-beli különbségek egyre szembeszökőbbek, folyamatosan romlik az egészség és a környezet állapota, elszomorító a dolgozó emberek kiszolgáltatottsága. A jólét tekintetében hazánk keleti felén a politikai és gazdasági rendszerváltást követő évtized során behozhatatlannak tűnik az elmaradás. Ezt csak fokozza, hogy az iparűzési adóbevételek híján a megye forráshiányos települési önkormányzatai képtelenek a fejlesztések támogatására, így a működő tőke fogadására alkalmas „terep" előkészítésére. Olyan, az utóbbi időben ugyancsak gyakran használt kulcsszavak, mint régiók, re- gionalitás, kistérségi rendszerek, a legtöbb esetben mindeddig tartalmatlanok maradtak. H osszan folytathatnánk a napi valóságból fakadó, rossz szájízzel járó problémák sorolását - közben azonban elsikkadna, hogy eredményességük alapján akadnak szőkébb pátriánkban nem csupán megyei, de országos figyelemre is igényt tartó cégek, gazdasági társaságok, amelyek töretlen fejlődése jótékonyan hat Borsod-Abaúj-Zemplén megye megítélésére. Amelyekre hivatkozni lehet akkor, ha egy külső Ítélkező máig csupán a már nem is igen takargatható elmaradottságot veszi észre megyeszerte. A z Észak-Magyarország most harmadik /~\ alkalommal megjelenő TOP 100 listájával a megye gazdaságának szebbik oldalát szeretné bemutatni, még ha mellékletünk felkért szakértőinek írásaiból az is kiderül: mennyire törékeny is ez a fejlődés. De, minthogy létezik, mutassuk meg! Ezért ezúton is köszönetét mondunk mindazon vállalkozásoknak, amelyek visszaküldték az ÉM toplistájának elkészítésében felhasznált adatokat, mert vélhetően úgy gondolták: ami eredményeikre ők maguk büszkék lehetnek, legyünk arra mi is büszkék. Hiszen a maga módján mindenki profitálhat belőle. Helyezés Cég Összes forgalom ______________________ 2000-ben (M Ft) 1.Tiszai Vegyi Kombinát Rt.156835,00 2. BorsodChem Rt. 110347,00 3. ÉMÁSZ Rt.64614,42 4. AES-Tisza Erőmű Kft.35500,00 5. Orient Vállalatcsoport 17404,00 6. Ózdi Acélművek Kft. 14452,00 7.Észak-Kelet Pro-Coop Rt. 13000,00 8. Columbián Tiszai Koromgyártó Kft. 9727,00 9. Akzo Nobel Coatings9711,00 10. Unió Coop Rt. 8228,00 11. Borsod Volán Rt. 6711,00 12. D&D Rt.6272,00 13.Radici Film Hungary Kft. 6121,00 14.BC-Ongropack Kft. 5670,00 15.BC Ablakprofil Kft. 5021,00 16. Modine Hungária Kft. 4865,00 17. Észak-mo.-i Vegyiművek Kft. 4847,00 18.FK Raszter Építő Rt. 4763,00 19.Shinwa Magyarország Ptrecíziós Kft. 4730,00 20.Északtej Tejipari Rt. 4727,00 Fejlődés ott van, ahol termelnek a cégek A kereslet és kínálat egyensúlya elbillent - apad a fizetőképes kereslet A gépipar helyzete kedvezőbb irányba alakul társas és az egyéni vállalkozások többsége kereskedelemmel, vagy ingatlanügyekkel foglalkozik. A kereskedelem fejlődése örvendetes, ám az üzletág csak akkor lehet életképes, ha van megfelelő fizetőképes kereslet - ebből következően jó arány alakul ki a kereslet és kínálat között. Ma megállapítható, hogy ez az arány elbillent, illetve túlsúlyossá vált a kínálat irányában. Ahhoz, hogy megfelelő fizetőképes kereslet álljon rendelkezésre ebben a megyében is, szükség lenne a munkahelyek számának növelésére, amely részben összefügg a beruházások számának és az ipar részarányának növekedésével. Mindenütt, ahol fejlődést tapasztalunk az országban, ott a termelő üzemek száma is növekedik, a munkanélküliségi adatok pedig csökkennek. Ágazatok szerint A TOP 100-as megyei lista elején található vállalatok - mint azt eddig is megszokhattuk - a vegyiparban működnek. Az ágazat exportja 22 százalékkal, belföldi értékesítése pedig 17 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a két vezető vegyipari cég tőzsdei eredményeit a tulajdonosi körre vonatkozó bizonytalanság jellemezte. A nagy szakmai hagyományokkal rendelkező, ám szinte teljesen leépült gépipar az utóbbi években kedvezőbb irányban alakult át. Jelentős helyet követeltek maguknak a kis- és közép- vállalkozások, és megjelent a külföldi tőke. Ezt bizonyltja, hogy 2000-ben 56 százalékos exportbővülés következett be a gépiparban, a termelés pedig 32 százalékkal növekedett. Az élelmiszeriparban működő cégek kénytelenek gyakran önköltség alatti árakkal dolgozni, hiszen itt méginkább meghatározó a fizetőképes kereslet hiánya. Valamennyi céget érint az európai uniós csatlakozással összefüggő környezetvédelmi előírások betartása, amely jelentős átalakításokat és befektetéseket feltételez. A kamara sajátos gazdaság- szervező tevékenységével járul hozzá a gazdaság szerkezetének kedvezőbb irányú átalakításához. Szolgáltatásaival, az információk átadásával, az üzleti kapcsolatok, a bemutatók, vásárok szervezésével, és nem utolsósorban az európai uniós csatlakozásra való felkészítéssel segíti tagságát. Bihall Tamás, a B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi és Iparkamara évente készít elemzést a megye gazdasági helyzetéről. Az összehasonlító adatok alapján meglehetősen kedvezőtlen a kép, hiszen az ország többi megyéjéhez képest térségünk az elmaradt, a leszakadó régiók közé tartozik. Ezt mutatja, hogy az egy főre jutó GDP alapján a megyék sorrendjében a tizenhetedik helyezést érte el Borsod-Abaúj-Zemplén, az egy lakosra jutó beruházások alapján pedig a tizenegyedik a megye. Az ezer lakosra jutó vállalkozások számát tekintve ugyancsak hátra kerültünk: huszadikak vagyunk a sorban. Nálunk 56 vállalkozás jut ezer lakosra, míg Budapesten ez az érték eléri a 140-et. Egyensúlytalanságok A vállalkozások által foglalkoztatott létszám alapján sajnálatos módon évről évre romlik a helyzet. 2000-ben 250 főnél több alkalmazottal működő cég csupán 66 volt, az 50-200 közötti középvállalkozás száma 242. Továbbra is a kisvállalkozásokból van a legtöbb, és a legmagasabb több mint 27 ezer, azoknak a vállalkozóknak a száma, akik önmagukon kívül nem foglalkoztatnak senkit. Borsod-Abaúj-Zemplénben a Miskolc, a szomszédvárak mögé sorolva Gondolatok a borsodi megyeszékhely és a helyi ipar kapcsolatáról Luterán László ! a D&D Rt. igazj' T H GATÓSÁGÁNAK —------------Létezik egy összehasonlítás, mely szerint Miskolc város iparűzési adóbevételének növekedési üteme - az 1990- es évtől kezdődően - messze elmarad két szomszédos megyeszékhely, Debrecen és Nyíregyháza adóbevételeinek növekedésétől. Ez a tény, miközben mindenkit elgondolkodásra kell hogy késztessen, egy sor fontos és megválaszolandó kérdést is felvet. Hogyan lehetséges, hogy az egykori „ipari nagyhatalom” e tekintetben is elmarad a két szomszéd várostól, melyeket valaha sok szempontból maga mögött tudhatott? Vajon gazdasági törvényszerűség-e, hogy a város nehézipara mint lehetséges adófizető-potenciál alig élte túl a gazdasági rendszerváltást? A „kereskedelmi és idegenforgalmi központ” koncepció mikor gyakorol majd érezhetően jótékony hatást a város adóbevételeire? Ipar vagy kereskedelem, gyártsunk vagy eladjunk? Eltékozolt évek Meggyőződésem, hogy Miskolc nagyobb ütemű gazdasági növekedésének az ipar lehetett volna, és jelentős késéssel ugyan, de ez a gazdasági ág lesz a jövőben a fejlődés motorja. Az acélipar, a gépipar és az építőipar lehet, hogy sokak számára nem szalonképes iparág, de az elmúlt évtizedben meghatározhatta volna Miskolc gazdagodását, mint ahogy meg is határozta a város relatív elszegényedését. Sajnálatos tény, hogy a borsodi megyeszékhely a gazdasági rendszerváltását követően nem rendelkezett regionális iparpolitikai koncepcióval. Olyannal, amelyik nagymértékben támaszkodik azokra az óriási értéket képviselő ipari termelőberendezésekre, amelyekben hatalmas termelési érték (az adófizetés egyik alapja) előállításának a lehetősége rejlik. Igényli azt az ipari tapasztalatot és szellemi tőkét, amely a termelési tradíciók és a helyi felsőfokú műszaki képzés ötvözeteként a rendelkezésre áll és minden elemében a hosszú távú növekedést szolgálja. Új élet a romokon Talán kevesen tudják, hogy például a gépipar a magyar ipar legnagyobb és egyben meghatározó jelentőségű ágazatává vált napjainkra. Nemzetgazdasági jelentőségét emeli, hogy a teljes hazai ipari kivitel kétharmadát gépipari termékek alkotják, miközben Miskolcon lassan eltemetjük ezt az egykor nagy múltú iparágat. Nem használtuk ki lehetőségeinket és adottságainkat, hanem megpróbáltunk új lehetőségek után nézni, ami sokkal többe kerül és a kockázata is nagyobb, mint a meglévőt okosan kihasználni. Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem volt szükségszerű a tradicionális iparágak hanyatlása, hisz a romokon lassan újjászerveződnek. Ha nagyobb segítséget kaptak volna - és itt nem elsősorban a közvetlen anyagi támogatásra gondolok -, ez a folyamat hamarabb kezdődik el, és hamarabb szolgálja a város és a városlakók javát. Program, kapcsolatok Külföldi befektetőket könnyebb célirányosan toborozni, vagyis nem árt, ha tudjuk: mit, miért kínálunk és mit várunk el tőlük. A befektető kizárólag üzleti szempontok alapján dönt, ezért számukra üzleti ajánlatot kell készíteni, amiben a földrajzi fekvésünkből és az infrastruktúra viszonylagos elmaradottságából adódó hátrányok kompenzálhatok. Ehhez is egy gondosan felépített, hosszú távú program szükségeltetik, melynek nem lehet más célja, mint a városi költség- vetés bevételeinek a növelése. Fontos szempont, hogy a befektető ezer szállal kötődjön a városhoz, ne szedhesse könnyen a sátorfáját, ha tőlünk keletebbről kedvezőbb kínálat érkezik. És ha már valaki idetévedt, nem ildomos gyakran emlegetni: „ebben a városban fel kell számolni az ipar egyoldalú túlsúlyát és Miskolcot kereskedelmi és idegenforgalmi központtá kell fejleszteni” - mert lehet, hogy előbb-utóbb mégis odébbáll. Ki kell használni az iparvállalati vezetők szakmai tudását, kapcsolatrendszerüket, be kell vonni őket az iparfejlesztési, ipartelepítési döntések előkészítésébe, mert ez a városnak nem kerül semmibe, viszont nagyon jól kamatozhat. Lehetőségeink eszköztára gazdag, ki kell tudni aknázni minél előbb, mert eredményeink egyelőre szegények.
