Észak-Magyarország, 2001. május (57. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-24 / 120. szám
Fotó: Bujdos Tibo 2001. május 24., csütörtök ÉS2M-MA6VM0RSZÁG § Kultúra 8 • Zene a templomért. Az épülő miskolctapolcai református templom javára rendeznek operaestet május 25-én, pénteken este 7 órától a miskolci Rónai Művelődési Központban. Az est vendége Horváth Ádám operaénekes. • Költői est. A fiatal miskolci szerző, Tóth Olivér költői estjét rendezik meg ma délután fél 6-tól a miskolci Karacs Teréz Leánykollégium klubjában. A beszélgetést Fecske Csaba költő vezeti. • Jubileumi koncert. A Reményi Ede Kamarazenekar 20 éves jubileumi koncertje május 25-én, pénteken este 7 órakor kezdődik a miskolci Zenepalota Bartók-ter- mében. Szólót játszik Bánfalvi Béla hegedűművész, a Budapesti Vonósok koncertmestere. Műsoron Vivaldi: Négy évszak, Csajkovszkij: Vonósszerenád és ősbemutatóként Orbán György: Albumlapok Razu- movszki grófnak című műve szerepel. Drámapedagógusok: új évfolyam Miskolc (ÉM) - A drámapedagógia az általános és középiskolai tananyag új, életközeli szempontok szerinti feldolgozását is jelenti - és ezt tartja szem előtt a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola kihelyezett tagozataként Miskolcon működő drámapedagógus szakdiplomát adó képzés. A pedagógusoknak szánt, négy féléves levelező továbbképzés - amelyet egyhetes intenzív, speciális nyári tábor egészít ki - költségtérítéses. Tematikájában kiemelt helyen szerepel többek között a színjátékos és rendezői alapismeretek mellett a drámajáték gyakorlati alkalmazása is. A másoddiplomát adó képzés szeptemberben induló második évfolyamára június 5-ig jelentkezhetnek az érdeklődők, akik kérdéseikkel a program szervezőjéhez, Duvalovszky Éva városi drámapedagógiai szaktanácsadóhoz fordulhatnak a 46/344-908-as, illetve a 30/367-9653-as telefonon. A jelentkezéshez diplomamásolat, szakmai önéletrajz és szándéknyilatkozat is szükséges. Üres tér - teljes kiállítás Miskolc (ÉM - KÉ) - Kiállításának megnyitója után volt Miskolci Galéria csütörtöki Disputa estjének vendége Bartusz György szlovákiai képzőművész. Az Üres terek című kiállítás alkotója acélcsövekből összeállított installációinak bemutatása után beszélt életéről, pályájáról, munkáiról és a kassai LöSler Béla Múzeumról. A művész évtizedek óta kapcsolatban áll a Miskolci Galériával is, 1980-ban volt már itt egy önálló kiállítása - amely akkor is eltért a megszokottól. A hagyományos szobrászattal ellentétben mindig is más érdekelte: a mozgás. Ahogyan megfogalmazta: „A mozgás tér-időt is jelent, mindenkinek van egy bizonyos tér-ideje... az enyém most zajlik”. Jelenlegi kiállításáról elmondta, hogy mozgatható szerkezetei metaforikusán az emberi lelket ábrázolják. „Nem mindig öröm a művészet, nagy szenvedéssel jár”. De feladatának tartja, hogy a gyorsan változó világra reflektáljon, és megpróbálja kiszűrni az értékeset. A látogatók által mozgatható alkotásai egyáltalán nem nevezhetők szokványosnak. „Mindenfajta művészetnek helye van, mert a művészetben annyi az igazság, ahány művész és ahány látogató van” - hallottuk Gazdag Józseftől, a Löffler Múzeum igazgatójától. A kassai intézmény vezetője a modern művészeteket pártoló Löffler család múltjáról és a galéria jelenéről beszélt, arról, hogy ők - sok más intézménnyel ellentétben - vállalják a különböző új irányzatok bemutatását. * A ma este 6 órakor a Miskolci Galériában kezdődő Disputa vendége Bállá Miklós, a Miskolci Dixieland Bánd vezetője. Gazdag József és Bartusz György Bálint András „kalandjai” a Kalanddal Miskolc (ÉM - MG) - Bálint András immár másodszor fedezi fel Márai Sándor Kaland című drámáját: először színházigazgatóként, most pedig színészként, a dráma főszerepére készülve. □ 1990 őszén - több évtizedes hazai szünet után - az ön igazgatása alatt álló Radnóti Színház tűzte újra műsorra a Kaland című drámát. Miért érezte úgy, hogy ismét játszani kell ezt a Márai-művet? • Ez az írói hang nagyon fontos, nagyon európai hang. Jó, ha meghallhatják az emberek, hogy így is lehet beszélni egymással. Illett a Radnóti Színház repertoárjába. Csakhogy Márai ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen sora ne jelenjen meg, egyetlen műve ne kerüljön színpadra, amíg szovjet katonák tartózkodnak az országban, s amíg nem rendeznek szabad választásokat. Ezért még 1987-88 táján levélben fordultam hozzá: megírtam, hogy a Radnóti az egyik legkisebb színház, ahol többek közt Cseho- vot, Füst Milánt játszunk, s rendkívüli megtiszteltetésnek tekintenénk, ha bemutathatnánk a darabját - tekintse ezt egy kísérleti ballonnak, hiszen változik a világ, az ország. A forrongó politikai hangulatra hivatkozva kértem, adjon engedélyt, de nem váBálint András és Földi László a Kalandban Fotó: Dobos Klára laszolt. Halála után másfél évvel tarthattuk meg a bemutatót. □ A Radnóti Színházban Bács Ferenc nemeslelkű úriembernek mutatta Kádár Pétert, a sikerei csúcsán lévő orvost. Az ön értelmezésében is egyértelműen pozitív a főszereplő? • Bács Ferenchez vagy a mostani előadást rendező Tasnádi Csabához képest rosszabb a véleményem a figuráról. Nagyon bonyolult, összetett szerepnek érzem, ezért is örömteli próbálni. Rengeteg színe van - nagyon különös, keserű, gonosz például a humora. Sokféle magyarázat adható a viselkedésére: a darabvégi döntése mögött is egyszerre van sértett férfigőg és az orvos humanizmusa. Sok vonásában - a hiúságában, fellengzősségé- ben, sértettségében - fel lehet fedezni magát Márait is. □ S mennyire látja most másként a dráma egészét, hogy a színdarab főszerepére készül, mint egy évtizeddel ezelőtt? • Most, mikor próbálok benne, sokkal szebbnek, jobbnak tartom a darabot, mint tizenegy évvel ezelőtt, amikor csak igazgatóként néztem. Nem a stílusra gondolok, engem a szépelgő Márai mindig is kevésbé érdekelt, s itt most szerencsésen megrövidítették a szöveget. Olyannak érzem helyenként, mint a legjobb Csehov-darabokat vagy mint egy Ingmar Berg- man-filmet: nagyon finom szövetből készült, nagyon gazdag. Az újra felfedezett magyar nyereg története Ózd (ÉM - ÓKI) - Tizenöt évi nyeregkutatás és 3-4 évnyi kétkezi munka áll Tamus Antal bőrmüves és magyar nyerges mögött, akinek kiállítása május 29-ig Ózdon az ÁMK Galériában látható. Az évszázadok, de elsősorban a XX. század második felének évtizedeiben sok tradicionális magyar termék felejtődött el, vagy szorult háttérbe egyéb irányzatok előretörése miatt. A rendszerváltás után több iparművész újratanulta a kihalófélben lévő szakmákat. A kifejezetten magyar nyergeket készítő egri hagyományőrző, Tamus Antal a kiállítássorozattal László Gyula néprajz és történelemkutató emlékének adózik, aki a ’40-es években jelentős őstörténeti kimutatást készített gyűjtőmunkája eredményeiről. Nagy részben neki köszönhető, hogy az utókor meríteni tud a magyarság történelmét végigkísérő változásokról, amelyek a lószerszámokat, köztük a nyerget is érintették, illetve megváltoztatták. Csakhogy az egykor világhírű magyar nyergeket a XIX. század végén felváltotta az angol, és a mai napig ezt használják szerte a világban. Taínus Antal állítja, hogy a magyar változat köny- nyebb és nem utolsó szempont, hogy jobban málházható. Az Ózdra szállított hat darab nyerge a XIV. századtól egészen a XX. század elejéig kalauzolja a tárlat látogatóit a magyar lónyergek divatjának világában. A fődarabok mellett azonban láthatók még Tóth Géza karcolt cserépedényei és Bíró László kéregedényei, valamint Zsámbok Péter grafikái.- A kiállítást az Egri Művészeti Központ szervezte és az ózdi ÁMK jó kapcsolatai révén került Ózdra - egyedüli B.-A.-Z. megyei helyszínként - nyilatkozta az Észak-Magyarország- nak Demeter Sándor, az intézmény kulturális vezetője. Gál Sándor, a Heves Megyei Művelődési Központ igazgató helyettese elmondta, hogy a vándorkiállítás megrendezésére a Kárpátok Alapítványtól nyertek támogatást. A régiós bemutatósorozat állomásai lesz Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye, de eljutnak a szlovákiai Fülekre és a romániai Gyergyószentmiklósra is ez év decemberéig. Tamus Antal bőrmüves az egyik magyar nyereggel Fotó: óki „Gyöngyszemek” az évad utolsó koncertjén Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - Kiválóan „megkomponált" műsort ígért a hangversenyévad utolsó koncertjére a Szezonbérlet. A romantika három „gyöngyszemét" a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában hallottuk Kovács László vezényletével, az egyik legfiatalabb magyar zongoraművész, Karsai Márk volt az est szólistája. Az est Wagner Tannhauser nyitányával kezdődött. Sommázva a hallottakat, örömteli esemény, hogy ez a gyönyörű mű elhangozhatott. Témaanyaga az opera drámai anyagából merítkezik. Ez magyarázza a zenei sokszínűséget, amely helyenként rendkívül nehéz feladatot ró a muzsikusokra. A mű gazdag érzelmi, hangulati anyagát a zenekar jól oldotta meg. Kiemelkedő pillanatai is voltak a nyitánynak, méltán vívták ki a közönség tetszését. A hangverseny szólistája, Karsai Márk Schumann a-moll zongoraversenyét játszotta fölényes biztonsággal, korát meghaladó technikai érettséggel. Schumann szerepe a romantikában meghatározó jelentőségű. Fontos alkotói fogalom műveiben a fantázia, ami viszont a zenei anyag bonyolultságát, egyszersmind változatosságát, érzelmi gazdagodását jelenti. Mindezt megkaptuk az ifjú művésztől, talán az érzelmi mélységgel maradt adós és a sokszínűség sem kérhető számon éppen fiatal korára tekintettel. A zenekar szerepe ebben a műben sokkal bonyolultabb mint általában a versenyművekben, mert Schumann a zenekart nem kísérőszerepre szánja, inkább „kamarapartneri” minőséget igényel. A zenekar érzékenyen, dinamikailag árnyaltan segítette a mű minél szebb elhangzását. Néhány váltás tempóingadozást eredményezett, de végül helyreállt a ritmikai fegyelem. Érdekes, hogy a közönség reagálása - szokatlan módon - nem fejezte ki a produkció minőségét, a ráadás is elmaradt. A zárómű Mendelssohn „Skót szimfóniája” volt. Mendelssohn probléma- és drámamentes világa mindenkor megőrzi csillogását, „tündértánc” jellegét. A személyes élményből fakadó műhöz a napló részletei révén lehet közelebb jutni. Megtalálható benne a skót táj bemutatása, a felvidéki emberek ünnepe, a Stuart Mária tragikus halála fölötti gyász élményére és a vérzivataros skót történelemre való emlékezés. A tartalom súlyosságát a zene üdesége, könnyedsége végig enyhíti. Érdekes karmesteri koncepció, hogy a tételek a tempójelzéshez képest jóval lassabbak (I. és IV. tétel), ezáltal súlyosodott a zenei hangzás, pedig ez nem jellemző erre a műre. A hallott produkció formailag tiszta, világos volt, a fafúvós szólisták remekeltek (az előző művekben is). A karmester ilyennek érezte a művet, a közönség pedig lelkesen igazolta őt. Kiválóan „megkomponált" műsor zárta a koncertszezont Fotó: v. j.
