Észak-Magyarország, 2001. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-07 / 32. szám

2001. február 7., szerda Miskolc és környéke 7 HjMf? - .rr'W’" * • . t Juhtúrós pizzát ígértem a családnak, min­den megvan hozzá, kivéve a juhtúrót. Csak­hogy kevés bolt van már nyitva, azok közül is csak egy esik utamba. Pechemre a hűtőpultról épp a juhtúrós tál hiányzik. Azért rákérdezek: „Biztosan nincs?" - Erre az eladónő előkap egy üres tálat, s já­tékosan mutatja: „Ebben lenne, ha volna, itt állna, ha lenne, s én már csak tudnék róla, mert én árulnám. Úgyhogy biztos." Közvet­lensége láttán előbátorkodom az én nagy problémámmal, szégyenbe maradok a család előtt... A szemem megakad a sajtkinálaton. Ha volna juhsajt, azt belereszelném a jó sűrű tejfölbe... De van-e juhsajt? A hölgy sorolja a márkaneveket, s azt, melyik honnan való: kunsági, geleji. Mindebből persze nem derül ki, melyik való juhtól, melyik tehéntől. Ám ő szolgálatkészen sorra mutatja mindet, még szagmintát is vehetek. Csakhogy egyik sem az igazi. Magamtól lelek fel egy kövér, bontatlan sajtot, melynek címkéjén a juhtej is szerepel. Rábökök. Az eladó figyelmeztet, az nagyon drága. Most ő kérdi: biztos? Hogy nem tágí­tok, kibontja, megszegi. Megszaglássza. Nyert: juhsajt. Ám miközben a kimetszett cik­ket jobbjával a mérlegre teszi, a baljából ki­fordul a jókora sajt, s darabokra törik. „Na, most mentem az agyára" - próbá­lom biztosítani együttérzésemről. - „Most megy az agyamra, most megy az agyamra" - mormogja. S bár nem esik jól a helybenha­gyás, még elnézést is kérek. Erre tisztázza: nem azért ismételgeti, mert tényleg az agyára megyek, hanem azon akadt fenn: hogy lehet ilyet mondani?! „Én itt eladó vagyok, de ha itt végzek, és bemegyek egy másik boltba, ott én vagyok a vevő, s egészen természetes, hogy az ember megnézi, mire adja ki azt a kis pénzét." Természetes? Ahol olyan a hó, mint Balatonon a napsütés Bükkszentkereszt (ÉM - PTA) - Az idei tél eddig nem ho­zott sok jót a téli vendégfor­galomra minden esztendő­ben számító Bükkszentke- resztnek. A fogadókban alig- alig kér valaki szállást. Csodálkozva nézzük az autóból a nagy havat, ami Bükkszentke- reszten fogad érkeztünkkor - Miskolcon szárazak az utak. A falu üresnek látszik, az utcákon semmi forgalom. Szembe velünk egy idős férfi birkózik az emelke­dővel. Amikor elhaladunk mellet­te, barátságosan biccent felénk. Jólesik leolvasni szájáról az „ad­jon istent”. Még ha ismeretlentől kaptuk is. Sőt, annál inkább. Ezen a télen kevesen tapasztal­hatták a bükkszentkeresztiek vendégszeretetét. A falu akkor él igazán, ha leesik a hó, és érkez­nek a turisták. De idén ugyan­csak fukarkodott a hóval a ter­mészet. Csak január utolsó nap­jaiban esett annyi, hogy haszná­latkor ne csikorogjon a szánkó, ne karcolódjon a síléc. Ám, ha minden tökéletes, meg­van a hideg, és a hó is, akkor sem feltétlen telnek meg minden nap a fogadók. Tavaly januárban épp a nagy havazás volt a baj: az emberek az elakadástól félve nem mertek elindulni a hegyek­be - mondja egy fogadós.- Ha nincs hó, az olyan itt, mint mikor a Balatonon esik az eső. Az év elején rendszerint a hó tartja a forgalmat, aztán so­káig szünet. Az iskolaszezon után általában másfél hónapig újra fellendül a turizmus, aztán Igyekszünk a vendégeink számára programokat szervezni: mindent meg­teszünk, ami egy kis önkor mányzat erejéből telik ................................................» HALÁSZ REZSŐ Kevés alkalom adódott ezen a télen lovasszánon utazni Fotó: v. Cs. még előfordul, hogy néhány is­koláscsoport eljön ide kirándul­ni, de újra csak szilveszterkor ugrik meg a vendégszám - árul­ja el Hegedűs János, a Pri­vát fogadó ve­zetője. A települé­sen mintegy 500 szállás­hely található. Évente akár több mint 150 ezer éjszaka is „eladható” lenne. 1999-hez képest ugyan nőtt a ven­dégforgalom - 10 ezerről 13 ezer­re -, de a kihasználtság így is alig 10 százalékos. Bár jó eredmény ez az emel­kedés, ám Bükkszentkereszt sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatna számot. A falu sa­játos elszigeteltsége, érintetlen­sége, a természeti értékek és a híresen jó hatású levegő so­kat ígér. De önmagában mégis keveset. . - Ha egy érdeklődőnek elso­rolom, mindezt örömmel veszi, de rendszerint azonnal megkér­dezi, hogy milyen programokat, fürdőket találhatnak a közelben - osztja meg tapasztalatát a fo­gadó vezetője. - Ezért össze is állítottam egy 5 napra kikapcso­lódást ígérő programot a térség­beli látnivalókról - Lillafüred­ről, Miskolctapolcáról, Aggte­lekről, Szilvásváradról, Tiszaúj- városról. Igaz, autózni is kell hozzá, de az nem szokott gondot okozni. Hogy népszerűsítsék Bükk- szentkeresztet, ismertetőket, programfüzeteket készíttetett az önkormányzat. Ezekkel a kiad­ványokkal, diafelvételekkel és a helyi kultúrát bemutatandó kü: lönböző faragásokkal, üveghu­tai tárgyakkal tavaly 3 vásáron vettek részt - egy alkalommal kíilöndíjat is kaptak.- Tavasszal a Budapesti Tu­risztikai és Idegenforgalmi Vá­sáron is be szeretnénk mutat­kozni. Mindeközben pedig igyekszünk a vendégeink szá­mára programokat szervezni. Nagy hírverést ugyan nem tu­dunk csapni, de mindent meg­teszünk, ami egy kis önkor­mányzat erejéből telik - mond­ta Halász Rezső polgármester. Hegedűs János Túra növénygyűjtéssel Felismerve, hogy a bükkszent- kereszti vendégforgalom fejlesz­tése helyi összefogást igényel, tavaly decemberben megalakult a falu első, idegenforgalmi fóru­ma, a Szállásvárók Szövetsége. Az egyesülés, még új, de a meg­valósítandó ötletek már régen megfogalmazódtak a tagokban - árulta el Szabó György, a szö­vetség elnöke.- A falusi turizmus rákfenéje, hogy egy kis település kevés programot képes nyújtani a vendégeknek - világított rá az elnök. - Épp ezért minden adottságát ki kell használnunk. Télen jó kikapcsolódásra ad le­hetőséget a hegyvidék és a hó. Nyáron pedig a túrázásra, lo­vaglásra fektethető a hangsúly. Itt is változatosságra van szük­ség, hogy minél tovább nálunk akarjanak maradni a turisták. Magyarországon egyedülálló tú­rát tervezünk előkészíteni. Nem csak kirándulásról lenne szó, de elvezetnénk az arra kíváncsia­kat a Bükk botanikai ritkasá­gaihoz, megmutatnánk az itt ta­lálható gyógynövényeket, be­avatnánk őket a gyógynövény­gyűjtés rejtelmeibe. De ennél is előbbre tervezünk. A célunk, hogy megala­pítsunk egyfaj­ta Szedd ma­gad! mozgal­mat. Az elha­nyagolt földe­ken gyógynö­vény-telepítés­be kezdenénk. A „gyümölcs learatásában” aztán a turisták is, részt vehetaének. A gyűjtést, szárítást, feldolgozást megtanul­va akár egy hetes elfoglaltságot is tudnánk számukra biztosíta­ni - és mellette a többi prog­ram. Az üveghuták, a mész­égetők, a környező látványos­ságok... Szabó György HÍRCSOKOR • Idősek napja. Idősek napja-rendez- vényt szervez a Görömbölyi Kulturális Egyesület. A településrészen élő 70 év fe­lettieket holnap délután fél 4-től látják vendégül a közösségi házban. • Lovasszánkóverseny. Második alkalom­mal rendezi meg a bükkszentkereszti ön- kormányzat kedvező hóviszonyok esetén az Országos Lovasszánkó Ügyességi Ver­senyt február 18-án. Az esemény délelőtt fél 10-kor kezdődik a parkoló alatti szán­kópályán. VAROS/KEP A Miskolc és környéke összeállítást írja és szerkeszti az Eszak-Magyarország társadalom rovata Telefon: (46) 414-022/212, 218, 230 e-mail: bujdos@inform.hu, szaloczi@inform.hu, wmitty@inform.hu Ad-vesz. Hogy mit lehet használtan venni és eladni? Ma már kideríthetetlen. Marad a falra mázolt / egykori csábító ajánlat - és a mai szemét. Fotó: Bujdos Tibor MEGKÉRDEZTÜK A MARTINTELEPIEKET: a részönkormányzatról A rról hallottam, hogy részönkormányzat alakult Martintelepen. Támogatom is a dolgot, hiszen, elég nagy „telepü­lés” ez ahhoz, hogy le­gyen közvetlen képvisele­te az itt élőknek. Sokat fejlődött már eddig is a városrész, bízom benne, hogy eztán még erősebb lesz az érdekképviselet. Tompa Béláné (45), női szabó udok a részönkor­mányzat híréről. De azt nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, jár-e valamilyen közvetlen előnnyel a helyiek szá­mára. Például, hogy egy­szerűbb lesz-e az ügyinté­zés. Sok kérdés felmerül ilyenkor, épp ezért hiá­nyolom a részletesebb tá­jékoztatást. Tamás Ágnes (44), gyesen lévő kismama M i már 1956-tól itt la­kunk a férjemmel. Szeretünk is itt élni, még akkor is, ha Mar­tintelepre nem kimon­dottan jellemző a dina­mikus fejlődés. Ami van, az elég. A politiká­val meg nem foglalko­zunk, majd meglátjuk, hogy mit hoz ez az önál­lósodási törekvés. Budai Józsefné (76), nyugdíjas N em foglalkozom iga­zán a várospolitikai dolgokkal. A martintele­pi változásokról termé­szetesen hallottam, de mint hogy7 ez nem hoz igazán változást az éle­tünkbe, nem is beszédté­ma igazán. Amit lehetett, idáig is fejlesztettek eb­ben a városrészben, gon­dolom eztán is így lesz. Eördögh Ákos (23), minősített hegesztő tthon a szüleim be­széltek erről a válto­zásról, de igazán nem kö­vettem a történéseket. A fejlődés sosem árt, de ne­kem itt úgy tetszik min­den, ahogy van. Nagyobb változásokat nem is lehet várni. Martintelep túl ki­csi ahhoz, hogy idejöjjön például egy multi vagy hasonló. Fónagy PÉTEr (16), tanuló MISKOLCIAK MONDJAK Fotó: Végh Csaba A Zsamaiért: Az Észak-Magyarország 2001. január 29-i számában megje­lent „Miskolchoz hozzátarto­zik a Zsarnai?” cikkben el­hangzott kereskedői nyilatko­zatra megyei szervezetünk el­nöksége nevében tett észrevé­telünket kérnénk megjelentet­ni. Úgy érezzük, igazán így lesz teljes a kép, amely a valós helyzet megjelenítésére szolgál. A cikkben nyilatkozó ke­reskedők helyzetét megért­ve, ezúton is tájékoztatjuk a megyében működő vállalkozó­egységesen kát, hogy érdekképviselet működik, több mint ötven éve, természetesen azok szá­mára, akik tagjai a szerve­zetnek. Megyei szervezetünk több éven át nyújtott eredményes érdekképviseletet a Zsarnai piacon működő kereskedők ré­szére. Például: a büfé soron műkö­dő kereskedők jelenlegi műkö­désüket is az érdekképviseleti fellépésnek köszönhetik. Mi megértjük és átérezzük a Zsarnai piacon működő ke­A Zsarnai piac reskedők helyzetét, tudjuk, hogy itt megélhetési lehetősé­gek szűnnek meg több család számára, de egységes fellépés és segítség csak összetartó érdekképviseleti tagsággal le­het eredményes. a KISÓSZ B.-A.-Z. Megyei Szervezet elnöksége nevében Szalári István, megyei elnök

Next

/
Thumbnails
Contents