Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-22 / 18. szám
JEGYZET MOZI Tosca-show Mikita Gábor Vajon milyen lenne a nézettsége egy show- müsornak, melynek témája Erkel valamelyik operája? Biztos nem túl nagy. Pedig vannak bennük slágerszerű dallamok, egyes betétek olykor kocsmában, borgőzösen is felharsannak. De kinek is jutna eszébe show-t készteni egy zenedrámárólI? Az olaszoknak. Ott lehet - amint volt! -showa Toscáról, méghozzá főműsoridőben, főműsorban, a Raiunón. No igen, az olasz opera az olasz népdalokból nőtte ki magát, ott sláger Verdi meg Puccini is. Nálunk talán a Csárdáskirálynőről se lehetne csúcsidőben show-t adni, hiszen a színház meg az operett is rétegműsor a tv-ben - este nyolckor magyar csatornán pedig csak akciófilm dukál, meg olyan műsorok, melyekben infantilis műsorvezetők magamutogatása vagy gatya- lehúzós kabarétréfák jelentik a szórakoztatást. Persze, ez a Tosca-esztrád sem akart a dolgok mélyére ásni: könnyed anekdoták, sláger Puccini mesterhez, tragikomikus részlet egy Tosca-előadásból, ahol a holtan összerogyó Cavaradossi rögtön fel is pattant a rossz esés okozta lábtörés fájdalmától. Rajongó nyilatkozatok Domingótól, Pavarottitól a darabról és a hősnőről - olaszos lendülettel. Ez a könnyedség bensőséges kapcsolatról árulkodott - arról, hogy ott az opera valóban népopera. Ezzel szemben nálunk kultúráról, művészetről, történelemről csak vigyázzállásban lehet beszélni. Mi még most sem becsüljük eléggé a máshol az egyik legjelentősebb drámaírónak tartott Molnár Ferencet, mert elsősorban vígjátékokat irt. Istenkísértésről beszélt egy korábbi kultuszminiszter, mikor a honfoglalásról a gyalog-galopp stílusában született táncjáték - mintha a magyar történelmet nem szabadna görbe tükörben ábrázolni. Nálunk a kultúra nem mindennapi „használati tárgy". Úgy vagyunk vele, mint nagyanyáink a porcelánjaikkal: szépen a vitrinbe, üveg mögé tették. Büszkesége volt a családnak - de inni már nem ittak belőlük. Jég és föld között Miskolc (ÉM - MAL) - Az időjárás kiszá- míthatalan, tombol a szél (a frizura mégis tökéletes) rengeteg hó és jég, lavinák, robbanás, minden mi szemnek ingere. Innen nincs kiút, csak az amerikai filmekben (és ha kimegyünk a teremből). Röviden ennyi a Jég és föld között. A film főszereplője a Három testőrből ismert Chris O’Donnel. A valódi hegymászóknak nem mindennapi élményt fog nyújtani ez a mozi. Lehet, hogy sírva fakadnak. Főleg, ha meglátják azt a veszélyes mutatványt, amikor is a lelkes mentőcsapat tagjai nitroglicerinnel a táskájukban próbálnak feljutni a 8000 méteres hegycsúcsra, ám az akció mit sem árt a hegymászónő sminkjének, megússza karcolásokkal a lavinaomlást és a viharokat. Martin Cambell, a film rendezője szerint a történetben rejlő drámaiság oly erőteljes, hogy a hegy csupán háttérül szolgál a szereplők közötti konfliktusrendszer bemutatásához és feloldásához. Ezen lehetne vitatkozni, mindenesetre inkább több a valószerűtlen szituáció, mint a valóságos. Például hogyan lehetséges az, hogy a a legújabb technikával felszerelt és műszaki zsenikkel teli táborban (katonák is vannak a környéken!) egyetlen ember sem ismeri a nitrogli- cerin tulajdonságait, de sebaj, e malőr miatt csak ketten-hárman halnak meg. A lényeg, hogy a végén minden jóra fordul. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy voltak valósághű elemek is a filmben: gyönyörű tájakat láthattunk a hosszú másfél óra alatt. 2001. január 22., hétfő Kultúra 8 A kultúra egyéni arcát mi tükrözzük Petneki Áron: Egyes intézmények elfogadják a pátoszt, amellyel körülveszik őket Miskolc (ÉM - PB) - 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, 1989 óta ez a magyar kultúra napja. Hogyan ünnepeljük - és hogyan éljük a mindennapokban a magyar kultúrát? Erről dr. Petneki Áron művelődés- történészt kérdeztük. □ Miért van „napja” a kultúrának? Miért fontos külön megünnepelnünk kulturális értékeinket, amelyekkel elvileg a hétköznapokban folyamatosan együtt élünk? • „Évfordulós” nemzet vagyunk, mindig fontos volt számunkra a megemlékezés az élet minden területén, így a kultúra terén is - ad kultúrtörténeti választ Petneki Áron művelődéstörténész. - Különböző évfordulóink a keresztény kalendáriumra vezethetők vissza, az idők folyamán szentek ünnepeihez világi évfordulók kötődtek. így például a bölcsészek napja Katalin-nap, mert Szent Katalin, a filozófusok védőszentje. A kultúra ünnepét nem szenthez kapcsoltuk, ám szakrális tartalmú eseményhez, a Himnusz „születésnapjához” - ezt a dátumot írta Kölcsey Ferenc a kéziratra. Ünnepeink ugyan fokozatosan devalválódnak, ellaposodnak, van azonban egy nagy előnyük: amit ünnepiünk, központi témává válik. □ Ez igaz a kultúra napjára is? • Természetesen igen, hiszen az év 364 napján számtalan olyan kulturális esemény történik, amelynek abszolút nincs visszhangja. A kultúra napján a média is sokkal többet foglalkozik a művelődéssel, talán a legszerencsésebb úgy fogalmaznunk, hogy legalább ezen az egy napon érdemeinek megfelelő figyelmet szentelünk kulturális értékeinknek. □ Az utóbbi években kampány- szerűség, kötelezőség érezhető a kultúra napjával kapcsolatban, hogyan hat ez az emberekre? • Áz biztos, hogy nem mindenkit közelít hozzá. Közelíteni egy jó értelemben vett európai kultúrához nem elég egyetlen nap, és nem elég a jó szó - példamutatás kell. Hiszen nincs külön magyar kultúra, Shakespeare is része Arany János fordítása által. A kultúra fogalmába jó volna bekapcsolni a civilizáció fogalmát, mert az is érték. Mert mi a kultúra? Olyan hagyományos értékeink összessége, mint a Halotti Beszéd, Balassi szerelmi lírája vagy Örkény egypercesei? Sokkal több annál, hiszen beszélünk kulturált viselkedésről, étkezésről, szórakozásról stb. - mindez közös megegyezésen, szabályokon alapszik, amelyet minden ember tud értelmezni. Petneki Áron Fotó: Ádám János □ Az utóbbi időben egyre élesebben elkülöníthető a „populáris” és a „magas” kultúra. Mi az oka annak, hogy a „magas” kultúrát mind nehezebb az emberek felé közvetíteni? • A „magas” kultúrának van egyfajta patetikus jellege. A mai ódzkodás az 1950-70-es évek kultúrpolitikájára vezethető vissza. Ekkoriban a kultúra elsősorban a politika befolyásoló eszköze volt, pátosz övezte, s ez részben a mai napig megmaradt. Mindig a hagyományos módon ünnepelünk, pedig az embereknek szükségük van a változatosságra. Manapság a tévé előtti „melegítőhöz” szoktak az emberek, nem szeretnek eseményeknek kiöltözni - ám vannak kötelező alkalmak, mint egy vizsga, színház, ünnepségek, de emögött kényszer húzódik meg. Ezen a hozzáálláson talán megfelelő neveléssel lehetne változtatni. Ebben fontos szerepe lenne a tanítóknak és tanároknak, nem kötelességből kellene az ünnepségeket szervezni, hanem érdeklődéssel és örömmel, hogy legyen kiről példát venni a diáknak. Másrészt viszont egyes művelődési intézmények, szervezetek szintén felelősek, mert elfogadják a pátoszt, amellyel körülveszik őket, és nem tesznek azért semmit, hogy nyíltabbak, közvetlenebbek legyenek. □ Milyen módon lehetne a kulturális értékeinket leghatásosabban közelíteni az emberekhez? • Ezt jó volna tudni. De az biztosan nem tesz jót a művelődésnek, hogy a kultúrát rétegműsornak nyilvánítják, rádióban, televízióban nincs helye főműsoridőben. Verset éjfél körül ki hallgat? Még a legegyszerűbb eszközöket sem használjuk fel. A kultúrának van egyéni arca, amelyet mindannyian hordozunk, csak az a nem mindegy, hogy mi tükröződik vissza rólunk. Tállyai képek Dunakeszi (ÉM) - A tállyai Közép-európai Művésztelep millenniumi és közép-európai programjából rendez kiállítást Dunakeszin a JAMK Galéria. Gyerekszínjátszók Miskolc (ÉM) - A Magyar Drámapedagógiai Társaság megrendezik a X. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozót, amelyre az általános iskolás korosztály érdeklődésének megfelelő előadással lehet jelentkezni, egyéb megkötés nélkül. A legjobb előadást bemutató csoportok az országos gálaműsoron lépnek fel. Jelentkezni a megyei művelődési központokban lehet február 28-ig. Tusrajzok, tulipánok A Diósgyőri Képzőművész Stúdió 25 éves jubileumi kiállítása nyílt meg a magyar kultúra napja alkalmából pénteken a Szinvapark Galériájában. A stúdió fennállásának 25. évét igen sokrétű kiállítással ünnepli. Céljuk, hogy reprezentálják Miskolc képzőművészeti kultúráját és népszerűsítsék az értékteremtő alkotásokat. Az eltelt idő alatt Magyarországon és külföldön egyaránt ismertté váltak, számos magángyűjteményt gazdagítanak munkáikkal. A mostani tárlat több művész alkotásait vonultatja fel, a képzőművészet széles skáláján mozogva mind technikában, mind pedig látásmódban. Fotó: Vajda János Mozgalmas év a Szinvavölgyi előtt Miskolc (ÉM - DK) - A január közepén Békéscsabán megrendezett országos felnőtt szólótáncverseny döntőjében a Szinvavölgyi együttes táncosai. Maródi Attila és Kiss Anita elnyerték az Aranygyöngy és az Aranysarkantyú díjat. És még csak most kezdődött az év... Egész évben táncolnak- Aki itt eredményt elér, az már elmondhatja magáról, hogy az ország egyik legjobb táncosa - állítja Jóna István, az együttes vezetője. Bármennyire is szép ez az eredmény, szinte csak „apropója” a beszélgetésnek, hiszen az együttesnek rengeteg programja lesz az idén. A legközelebbi január Fotó: Dobos Klára végén Budapesten a Néptáncantológia 2000. Az antológián mindig az előző év legjobb táncosai, legjobb koreográfiái, legjobb együttesei mutatkoznak be: köztük a szinvavölgyis gyerekek és felnőttek, illetve a Békéscsabán díjazott Maródi-Kiss páros. A néptáncosok most új műveket tanulnak, hiszen a fesztiválokon általában új program bemutatását várják el. Készülnek a szarvasi gyermekszólótánc fesztiválra, a debreceni gyerekfesztiválra, a szekszárdi alapfokú művészeti iskolák versenyére, júliusban a szegedi Martin György Országos Néptáncfesztiválra, októberben a nagykállói, novemberben a szolnoki országos táncfesztiválra, s idén nyáron is lesz a diósgyőri várban Millenniumi Sokadalom. Meghívást kaptak Budapestről, hogy a tavaly a szegedi Dóm téren több együttessel bemutatott Ezredvégi leltár című műsort augusztusban a Margitszigeten többször előadják, és persze szeretnének bemutatkozni Miskolc város közönsége előtt is. 1996 óta nem voltak távolabbi turnén, idén - az anyagiak függvényében - egy ilyet is szeretnének elvállalni. A Szinvavölgyi Táncegyüttes gondozásában működő Diósgyőri Alapfokú Táncművészeti Iskola a harmadik tanévét fejezi be. Nekik is vannak programjaik, a tánc világnapján például Ózdon adnak műsort a fiatal táncosok, de bemutatkoznak a Millenniumi Sokadalmon is. Felhívás gálára A megye egyetlen kiválóan minősített együttese idén lesz 55 éves - az 1946-ban megalakult Vasas Táncegyüttest tartják elődüknek. Jubileumi műsorukat a tervek szerint december 20-án tartják az Ady Művelődési Házban. Az évfordulóhoz kapcsolódóan kiállítás is nyílik az épületben az együttes múltjából. Jóna István szeretné, ha minden valaha volt Vasas-táncos és szimpatizáns beírná ezt a dátumot a naptárába, s jelentkezne is levélben a művelődési ház címén (3534 Miskolc, Árpád u. 4.). Kéri, aki tud, 1983 előtt készült fotókkal, tárgyi emlékekkel is segítse a kiállítás sikerét. A visszajelzéseket április közepéig várják, mert a Millenniumi Sokadalmon az együttes vezetője találkozót szervez, ahol megbeszélik a gálán való bemutatkozás lehetőségeit.- Az iskola már most is szép eredményeket tud felmutatni, hiszen az ország egyik legjobb táncműhelyére alapozza a munkáját - mondja Jóna István. - A tánc igen kényes és hosszadalmas nevelési forma, s a tanulás első évei meghatározóak. A jó alapokat megfelelő műhelyben kell elsajátítani, később aztán mindenki ott táncol, ahol akar...