Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-26 / 22. szám
2001. január 26., péntek ÍMHM«meSZAK# Színlap 8 '•>'A Lí l'i A Shakespeare: A velencei kalmár színjáték két részben Fordította: Vas István Antonio, velencei kalmár Safranek Károly Shylock, velencei zsidó Portia Bassanio Lorenzo Jessica Gratiano Nerissa Lanzelo Gobbo Salanio Saiarino Tubái Főügyész (dózse) Marokkó Aragon Molnár Erik Szegedi Dezső Varga Klári Jancsó Dóra Chajnóczky Balázs Dézsy Szabó Gábor Ramocsa Emese Ábrahám István Molnár Anna Kanda Pál Bartus Gyula Kiss László Varga Gyula Kulcsár Imre Homonai István Kozma Attila Közreműködik: Fekete Viktória, Tóth Eszter, Székely Viktória, Pál Ildikó, Tibrea György, Kecskeméti Edina, Horváth László, Nagy Nándor, Kovács Zoltán, Márton András Díszlet: Dávid Attila Jelmez: Juhász Katalin Dramaturg: Lengyel Noémi Koreográfus: Kozma Attila Rendező: Hegyi Árpád Jutocsa „...Mert minden kemény és konok dühöt A zene megszelídít egy időre. Az ember, aki legbelül zenétien, S nem hat rá édes hangok egyezése, Az kész az árulásra, taktikára, S szelleme tompa, mint az éjszaka S érzelme komor, mint az Erebus: Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére. ” (Részlet Lorenzo monológjából - V. felvonás, első szín) A szerelemnek és a zenének van értelme Ma este: A velencei kalmár premierje a Miskolci Nemzeti Színházban Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Egy-egy Shakespeare-mű annyi mindenről szól, hogy nem lehet olyan előadást létrehozni, amiben minden megmutatható, valamit ki kell választani - vallja Hegyi Árpád Jutocsa, aki mostani A velencei kalmár rendezésében a címszereplő fájdalmas életérzésére helyezi a hangsúlyt. • Rengeteg kutató véli úgy, hogy Antonio furcsa depressziója Shakespeare-nek a világgal szembeni befelé forduló, kicsit lemondó, csalódott, költői reakciója - mondja a rendező. - A mostani verzióban a világfájdalom, a spleen foglalkoztatott, ami körül a darab forog □ Akkor leginkább ebben különbözik a mostani színreállítás az 1987-es kecskeméti rendezésétől? ............................ Reneszánsz színdarabról van szó, de a történet ma is hihető Hegyi Árpád Jutocsa • Akkor fiatalabb voltam, mint Shakespeare, mikor írta, most idősebb vagyok. Borzasztóan érzem a bőrömön, a lelkemben a címszereplő életérzését, most ez érdekel. Antonio és társai náAntonio és társai negyvenes, gazdag, jól menő üzletemberek Fotó: Dobos Klára lünk negyvenes, gazdag, jól menő üzletemberek. Ki akarnak szállni az üzleti őrületből, mert ráébrednek, hogy a lelkűket meg kell menteni. Kecskeméten viszont a mesét helyeztük előtérbe. □ Azért volt a korábbi rendezése korhű, míg a mostani „aktualizáló”? • Most mai történetet csináltunk, mert adja magát a mű. Minden erőszakosság nélkül végigvihető az aktualizálás - még környezetét tekintve is, hiszen ugyanúgy egy demokratikus nagyvárosban játszódik, vállalkozók között. Reneszánsz színdarabról van szó, de tökéletesen hihető ma is. □ Az aktualizálásnak megvan az a veszélye, hogy nagyon leegyszerűsíti vagy kiforgatja az eredeti müvet. • Mi adunk egy megfejtési lehetőséget: egy, az utcán is látható óriásplakáttal indul az előadás. Antonio nálunk sikeres üzletember, csak a leikéből, a szelleméből elmúlt az az emberi lényeg, ami nélkül nem érdemes élni. Erőszakolni nem kell semmit, hisz például milliomos lányok ma is vannak, s az a mesés elem sem meglepő, hogy lány fiúnak öltözik, hiszen a divatban ez megszokott manapság. □ Miképp a vallási, nemzetiségi gyűlölködés sem múlt idejű. • Nálunk és keletebbre, ahol ennyi nép él egymás nyakán, sajnos életben marad ez a kérdés, soha nem fogunk toleranciában élni, mindig lesznek egymásba harapások. Ebben az előadásban a kereszténynek és a zsidónak is igaza van, s hogy melyik gyűlölete volt előbb, az mindegy. A szerelem lehetne a megoldás - példázza a zsidó Jessica és a keresztény Lorenzo egymásra találása. Két világot mutat meg a mű: az egyik a pénzvilág az összes mocskával. És van egy másik, ahová el lehet menni - ez Belmont. Miután Shakespeare megmutatta az összekuszált kapcsolatokban, hogy a gyűlöletnek és szerelemnek milyen átkozott pokolkörei léteznek, a záró felvonásban kimondja, hogy csak a szerelemnek, csak a zenének, a lelkek örökké zengő halhatatlanságának van értelme... A színpadi zongoránál: Regős Zsolt Miskolc (ÉM - MG) - A zene - és a zenész - a prózai előadásokban is meghatározó szerephez juthat, egy-egy dallamnak vagy dalnak fontos dramaturgiai funkciója lehet. A velencei kalmár előadása is sokféle zenei hatással él. Regős Zsolt karnagy nemcsak korrepetítori feladatot lát el a produkcióban, de színpadra is lép: a gazdag vállalkozók klubjában ő a bárzongorista. Furcsa véletlen, hogy két évtizede, a 80/81-es szezonban, amikor a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, első feladata hasonló volt. A máig emlékezetes Lila akácban mint Leó, a bárzongorista lépett fel a századeleji pesti orfeumok világát idéző darabban. Rendezőként akkor is, most is Hegyi Árpád Jutocsa szólította színpadra. A karnagy azóta is többször ült a színpadon a zongora mellé - többek közt a Kapj el! című musicalben Várkonyi Szilviát és Dézsy Szabó Gábort kísérte, muzsikált az Egy kabaré előadásain, s ő teremtette meg zenében a sörfesztiváli hangulatot a Kasimir és Karoline című drámában. A tavaly Reményi-díjjal kitüntetett művész szívesen vállalja az ilyen felkéréseket.- Öröm, ha én magam zenélhetek a színpadon, mert akkor nincs áttétel, egy az egyben meg tudom valósítani a saját zenei gondolataimat - vallja. Regős Zsolt Fotó: Dobos Klára „Jelleme groteszk, sorsa tragikus” Shylock magyarul 1840-ben a Nemzeti Színházban még komikus színész, Megyeri Károly játszotta, s fokozatosan vált tragikus figurává. Gaál Gyula tekintélyes, de szomorú embernek mutatta be, megkeseredett embert rajzolt meg Csortos Gyula is, de nem vetette el a komikus elemeket sem. „Nem volt zsidó sem ő, sem Gaál” - emlékezett alakításaikra a dráma fordítója, Vas István. - „Major Tamás nagyon zsidósan Szegedi Dezső Fotó: Dobos Klára játszotta, mély átéléssel, tragikusan, hogy mindenki úgy érezte, Shylocknak van igaza.” Ézt követően több évtizedig nem kívánatos mű lett A velencei kalmár. 1986-ban Gábor Miklós játszhatta újra - „fenséges tragikumot hordozóan”. Őt követően Koltai Róbert, Holl István, Garas Dezső, Gazsó György és Rátóti Zoltán formálta meg a szerepet. Mától Miskolcon Szegedi Dezső válaszol a sokszor feltett kérdésre: kicsoda Shylock? Miskolc (ÉM - MG) - Shylock, a zsidó uzsorás alakja miatt „kényelmetlen" darab A velencei kalmár: egy '98-as felmérés szerint a megkérdezettek 18 százaléka tartotta antiszemitának a művet, míg a többiek azt vallották, hogy miként az Othello nem négerellenes, a Macbeth nem skótellenes, úgy ez a darab sem zsidóellenes. A hajdani közönségnek a zsidókról inkább csak előítéletük lehetett, mint tapasztalatuk, ugyanis Angliából 1290-ben kiűzték őket. Shakespeare is a misztériumjátékok ördögi zsidó karakteréből indult ki, s ötvözte azt a komédiák becsapott, zsugori öregjeinek alakjával. S mint annyiszor, olasz novellákból vette a történetet. Mitől lett mégis olyan élő Shylock, hogy beszédmódja is híven tükrözi a jiddis fordulatokat? A kiűzetés ellenére éltek Angliában zsidó családok, a portugál marannók, akik ugyan megkeresztelkedtek, de titokban őrizték a zsidó szokásokat, gondolkodást. így például Erzsébet királynő környezetében is élt egy zsidó orvos, Roderigo Lopez - közvetve valószínűleg az ő tragédiájának köszönhetjük a művet: az orvost spanyol kémnek titulálták, a királynő megmérge- zésének tervével vádolva kivégezték. Beindult a propaganda, felcsapott az idegengyűlölet, s a politikára mindig odafigyelő szerző 1596-98 között megírta a drámát. A közhangulatnak megfelelően valószínűleg „krampusznak” mutatták a Globe Színházban az uzsorást. Mígnem 1741- ben Charles Macklin tragikus alakként értelmezte. Edmund Kean, a színészkirály 1814-ben szintén komorrá formálta a szerepet - a vörös parókát félretéve, fekete szakállal, s mankóval, nyomoréknak játszotta a figurát. Ettől kezdve tragikussá vált a harsány bohócszerep - az 1870- es években Sir Henry Irving alakításában ószövetségi tartásával már-már emberfölöttivé nőtt. A fasizmussal a politika ismét beleszólt a darab történetébe: a nácik propagandadarabnak használták, a háború után pedig fordított előjellel vált - például Pis- cator rendezésében is - politikai példabeszéddé. Újdonságként hatott 1970-ben Laurence Olivier alakítása - a viktoriánus korba helyezett történetben az ő Shy- lockja ugyanolyan elegáns cilin- deres, frakkos úriember volt, mint megalázói. Peter Zadek rendezésében Shylock és Antonio a New York-i tőzsde brókerei diplomatatáskával, maroktelefonnal, míg Dustin Hoffman visszavette a zsidó kaftánt.
