Észak-Magyarország, 2001. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-22 / 45. szám
2001. február 22., csütörtök íszak-maqvarorszAq # Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Egyetemi hangverseny. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Kamarazenekara lép fel Kostyál Kálmán hegedűművész, művészeti vezető közreműködésével február 22-én, ma este 7 órától a Miskolci Egyetem egyetem bérletes hangverseny- sorozatának következő koncertjén az egyetem díszaulájában. • Táncbemutató. A „Kultúrával a Nyugat kapujában" Nemzeti Fesztivál Országos Tánc Szakági Bemutatóját a Miskolc Városi Sportközpontban március 3-án szombaton, délután 3 órától rendezik meg. A HVG évei címlapokon Miskolc (ÉM) - A HVG című hetilap címlapjaiból nyílik kiállítás Miskolcon, az ITC- ben február 22-én, ma délután 4 órakor. Köszöntőt Kohold Tamás polgármester mond, a tárlatot Kiss László, az Észak-Magyaror- szág főszerkesztője nyitja meg. A HVG 21 évéről megemlékező címlaptárlat megnyitójának közönségét kötetlen beszélgetésre invitálják a lap szerkesztői, így az érdeklődők nemcsak a kész munkákat láthatják viszont, de birtokába juthatnak címlapsztoriknak is. A HVG-címlap ugyanis sajátos műfaj: hétről hétre az oroszág életének legaktuálisabb kérdéseire reflektál úgy, hogy képi és szöveges gegjei (olykor többszörös) gondolattársításokat indítanak el - mindenki számára érthető módon. A heti elévülés kényszerű körforgásából először a HVG 20 éves évfordulóján emelték ki a címlapokat, a Műcsarnokban rendezett tárlaton olyan válogatást láthatott a közönség, amely nemcsak a lap, de Magyarország 20 évének történéseit megmutatta. A változás a miskolci tárlaton annyi, hogy azóta eltelt egy év, aminek szintén érdemes tükröt tartani. TELEVÍZIÓ A lét dadog Bujdos Attila Nem vehetjük készpénznek a magyarokra vonatkoztatott kijelentést, miszerint temetni, azt tudunk. Cáfolattal szolgált erre az ml Sinkovits Imre-emlékműsora vasárnap. Rögtön hozzátenném: nem volt könnyű dolga Rajnai András rendezőnek. Túl friss még a gyász, a kavargó emlékekből nehezen ölt testet: kit is ragadott el a halál. A lét dadog, s vele dadognak az em- lékezők: a megszólaló pályatársak, s az emlékműsor készítői, akiknek átláthatatla- nul nagy hagyatékból kellett volna kimazsolázni a Sinkovits Imre alakját felidézők megszólalásait összekötő jeleneteket, melyek a művész színészi nagyságát bizonyíthatták. így aztán egy óra televíziós műsor kevés volt rá, hogy képet alkossunk: ki az az ember, akinek emléket készülnek állítani itt. Furcsa mód mégsem bizonyultak zavarónak a szerkesztői sutaságok: lehetőséget adtak, hogy az emlékműgyártás szándékának ellenében a nézők megfogalmazhassák a maguk Sinkovits-képét. Sinkovits Imrével színészét veszítette el a nemzet. A művész a hagyományból táplálkozott, s maga lett a hagyomány. Az életével azt példázta, mit jelent magyarnak lenni: konokul vállalni a sorsot, ha balsors is, remélni a szebb jövőt, ragaszkodni a megtartó eszmékhez... Jó érzés ráébredni, hogy van kikezdhetetlen teljesítmény, amely önmagában értelmetlenné tesz megosztó vitákat, hogy létezik oly alkotói nagyság, amelyet nem lehet a napi politika mérlegére vetni - erre célzott finoman az igaz barát, Makovecz Imre, aki népfiként és szolgálóként méltatta a színészt. Egyszerű és igaz kijelentéseket hallhattunk, többnyire megokolva. Nem is nagyon kellett volna mást mutatni e közeliken kívül, legfeljebb még a társulati gépkocsivezetőt, amint remegő arcizmokkal próbál úrrá lenni érzésein, és persze Bessenyei Ferencet, aki az égben készülődő gyönyörűséges társulati ülés orvén kérlelte a távozott pályatársat: „tarts ki, Imre, amíg jövünk utánad”. Borzongató előadás: segít megérezni, milyen gazdag ez a nép, ha ekkora veszteség érheti. És érzelmeinken keresztül talán közelebb kerülünk a felismeréshez: végleg távozóban egy nemzedék, amely - a kortól rákényszerítve, vagy bensejéből fakadón - nemcsak a színészetet tekintette hivatásának, de a példaadást is. Ma már nem elvárás ez, elég „csak” nagy művésznek lenni. Ettől persze még lehet mind üresebb a szívünk. Sok dudás egy új Téka táborban Miskolc (ÉM - MAL) - A tavaly Boldogkőváraljára költözött Téka tábor az idén is kínál újdonságot: nem egy, átfogó, hanem három külön tábort rendeznek a szinte szó szerint számtalan érdeklődőnek, tudtuk meg Havasréti Páltól, a Téka együttes tagjától, a tábor szervezőjétől. Hiába még a tavasz is messze, a nyári kézműves táborok iránt érdeklődők már most tervezhetik programjukat, sorra hirdetik meg a rendezvényeket a szervezők. A Téka táborban az idén tizenkilencedszer verhetik fel a sátrat a hagyományőrzők, ám a megszokottól eltérő körülmények között. A tábor tavaly költözött Boldogkőváraljára, erre az évre az építkezés is befejeződött. Mivel a tábor a Zempléni Tájvédelmi Körzet, tehát természetvédelmi terület mellett helyezkedik el, ezért az építkezés során megválogatták, hogy milyen anyaggal dolgoznak: a tusoló, a büfé épülete, az étkező, az esőbeálló, illetve Táncház a tavalyi táborban. Természetes anyagokból építettek. a mellékhelyiség mind fából és kőből készült a kiemelten közhasznú Hagyományainkért Alapítvány segítségével. Most már a program „átépítése” következik. A közösségteremtő erejéről híres Téka ebben az évben szétválasztja a gyermek és a felnőttek táborát. Június 25-től július 2-ig várják a gyermekeket, akik éneket, zenét és táncot tanulhatnak, kipróbálhatják a népi kismesterségek fogásait illetve kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. A zene- és énektanítást a Téka együttes tagjai vezetik. A felnőtt népművészeti tábor pedig július 21-én kezdődik és 29-én ér véget. A felnőttek számára elsajátítható mesterségek között szerepel például a szövés, agyagozás, nemezelés, gyöngyfűzés és a kőfestés, mindemellett megismerkedhetnek a felvidéki, gyimesi és moldvai táncokkal, a talpalávalót a Téka és a Szere- dás együttes szolgáltatja. A harmadik tábor igazi különlegesség lesz: augusztus 22-26. között a II. Tekerő- és dudatáborban a magyar és az európai tekerő- és dudamuzsika hagyományaival foglakoznak a résztvevők. A tekerő oktatását kezdő és haladó szinten is tanítják majd. És lesz még egy különlegesség: a népművészeti tábor ideje alatt a Téka együttes megtinnepli fennállásának 25 éves évfordulóját is. A bűntudat, az agresszió, a szeretet drámája Miskolc (ÉM - BA) - A bűntudat, az agresszió és a szeretet drámája a Helver éjszakája, amelyet szombaton ismerhet meg a miskolci közönség a kortárs európai drámaszemle keretében. A drámaszemlét a Miskolci Nemzeti Színház rendezi: a Csarnokban öt estén át olvasnak fel kortárs szerzők műveiből. Legutóbb Németh Ákos Haszonvágy című drámája hangzott el, most szombaton, este 7 órától pedig egy lengyel drámaíró, Ingmar Villqist darabja lesz műsoron. Ót Magyarországon kevéssé ismerik, de saját hazájában meglehetős irodalma van már a munkásságának. Ha mást nem ismernénk tőle, mint a Helver éjszakáját, akkor is azt mondhatnánk: nem alaptalanul. Hogy mit kell tudnunk a szerzőről, ebben Hársing Hilda dramaturg, a drámaszemle szervezője van segítségünkre. Villqist 1960-ban született, a wroclawi egyetemen tanult művészettörténetet. Ma amellett, hogy Varsóban akadémiai tanárként tevékenykedik, művészetkritikusként, történészként is ismert. És drámaíróként, valamint rendezőként. Tagja a Kriket z Królew- skiej Huty független színháznak: A szerző: Ingmar Villqist e teátrumnak írta a darabjait, amelyeket saját maga rendezett. A Helver éjszakáját Lengyelország hat színházában játsszák, s felolvasó estet rendeztek belőle Düsseldorfban és Zürichben is. A kétszereplős történet azon az éjszakán játszódik, amikor kifordul magából a világ. Egy nő és a pogromnak kitett fogyatékos férfi sorsán keresztül beszél a szerző bűntudatról, agresszióról s a szeretet határtalanságáról, a menekülésül szolgáló halálról. A miskolci felolvasás szereplői: Kanda Pál (Férfi), Kerekes Vali (Nő), Kiss László (narrátor). A rendező Forgács Péter. Elveszett gyerekek és eltűnt szigetek Dramatikus játék egy felvonásban az Ahhoz Képest Társulat előadásában Miskolc (ÉM - PB) - Az Ahhoz Képest Társulat az „Eltűnt szigetek" című dramatikus játékkal lépett legutóbb a közönség elé a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. A darab két közkedvelt, és egyenként nagysikerű mű - William Golding: A legyek ura, és Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című műve - alapján készült, Horváth Istyán rendezésében. Az Ahhoz Képest amatőr színjátszótársulat az „Eltűnt szigetek” című dramatikus játékkal februárban az Ifjúsági és Szabadidő Házban lép a közönség elé. A darabot a társulat vezetője, Horváth István rendezte. □ Miért A legyek ura és A Pál utcai fiúk című műveket vette alapul a darab megírásakor? • Részben azért, mert mindkettő gyerekekről szól, az ő versengésüket, harcukat jeleníti meg éppen ezért jól összehozható a két történet. Másrészt pedig a társulatnak 3 éve működik az állandó gyerekcsoportja és úgy gondoltam, hogy megpróbálok egy olyan jellegű darabot írni nekik, ami róluk szól. Annak ellenére, hogy ezt a dramatikus játékot én írtam, valójában csak irányítok, nem korlátozom a kreativitást. A tagok önmagukból építenek, mindenki hozhat ötleteket, amelyek alapjául szolgálhatnak akár egy-egy darabnak is. □ Mit szimbolizálnak az eltűnt szigetek? • A címben szereplő „sziget” valóban szimbolikus, több jelentéssel bír. Egyrészt jelenti azt a helyet, ahol ez a gyerekcsapat 3 éve összejár, másrészt jelképezi egy épülő társadalom alapját, emellett pedig a két eredeti műből azokat a motívumokat emeltem ki, amelyek a személyiség fejlődését, épülését példázzák. A mai gyerekek valahogy egy kicsit elveszettek, szükségük van egy helyre, ahol összejárhatnak csavargás helyett, ilyen értelemben a társulatunknak közösségpótló szerepe is van. A drámajátékban a gyerekek arra a kérdésre is keresik a választ, hogy van-e lehetőségük építeni a társadalmat, mert nem tudnak elindulni a már meglévő mintákon. Más szimbólumokkal szintén találkozhatnak a darabban, például a hajó a jövőt jelképezi, (bár a mai gyerek inkább űrhajóra vár) a szigeten ott ragadva a gyerekek a segítséget kívülről várják. Ettől oratorikus, misztériumjáték jelleget kap az előadás. A misztikus hatást a fény és a sötétség hatásának felhasználása tovább fokozza. A végső tanulság ' pedig, hogy nemcsak az élő környezetük hagyta őket cserben, de nincs már hit sem, amit követhetnének, ezt példázza a záró vers következő mondata: „soha sem volt még ily kegyetlen Isten, mindenütt ott van és nincsen sehol”. □ Nem érzi úgy, hogy a helyszín megválasztása erősen behatárolja a közönség létszámát? • Ez így van, de nekünk fontos, hogy ott legyen az előadás, ahol a társulat a mindennapjait éli. Mi nem akarunk senkit utánozni, a célunk sokkal inkább az önkifejezés. Éppen ezért az Ahhoz Képest nem pusztán amatőr színjátszókor, hanem egy olyan közösség, ahol jól érezzük magunkat, amelynek tagjai számíthatnak egymásra. Nem csak a szövegre, önmagukra is építenek a színjátszók Fotó: v. Cs. Hirdetés Szerelem az első kattintásra. http://randi.boon.hu B O ON www.boon.hu