Észak-Magyarország, 2001. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

2001. március 24., szombat Egészség 8 Látják a tragédiát Az orvosok szakmai szemmel is látják, hogy a szenvedélybetegségek milyen kár­tékonyak, s milyen egyéni, családi tragé­diákat okozhatnak, s hogy tágabb társa­dalmi méretekben is milyen romboló a hatásuk, összeállításunkban az alkohol­ról, a dohányzásról és annak hatásáról beszél két orvos. Egyikük sem a szenve­délybetegségekkel foglalkozó specialista, de több évtizedes pályájuk során mind­ketten naponta szembesültek és szembe­sülnek az ital és a cigaretta pusztító hatá­sával. Ők ketten nagyon fontosnak tartják az említett két témát, mert szerintük a - valóban aktuális - gyilkos kábítószerek elleni kampányok mellett ma alig esik szó a lakosság jóval szélesebb rétegét érintő dohányzásról és alkoholfogyasztásról. Körmöczy Imre baleseti sebészt a vég­zetes tragédiába fordult emberi sorsok megismerésén túl az a felismerés vezette munkájában, hogy az alkohol megnehezí­ti, nem egy esetben lehetetlenné és rend­kívül költségessé teszi az orvosi ellátást. Kiss János István - egykor maga is do­hányos ember - mellkassebészként min­den műtét alkalmával látja: az értelmet­len szenvedély micsoda pusztítást végez az egészségre teremtett emberi testben. Észrevételeiket, kérdéseiket megírhatják a www.boon.hu címre. HOVÁ FORDULJUNK? • Alkoholproblémákkal a megyében tíz pszichiátriai gondozóintézetben lehet je­lentkezni. Miskolcon a Vasgyári, a Sem­melweis és megyei kórházban, Ózdon, Kazincbarcikán, Edelényben, Szerencsen, Sátoraljaújhelyen, Tiszaújvárosban és Me­zőkövesden van alkoholgondozó. Ide beutaló nélkül jelentkezhet. A megyében elvonókúrát egyedül a 30 ágyas izsfófalvi osztályon folytatnak. • Dohányzásról leszoktató rendelés várja a Szent Ferenc Kórház Légzőszervi Reha­bilitációs Osztályán, a Csanyikban a dohá­nyosokat. Rendelés kedden, szerdán és csütörtökön. Jelentkezni dr. Tóth Juditnál lehet a 379-277-es telefonszámon. • A dohányzásról leszoktató program ke­retében minden nap van rendelés Mezőcsá- ton a Tüdőgondozó Intézetben. Dr. Ginál Rózsa reggel 8-tól délután 14 óráig érhető el. Kérik az előzetes bejelentékezést a 49/352-136-os telefonszámon. • A kazincbarcikai Tüdőbeteg-gondozó Intézetben minden nap van dohányzásról leszoktató rendelés reggel 7-tól 15 óráig. Előzetes időpont-egyeztetés: 48/311-259. Akarat nélkül nem megy Mezőcsát (ÉM) - A programban sajnos, kevesen vesznek részt - mondja dr. Ginál Rózsa mezőcs.áti tüdőgyógyász -, de akik a három hónapos kezelést végigcsinálják, azok egyharmada végleg vagy időszako­san leszokik a cigarettáról. A leszokni vá­gyó három hétre való gyógyszert és ta­paszt ingyen kap, a hátralévő időre magá­nak kell fizetnie. Ezalatt az idő alatt több­ször meg kell jelenni kontrolion, s van­nak segítő megbeszélések is. Munkájukat azonban megnehezíti - hangsúlyozza a tüdőgyógyász -, hogy a do­hánygyárak mindent megtesznek a do­hányfüggőség növelésére, akár a reklá­mokkal, akár - mint azt kimutatták - a dohány manipulálásával, hogy az gyor­sabb és erősebb függőséget okozzon. A leg­nehezebb feladat talán nem is függőség megszüntetése, hanem a dohányzásnak mint pótcselekvésnek a kiváltása valami mással. Mindenkinek egyénileg kell meg­találnia a módszert, amelyhez mi szóbeli és gyógyszeres segítséget adunk, és segí­tünk a kitartásban is - de minden erőfe­szítés hiábavaló, ha nincs hozzá akaraterő. Szenvedélybetegség. Nehéz kigyógyulni. Csellel a szenvedélybetegség ellen Körmöczy Imre Értelmetlen halál című könyve kapcsán az alkoholizmusról A mértéktartásra nevelést nagyon fontosnak tartom Kornya István Miskolc (ÉM) - Arra az elke­serítő megállapításra jutot­tunk az 1996-ben végzett vizsgálat során, hogy a me­gyei kórház baleseti sebésze­tére, illetve a megyében lé­vő kórházak traumatológiai részlegeire abban az évben 11 500-12 ezer beteget vet­tek fel (ennek felét sürgő­séggel), s az esetek mintegy 60 százaléka valamilyen mó­don összefüggésbe volt hoz­ható az alkohollal - mondja Körmöczy Imre. A miskolci baleseti sebésznek a közelmúltban jelent meg az Ér­telmetlen halál című könyve a PONT Kiadónál. A megyei kór­ház főorvosa ebben az alkohol- betegek számának emelkedésére kívánja felhívni a figyelmet.- A három évig tartó vizsgálat alatt kiderült: a traumás, azaz baleseti sebészeti ellátásra szo­ruló betegek száma évről évre nő, s köztük az alkoholbetegek számának emelkedése még ennél lényegesen nagyobb arányú. Mi a sok?- A baleseti sebészetre bekerü­lők két nagy csoportra osztha­tók - magyarázza Körmöczy doktor -, akik például buli, es­küvő alkalmával annyit isznak, hogy elvesztik az önkontrollt. Volt olyan esetünk, amikor az érettségizett, még csak éppen egyetemista fiatalember felmá­szott egy szoborra, leesett és meghalt. A másik csoporthoz tartozók - ahogy mondani szo­kás - mindennap megisszák a magukét. Egyikük kézműtétje után delirálni kezdett, és öntu­datlan állapotban szétszedte a kötést és a sebét, újra kellett te­hát műteni. Érdeklődésünkre a felesége azt mondta: A férje nem iszik sokat, csak napi hat üveg sört. A mennyiség tehát a hozzá­szokás kérdése, a „válasz” pe­dig: előbb vagy utóbb egészség- károsodás, de akár tragikus, drámai végkifejlet. Fordítva sikerült- Az alkoholfogyasztás következ­ményeinek kezelése terén ma az a helyzet, hogy a kórházba kerü­lőnek kezelik ugyan a szenve­délybetegségét, de amikor „gyó­gyultan” távozik, szerencsés esetben rendszeresen visszajár traumatológiai kezelésre, gondo­zásra, felülvizsgálatra. Az azon­ban, hogy még az alkoholgondo­zóba is járjon, nem működik. A probléma járóbeteg-ellátásában pedig az - hangsúlyozza Körmöczy Imre -, hogy csak az esetek elenyésző hányadában si­került elérni: a beteg forduljon a családsegítő szolgálathoz, ahol pszichológus foglalkozik a beteg­gel. Mindkét esetben szembesíte­ni kell a beteget alkoholizmusa tényével, márpedig ezt - a beteg­ség sajátosságánál fogva - az érintettek nem ismerik be. Megpróbálták tehát a kórházi ápolás látóköréből kikerülő be­teggel továbbra is tartani a kap­csolatot. Az orvosok ezért meg­fordították az eljárást: nem azt mondták a betegnek, hogy ő alko­holista, hanem azt közölték vele, hogy a májával kapcsolatos be­tegségek - így a halálos kimene­telű májzsugor - előrehaladott ál­lapotban van, de még kezelhető. Ez a programot a háziorvosi el­látáson keresztül egy éven át, 1999-ben folytatta Körmöczy Imre, a szakmai hátteret a miskolci Semmelweis Kórház biztosította hozzá. Örömmel tapasztalták, hogy az átlagosnál nem öt-hat, ha­nem tíz-húsz emberrel is többen jelentkeztek egy-egy orvosnál.- A sikerhez az is hozzájárult, hogy a kezelésre bevonandőkat szúkebb vagy tágabb közösség, a barátok, a falu, a lakótársak nem úgy tartották számon, hogy na, az alkoholizmusa miatt jár az orvos­hoz. A kezelés alatt rendszeresen megbeszélték az orvossal a máj­funkció javuló értékeit, a beteg beszámolt, hogy szedi a gyógy­szert, és hogy nem iszik rendsze­resen. Itt hangsúlyozni kell: nem kívántuk, hogy teljesen vonják meg maguktól az italt, de megál­lapodtak: a beteg mindent el­mond. A tiltás amúgy is veszélyes terep, mert akkor inkább isznak, mint a gyógyszert szednék, s ak­kor hazudni kell, és így tovább. A jövőben - s ennek az amúgy is sokszor túlterhelt háziorvosok nem fognak örülni - véleményem szerint az alkoholizáció gyógyítá­sának feladata is jelentős mérték­ben rájuk fog hárulni, mert hi­szen ők azok, aki ismerik a bete- n> geik életkörülményeit - szögezi le j a miskolci orvos. | Kinek a dolga?- Sokszor elmondják: az alkohol- | betegeket nem a baleseti sebé- “■ szeteken kell gyógyítani. A bete­get behozzák, meg kell operálni, el kell látni. Én is csak azért fi­gyeltem fel az alkoholbetegekre, mert olyan nagy számban for­dulnak elő, s a költséges és alul­finanszírozott traumatológiai el­látást a beteg alkoholizmusa akár 35 százalékkal emelheti. A traumatológus szerint a jö­vőben legalább egymillió alko­holbeteggel kell számolni, akik­hez átlagosan még legalább két ember tartozik: a család. A szen­vedélybetegek kezelése - nem beszélve a másoknak, a környe­zetükben élőkének okozott pszi­chikai károkról - irdatlan költ­séget jelent a társadalomnak. A megoldás pedig egyedül a megelőzés, a figyelemfelhívás.- Én sem vagyok bigott an­tialkoholista, csak a mérték megtartására nevelést hangsú­lyozom. Az alkohol, az alkoho­lizmus, mint téma - állítja Körmöczy Imre - ma elha­nyagolt, nem divatos, nincs elő­térben. Szinte kizárólag a dro­gokról esik szó, miközben pedig az alkohol (is) „láthatatlanul” öl, butít... Dohányzásról a tragédiát látó szemével Kiss János István mellkassebész az emberi jogról és az indulatokról Miskolc (ÉM - KI) - Egy biztos- állítja teljes meggyőződés­sel Kiss János István hogy aki ma a dohányzás követ­keztében megbetegedettek számát ismerve a cigarettá- zás mellett szól és a dohá­nyosok „jogát" emlegeti, az véleményem szerint nem le­het más, mint közvetett tö- meggyilkos. A miskolci Sem­melweis Kórház Általános Sebészeti és Mellkassebésze­ti Osztályának vezető főorvo­sa a riasztó adatokra és sze­mélyes napi tapasztalataira hivatkozva fogalmazza meg a markáns véleményét.- Öt éven át erős dohányos vol­tam - vallja be Kiss János Ist­ván, de 1961-ben egyik napról a másikra, önszántából abbahagy­ta a cigarettázást. - Tudom - te-1 szí hozzá a főorvos -, hogy az­zal, amit mondok a dohányoso­kat megsértem. Gyakorló orvos­ként egyetlen mentségem lehet, hogy ezt szándékosan tettem, s a segíteni akarás biztos reményé­ben cselekszem. A tények pedig riasztóak: a tüdőrák ma hazánk­ban népbetegség! Rémisztő gya­korisága, az egyéni tragédiák sorozata a nemzet tragédiáját is jelenti. A megdöbbentő számok okaként a környezetszennyezést és mindenekelőtt a dohányzást kell megjelölni, az egyén az előbbi ellen is sokat tehet, az utóbb ellen viszont mindent - hangsúlyozza a mellkassebész, aki műtétek során naponta szembesül a dohányzás káros és végzetes következményeivel. A főorvos a hosszú évek ta­pasztalata alapján határozottan Emberek, ne dohányozzatok! állítja: a dohányzás elleni küz­delmünk formális, elégtelen és őszintétlen. Törvényhozóink ezen a téren hosszú évekig tartó mulasztásukkal nemzetellenes bűnt követtek el. Ma már van ugyan törvényünk, amely azon­ban önmagában gyenge és elég­telen. Az USA-ban meghozott, szigorú dohányzás elleni törvé­nyek bevezetése után húsz év­nek kellett eltelni ahhoz, hogy csökkenjen a tüdőrákosok szá­ma. A dohányipar, kiszorulva az USA-ból, piacot keresve - egyelőre sikeresen - terjeszke­dik a műveletlenebb kelet felé!- A tüdőrák a több évtizede dohányzókat kétszázszor gyak­rabban fenyegeti - mondja a fő­orvos, aki mást nem tanácsol­hat, mint a dohányzás abbaha­gyását. Azonnali hatállyal be kellene tiltani a dohányzást az oktatási- és egészségügyi intéz­ményekben. El kellene érni, Tüdőrák Évente több mint 30 000 em­ber hal meg da­ganatos megbe­tegedésben, a legtöbben tüdő­rákban 1970-ben 3 391 1998-ban 7 898 A tüdőrákos betegek közt a nők és a férfiak aránya 1970-ben 4:1, napjainkban már 3:1 alá esett ____________ hogy a társadalomban széles körben érvényesüljön a felfogás: intelligens ember nem dohá­nyozhat. Úgy vélem, a cigarettá­zó, pedagógus, orvos abszolút al­kalmatlan a tanári, gyógyítói hi­vatás ellátására. Olyan ez, mint­ha valamely vallás papja a temp­lomban az istent káromolná. Kiss János István az ENSZ alapokmányát idézi, amikor azt mondja: minden ember csak olyan cselekedetet vihet véghez, amivel másoknak nem árt és nem árthat! Szélsőségesen min­den embernek joga van akár sa­ját élete kioltására is, de a dohá­nyos embernek nincs és nem le­het jogáról beszélni - állítja a mellkassebész -, mert a dohány­zás nem magánügy, aki cigaret­tázik, árt az embertársainak is. A dohányosok „emberi jogáról” csak a gyakran hamis, sok mindent félremagyarázó és csúsztató médiaszereplők, politi­kusok és jogászok beszélhetnek. A dohányipar anyagi ereje pe­dig elképesztően nagy. Hírszer­zői, vagy elhárítási szakemberei gyakran többen vannak, mint az államok alkalmazásában állók, kezük, pénzük messzire elér.- A tüdőrákos betegek műté­té előtt mindig megkérdezem: miért dohányzott ennyit? Igen gyakran azt a meglepő választ kapom, hogy „professzor úr, nekünk senki nem mondta év­tizedeken keresztül, hogy a do­hányzás káros!” A kijelentés súlyos, lelkiismeret-furdalá- sunk lehet a pedagógusoknak, orvosoknak, politikusoknak, a médiának. Különösen elkesere­dem és indulatba is jövök, ami­kor az egészséges és hosszú em­berélet lehetősége előtt álló fiatalokat látok cigarettázni. Emberek, ne ártsatok magatok­nak, vigyázzatok az egészsége­tekre, ne dohányozzatok!

Next

/
Thumbnails
Contents