Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-08 / 106. szám
2001. május 8., kedd Észak-Magyarország # Szólástér 11 . y , y. A helyszín, ahol azok a bizonyos emlékek eltűntek... Aggódó szülők Olvasom, hogy a megyei kórház gyógyszertárába betörtek, és onnan több százezer Ft értékű kábítószert (a tv szerint a „szabadpiacon” 2 millió Ft-ért értékesíthető mennyiséget), valamint egy porciózásra kiválóan alkalmas mérleget tulajdonítottak el. Ennek kapcsán (csak!) egy hónapra „visszalapoztam” az Észak- Magyarországban. Ezeket a megfogalmazásokat találtam három olvasói levélben. „... városunkban, akinek szüksége és pénze van (rá!) 3-4 órán belül hozzájuthat az általa igényelt bármilyen droghoz. A kereslet és ezzel együtt a kínálat egyfolytában tovább növekszik.” (Észak-Magyarország 2001. március 19.) „Egyre jobban terjed a drog, a kábítószerek kaval- kádjával találkozhatunk.” (Észak-Magyarország 2001. április 12.) „... E métely mindjobban pusztít környezetünkben. Soha nem látott módon, soha nem látott mértékben... Adják, veszik, cserélik, próbálgatják, ízlelgetik (egyre több fiatal zsebében lapul).” (Észak-Magyarország 2001. április 19.) Én nem vagyok elfogult, igyekszem szülői szemmel reálisan értékelni a gyermekünkre leselkedő veszélyeket, melyek egyértelműen a piacgazdaság térhódításának köszönhetőek, de nem haragudjanak meg az illetékesek, ezt az észveszejtőén gyors elterjedést már egyáltalán nem tudom elfogadni. Ordítani tudnék kínomban, ahogy azt a tehetetlenséget figyelem, mely a folyamatot elősegíti és gyorsítja. Ne is próbálják állításomat megcáfolni, mert ez a valóság! Végül két rövid idézet még a levelekből: „Ide jutottunk!” (március 19.) „Nem kellett volna idáig jutnunk!” (április 19.) Ehhez azt hiszem nem kell kommentárt fűzni, és elnézést kérek azért, ha a kórházi bűncselekmény és az idézett levelek között (talán ok nélkül) kénytelen vagyok párhuzamot vonni... de ez kínálkozik! Sokak nevében, egy aggódó szülő üdvözli önöket, a lap régi olvasójaként, tisztelettel: Laczkó Andorné Miskolc Visszakapott emlékek Szülővárosom piaci forgatagában valaki ellopta azt a tárcámat, amiben pénzt nem hordtam, csak a számomra fontos apró dolgokat. A régi sláger szavai szerint: „hóbortos emlékeim, oly drágák nekem...” Kinek jelenthet ugyanis bármit egy elsárgult újságcikk, ami egy idős néni halálos balesetéről ad hírt - nekem nagymamám volt. Talán érdekes lehet valakinek egy olyan fényképsorozat, ami évenként rögzít két fiút - ahogy gyermekből felnőtté válnak - és édesapjukat, nekem ők a családom. Eddig mindig velem voltak... Az eset megviselt. Bár az emlékeimet nem vehetik el tőlünk, ezek a kis életdarabok mégis hiányoztak. Tegnap egy kis csomagot kaptam kézhez, s benne minden megvolt, amit a tárcám tartalmazott. Nehéz szavakba foglalni az örömömet. Köszönöm! A hitemet az emberekben nem kaphattam vissza, mert azt elveszítettem, de az emlékeimet visszakaptam. B. Csabáné Mosonmagyaróvár Arany mise 2001. április 22-én, Edelény- ben tarotta aranymiséjét Kovács Antal főesperes. 50 éve végzi papi tevékenységét. Beszédében hangsúlyozta: „Egy papot nem a hatalomvágy, a pénz segíti a hivatása végzésében, hanem a zőket, akiknek így előnyük van a vidékiekkel szemben. Nem a főváros-vidék ellentétet akarom szítani, csak azt akarom tudatosítani, hogy vidéken is olyan emberek élnek, mint Budapesten, és illene egyformán kezelni mindenkit. Papp András Alberttelep Piaci törvények Én egy vidéki kistelepülésen élek, de azért az Északot mindennap átolvasom. Szeretem a hírrovatot meg az ilyen-olyant. Ezért szeretnék önöktől segítséget kérni, ha lehet. Idestova 40 éve, hogy ide kerültem férjhez, Edelény városához tartozom orvosilag és majdnem minden téren az egész család. Régebben, ha valaki elment a piacra nem volt baj, ha valaki valahol eladott 10 db tojást vagy egy csokor virágot vagy egy liter tejet. Most talán inkább kolduljon a szegényebb réteg, mint áruljon, mert a koldulás nincs talán olyan szégyen mint árulni. A közfelügyelőség megbünteti érte az embert, ha valahol megáll. De azért nem szól semmit a főfelügyelő úr; hogy pl. zöldség-gyümölcs- és virágpiacon csak ruhát, cipőt és játékot meg ilyesmit árulnak. Bezzeg az élelemmel leszorítják az embereket a földre, sőt mi több a főfelügyelő is olyan, hogy szinte be se engedi a kistermelőket, mondván, takarodjon a városi piacra. De mióta itt megnyitották ezt a piacot a városira egy vevő se megy le, mert az messze van a központtól. Tavaly is egész nyáron csak a cirkusz volt, itt nem lehet, ott nem lehet árulni, mert jön a környezetvédő, és még az is a kispénzű emberekkel packázik. Igen sokan vagyunk, akik kis nyugdíjból élünk és igen sokat van, hogy ebből a pénzből muszáj kenyeret és gyógyszer venni, mert a nyugdíjból nem telik rá. Legyenek szívesek megnézni, hogy ez az állapot Kovács Antal főesperes fél évszázada él papi hivatásáért Fotó: Bujdos Tibor HIT. Az Istenben való hinni akarás.” Többgyermekes családból származó, szorgalmas, tanulni szerető emberből lett aranymiséjéig eljutó pap. Tudását szívesen átadta másoknak is, gyermekkoromban Tornaszentjakabon volt plébános, ahol nagyobb ünnepekre színdarabot tanított nekünk. Aranymiséjén részt vett László atya is, akivel együtt voltak kis- papok. Szeretettel beszélt róla, felidézve, hogy Kovács Antal édesapjának teljesítette egykori vágyát, hogy fiából pap lett, aminek ő nem mehetett. Szívhez szóló misén vehettek részt az egybegyűltek. További jó egészséget kívánunk az Esperes Ürnak! Nagyon szeretném, ha megjelentetnék fotómat és kis írásomat újságjuk hasábján. Előre is köszönöm. Maradok tisztelettel: Takács József Legyen Ön is... Az emberek jelentős része szeret játszani. Nemcsak gyermekként, de felnőtt, sőt nagyapakorban is. A játék különösen akkor érdekfeszítő, ha anyagi vonzata is van. Az ilyen játék például a „Legyen Ön is milliomos” című RTL-es tévéműsor is. Sokan szeretnének bekerülni a tíz játékra esélyes közé, és ezek között vagyok én is. Már jó néhányszor telefonáltam, de nem volt szerencsém, mert hiába válaszoltam jól, a számítógép nem sorsolt ki a bekerülésre esélyesek közé. Amikor Vágó István telefonálásra serkenti a nézőket, a telefonszám alatti feliratból azt tudjuk meg, hogy a díja 180 Ft/perc+áfa, és a maximális telefonálási idő 2 perc. Ezzel szemben a telefonszámlámat ellenőrizve észrevettem, hogy ez a 180 forint 240 forintra változott, a 2 perc pedig néhányszor három percre is kibővült. Miért félrevezető ez az információ? Hanyagság van mögötte, vagy netalán szándékos megtévesztés azért, hogy minél többen telefonáljanak? Nem tudom eldönteni, de biztos, hogy nem vet jó fényt a műsor gazdáira. Van még egy másik probléma is, amely miatt kezdett elmenni egy ideig a kedvem ettől a játéktól. Ez pedig a Budapest-centrikusság. 10 adásba jött versenyzőből három négy sőt nem ritkán öt is budapesti! Szép fővárosunkban az ország lakosságának 1/5-e él. Ez azt jelenti, hogy átlagosan két jelölt lehetne a tíz között fővárosi. Több kérdés is felvetődött bennem: 1. Az emberek műveltsége attól függ, hogy Budapesten, vagy vidéken laknak? 2. Amennyire buták a vidékiek, annyira okosak a pestiek? 3. A pestiek valameny- nyien kifürkészhetetlen oknál fogva sokkal szerencsésebbek, mint a vidékiek? 4. Minden szentnek, így a sorsolást végző számítógépnek is maga, illetve a környezete felé hajlik a nem létező keze? Azt már feltételezni se merem, hogy a műsor szerkesztői külön, és a többieknél előnyösebb feltételekkel kezelik a fővárosi jelentkenem hazugság. Tessenek eljönni egy szombati napon és meggyőződhetnek róla. Én úgy tudom, hogy Miskolcon is és más városokban, ahol piac van és ruhás piac az ruhás piac. És ahol élelem- és virágpiac ott egy szál ruhaféle sincs, mert az élelempiac. Itt jön az ellenőr és nem a ruhásokat küldi másik piacra, hanem a kistermelőket üldözi, hát akkor mi hová menjünk? Lopni vagy rabolni. Nagyon-nagyon drága a busz is amivel muszáj menni, már rá se mer az ember gondolni, hogy a piacra menjen, mert nem merünk szólni. Ezt az állapotot látja a polgármester úr is és még a tisztiorvos is, mégsem tesznek semmit, szemet hunynak az igazság előtt. Ugye a tej, túró, lekvár, bab, tojás, zöldség mind a földön a ruha meg az asztalon hever, ez van 2001-ben. Megyünk Európa felé, igaz? Máshol, nagyobb településeken, vannak felvásárló helyek, ahol a diót, mézet, mogyorót, almát, babot felvásárolják, hogy legyen a népnek kedve foglalkozni az ilyen dolgokkal is, itt semmit sem létesítenek, pedig biztos, hogy volna hozzá épület is meg munkásoknak is volna munka egy pár embernek. Létesíthetnének kisebb piacokat, mert bizony vannak öregek, betegek, akik nem nagyon bírnak menni, és ez egy kicsit megkönnyítené az életét sokaknak. Itt van például a Metró vagy a Tesco vagy más nagy áruházak, miért nem csinálnak kisebb piacokat ilyen áruházak környékén, hogy ne mindenki a nagypiacra szoruljon és nem fér. Itt ilyen helyeken rengeteg ember megfordul és biztosan sokan örülnének is, hogy nem kell még 2-3 km-t menni a dolgokért. Ezért írok a magam és a többi kisnyugdíjas nevében, hogy legyenek szívesek az ügyet megvizsgálni és valahogyan segíteni rajtunk, se munkahely semmi, miből éljünk meg. Azért, mert maszek piac, még nem lenne szabad az emberekkel így bánni, vagy akinek pénze van és ezután tekintélye annak mindent elintéznek, mert a pénz beszél a kutya ugat, igaz. Név és c!m a szerkesztőségbe Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló észrevételeit. Kérjük, írjanak röviden, mert a hosszabb írásokat terjedelmi korlátáink miatt alkalmanként kénytelenek vagyunk tömöríteni. Névtelen levelekkel semmilyen formában nem foglalkozunk. Az é rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Várjuk olvasóink leveleit a www.boon.hu in- ternetetes címen is. Hirdetés
