Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-31 / 126. szám

2001. május 31., csütörtök Kultúra 8 • Ezer év bélyegen. Történelmünk ezer éve a bélyegeken és a bélyegzéseken cím­mel nyílik kiállítás a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban június 1-jén, pénteken délelőtt fél 11-kor. • Eszperantóul a Dunáról. A Dunai Eszpe­rantó-nyelvű Tudományos és Kulturális Fó­rum tart ülést június 7—10-ig Belgrádban. A téma A Duna alkotórésze a Dúna menti országok gazdasági és kulturális integráló­dásának az új évezredben. Rézkarcolók jubileuma Miskolc (ÉM) - A Magyar Rézkarcoló Mű­vészek Egyesületének 80. éves, jubileumi kiállítását rendezi meg a Miskolci Galéria a Rákóczi-házban. A tárlatot május 31-én, csütörtökön délután 5 órakor dr. Gegesy Ferenc, Ferencváros polgármestere és P. Szabó Ernő művészeti író nyitja meg. Az egyesület jogutódja az 1921-ben alakult Ma­gyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, melyet 1949-ben feloszlattak, és csak 1998- ban szervezték újjá, hogy a klasszikus sok­szorosított grafikai technikákat ápolják. TÉKA Ratkó József: Versek Fecske Csaba Ratkó József Összes műve I. köteteként je- . lent meg a Versek c. gyűjtemény Babosi László gondos szerkesztésében és jegyzetei­vel. A szövegeket a költő leánya, Ratkó Lujza gondozta. Ratkó József (1936-1989) a Hetek nevű, irodalomtörténeti jelentőségű költői csopor­tosulás legmarkánsabb képviselője volt, az úgynevezett közéleti költészet művelője. Az 1970-80-as években megjelent versei mindig feltűnést keltettek (Történelem, Jelek, Ta­nyák, Rokonaim), a kortárs magyar líra meghatározó jelentőségű darabjai voltak. Ratkó - fájdalmasan korán - meghalt, jött a rendszerváltás, a proletárdiktatúrát a monetárdiktatúra váltotta fel, a líra jelen­tősége csökkent, a költő korábbi szerepe háttérbe szorult, a közéleti költészetnek be­fellegzett. Ratkó József neve és munkássá­ga mára csaknem teljesen kikopott a köztu­datból és a magyar irodalomból. Ezért olyan fontos hát életművének tervezett kiadása, az összes művei, melynek I. köte­te, a Versek már megjelent és amelyet a II. kötet, a Drámák és III. kötetként a Prózai írások követnek majd. A Versek Ratkó költői és műfordítói munkásságának bemutatására vállalkozik, bevallottan a teljesség igényével. A kötet két nagyobb egységre tagolódik: az elsőben a költő életében kiadott versek és műfordí­tások szerepelnek, a másodikban pedig a hagyatékban folleit, publikálatlan művek. Erre a különbségtételre a szerkesztő nyo­matékosan felhívja a figyelmet, mondván, az önmagával szemben nagyon szigorú köl­tő kiadatlan műveinek többségét valószínű­leg sohasem jelentette volna meg. A Versek gyűjteményes kötet a ratkói életmű eddigi legteljesebb és legpontosabb képét mutatja. Ratkó Józsefet a hallgatás falai veszik körül. Jó lenne, ha ez a külső megjelenésé­ben is impozáns kötet rést ütne végre a fa­lakon, ha a Ratkó József-i életmű beépülne kultúránkba, gondolkodásunkba. Ez az élet­mű XX. századi líránk fontos teljesítménye. (Felsőmagyarország Kiadó, 2000.) Leheletfinom álmok, szőtt praktikumok Tizenhatféle csipke, szőttesek és vászonhímzések a Borsodi Tájház textilházában Három szobában mutatják be a népi és polgári textileket nántúli darabok. A hímzések pél­dául kifejezetten Bódva mentiek. A textilek mellett néhány gépet is megismerhet a közönség: pél­dául a szövőszéket, a sablonszúró gépet. Ez utóbbit a vászonhímzé­seknél a kézimunka előnyomásra (drukkolás) használták. A csipkeszoba telis-tele van leheletvékony, finom csipketerí- tőkkel, szegélyekkel, ezen kívül csipkés főkötőt, 1904-ből való, varrott csipkéből készült férfi­mellényt és menyasszonyi ruhát is megcsodálhatnak a látogatók. Stafírung és boronaház- A gyűjteményben 16 féle csipke található: horgolt, kötött, varrott, vert és rececsipke - ezeken belül különböző típusok vannak, pél­dául pöstyéni, tót, tüli, gömöri, sóvári, móga, ír, brüsszeli, rene­szánsz, kömecc, ukrán. Á legré­gebbi egy brüsszeli vertcsipke- csík, amely a hagyomány szerint Tisza Ilona stafirungjából szár­mazik (aki Ocskay László, H Rá­kóczi Ferenc brigadéros felesége volt). Sok csipkét fel kellett újíta­ni, mert az idő megviselte őket, ebben a munkában segédkeztek a Budapesti Csipkeverők Köre tag­jai, akik minden nyáron itt tábo­roznak a tájház kertjében - mondta Laki-Lukács László. Tervezik textil-kézművesmű- hely létrehozását, sőt akár tan­folyamokat, bemutatókat is szer­veznek, ha lesz rá igény. A táj­A csipkéről A textil történeti meghatározás szerint a csipke olyan lyuka­csos, áttört textília, amelynek anyaga maga a díszítménye is. A csipkefajták közül a varrott és a vert csipke művészi színvo­nalra emelkedett, mivel a min­tát az elkészítés előtt le kellett rajzolni. Alapvető különbség mutatható ki a különböző társa­dalmi rétegek csipkehasználatá­ban: az úri és polgári díszít­ményben a nagyon finom alap­anyaghoz igazították hozzá az arany-, selyemfonallal készült csipkét, a népi, paraszti réteg viszont a durvább anyaghoz pa­mut- vagy festett fonalból ké­szült díszítményt használt. A csipkekészítés technikájában vi­szont nem volt különbség, a pa­rasztlányok az úri udvarokban elsajátították a csipkeverést, kö­tést, hálókötést, horgolást, var­rást és szövést is - tudtuk meg Neszádeliné Kállai Mária csip­kekészítő népi iparművésztől. Edelény (ÉM - PB) - Különle­ges polgári és népi textileket - szőtteseket, vászonhímzé­seket és csipkéket láthat a kö­zönség a Borsodi Tájházban berendezett, a közelmúltban megnyitott textilházban. A kiállított darabok egy része a Kachelmann-textilgyűjte- ményből való, másik része Bódva menti és Cserehát vi­déki gyűjtésekből származik. Fotó: Vajda János ház kertjében egy archaikus, bo­ronaházakból álló kempinget szeretnének felépíteni, amely egyebek mellett a textil-kézmű- vesműhelyek résztvevőinek szol­gálna szálláshelyül. Az Edelényben található, regio­nális kismúzeumként is funkcio­náló Borsodi Tájház eddig meglé­vő két épülete vásárlás révén ki­bővült egy harmadikkal, amelyet textilháznak rendeztek be. A há­rom helyiségből álló ház, mely­nek egyik része textilszoba, a má­sik csipkeszoba, a középső rész pedig hímzett darabokat mutat be, az Edelényi héten nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Egymásra hatva Edelényben azután kezdtek ko­molyan foglalkozni a ház megnyi­tásának gondolatával, hogy 1996- ban a múzeumnak különleges, ré­gi textileket, hímzéseket adomá­nyozott az edelényi származású, de Budapesten élő Kachelmann család a saját gyűjteményéből.- Már régóta szerettünk volna textilházat, mostanra sikerült összeválogatni az állandó kiállí­tás anyagát. A Kachelmann-gyűj- teményből származó darabok mellett a tárlat bemutat olyan szőtteseket, vászonhímzéseket is, amelyeket a Bódva mentén és a Cserehát vidékén gyűjtöttem, né­hányat magántulajdonosoktól kaptunk kölcsön - magyarázta Laki-Lukács László, a Borsodi Tájház vezetője. - A szőtteseken jól tetten érhető a tót, a ruszin hatás, a különböző ajkú népek együttélése, egymásra hatása. Polgári, népi, leheletnyi A Kachelmann családtól kapta a múzeum a kiállított csipkék legalább 80 százalékát, illetve pol­gári textileket, hímzéseket, de emellett a kiállításnak népi anya­ga is van - erdélyi, felvidéki, du­Találkozás az élő német kultúrával Sárospatak (ÉM - DBI) - Christl Greller bécsi írónőt látta vendégül a közelmúlt­ban a Miskolci Egyetem Co- menius Tanítóképző Főiskolai Kara. A felolvasásaival a ma­gyar-osztrák kapcsolatokat ápolni kívánó író látogatása túlmutatott egy hagyomá­nyos találkozó jelentőségén. Christl Greller második alkalom­mal olvasott fel Magyarországon német nyelven rövid prózai írá­saiból, Eger után ezúttal mintegy nyolcvan főiskolai és középisko­lás pataki diák előtt.- A főiskola hallgatói között emelt óraszámban - heti 6-11 órá­ban - tanulnak németül az úgyne­....................... A tanterv­készítők a tanterv összeállítá­sakor az osztrák iro­dalomnak is teret nyit­nak ezután. Durányikné Kézi Erzsébet ■ .................................................... vezeti német műveltségi ágazatot választó hallgatók - mondta el eh­hez kapcsolódva Durányikné Ké­zi Erzsébet docens, a főiskola né­met nyelvtanára. - Közülük ke­rülnek ki majd azok a tanítók, akik a német nyelvet hatodik osz­tály végéig oktathatják. Ez mintegy 40 főt érint, ám ősztől a főiskola növelni kívánja számu­kat egy további csoporttal. Mivel a német nyelven, or­szágismereten, metodikán kívül német nyelvű irodalmat is tanul­nak, fontos számukra az élő né­met nyelvű irodalommal való kapcsolat. Ezért a hallgatók so­kat profitálhattak a rendezvény­ből, hiszen már a puszta jelenlé­te is élményt jelenthet egy olyan írónak, akinek a műveit olvas­ták, elemezték órán - hangsú­lyozta Durányikné Kézi Erzsé­bet. A felolvasást ugyanis a szö­veggel való órai munkálkodás készítette elő. A hallgatók jelen­kori svájci német irodalmat ta­nulnak - most az osztrákból is kaphattak ízelítőt. A tantervké­szítők pedig a tanterv összeállítá­sakor az osztrák irodalomnak is teret nyitnak ezután. Jelenleg nincs anyanyelvi lektor a főisko­lán. Bár a lektor állandó jelenlé­tét egy ilyen találkozás nem pó­tolhatja, a felolvasás különösen izgalmas találkozás volt az élő német kultúrával. Mindenkor, minden mellett - és előtt - a dixie Miskolc (ÉM - KÉ) - Hosszabb időt kell eltölteni ebben a műfajban, hogy összeérjen egy zenekar, hallottuk Bállá Miklóstól, a több mit 10 éve létező Miskolci Dixieland Bánd vezetőjétől. A Miskolci Galéria Disputa estjének ven­dége mesélt a múltról és je­lenről, s ez utóbbit klarinét­ján is megidézte. Már kisiskolásként elkezdett kla- rinétozni Bállá Miklós, ám a ze­nekar megalapításáig rögös út vezetett. Nem zenésznek készült ugyanis: építőipari szakközépis­kolában tanult, majd pedagógus asszisztens lett. A kitérők ellené­re a zene szeretete nem múlt el, így végül a Zeneművészeti Főis­kolán kötött ki. Aztán jött az 1989-es miskolci Sörfesztivál, ahol példaképe, Benkó Sándor lé­pett fel együttesével, a Benkó Di­xielanddel. A dátum utólag vált fontossá a zenekar életében, mi­vel kedvencük játéka közben döntöttek a zenekaralapítás mel­lett. A tagok összegyűjtése azon­ban nem volt könnyű feladat, márcsak a hangszerek miatt sem, hiszen kevesen bendzsóz­nak vagy játszanak harsonán. Azután újra Benkó Sándor: 1991-ben ő adott lehetőséget a fiatal zenekarnak a bemutatko­zásra a Diósgyőri várban, a dixie-fesztiválon. Igazából a vár­beli koncertre készülés rázta össze a csapatot, ekkor már va­lóban komoly próbák kezdődtek, mesélte Bállá Miklós, aki a ha­mar jött lehetőség kapcsán azt Bállá Miklós klarinétjával Fotó: á j. hangsúlyozta: ebben a műfajban nem lehet 1-2 év alatt sikert elér­ni. Ez az első 10 év arra volt jó, hogy a tagok összeérjenek, az el­következő 10 évben szakmailag kell tapasztalatot szereznünk. A szakmai megmérettetést mindig egy-egy fesztiválon való résztvétel jelenti - ők nemcsak a miskolcinak állandó résztvevői, hívják a zenekart németországi és dán fesztiválokra is. Ebben a műfajban ritka a saját’ szerze­mény, ha írna az ember, az úgyis hasonlítana valamilyen korábbi­ra, mondta el Bállá Miklós, ám az ismert slágerek mellett min­dig meglepik a közönséget saját feldolgozásokkal, újszerű hang- szerelésekkel is. * A ma este 6 órakor a Miskolci Galériában kezdődő Disputa est vendége Gyöngyösi Gábor mű­vészeti író lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents