Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-07 / 286. szám
2000. december 7., csütörtök észak-magyarorszAg § Kultúra 8 iiIhcjokoh _______________| • 50 éves a múzeum. 50 éves a múzeum címmel nyílik kiállítás december 8-án, délután 4 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában Sárospatakon. A jubileumi tárlatot Ács Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára ajánlja az érdeklődők figyelmébe. • Norvégiáról - franciául. A norvég vidék, kultúra és szokások, valamint a kulturális integráció lesz a témája Philippe Montagny, a miskolci Alliance Francaise igazgatójának december 8-án, pénteken tartandó előadásának. A beszámoló és beszélgetés este 6 órakor kezdődik az intézmény Kossuth utca 11. szám alatti épületében. • Kulturális seregszemle. A megyénkben élő tehetséges cigánygyerekeknek rendez kulturális seregszemlét a B.-A.-Z. megyei Közművelődési Intézet december 9-én, szombaton délelőtt fél 10-től a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. Ünnepi ajándékkosár kézműves tárgyakkal Putnok (ÉM) - Karácsonyi ajándékkosár címmel nyílik kiállítás a putnoki Holló László Galériábann december 9-én, szombaton délután fél 3-kor. A kézművesség sokszínű világába kalauzoló tárlat többek között festményeket, virágkötészeti munkákat, mézeskalácsokat, gobelin képeket, kerámiákat, tűzzománcokat sorakoztat fel, melyek többsége meg is vásárolható. Rákattanva: száguldás a szétesés felé Földi László alakítja Popriscsint Gogol Egy őrült naplója című darabjában Popriscsin: Földi László Fotó: Éder Vera Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Nem volt az életemben ennél fontosabb munka, s valószínű, hogy sokáig nem is lesz. Ezt Földi László színművész mondja, aki Popriscsint alakítja az Egy őrült naplója című darabban. Bemutató szombaton este 7 órakor a Játékszínben. □ Hazai színpadokon ritkán játszott darab az Egy őrült naplója. Talán, mert bár Popriscsin megformálása hálás színészi feladat, de embert próbáló is, és fokozottan magában hordozza a bukás esélyét... • Amit az ember tesz, az mind a bukással fenyeget. Az adja a szépségét, ha van tétje. Csiszár Imre is úgy tette fel a kérdést, amikor felkérték a rendezésre: tényleg el akarom-e játszani ezt a darabot? És azért, mert az ön- gyilkosságnak ezt a módját választottam? Most, a bemutató előtt már tudom: miért játsszák Gogolnak ezt a művét olyan keveset. Már az sem kis feladat, hogy két órán keresztül egyetlen embernek kell ezt a rengeteg szöveget elmondania. De túl ezen: két embert kell magamban hordani, a hangosan hasadó tudatnak a valóságtól egyre távolodó leépülését kell eljátszanom. □ Magyarországon ez a darab Darvas Iván előadásában híresült el. Nem tart attól, hogy az ön alakítását az övéhez fogják mérni? • A rendező is látta azt az előadást és én is. Darvas Iván mesteri módon ábrázolta a megőrülés lehetséges folyamatát a Pesti Színházban, amelyik hagyományos, kukucskaszínház. Amikor viszont a közönség annyira közel van a színészhez, mint most ön énhozzám, más módszert kell alkalmazni. Ott rá kell kattanni, hogy itt valami történt ezzel az emberrel, és utána ezen a sínen kell száguldani a szétesés felé. De nem alaptalan, amit kérdez: a próbákon figyeltünk erre, s ha észrevettünk valamit, ami az én előadásomban emlékeztetne Darvasra, azonmód kihagytuk. □ A hazai kritika Popriscsin meg- tébolyodását általában a társadalmi helyzetéből eredezteti. Ön is? • Feltettem a kérdést a próbák elején Csiszár Imrének: szerinte ki ez a Popriscsin? Tehetséges ember, akit eltaposnak? Azt mondta: nem az. Akkor viszont kit érdekel egyáltalán, hogy megőrül? És mitől őrül meg? Talán mert hiperérzékeny, és képtelen állni a külvilágból felé áramló ingerek ostromát: ebbe roppan bele. □ Kértek-e segítséget a szerep megformálásához elmeszakértőtől? • Felmerült, de nem volt rá szükség. Voltak tapasztalataim: az őrültség problémájával korán kapcsolatba kerültem. McMur- phyt játszottam húsz évvel ezelőtt a Száll a kakukk fészkére című darabban. Akkor zárt osztályokra is jártam. Ráadásul az ember annyiféle őrülttel találkozik így is. Én a magam megszállottságát is egyfajta őrületnek tartom: szerintem szenvedélyesen kell csinálni mindent. A langyos unalmas. □ A nézők nemcsak azt figyelik majd, hogy ön mitől őrül meg, de talán azt is: az új értékeit kereső világban hogyan kerülhetnék el ők, hogy szétessen a személyiségük. • Nem fog mindenki megőrülni, aki nézi... De félretéve a tréfát: azt szeretném, ha minél többen néznék meg. Igyekszem nagyon erős nyomot hagyni a nézőkben. Hogy ez igy legyen, ebben két embert mindenképpen meg kell említenem. Müller Péter Sziámit, aki azt mondta: Popriscsint Földinek el kell játszania. És lám, milyen jól elhintette. A másik Csiszár Imre. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, tartottuk a két lépés távolságot. Mindkettőnknek az a híre, hogy nehéz emberek vagyunk. Nem tudom, miért mondják ezt. Bizonyára oka van. Talán az óvako- dásunk miatt, talán másért, olyan harmonikus munkakapcsolat alakult ki köztünk, amilyen még egyetlen más rendezővel sem volt. Dalostalálkozó a millennium jegyében Miskolc (ÉM - CsM) - A szó hagyományos értelmében vett amatőr kórus ma már alig működik. A kevés kitartó együttesnek szervez évente, így idén december 9-én is találkozót a Diósgyőri Vasas Vegyes Kar. Millennium 2000 Dalostalálkozó - ezzel a címmel szervezi meg az amatőr kórusok találkozóját a Zenepalotában december 9- én, szombaton délután 4 órától a Diósgyőri Vasas Vegyes Kar, tudtuk meg a karnagytól, Pogonyi Lászlónétól. A harmadik megyei, természetesen az érdeklődő közönség előtt nyitott összejövetelen - a tavalyi néggyel szemben - három kórus lép majd fel: a házigazdák mellett a mezőcsáti Kiss József Közösségi Ház Egressy Béni Vegyes Kara és a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház Vegyes Kara. Egyre kevesebb ugyanis az olyan fenntartó, aki vállalja az éneklést szerető emberek munkájának, fellépéseinek finanszírozását, még ha csak néhány tízezer forintban mérhetők is a költségek.- A Diósgyőri Vasas több mint 100 éves kórus, de már régen csak nevében „vasas”, pénzt nem kapunk a DAM-tól - mondta Pogonyi Lászlóné. - Egy kis kapcsolatunk még van a szakszervezettel, eljárunk a vasas-fesztiválokra, de ennyi az egész. A tagok közül - akiknek közel a fele ugyan nyugdíjas, de szépen van utánpótlásuk is - sokan nem is kottaolvasók, de szeretik a zenét, az éneklést. „Dolgozunk, éneklünk és fizetünk”, mondja Pogonyi Lászlóné, hiszen a mozgásterüket a tagdíjakból összejövő összeg szabja meg, bár a találkozó megrendezését a miskolci Mecénás Alap is támogatta.- Három éve létrehoztunk a kórusért egy alapítványt, de csak január 17-én jegyezte be a cégbíróság. Most kérvényeztük az adóhivatalnál, hogy tekintsenek el ettől a néhány naptól. Nekünk nem lenne mindegy, hogy még vámunk kell egy évet, vagy már most megkaphatnánk az 1 százalékokat. Ha csak a tagok adnák nekünk, esetleg 60 ezer forint is összejöhetne, ami már egy erdélyi fellépés útiköltségét fedezné! Meghívásuk ugyanis mindig van, de csak keveset tudnak elfogadni. És most fo- nogatják a kassai szálat is - csak időpontütközés miatt nem lép fel szombaton este testvérvárosi kórus a Zenepalotában.- Minden amatőr kórus nehéz körülmények között dolgozik - mondja Pogonyi Lászlóné -, de erről a találkozón nem nagyon beszélünk. Inkább annak örülünk, hogy együtt vagyunk, és hallhatjuk egymást, és megerősödünk abban a reményünkben, hogy így lesz ez a következő évezredben is. „Illik újragondolni a történetet” Hamupipőke meséjét mutatja be a miskolci Csodamalom Bábszínház Miskolc (ÉM - MG) - Hamu- cipöke: nem sajtóhiba, de nem is modernkedő új mesedarab címe. A Hamupipőke új címváltozata „csupán" annyit jelez, hogy új, irodalmilag is igényes adaptáció született, amelyet hétvégétől láthatnak a gyerekek. | í''íi', Forgách András: Hamucipőke Mesejáték 2 részben Szereplők: Hamucipőke: Temesvári Éva Mostoha: Heiszmann Ildikó Agáta: F.Tóth Krisztina Angéla: Láng Bernadett Tündér: Heiszmann Ildikó Királyfi: HajdQ Gáspár Zsolt Hoppmester: Tulipán Gábor Király: Klim Zsolt Díszlet-bábok: Orosz Klaudia Rendező: Lengyel Pál Lengyel Pál a Budapest Bábszínház rendezője - aki több diósgyőri szabadtéri rendezés után most először állít színre Miskolcon bábdarabot - eredetileg arra kapott felkérést, hogy a hajdani Állami Bábszínház régi Hamupipőke-adaptációját vigye színre.- Az akkori bemutató óta eltelt több évtized. S úgy gondolom, harminc év a bábszínpadon is harminc év - változtak a gyerekek, változott a közízlés, a képzőművészet. Illik újragondolni a történetet. Forgách Andrással már dolgoztunk együtt, kitűnően tud a gyerekek nyelvén beszélni, s az ő személye önmagában garancia arra, hogy irodalmi szöveggel találkozzanak a nézők. Nem akarjuk modernizálni a mesét, de nem is követjük egy az egyben az ismert változatokat, sem a Grimm-, sem a Perrault- vagy a Disney-féle adaptációt. A bábszínház technikai felszereltsége kissé szegényes egy nagyszabású darabhoz, ám a rendező és a társulat azon van, hogy látványos előadás szülessen. Á A báli jelenet próbája Fotó: Dobos Klára pálcás bábokat heten mozgatják, s több mint harminc figurát keltenek életre. Próba után pedig sietnek a műhelyekbe, ugyanis a társulat maga készíti az Orosz Klaudia tervezte díszleteket, bábokat is. Nem egy más színháztól átvett, „levetett” bábokkal játszott előadás várja a gyerekeket, hanem minden tekintetben ősbemutató lesz a vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő premier. Mesterien nyitott a szimfonikus Mesterbérlet Bócz Sándor Miskolc (ÉM) - A világ minden hangversenytermében sikeres lehetne az a program, amelyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar kínál Mesterbérlet hangverseny- sorozatában. A hétfő esti első koncerten a Miskolci Nemzeti Színházban méltán kapták a tapsot a zenészek. Hétfő estére Gál Tamást, a jól ismert karmestert és Mihail Petuhovot, a számunkra kevéssé ismerős zongoraművészt hirdette a műsorplakát. Amikor 1874-ben Csajkovszkij megírta a b-moll zongoraversenyt, alig talált szólistát. A mű nehéz feladatnak bizonyult, de Hans von Bülow vállalta a fáradságot. A bostoni bemutató sikere igazolta őt. A mű romantikus pátosza, csillogó virtuozitása, érzelemgazdagsága magyarázza és indokolja 125 éve tartó sikerét. Miskolcon az elmúlt évadokban több kísérlet volt a mű a bemutatására. A csalódások, az élmények elmaradása elsősorban a felkért szólisták „számlájára” írhatók. Most hétfőn a csoda megtörtént, a remény, a várakozás élménnyé nemesedett. Petuhov a világhírű orosz zongoraiskola fiatal reprezentánsa. Első pillanattól kezdve győzött Miskolcon. Semmivel nem maradt adósa a közönségnek. Lenyűgözően biztos technikája, az érzelmi kifejezések gazdagsága tökéletesen érvényesült. Némi bizonytalankodás a zenekarban nem zavarta meg az áhítatot, amely a második tételben ért el a csúcsra. A szelíd lejtésű tétel középrészében (Prestissimo) olyan csillogást produkált a szólista és a zenekar a biztos kezű karmester irá- „ nyitása alatt, amelyre aligha volt példa e mű előadásakor lg Miskolcon. A harmadik tétel szi- í laj életöröme olyan tempóban ^ hangzott fel, amely valósággal § elsodort, amelyhez szó már nem “■ kell, amelyet a felszabaduló tapsvihar tökéletesen kifejezett. Mostantól újra van mihez hasonlítanunk a „b-mollt”. A tapsokat a művész egy varázslatos hangulatú Mendelssohn darabbal köszönte meg. Szünet után Brahms IV. (e-moll) szimfóniája következett. Az akadémikus jelzővel illetett különc mester különös varázsa hangszineiben, bonyolult szólamszövésében, változatos ritmuskombinációiban keresendő. Hangjának férfias szenvedélyén, elégi- kus, másutt melankolikus komorságán átüt humora, szarkazmusa. Mindezek ötvöződnek ebben a szimfóniájában. Különösen emlékezetes marad a II—III—IV. tétel. Ezekben elmondható a zenekar és a karmester tökéletes azonosulása. Szinte hibátlannak tűnt produkciójuk ezekben a tételekben. Méltán aratott sikert ezen az estén a Miskolci Szimfonikus Zenekar és Gál Tamás révén Brahms. Igazi mesterbérleti este volt.
