Észak-Magyarország, 2001. március (57. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
2001. március 14., szerda ÍSZAK-MAGYAR0RS2ÁG # EM-Ünnep / Hirdetés 8 Egy elfelejtett hírmondó Ünnep az ünnepben: a szabad magyar sajtó napja is március 15. Dicsérve, díjazva, vagy éppen sajnálkozva, tiltakozva. Az viszont nem nagyon jut eszünkbe: ahhoz, hogy szabaddá lehessen, először meg kellett születnie a magyar sajtónak. Nem is túl rég, mintegy 200 évvel ezelőtt. „Ámbár csekély is igyekezetem, legalább azt a szennyet eltöröltette nemzeti nevünkről, hogy a magyarnak még újságja sincs a maga hazájában” - írta Kultsár István szerkesztő 1805 decemberében, miután magyar nyelvű újság írására és szerkesztésére határozta el magát. Kultsár a Pestre centralizáló- dott irodalmi élet központi alakja volt, aki felismerte, hogy a ma- gyar nyelvű újság a tájékoztatáshoz, ismeretterjesztéshez és a nemzeti kulturálódáshoz mennyire fontos, hiszen rajta keresztül az ország bármely részén élők értesülhettek az ország állapotáról, a változásokról és az európai eseményekről. Utat nyitott, de legalábbis lehetőséget adott a szabad vélemény nyilvánításnak - az újságírást is „kordában tartó” cenzúrarendeletek adta keretek között. Amellett, hogy a Hazai Tudósítások lehetővé tette az információcserét Pest és a vidék között, számos nyelvészeti és irodalmi értekezést is közölt, különösen fontos volt a szerkesztő számára a nyelvi hagyományok megőrzése. Előfizetési felhívásban próbált tudósítókat toborozni, és az ország különböző részeiről kapott híreket - árvízről, tűzvészről, ki- sebb-nagyobb érdekességekről -, amelyeket hetente két napon jelentetett meg, huszonkét éven át. A Kultsár halála utáni időszakban az újságírás terén is olyan nagy egyéniségek tűntek föl, mint Bajza, Vörösmarty, Széchenyi, Kossuth '-"a Hazai Tudósítások szerkesztőjének emléke lassan el- Kultsár István nem utolsó hehalványult. Pedig, ahogyan Toldy lyet követelhet magának a nem- Ferenc méltatta munkásságát: „ zet panteonjában.” Dicső Nemzet! „... Ámbár csekély is igyekezetem, legalább azt a szennyet eltörölötte nemzeti nevünkről, hogy a magyarnak még újságja sincs a maga hazájában. Pedig mely hasznos az újság egy nemzetnek! Azáltal érti meg távullévő embertársainak állapotokat, és maga sorsát képzelvén bennük örömre, vagy szánakodásra gerjed. Azáltal tudja meg a polgári társaságoknak változásaikat, és örvendez hazájának boldogságán. Azáltal isméri meg az emberi találmányokat, fáradságos igyekezeteket, és önnön könnyebbítésére gerjed. Azáltal az egészséget oltalmazni, a gazdaságot jobbítani, a kereskedést jól intézni tanulja. Azáltal a jó hazafiakat ismérni, és az országban lévő dolgokat nem késő és homályos hírekből, hanem meghatározott értelmes tudósításokból meríteni megszokja. Azáltal nyelvét, mely minden nemzetnek fő dísze, gyarapítja és csinosítja...” (Kultsár István szerkesztői üzenete, kelt Pesten, 1805. december 31-én.) Ők is harcolnának a szabadságért A Bem József Általános Iskola kisdiákjai meséltek az 1848-49-es eseményekről Miskolc (ÉM - KHE) - A Bem József Általános Iskola kisdiákjai olyan lelkesedéssel és szeretettel beszéltek az 1848-49-es eseményekről, hogy iskolájuk névadója, Bem József, egykori magyar honvédtábornok, bizonyosan szívesen fogadta volna őket csapatába. A gyerekek elárulták, hogy ha úgy adódna, ők is szívesen harcolnának a haza szabadságáért. Az 1848-as forradalom története percek alatt összeállt a 10-11 éves kisdiákok elbeszélései alapján. Smidt Gergely a forradalom okáról úgy vélekedett, hogy a magyar nemzet jogaiért és szabadságáért tört ki. Pólyák Péter a Pilvax kávéházban történtekről hallott. Azt is tudta pontosan, hogy a fiatalok délelőtt 9 órakor találkoztak ott, és hogy Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, Jókai Mór pedig a 12 pontot olvasta föl, aztán elhatározták, hogy kiszabadítják börtönéből Táncsics Mihályt. Mecséri Balázs szerint először nem tudták eldönteni, hogy kitör- jön-e forradalom, vagy ne, de hallották, hogy fellázadtak a franciák és az olaszok, ezért mégis kitört a pesti forradalom. Osváth Lászlónak erről pontosabb értesülései voltak, szerinte a bécsi forradalom híre jutott el Pestre, és ennek hatására kezdődtek el a március 15-ei események. Még azt is tudta, hogy a forradalmi ifjak jelszava ez volt: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!” Fotiu Athina folytatta a forradalom eseményeinek felsorolását: Petőfiék a Pilvax kávéházból az orvosi egyetemre mentek, és ott csatlakoztak hozzájuk az egyetemisták. Osváth LászlóPoprádi Ágnes Smidt Gergely Fotók: Végh Csaba Aztán Huszka Balázs vette át a szót: a tömeg a Landerer és Heckenast nyomdánál gyűlt össze, és követelték, hogy nyomtassák ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Ezután a nyomda előtt Petőfi felolvasta versét, Jókai a 12 pontot. Erről Pólyák Péternek eszébe jutott, hogy a 12 pont egyike a sajtószabadságról szólt, és hogy abban az időben egy „cé betűs” ellenőrizte,, hogy mit írnak az újságokba, de ma már mindenről írhatnak. Aztán rájön, mit is jelent a „cé”: „Tudom már, a cenzúra!” - kiált föl. Péter egyébként nagyon tájékozott a 12 pontban, mert azt is elmondja, hogy az egyik pont az évenkénti ország- gyűlésről szól, „most meg látom a tévében, hogy szinte minden héten van” - teszi hozzá. Arra, hogy mit jelent a gyerekek számára az ünnep, elgondolkodtató válaszokat kaptunk. Smidt Gergely büszke arra, hogy magyar lehet, és tudja, hogy rengeteg olyan magyar vesztette életét a hazáért, akiknek a nevét sem tudjuk. Sereg Lóránd azt sérelmezi, hogy a csatákban a gazdagok nem vettek részt, és nagyon sajnálja azokat, akiknek meg kellett halniuk. Osváth Laci pedig azért büszke a hősökre, mert kivívták hazánk becsületét, és megmutatták, hogy egy forradalommal is sok mindent el lehet érni. Répászki Péter szerint pedig a forradalom azért áll példaként előttünk, mert Petőfiék a rabság ellen harcoltak. Aztán hozzáteszi, hogy a szabadságharc elbukott, és 1949. október 6-án kivégezték a 13 aradi vértanút. Szerettük volna megkérdezni a gyerekektől, hogy mit gondolnak, miért épp a Bem József Általános Iskolába jöttünk el beszélgetni, de Poprádi Ágnes kérdésünket megelőzve sorolja: Bem József lengyel tábornok volt, akit Kossuth Lajos hívatott Magyarországra, azért hogy az erdélyi csapatok tábornoka legyen. Osváth Laci pedig a tábornok érdemeit méltatja, miszerint kiűzte a császári csapatokat Erdélyből. A gyerekektől azt is megtudjuk, hogy az iskolai ünnepségen az elsősök kokárdát kapnak majd, s egy jelvényt, melyen a névadó, Bem József látható. A beszélgetés végén elárulják, hogy ha úgy adódna, ők is harcolnának a szabadságért. Mit tudnak ma? A rendszerváltoztatás előtti évtizedekben furcsa kép élt március 15-ről a felnövekvőkben. Az akkori rendszer - nemzeti hagyományait, illetve a nemzeti hagyományok munkásmozgalmi jellegét bizonyítandó - a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeiben mosta egybe a forradalmat, a tanácsköztársaságot és a felszabadulás ünnepét. Arra voltunk kíváncsiak, milyen kép él a nemzet ünnepéről azokban, akik a rendszerváltoztatás után születtek. Ennek nyomán született cikkünk.
