Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-23 / 19. szám

2001. január 23., kedd fsziMuanuMszAe# Kultúra 8 Az év írói: Határ, Esterházy, Barnás Budapest (MTI) - Az idén Határ Győző, Esterházy Péter és Barnás Ferenc része­sült a Márai Sándor-díjban. Az 1995-ben alapított kitüntetés írói életműért, vagy a díj adományozását megelőző évben megje­lent kimagasló értékű prózakötetért, vala­mint magyar író külföldi elismerést szer­zett munkásságáért adományozható. A kuratóriumi indoklás szerint: Esterhá­zy Péter a jelenkor egyik legkiemelkedőbb magyar írója. Munkásságára külföldön is felfigyeltek, műveinek német, francia, an­gol és további más nyelveken megjelent fordításai komoly visszhangot váltottak ki. Barnás Ferencet az utóbbi évek felfede­zettjeként tartják számon, a kritika a ma­gyar próza megújulásaként értékelt Az élősködő és Bagatell című regényt. A Kossuth-díjas Határ Győző 1957 óta él Londonban, 1976-ig a BBC magyar adá­sának munkatársa volt. Határ Győző a méltatás szerint valamennyi műnemben és szinte minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása és egy univer­zális írásmód megteremtése. Barnás Ferenc és Esterházy Péter Fotó: mti ITTTTTfTIMBBi Királyi temetés: a hír értéke Bujdos Attila Nem igazán tudtak mit kezdeni a Jimmy- jelenséggel a hazai televíziók: ez érződött a szombati műsorok aránytévesztéséből. Az RTL Klub élőben közvetítette a Király te­metését, ami éppen úgy túlzásnak hatott, mint a közszolgálati híradó, ahol az éne­kes búcsúztatásáról szóló anyagot megelőz­te például még egy budapesti szavalóver­seny-elődöntőről készített képes hír is. Minek tudható ez a zavarodottság? Az esemény kibeszéletlenségének. Annak, hogy miközben az énekes tragikus halála óta önti a részleteket a'fogyasztóira a mé­dia, nem jutottunk közelebb a titokhoz, mi adja a hír értékét: az egyetemes megrendü­lés, amit minden ember halálakor érzünk, egy igazi nagy sztár fizikai elvesztése, egy népmeséi alak népmesékhez méltatlan vé­ge, a haláleset körüli, legendák születésére alkalmas maszatolás. Aligha írhatjuk a hírközlés, a tévések felkészületlenségének rovására, hogy így esett, bár tény: ez volt az első alkalom, amikor legfeljebb a jóízlésnek kellett volna korlátoznia a mé­diát, így akár rutintalanságnak is tekint­hetnénk a túlzásokat. Megkockáztatom: el­sősorban a kereskedelmi médiumoknak nem is volt érdeke, hogy bármiféle történet kikerekedjék ebből az egészből. Hiszen az érzelgősségre ható, felszínes tálalással lehe­tett leginkább fenntartani a közönség ér­deklődését a gyász napjaiban. Vagyis a hír értékét leginkább az emberi érzések adták, amelyek akkor is segítenek eligazodni a za­varos világban, amikor megáll az ész. Ilyen talajba ágyazva nem lehetett a lelki megtisztulásra alkalmas a monstre közvetí- . tés sem, alaktalan maradt a gyász, sőt, oly­kor kifejezetten kegyeletsértőnek tűnt a kukkoló szándék: megmutatni olyasmit is, amihez jóérzésű embereknek semmi közük. Az RTL sokadik összefoglalójával egyidőben közvetítette a CNN a 43. ameri­kai elnök beiktatását. A történet kibeszélt- ségéből adódóan még szavak sem kellettek a sok közeli képhez: igazi dráma szerep­lőit láthattuk. A politikai révbe ért ifjabb George Bush alig hasonlított egy olyan ál­lamférfihoz, aki méltán lett az utolsó szu­perhatalom vezetője. A1 Gore, akitől erő­sen vitatható körülmények között vették el a győzelmet, pengevékonyra zárt szájjal állt Clinton árnyékában, ahonnan nyolc év elteltével sem tudott kiszabadulni. Vé­gig szorítottam, hogy legyen valami embe­ri gesztus, valami feloldozás. És lett: Gore - Clinton után - gratulált George W. Bushnak. Megrendítő pillanat volt. Kettős hangnemben a gyűlöletről Pénteken este mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház A velencei kalmárt Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Különböző vallások, életfelfogások szembesülnek Shakespeare A velencei kalmár című müvé­ben - talán az egymásnak fe­szülő ellentétek miatt is író­dott „kettős hangnemben" a dráma, amelyet péntek este mutat be a Miskolci Nemzeti Színház. Két helyszínen játszódik a „ko­moly vígjáték”: az üzleties Velen­cében - ahol a keresztény kal­már, Antonio és az általa szám­talanszor megalázott zsidó uzso­rás áll szemben, és a varázsos Belmontban - romantikus csil­lagfényes éjszakával és zenével. A velencei zord drámát a belmonti mesével ötvöző mű úgy hat, mintha a lagúnák piszkos­zöld vizének komor fénytörésén keresztül figyelnénk egy durva commedia dell'arte talmi csillogá- sú alakjait: a mélabús Antonio a reménytelenül szomorú bohócok fekete-fehér jelmezét ölthetné ma­gára. Shylock alakjában a velen­cei kereskedők karikatúrájának szánt Pantalone komikus karak­tere komorodik drámaivá. Az igazságot szolgáltató Portián szenvtelen szigorral feszül az az áltudósi köpeny, amelyet a komé­Nerissa (Molnár Anna) és Portia (Varga Klári)Fotó: Éder Vera diákban Brighella visel. De a fod­rozódó víz elmossa a karneváli maszkok festékét: a szenvedélyes bordót, az arany élvetegségét, a porcelánfehér közönyt. A fény és árnyék játéka kettémetszi a sötét­lő árnyakat, Shakespeare hullám­tükrében minden bizonytalanná válik: a nemeslelkűnek tartott Bassanio személyes kapcsolatait üzleti számításaihoz igazítja. A lélek zenéjéről az a Lorenzo sza­val, aki minden lelkiismeret-fur- dalás nélkül rabolja el Shylocktól lányát és dukátjait. Shylock megalázottságának szánnivaló maszkja mögött pedig az ördögi bosszú vicsorít, s az első adandó alkalommal megpróbál visszaüt­ni: a kisegített Antonio testéből egy font húst követel, ha az az adott határidőig nem fizeti vissza a kölcsönt. A jellemeket kifordító meg­nyilatkozások hátterében sérel­mek, lelki bántalmak állnak - a sértések szilánkjai mindenkit megsebeznek, s mindenki vissza is vág. A gyűlölködés végül min­dent beszennyez. Irgalmazhat- nak és megbocsáthatnak, de sen­ki nem tudja megállni, hogy vissza ne üssön. így válnak ál­dozatokból bűnösökké. Ha üzlet a világ, akkor a gyű­lölet veszteséges bolt - hirdeti a dráma. S ezen az üzleten a leg­többet Antonio és Shylock veszti - hisz a szenvedély őket vitte a legmesszebbre. Mindent veszítve ölnének és szeretnének, de nekik kielégítetlenül kell távozniuk: Shylock örökre eltűnik a velen­cei zsidónegyedben, a Ghetto Vecchio ködében, Antonio sötét árnyékként olvad be Belmont egének csillagos végtelenjébe. Vagy alakulhat másként is a két magányos férfi sorsa? Meglehet, Miskolcon - ahol mai üzletemberek élik meg a rene­szánsz történetet - Hegyi Árpád Jutocsa és művésztársai olvasa­tában olyan jelenetek is leját­szódhatnak, amelyeket eddig még nem vettünk észre a velen­cei lagúnákban... A képek segítik a szavak megtalálását Szomolya (ÉM - MAL) - A roma gyermekek fejlesztése a vizuális nevelés eszközeivel címmel tart szakmai napot a szomolyai Álta­lános Iskola és a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pedagógiai Inté­zet január 26-án, pénteken dél­előtt fél 10-től délután 13-ig, A programot a Sóros Alapítvány és a B.-A.-Z. Megye Közoktatásáért Közalapítvány támogatja. Rézművesné Nagy Ildikó, aki szakértőként vesz részt a prog­ramon, elmondta, hogy a Szo­molyai Általános Iskola a roma gyermekek fejlesztése program­jának megyei vizuális archívu­mának egyik bázishelye. Az is­kola néhány tanára több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdte megfigyelni' azt, hogy a roma gyermekek képi megfogalmazá­sa meghaladja szóbeli közlésük képességét, vagyis fogalmazási készségüket. A pedagógusok nyomon követték szabad, deko­ratív színhasználatukat és vi­deón rögzítették az alkotás fo­lyamatát. A Soros Alapítvány először Nagykanizsán indította be a programot, majd ezt követ­te a Borsod megyére való átül­tetése. ■ A szakmai napon hat iskola - a Szomolyai Általános Iskola, a fel- sőzsolcai Szent István, a sajóládi Fráter György, a miskolci Mun­kácsi Mihály, a gönci Károlyi Gáspár, a baktakéki Körzeti Álta­lános Iskola - roma diákjainak munkájából kiállítás nyílik. A szakmai nap keretében Sándor Éva, az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kará­nak docense tart előadást a nagy- kanizsai roma kreativitás-fejlesz­tő program tapasztalatainak összegzéséről. Fényáldásos küzdelem - sötét korfordulón Beszélgetés Cseh Károly költővel jubileum után, két kötet megjelenése előtt Mezőkövesd (ÉM - CsM) - Számvetésre alkalmas pilla­nat ez: a közelmúltban ünne­pelte 30 éves költői jubileu­mát Cseh Károly. • 1970 októberében jelent meg el­ső versem a Matyóföldben, Hegy­tetőn címmel - az ihlető a bükkal- jai táj volt, 1969 nyarán. A renge­teg táj- és természeti metafora azóta is jellemző rám. Mert a vers, mint a tengerszem: átlátszó és mély is legyen, csak persze ne olyan hideg. Á láttató és az átlát­ható beszéd - a fenti fény és az alj derengése összeér egy különös, tiszta közegben, ami a vers. Úgy érzem, igaz, amit versben szeret­tem volna elmondani: fentről hir- dettetnek, lentről kiáltanak. Nagyfényű verseimben a színek hirdetik magukat, mélyebb, gon­dolati verseim kiáltanak. Az igazi alkotáshoz az kell, hogy harmó­niát teremtsen az ember menny és föld között. Ahogyan tenger­szem tükrözi az eget és a napot. □ És tengerszemet is hegytetőn találunk. • Mintha idő előtti sejtemlékezés lenne, vonz minden magaslat, a síkot nem tudom elviselni. Ere­detileg a „kánaán” a termékeny alföld, lapály jelentést hordozta, de az utóbbi időben Kövesden sem kánaáni állapotokat tapasz­talok. A hegyen viszont távlatot kapok. Vallom, hogy a Mont Ventoux-on született meg a hu­manista Európa 1336. április 26- án, amikor Petrarca Szent Ágos­ton Vallomásait olvasva felfigyelt ezekre a sorokra: „Elmennek az emberek, hogy megcsodálják a magas hegyeket, a tenger dagadó hullámait, a hosszan lefutó folyó- *kat, a végtelen óceánt, a csillagok pályáját, de önmagukra nem gon­dolnak.” Ennek sugárzása a góti­kával csipkézett határokig tart - onnan már csak a mesés és vad kelet tarkáll-nyüzsög. □ Számon tart saját életében ilyen fontos - vagy képletes - ma­gaslatokat? • Első versemet is hegytetőn ír­tam, és fogantak ott vagy repülőn, éteri magasságban más fontos so­rok. Életem magaslatainak az ih­letett pillanatokat tartom, amikor megvilágosodik minden - és vérs- sé válik. Ritkán álmodom feleme­lő álmokat. De vannak édenszerű, kék, arany és fehér uralta fényál­dásos álmok. Ezek helyet keres­nek az ember életében, írásaiban. Ez az a magasság, ahonnan lefelé jövet tudok hozni egy jó verset. Kitörnek az addig fejben, jegyzet­Cseh Károly: Gyakran érzem magam ágyútalpat cipelő tábornoknak KÖTETEK Borostyánkő és kaszaélek (1989) Aranyháló (1992) TéltakarItó (1993) Ketten a kertben (1995) fordítások Csuvas szó (1985) Mihail Szeszpel: Az ínség zsoltá­rai (1989) Kihunyó augusztus (1996) Cseh Károly: Ünnep É-nek Kivilágított ünnepi tornyok vagyunk az éjben megint harangszó csendül hosszú ádventi csöndünk után füzetben hordozott sorok, ami tö­redék volt, egésszé kerekül. □ Méghozzá csak néhány soros, a „mesés, vad keletet” idéző egésszé. • De hiszen minden mozzanatot, még a Romeo és Júlia előképét is, onnan kaptuk! Valóban, a la- konikusság és a keleti képszerű­ség ötvözetét próbálgatom a haikukban és pársorosokban. El­lenben ott vannak gondolati, gro­teszk keresztverseim is, amelyek a nyugati lírához kötnek. A ke­let iránti vonzódásomat példáz­zák török, tatár, csuvas, orosz fordításaim, bár a német is sok köztük. De minden fordítás lé­nyege az, hogy idegenből haza­hozzuk és meg is honosítsuk a szót. Különösen érvényes ez a mai korra, mikor régi fényes igéink szürke szavakká vakultak. □ Mégis: évek óta nem jelent meg új önálló kötete. • Az irodalomért mindent megte­szek, szervezek, előadok, irodalmi társaságokban vállalok tisztséget - röptömben vagyok otthon. Gyakran érzem magam ágyútal­pat cipelő tábornoknak, bár jelen­leg munkám áldásos módon egy­beesik szervezői tevékenységem­mel: a kövesdi Közösségi Házban, Füzesséry József barátomnál kap­tam „politikai menedékjogot”. És két kötetem „bevetésre” kész. Bib- liás föld a címe a 99 verset tartal­mazónak, amelyet az 1999-es év utolsó verse zár. A Kutyahűség cí­műben pedig 3 nemzet 33 költője 99 versének fordítása lát napvilá­got, remélhetőleg még az idén. □ Igen sok ezek között a három­mal osztható szám! • Ez, azt hiszem, elrendelés, vé­gigkíséri az életemet. Maga a három a tökéletesség jele, és furcsa lehet, de legtöbbször há­rommal oszthatók az ihlet nap­jai is. Talán már mániákusan, de ragaszkodom is ehhez a jel­hez. Ezen a sötét korfordulón így is baljós előérzetek gyötör­nek. Persze az ember nem enged a 48-ból - 48 éves vagyok -, szembenéz a halállal. És minden szépen, veretesen megfogalma­zott sorral, verssel küzd ellene.

Next

/
Thumbnails
Contents