Észak-Magyarország, 2001. június (57. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-18 / 140. szám
Fotók: Vajda János, Éder Vera 2001. június 18., hétfő Kultúra 8 Sztárok az operafesztiválon A megnyitó közönségét Marton Éva, a vK. lág ünnepelt operaénekese is köszöntötte, „kéz- és lábtörtést” kívánva a fesztiválnak. Selmeczi János hegedűművész, a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere volt a nyitókoncert szólistája. A Miskolci Szimfonikus Zenekart Michail Jurovszkij, a Lipcsei Opera vezető karmestere vezényelte. Táblás ház fogadta és hosszas ünneplés búcsúztatta a Rigolettoban fellépő művészeket. Képünkön Yuri Nechaev (Rigoletto), aki pályafutása során énekelt a milánói Scalában és a Paris Opera Comique-ban is, és Bazsinka Zsuzsanna (Gilda), aki már Németországban és Japában is sikert aratott. A Rigoletto Hercege, Giuliano Di Filippo a Fesztiválvigadóban folytatta az előadást - ilyen fantasztikus O Sole Miót még nemigen hallott Magyarország közönsége, különösen sörözés közben. Méregből írt Merséről a művészettörténész Végvári Lajos Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Ez a legkedvesebb írásom, mert ebben nem kötött meg a szakma, de azért a szakmán belül maradtam - állítja Végvári Lajos művészettörténész a közelmúltban megjelent Szurokfenyő című kötetéről.- Három hónap alatt megírtam, annyira izgatott Szinyei Merse Pál szerelmeinek ez az irodalmi jellegű feldolgozása. Szívem szerint már csak ilyeneket írnék - mondja a professzor, s hangsúlyozza, őt eredendően az irodalom érdekli.- A művészettörténet tényszerű tudomány, előbb-utóbb bele lehet fásulni, olyankor kell egy kis kikapcsolódás. A 2,5 kilós, Mun- kácsyról írt művem után így voltam én is. Visszatértem szülőhelyemre, megírtam a sümegi élményeimet illetve az Önarckép tollal című könyvet, és annyira kedvet kaptam az irodalomhoz, hogy elkészült ez a Szinyei könyv. Szinyeit már gyerekkorától nagyon szerette, csodálta. Mint mondja, akkor lett kicsit mérges, mikor egy évtizede Szinyei Merse Anna, a mester dédunokája kiadta a nagy riportkönyvet, amiben Szinyei egyfolytában azt mondja, hogy nála boldogabb ember nincs Magyarországon.- Tudtam, hogy ez nem igaz, olyan, mintha Erzsébet angol királynét megkérdeznék, mi van a családjával, és erre azt feleli, hogy minden tökéletes... Csakhogy Szinyei először konfliktusba került a családjával, mert a mama nagyon öntudatos magyar volt, azt akarta, hogy fia magyar történelmi képeket fessen. Boldogtalanságában megfestette a Majálist. Ugyanis nem a „lila ruhás nő” volt az igazi szerelme, hanem annak nővére, Propszner Mária, akit a Majálisra fehér ruhában festett rá. De neki jobban tetszett a szirmai gróf. Szinyeinek „maradt” a lilaruhás nő, aki nem bírta elviselni, hogy valaki ennyire lírai, problematikus alkat, s bár öt gyermekük született, egy napon elhagyta a festőt - aki mint festőművész sem ért el sikereket. A Majális például nem kellett a nagybátyjának, a Nemzeti Múzeum igazgatójának. Erre elhatározta, hogy kimegy Firenzébe. Akkor jött a papa, hogy meghal, ha itthagyja a legkedvesebb fia. Szinyei kicsomagolt, kezdte a gazdaságot ügyetlenül vezetni, rá is ment az egész... A szerző nagyon vigyázott arra, hogy a regény fő eseményei tényeken alapuljanak. Nem téveszthetett sem maga, sem a dédunoka miatt. A regény ténnyel kezdődik: Szinyei egy kiállítást nyit meg az eperjesi tanítóképzőben. Az viszont már nem igaz, hogy a rendezvényen zongorázó művésznő annyira megtetszett volna neki, hogy meghívta a 49. születésnapjára. S az is csak írói ötlet, hogy Rippl-Rónai partiján Medgyessy főzte a birkapörköltet, Ady meg egy kicsit becsípett. Egy kicsit Végvári professzorról is szól a regény, de az csak a nagyon közeli ismerősök „játéka” lehet, hogy megkeressék az apró családi szálakat.- Benne van az első feleségem nagyapja, akinek Bártfán volt cukrászdája, benne van első apósom mint fiatal röntgenorvos. Volt egy kamaszkori szerelmem, akinek a vőlegénye öngyilkos lett, ezért a könyvbeli zongora- művésznő is így járt. Mivel Szinyeinek ez nem lehetett boldog szerelme, úgy terveztem, meghal a nő, de a családom lebeszélt erről. Zsófi lányom tervezte a könyvet, s egy oldalt bele is írt, mikor Patakon Szinyeiék elmennek a mézeskalácsoshoz. És szép a könyv a feleségem, Máger Ágnes rajzaitól is. A szerző - és az eddigi olvasók - szerint Szinyeinek használt, hogy nem „unalmas” művészet- történeti dolgozat született.- Úgy érzem, hogy személyiségét ezzel az irodalmi megközelítéssel, és ezzel a fantáziával, ami tényeken alapul, más beállításba tudtam tenni. Mert nemcsak arról van szó, hogy impresszionista vagy nem, hanem hogy milyen ember. S még az is lehet, hogy barátok lettek volna, ha egyszerre élnek.- Szalay is szeretett engem, azt mondta, én vagyok az egyetlen művészettörténész, akit el lehet viselni... Emlékbizottság Ózd (ÉM) - Emlékbizottság alakult a napokban Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. A bizottság feladata, hogy az Izsó Miklós születése 170. évfordulójának tiszteletére megnyíló ózdi emlékház kiállítási anyagát, berendezését összeállítsa. Heti ötös Miskolc (ÉM) - A népszerű tévés közéleti magazin állandó résztvevői közül öten (Bajor Imre, Gálvölgyi János, Havas Henrik, Farkasházy Tivadar, Verebes István) a miskolci Nemzeti Színház Szabadtéri Színpadán interaktív kabaréműsorban lépnek fel. Június 25-én, hétfőn este 8 órától. Hannibál Miskolc (ÉM - MAL) - Tíz év telt el az első rész, A bárányok hallgatnak óta és íme itt a várva várt folytatás. Bár Jodie Foster nem vállalta az újabb szerepet, helyére egy legalább annyira, ha nem jobb színésznőt találtak, Julianne Moore-t. Alakításáért ő is esélyes az Oscar-díjra. A történet azonban kissé más aspektusból jeleníti meg az eseményeket, ezúttal nem Claris Starting személyiségén van a hangsúly, hanem Hannibál doktorén (akit ismét Anthony Hopkins alakít hidegvérrel). A rendező, Ridley Scott keményen sokkoló elemeket vet be a mozinézők elborzasztására. Innentől kezdve két eset lehetséges, a nézők egyik tábora valóban elborzad és rosszul lesz már az első 20 percben, a másik részének azonban kevésbé jön be a sokszor hihetetlennek és meseszerűnek tűnő gyilkolási technika. Hogy mindenki számára világos legyen az előző megállapítás: mennyire valószínű az, hogy valaki nemcsak túléli, amikor élve megskalpolják, az agyából levágnak egy darabot, megsütik, megetetik vele - de még beszél is közben. Persze maga a jelenet annyira véres és annyira irtóz- tató, amennyire kell, sőt, kicsit még inkább. De csak annak, aki nem racionális típus. Ezek tudatában tehát azok, akik gyengébb idegzetűek és ráadásul készek az át- és együttérzésre, kerüljék ezt a filmet, mert rosszul lesznek a kannibál orvos szörnyűségeitől, mint a mellettem ülő hölgy... Országos színházi találkozó: miért pont Pécs? Lapzártánkkor még tartott a Traviata (szintén telt házas) előadása, Maríné Déinyan, Violetta alakítója azonban már korábban megérkezett Miskolcra. Ma este A trubadúrt láthatja a közönség az Ukrán Nemzeti Tarasz Sevcsenko Opera- és Balettszínház előadásában, olyan szólistákkal, akik sikert arattak már Európa és Amerika színpadain is: Iván Ponomarenko, Szvetlána Dobronravova, Ludmilla Jurcsenko, Olekszandr Gurec - és az est karmestere, Medveczky Ádám. Bujdos Attila Pécs (ÉM) - Miért Pécsett tartják az országos színházi találkozót? Mindenek előtt: mert alkalma; rá, hogy ezután a díjosztó rendezvény állandó helyszíne legyen. Mediterrán hangulataival - erre épül a városimázs is - megfelelő háttérrel szolgál a találkozóhoz. Van elegendő - változó minőségű - szálláshelye, számos - néhány megfizethető - éttenne, s mindenképpen figyelmet érdemlő egy olyan település, amelyiknek a belvárosához közel egy tejbüfé képes átvészelni a történelem viharait. Az utcák neve könnyen megjegyezhető, ami azért fontos, mert a város szerkezete nem teszi lehetővé, hogy legalább térben közelebb rendezzék egymáshoz az időben amúgy szétszórt valamit, amit errefelé fesztiválnak neveznek, vagyis magát a bőséget: az idén június 10-e és 17-e között a 16 versenyprodukciót száznál több kulturális-szakmai program egészítette ki, ügyesen magába foglalva a színházira hangszerelt könyvheti rendezvényeket is. A pécsiek láthatóan nem hatódtak meg a megtiszteltetéstől, amiért az ő városuk adhat ezután otthont a színházi találkozónak. A település élte a maga életét: földet túrtak, ahol utat kellett építeni, még ha ez azzal járt is, hogy az áramszünet miatt kávé nélkül maradtak a több kulturális programnak otthont adó épület kávéházának vendégei. A pécsi emberek amúgy szívélyesek (segítőkészségükkel bizonyítják, hogy mindennapjaik része a kultúra, akkor is, ha nem ebből élnek), és érdeklődők (többnyire telt házasok az előadások, bár a színházjegyekért az évadbeli árak dupláját kérik - 700-2000 forintot). A hely alkalmasságának, az ügy politikafelettiségének bizonyítéka, hogy az ellenzéki, MSZP- s irányítású város a maga 30 milliója mellé a fideszes irányítású Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától további 30 milliót kapott (a fennmaradó részt egyéb mecénások adták össze, kedvezmények formájában sokat segítettek helyi vállalkozók is). Hogy lesz támogatás, csak januárban derült ki, emiatt a szervezés is későn kezdődött - magyarázta többfelé az esetleges hiányosságokat Jordán Tamás, a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) fesztiváligazgatója. Talán a pontos információk megszerzése jelenthette a legnagyobb akadályt . annak, aki az olykor változó programok felől érdeklődött, kivéve, ha volt internet-csatlakozása: a www.poszt.hu honlapot igényesen, naprakészen szerkesztették, elhelyezve rajta a versenyelőadásokat követő szakmai viták szövegét is. A szakmai és a laikus szempontok ötvöződése talán a legmeghatározóbb élmény az idei POSZT-tal összefüggésben. Színházi szakember, az íróként, dramaturgként ismert Forgách András válogatta a versenyprogra- möt, hangsúlyozva: azokat az általa látott előadásokat hívta meg, amelyek nézőként hatottak rá. Különös - és sokféle szempontból vitatott - elegye alakult ki így a kínálatnak: egyenlő részben szerepelt a versenyprogramban vidéki és fővárosi produkció, volt profi és alternatív előadás, némelyik színház illetve rendező kettővel is képviseltette magát, miközben néhány igen nagynevű rendező eggyel sem. A zsűribe színházzal nem foglalkozó, színházszerető embereket sorsoltak, akik előtt nap nap után a szakma képviselői szedték ízekre az előadásokat (hogy azért mégse gondoljanak akármit a látottakról a laikusok). A szakmaiság amúgy tényleg nem utolsó szempont egy díjosztó fesztiválon, ez az érdeklődésből is lemérhető volt. Elsősorban színháziak, kisebb részt érdeklődő helyiek alkották a közönséget, elenyésző hányadot képviselve az előbbiekhez nem sorolhatók. Kézdy, Garas, Haumann. Elsősorban színháziak alkották a közönséget.
