Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-29 / 303. szám
2000. december .29., péntek Találkoztak a magyar a színházak Harminchét előadás, tízezer néző - a magyar színházi élet jelentős eseménye volt június 15. és 30. között a Magyar Színházak Fesztiválja, amelynek a Miskolci Nemzeti Színház adott otthont. A fesztivál néhány emlékezetes pillanatát villantják fel Dobos Klára felvételei. A temesváriak Lorenzaccioja A Budapest Bábszínház Varázsfuvolája Az Artus társulata Szegedről - Gyaloggaloppban ÉSMK-MJiaYMOftSaS % _____________________________Színlap - 2000 8 A színház gyerekfejjel sem „gyerekjáték” Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Lilikéből minden bizonnyal rendező lesz (most a „rendezők réme"). Róbert Gida sebésznek készül (a színészet a kis fizetés miatt sem vonzza, de hálapénzt nem akar majd elfogadni). Friderikának viszont a színház az élete (sajnos a Kis éji zene című darabot már nem játssza a színház, ezért a diáklány most nincs színpadon). Liliké (Nagy Máté)- Nehéz megértetni egy négyéves gyerekkel, hogy „dolgozzon”, ne játsszon, ne integessen ki a nézőtérre. Az édesanyja beszél a lelkére, hogy próbáljon jól viselkedni. Nem tudom, mennyire élvézi, de nem panaszkodik - mondja fiáról az édesapa, Nagy Sándor hangosító. Máté az - ígéret szerint ebben az évadban is repertoáron tartandó - Üvegcipő című vígjátékban játssza a Lilikének becézett Jánoskát.- Sokat járt be velem a színházba, azért is örült a szereplésnek, csakhogy akkor kötelezettség nélkül jöttünk-mentünk. Kis csodavilág volt ez számára, rengeteg játéklehetőséggel. De egy- egy ilyen szerepet megvalósítani a színpadon nagyon nehéz. A szereplőkkel nagyon jó a fiúcska kapcsolata, ő az egyik központi figura a színfalak mögött is. Bár néha nehéz vele. Az egyik főpróbán a rendező már pszichológusért kiáltott, mivel a kisfiú folyton belekotyogott a jelenetekbe. A darab főszereplője, Kovács Vanda sem tagadja, nehezíti a dolgát, hogy a monológok közben is minduntalan arra kell figyelnie, nem készül-e valami „rendbontásra”. Különösen akkor volt nehéz, mikor az első sorban Nagy Máté, Pálmai Zsolt (Latabár Árpáddal) és Szabó Emília (Seres Ildikóval) Fotó: Dobos Klára idősebb hölgyek ültek, s hívogatták magukhoz Mátét. Róbert Gida (Pálmai Zsolt) Zsoltnak szép múltja van - mondják a színházban Pálmai Zsoltról, hiszen elsőként a gyermek Jézust alakította a Mária evangéliumában, s azóta már több darabban is fellépett. Mikor elsős lett a Fráter György Katolikus Gimnázium nyolcosztályos évfolyamán, úgy gondolta, nem vállal új szerepet, de mikor kiderült, hogy Róbert Gida lehet a (szintént repertoáron tartott) Micimackóban, nem tudott nemet mondani.- Olvastam korábban a regényt, és mindegyik állatka tetszik, mert mindegyik tud valamit. Otthon Micimacinak becéznek, mert én is nagyon szeretem a mézet meg az édességet, és én is filozofikus alkat vagyok - mondja Zsolt, aztán arra kér, feltétlenül írjam be a cikkbe, hogy nem protekcióval került ide.- Elsős voltam, mikor anyukám elvitt a Diótörőre, s akkor egyből vágytam a színpadra. Nem sokkal később telefonáltak az iskolánkba, hogy kellene egy korombeli, énekelni tudó fiú. Az igazgatónőm épp akkor írt be nekem egy dicséretet, mert nyertem egy prózamondó versenyen, így ajánlott engem. Zsolt felelősséggel végzi a dolgát: lázasan is játszott már. Előfordult, hogy egy napon három előadása volt: délelőtt Emil és a detektívek, délután Antigoné, este pedig a Mária evangéliuma. Nagy rajongója a kollégáinak, de nem készül művészpályára.- Szív- vagy agysebész szeretnék lenni, mert ezek „sorsdöntő” foglakozások. Elhatároztam, hogy hálapénzt nem fogadok el, főleg nem a színészektől, mert nagyon keveset keresnek. Friderika (Szabó Emília)- Megőrülök, ha nem lehetek a színház közelében - mondja a 13 éves Szabó Emília, aki 5-6 éves kora óta vágyott arra, hogy fent lehessen a színpadon. Kisebb feladatok után a Kis éji zene cí-. mű Sondheim-musicalben övé volt az egyik kulcsszerep.- Nem volt nehéz beleolvadni a századforduló táján játszódó darabba, hiszen nagyon szeretem ezt a kort, s az emberben megvan a vágy, hogy visszanézzen a múltba. Magamra találtam Friderika szerepében, elmondhattam, hogy ő vagyok én. S ez a legfontosabb a színházban: átélni azt az érzést, amit a szerep ki akar fejezni, megteremteni a lelki kapcsolatot a szerep és színész között. Ha nincs a színházban - ahol úgy érzi, a kollégák nagyon vigyáznak rá -, borzasztó hiányérzete van. Pedig most a legfontosabb számára a tanulás. Ezt azonban nemcsak iskolai tanulmányaira érti, de a lelki fejlődésre is, ami majd segítheti színészi munkáját. Mert erre a pályára készül. Elisabeth még feltámadhat Az elmúlt évad legnagyobb színházi sikere volt az Elisabeth című rockopera, s még mindig nagy iránta az érdeklődés, ám lekerült a színház műsorrendjéről. A rockopera játszási jogát ugyanis ötven előadásra vásárolta meg a színház. Szeretnék még a jogdíjat 10-15 újabb estére is megszerezni, ennek azonban anyagi nehézségei vannak - várják tehát az Elisabeth-barát szponzorok támogatását. Fotó: Dobos Klára Emlékek és emlékezők a Színészmúzeumban Miskolc (ÉM - MG) - A miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban nemcsak az elmúlt esztendőt összegezhetjük: a kétszáz éves magyar színjátszás kezdetéig visz vissza az emlékezés. Immár hagyomány, hogy karácsony előtt a múzeum falai között összejönnek a Színészemlékház Egyesület tagjai és a társulat nyugdíjasai, hogy összegezzék az elmúlt évet, köszöntsék a jubilálókat.- Van a múzeum eldugott sarkában egy fotó - Kerékgyártó László ajándéka -, amelyen a Földessy-társulat látható a színpadon egy karácsonyi ünnepélyen - hallhattuk Gyarmati Bélától, a múzeumi anyag gondozójától. - Együtt a teljes társulat a családtagjaikkal. A fényképnek több évtized után is van sugárzása: a színházi család - ma már kevésbé tapasztalható - varázsát tükrözi vissza. Ebből a varázsból teremtünk meg itt valamit. Somló István megzenésített verseket, Szabados Ambrus Babits Mihály és Márai Sándor verseit hozta ajándékba, Somló Ferenc Juhász Gyula Búcsúszimfónia című költeményével lepte meg a többieket. S ajándékkal érkeztek a miskolci Rota- ry Klub képviselői is.- Akik most itt összegyűltek, olyah személyiségek, akik erkölcsi tartásukkal, tehetségükkel fontos példák az elkövetkezendő nemzedékeknek... - köszöntötte a megjelenteket Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója.- Ha a múzeumról szólunk, nem hagyhatjuk említés nélkül Gyarmathy Ferenc nevét, aki kezdeményezője volt e kiállításnak, sok év szívós munkájával gyűjtötte össze elhunyt művésztársai tárgyait. Mikor az önkormányzat a galériára bízta a Színészmúzeum gondozását, nemcsak az örömet, de a felelősséget is éreztük. Reveláció számba ment a múzeum megnyitása, s azóta is szeretettel látogatják a színházbarátok az emlékhelyet. A múzeum idén is helyet adott alkalmi tárlatoknak. Kuriózum számba menő volt a hatvanas évek népszerű miskolci színészének, Makay Sándornak a karikatúráiból rendezett kiállítás. A következő, januárban megnyíló tárlattal - halálának százéves évfordulóján - Verdi emléke előtt tisztelegnek. Februárban egy hónapra bezár a múzeum, hogy március 15-től megújult formában - többek közt a látogatók kéréseit, javaslatait is figyelembe véve - egy újrarendezett kiállítás fogadja a színházszeretőket.Egy asztalnál a „színházi család" tagjaiFotó: Bujdos Tibor
