Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-07 / 286. szám

2000. december 7., csütörtök észak-magyarorszAg § Kultúra 8 iiIhcjokoh _______________| • 50 éves a múzeum. 50 éves a múzeum címmel nyílik kiállítás december 8-án, dél­után 4 órakor a Magyar Nemzeti Mú­zeum Rákóczi Múzeumában Sárospata­kon. A jubileumi tárlatot Ács Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­mának helyettes államtitkára ajánlja az érdeklődők figyelmébe. • Norvégiáról - franciául. A norvég vi­dék, kultúra és szokások, valamint a kul­turális integráció lesz a témája Philippe Montagny, a miskolci Alliance Francaise igazgatójának december 8-án, pénteken tartandó előadásának. A beszámoló és beszélgetés este 6 órakor kezdődik az in­tézmény Kossuth utca 11. szám alatti épületében. • Kulturális seregszemle. A megyénkben élő tehetséges cigánygyerekeknek rendez kulturális seregszemlét a B.-A.-Z. megyei Közművelődési Intézet december 9-én, szombaton délelőtt fél 10-től a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. Ünnepi ajándékkosár kézműves tárgyakkal Putnok (ÉM) - Karácsonyi ajándékkosár címmel nyílik kiállítás a putnoki Holló László Galériábann december 9-én, szom­baton délután fél 3-kor. A kézművesség sokszínű világába kalauzoló tárlat többek között festményeket, virágköté­szeti munkákat, mézeskalácsokat, gobe­lin képeket, kerámiákat, tűzzománcokat sorakoztat fel, melyek többsége meg is vásárolható. Rákattanva: száguldás a szétesés felé Földi László alakítja Popriscsint Gogol Egy őrült naplója című darabjában Popriscsin: Földi László Fotó: Éder Vera Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Nem volt az életemben ennél fontosabb munka, s valószínű, hogy so­káig nem is lesz. Ezt Földi László színművész mondja, aki Popriscsint alakítja az Egy őrült naplója című darabban. Bemutató szombaton este 7 órakor a Játékszínben. □ Hazai színpadokon ritkán ját­szott darab az Egy őrült naplója. Talán, mert bár Popriscsin meg­formálása hálás színészi feladat, de embert próbáló is, és fokozot­tan magában hordozza a bukás esélyét... • Amit az ember tesz, az mind a bukással fenyeget. Az adja a szépségét, ha van tétje. Csiszár Imre is úgy tette fel a kérdést, amikor felkérték a rendezésre: tényleg el akarom-e játszani ezt a darabot? És azért, mert az ön- gyilkosságnak ezt a módját vá­lasztottam? Most, a bemutató előtt már tudom: miért játsszák Gogolnak ezt a művét olyan ke­veset. Már az sem kis feladat, hogy két órán keresztül egyet­len embernek kell ezt a renge­teg szöveget elmondania. De túl ezen: két embert kell magam­ban hordani, a hangosan hasa­dó tudatnak a valóságtól egyre távolodó leépülését kell elját­szanom. □ Magyarországon ez a darab Darvas Iván előadásában híresült el. Nem tart attól, hogy az ön ala­kítását az övéhez fogják mérni? • A rendező is látta azt az előadást és én is. Darvas Iván mesteri módon ábrázolta a megőrülés lehetséges folyamatát a Pesti Színházban, amelyik ha­gyományos, kukucskaszínház. Amikor viszont a közönség annyira közel van a színészhez, mint most ön énhozzám, más módszert kell alkalmazni. Ott rá kell kattanni, hogy itt valami történt ezzel az emberrel, és utá­na ezen a sínen kell száguldani a szétesés felé. De nem alapta­lan, amit kérdez: a próbákon fi­gyeltünk erre, s ha észrevettünk valamit, ami az én előadásom­ban emlékeztetne Darvasra, azonmód kihagytuk. □ A hazai kritika Popriscsin meg- tébolyodását általában a társadal­mi helyzetéből eredezteti. Ön is? • Feltettem a kérdést a próbák elején Csiszár Imrének: szerinte ki ez a Popriscsin? Tehetséges ember, akit eltaposnak? Azt mondta: nem az. Akkor viszont kit érdekel egyáltalán, hogy megőrül? És mitől őrül meg? Ta­lán mert hiperérzékeny, és kép­telen állni a külvilágból felé áramló ingerek ostromát: ebbe roppan bele. □ Kértek-e segítséget a szerep megformálásához elmeszak­értőtől? • Felmerült, de nem volt rá szük­ség. Voltak tapasztalataim: az őrültség problémájával korán kapcsolatba kerültem. McMur- phyt játszottam húsz évvel ezelőtt a Száll a kakukk fészkére című darabban. Akkor zárt osztályokra is jártam. Ráadásul az ember annyiféle őrülttel találkozik így is. Én a magam megszállottságát is egyfajta őrületnek tartom: sze­rintem szenvedélyesen kell csinál­ni mindent. A langyos unalmas. □ A nézők nemcsak azt figyelik majd, hogy ön mitől őrül meg, de talán azt is: az új értékeit kereső világban hogyan kerülhetnék el ők, hogy szétessen a személyiségük. • Nem fog mindenki megőrülni, aki nézi... De félretéve a tréfát: azt szeretném, ha minél többen néznék meg. Igyekszem nagyon erős nyomot hagyni a nézőkben. Hogy ez igy legyen, ebben két embert mindenképpen meg kell említenem. Müller Péter Sziá­mit, aki azt mondta: Popriscsint Földinek el kell játszania. És lám, milyen jól elhintette. A má­sik Csiszár Imre. Amikor el­kezdtünk együtt dolgozni, tartot­tuk a két lépés távolságot. Mind­kettőnknek az a híre, hogy ne­héz emberek vagyunk. Nem tu­dom, miért mondják ezt. Bizo­nyára oka van. Talán az óvako- dásunk miatt, talán másért, olyan harmonikus munkakap­csolat alakult ki köztünk, ami­lyen még egyetlen más rendező­vel sem volt. Dalostalálkozó a millennium jegyében Miskolc (ÉM - CsM) - A szó hagyomá­nyos értelmében vett amatőr kórus ma már alig működik. A kevés kitar­tó együttesnek szervez évente, így idén december 9-én is találkozót a Diósgyőri Vasas Vegyes Kar. Millennium 2000 Dalostalálkozó - ezzel a címmel szervezi meg az amatőr kórusok találkozóját a Zenepalotában december 9- én, szombaton délután 4 órától a Diósgyőri Vasas Vegyes Kar, tudtuk meg a karnagy­tól, Pogonyi Lászlónétól. A harmadik me­gyei, természetesen az érdeklődő közönség előtt nyitott összejövetelen - a tavalyi néggyel szemben - három kórus lép majd fel: a házigazdák mellett a mezőcsáti Kiss József Közösségi Ház Egressy Béni Vegyes Kara és a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház Vegyes Kara. Egyre keve­sebb ugyanis az olyan fenntartó, aki vállal­ja az éneklést szerető emberek munkájá­nak, fellépéseinek finanszírozását, még ha csak néhány tízezer forintban mérhetők is a költségek.- A Diósgyőri Vasas több mint 100 éves kórus, de már régen csak nevében „vasas”, pénzt nem kapunk a DAM-tól - mondta Pogonyi Lászlóné. - Egy kis kapcsolatunk még van a szakszervezettel, eljárunk a va­sas-fesztiválokra, de ennyi az egész. A tagok közül - akiknek közel a fele ugyan nyugdíjas, de szépen van utánpótlá­suk is - sokan nem is kottaolvasók, de sze­retik a zenét, az éneklést. „Dolgozunk, éneklünk és fizetünk”, mondja Pogonyi Lászlóné, hiszen a mozgásterüket a tagdí­jakból összejövő összeg szabja meg, bár a találkozó megrendezését a miskolci Mecé­nás Alap is támogatta.- Három éve létrehoztunk a kórusért egy alapítványt, de csak január 17-én jegyezte be a cégbíróság. Most kérvényeztük az adó­hivatalnál, hogy tekintsenek el ettől a né­hány naptól. Nekünk nem lenne mindegy, hogy még vámunk kell egy évet, vagy már most megkaphatnánk az 1 százalékokat. Ha csak a tagok adnák nekünk, esetleg 60 ezer forint is összejöhetne, ami már egy erdélyi fellépés útiköltségét fedezné! Meghívásuk ugyanis mindig van, de csak keveset tudnak elfogadni. És most fo- nogatják a kassai szálat is - csak időpont­ütközés miatt nem lép fel szombaton este testvérvárosi kórus a Zenepalotában.- Minden amatőr kórus nehéz körülmé­nyek között dolgozik - mondja Pogonyi Lászlóné -, de erről a találkozón nem na­gyon beszélünk. Inkább annak örülünk, hogy együtt vagyunk, és hallhatjuk egy­mást, és megerősödünk abban a remé­nyünkben, hogy így lesz ez a következő év­ezredben is. „Illik újragondolni a történetet” Hamupipőke meséjét mutatja be a miskolci Csodamalom Bábszínház Miskolc (ÉM - MG) - Hamu- cipöke: nem sajtóhiba, de nem is modernkedő új me­sedarab címe. A Hamupipő­ke új címváltozata „csu­pán" annyit jelez, hogy új, irodalmilag is igényes adaptáció született, ame­lyet hétvégétől láthatnak a gyerekek. | í''íi', Forgách András: Hamucipőke Mesejáték 2 részben Szereplők: Hamucipőke: Temesvári Éva Mostoha: Heiszmann Ildikó Agáta: F.Tóth Krisztina Angéla: Láng Bernadett Tündér: Heiszmann Ildikó Királyfi: HajdQ Gáspár Zsolt Hoppmester: Tulipán Gábor Király: Klim Zsolt Díszlet-bábok: Orosz Klaudia Rendező: Lengyel Pál Lengyel Pál a Budapest Bábszín­ház rendezője - aki több diós­győri szabadtéri rendezés után most először állít színre Miskol­con bábdarabot - eredetileg arra kapott felkérést, hogy a hajdani Állami Bábszínház régi Hamupi­pőke-adaptációját vigye színre.- Az akkori bemutató óta el­telt több évtized. S úgy gondo­lom, harminc év a bábszínpadon is harminc év - változtak a gye­rekek, változott a közízlés, a kép­zőművészet. Illik újragondolni a történetet. Forgách Andrással már dolgoztunk együtt, kitűnően tud a gyerekek nyelvén beszélni, s az ő személye önmagában ga­rancia arra, hogy irodalmi szö­veggel találkozzanak a nézők. Nem akarjuk modernizálni a me­sét, de nem is követjük egy az egyben az ismert változatokat, sem a Grimm-, sem a Perrault- vagy a Disney-féle adaptációt. A bábszínház technikai felsze­reltsége kissé szegényes egy nagyszabású darabhoz, ám a ren­dező és a társulat azon van, hogy látványos előadás szülessen. Á A báli jelenet próbája Fotó: Dobos Klára pálcás bábokat heten mozgatják, s több mint harminc figurát kel­tenek életre. Próba után pedig sietnek a műhelyekbe, ugyanis a társulat maga készíti az Orosz Klaudia tervezte díszleteket, bá­bokat is. Nem egy más színháztól átvett, „levetett” bábokkal ját­szott előadás várja a gyerekeket, hanem minden tekintetben ősbe­mutató lesz a vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő premier. Mesterien nyitott a szimfonikus Mesterbérlet Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - A világ min­den hangversenytermében sikeres lehetne az a prog­ram, amelyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar kínál Mesterbérlet hangverseny- sorozatában. A hétfő esti el­ső koncerten a Miskolci Nemzeti Színházban méltán kapták a tapsot a zenészek. Hétfő estére Gál Tamást, a jól ismert karmestert és Mihail Petuhovot, a számunkra kevéssé ismerős zongoraművészt hirdet­te a műsorplakát. Amikor 1874-ben Csajkovszkij megírta a b-moll zongoraver­senyt, alig talált szólistát. A mű nehéz feladatnak bizonyult, de Hans von Bülow vállalta a fárad­ságot. A bostoni bemutató sikere igazolta őt. A mű romantikus pá­tosza, csillogó virtuozitása, érze­lemgazdagsága magyarázza és in­dokolja 125 éve tartó sikerét. Mis­kolcon az elmúlt évadokban több kísérlet volt a mű a bemutatásá­ra. A csalódások, az élmények el­maradása elsősorban a felkért szólisták „számlájára” írhatók. Most hétfőn a csoda megtör­tént, a remény, a várakozás él­ménnyé nemesedett. Petuhov a világhírű orosz zongoraiskola fiatal reprezen­tánsa. Első pillanattól kezdve győzött Miskolcon. Semmivel nem maradt adósa a közönség­nek. Lenyűgözően biztos techni­kája, az érzelmi kifejezések gaz­dagsága tökéletesen érvénye­sült. Némi bizonytalankodás a zenekarban nem zavarta meg az áhítatot, amely a második tétel­ben ért el a csúcsra. A szelíd lej­tésű tétel középrészében (Prestissimo) olyan csillogást produkált a szólista és a zene­kar a biztos kezű karmester irá- „ nyitása alatt, amelyre aligha volt példa e mű előadásakor lg Miskolcon. A harmadik tétel szi- í laj életöröme olyan tempóban ^ hangzott fel, amely valósággal § elsodort, amelyhez szó már nem “■ kell, amelyet a felszabaduló tapsvihar tökéletesen kifejezett. Mostantól újra van mihez ha­sonlítanunk a „b-mollt”. A tapsokat a művész egy va­rázslatos hangulatú Mendels­sohn darabbal köszönte meg. Szünet után Brahms IV. (e-moll) szimfóniája következett. Az akadémikus jelzővel illetett különc mester különös varázsa hangszineiben, bonyolult szólam­szövésében, változatos ritmus­kombinációiban keresendő. Hang­jának férfias szenvedélyén, elégi- kus, másutt melankolikus komor­ságán átüt humora, szarkazmusa. Mindezek ötvöződnek ebben a szimfóniájában. Különösen emlé­kezetes marad a II—III—IV. tétel. Ezekben elmondható a zenekar és a karmester tökéletes azonosulá­sa. Szinte hibátlannak tűnt pro­dukciójuk ezekben a tételekben. Méltán aratott sikert ezen az es­tén a Miskolci Szimfonikus Zene­kar és Gál Tamás révén Brahms. Igazi mesterbérleti este volt.

Next

/
Thumbnails
Contents