Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-28 / 302. szám

2000. december 28., csütörtök ÍSZAK-MAGYARORStfGt Kultúra G HÍRCSOKOR • Arany Glóbusz: jelölt A napfény íze. Az Arany Glóbuszra jelölt filmek között ott szerepel Szabó István filmje, A napfény íze is. Az Arany Glóbuszt a Hollywoodi Külföl­di Tudósítók Szövetsége ítéli oda több ka­tegóriában minden télen. Az eredmény- hirdetés ezúttal január 21-én lesz. • Klebelsberg Kuno-emlékkiállítás. A 125 évvel ezelőtt született gróf Klebelsberg Kunóra emlékező kiállítás látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A múzeum és a Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány szervezte kiál­lításon számos olyan dokumentum és tárgyi emlék kapott helyet, amelyeket a háború óta nem láthatott a nagyközönség. Óévbúcsúztató és szilveszteri meglepetés Aggtelek (ÉM - MAL) - Az Aggteleki Nemzeti Park óévbúcsúztató fesztivált szervez az egész éves rendezvénysorozat méltó befejezéseként. December 30-án dél­után az aggteleki Baradla-barlang Hang­versenytermében óévbúcsúztató operagá­lán vehetnek részt az érdeklődők, illetve az év utolsó napján a Forrás Kamarakó­rus, majd szilveszteri meglepetésprogram­mal várják a közönséget. Az Aggteleki Nemzeti Park barlangjai 1995 óta a Világ Természeti és Kulturális Örökségének része, emlékeztetett Tolnay Zsuzsanna, az idegenforgalmi osztály veze­tője. Ezért még inkább fontos a természeti értékek mellett a kultúra ápolása is. Az egész éves rendezvénysorozat pedig csak hároméves múltra tekint vissza, ezért nemcsak a távolságot kell legyőzniük a szervezőknek, de meg kell harcolniuk azért is, hogy bekerüljenek a köztudatba. Ami tény: egyre többen ismerik kínálatu­kat, ám a húsvéti és szilveszteri progra­mok nagyobb közönséget vonzanak, mint az év többi időszakának műsorai.- Az idei kulturális eseményeket jövőre is tervezzük - mondta Tolnay Zsuzsanna -, a már bevált programokat, mint például a farsangi és szüreti bálok, megismételjük. Annyi változás lesz, hogy az eddigiekben külön-külön rendezett aggteleki és jósvafői falunapok egybeolvadnak gömör-tomai fa­lunapok néven és 10 naposra bővül a ren­dezvénysorozat. Másik nagy tervünk - mondta végezetül -, hogy nyissunk a szlo­vák területek felé, hiszen a vonzáskörze­tünkbe tartozik, és a barlangrendszer is összeköt minket. Halpénzen vett világ Miskolc (ÉM - CsM)- A Felsőmagyaror- szág Kiadó karácso­nyi kínálatában szere­pelt Fecske Csaba új, gyermekeknek szóló verseskötete, a Hal­pénzen vett világ. Nem olyan könyv ez azonban, amelyet ne lenne érdemes ajánla­ni az ünnep múltával is, ne lenne kedvünkre való elővenni, ol­vasgatni, eljátszani rímes, ritmusos, csen-- gő soraival. Azért azt nem lehet megállni, hogy a költő Fecske Csaba gyermekversei kap­csán ne említsük Fecske Csabát, a mese­írót, különösen, hogy az új kötetből is ránk köszönt Lurkó neve. Lurkóé, akit a költő lapunknak írt meséiből már jól ismerhet­nek az olvasók. Igen, őt magát, hiszen a történetekből valódi kisfiú kacsint ki hun­cut-gyermeki módon. Kérdez, felesel, mi­közben megannyi mesére való különös do­log esik meg vele és gondolat születik meg benne. Ezeket nemcsak a gyermekek szere­tik, hanem a felnőttek is. Talán mert saját gyermekükre, unokájukra ismernek e me­sés lélekelemzésekben - mint ahogy (re­méljük, nem titkot árulunk el) unokák ad­ják az ihletet Fecske Csabának is. Amiért volt bátorságunk ennyit beszélni a mesékről, annak az az oka, hogy ezekhez hasonló szellemben íródtak a versek. Megannyi érzelem, világra rácsodálkozó pillantás, szelíd fricska és víg szójáték. Az Urbán Tibor élő vonalaival írt rajzokkal il­lusztrált könyvben egy olyan világ mutat­kozik meg, amely ott szunyókál (talán) mindannyiunkban. Nem találjuk meg, csak ha lassan ébresztgetjük, megvásárol­ni nem tudjuk. Hacsak halpénzen nem. Tizenkét apa teljes napfogyatkozása Vámos Miklós - a regényírásról és annak legnagyobb élvezetéről Vámos Miklós: „Miért ne írhatnék én más apákról?" Fotó: végh Csaba Miskolc (ÉM - BGO) - Apák könyve címmel jelent meg nemrégiben Vámos Miklós legújabb regénye. A mű nem teljesen ismeretlen az érdek­lődők előtt, hiszen a Mozgó világban olvashattak már részleteket, mégis - így egy­ben - újdonságról van szó. Az írót dedikáló útjának mis­kolci állomásán kérdeztük. □ Miért éppen az apákon keresz­tül vezeti át több évszázadon ke­resztül egy család történetét? Miért apák könyve? Miért nem anyák, vagy testvérek könyve? • Több mint tíz éve én már írtam egy könyvet anyámról. Az volt a címe, hogy Anya csak egy van. És úgy éreztem, hogy apámról is kéne. Nagyon régen érzem már én ezt, húsz éve, de apámról szé­gyenletesen keveset tudok. Na­gyon hamar meghalt, és amíg élt sem beszélt sem velem, sem más­sal. Nagyon magába fordult em­ber volt, mert meggyötörte a tör­ténelem. Ezért mindig készültem rá, hogy majd egyszer írok egy regényt róla, melynek az lesz a cí­me, hogy Apám könyve, vagy Apa könyve, vagy ilyesmi. De Edelény (ÉM - MAL) - A múlt évben jelent meg Hadobás Pál tol­lából, az Edelény és Bódva völgye című könyv, mellyel az Edelény városkörnyék területén élő peda­gógusok és diákok helytörténeti ismeretét kívánta kibővíteni. A munka iránti nagy érdeklődés ar­ra késztette a szerzőt - aki az ede- lényi Művelődési Központ Könyv­olyan alacsony a tájékozottságom az ő életéről, hogy elkezdtem utá­najárni, kerestem ismerősöket, de nem találtam. Archívumokban és anyakönyvekben is kutattam az adatait, de amit megtudtam, abból nem lehetett regényt írni. Akkor elkezdtem az ő kortársai életéről olvasni, vele egykorúak- kal beszélni, és rájöttem, hogy ha már apámról nem tudok, miért ne írhatnék én más apákról. így lassan kialakult az a regényterv, tár és Múzeum igazgatója -, hogy válogatást állítson össze a honis­meret irodalmából Edelény vá­roskörnyék válogatott honismere­ti bibliográfia címmel ebben az évben. Hadobás Pál a Pro Renovanda Cultura Hungarie Alapítvány támogatásával terem­tette elő a második könyv elké­szüléséhez szükséges összeget. Az hogy én tizenkét apáról fogok re­gényt írni. □ Miért tizenkettő? • Eredetileg csak azt határoz­tam el, hogy több apáról fogok regényt írni. A legmegragadóbb élmény az én életemben a napfo­gyatkozás volt. Olyan mély ha­tást tett rám, hogy valóban úgy éreztem, égi hatalmak üzenete érkezik hozzám. Arra gondol­tam, hogy ez lesz a regényem utolsó fejezete. De akkor mi le­összeállításban több mint hatezer címből a legérdekesebbeket vá­lasztotta ki az író, melyek legin­kább hasznosíthatóak lehetnek a honismereti munkában: megtalál­ható benne az edelényi kastély kutatástörténetének forrásanya­gától kezdve az Árpád-kori falfes­tészeten és a Rakaca völgye nö­vényvilágán át, a miskolci Her­gyen az eleje? Gondoltam, kere­sek a történelemben egy másik napfogyatkozást. Az első, amit találtam, az volt, ahol Petőfi Sándor kicsiny híján megvakult. De ezt nem akartam, mert akkor illik Petőfit beírni, és úgy érez­tem, nem vagyok méltó ahhoz, hogy Petőfit regényalakká emel­jem. Mentem visszafelé az idő­ben, és 1704-ben is találtam egyet. Ha pedig ott kezdődik és itt végződik, abba nagyjából 12 emberöltő fér bele, ami nagyon jó szám, mivel az évnek is tizen­két hónapja van, minden fejeze­tet hónaphoz rendelhetek. A töb­bit már nem én döntöttem el. Ha hoz az ember regényíróként né­hány döntést, akkor szép lassan egyfelől megköti a kezét, mert a többi döntést már nem ő hozza, mert úgy alakul, de ez a regény­írás legnagyobb élvezete is, mert amikor már elég döntést hozott a szerző, akkor magától megy, és az nagyon kéjes állapot. □ Mikor jelent meg a könyv? • November 18-án. □ Van valamilyen adat arról, hogyan fogy? • Csillagászati számok vannak, és részemről ez óriási öröm. mán Ottó Múzeumban őrzött dol­gozatokig számos cím. A bibliográfiában közös név­és helymutató olvasható, amely­ben a számok a bibliográfiai megfelelő tételeire utalnak, az anyagok betűrend szerint van­nak csoportosítva. A rajzos il­lusztrációkat és a könyv elején lévő város térképet Fazekas Pé­ter készítette. Hadobás Pál ab­ban bízik, hogy a válogatás to­vábbi ismeretanyag gyűjtésére sarkallja majd az ottélőket. Edelényi honismereti bibliográfia A múlt divatja és a bizonytalanságok Egy helytörténeti könyv megjelentetésének nem feltétele a szakmai ellenőrzés A helytörténet-kutató páros: Kovács Zsolt és Takács László Fotó: v. Cs. Méhes László Miskolc (ÉM) - Az elmúlt évti­zedben megjelent számos helytörténeti monográfia jel­zi: reneszánszát éli a múltku­tatás. A könyvek egy részé­ben azonban hibák, tévedések is fellelhetők - ám ezek miatt már megjelent könyv vissza­vonására nincs példa. A prob­léma viszont adott: helytörté­neti dolgozatot ma a történé­szek szakmai ellenőrzése nél­kül is ki lehet adni. Helytörténetet kutatni az elmúlt tíz, de különösen az utóbbi öt év­ben divattá lett. Magyarázat lehet erre, hogy a kollektivizmus évti­zedei után, a rendszerváltást kö­vetően új értelmezést kaphatott a lokálpatriotizmus, a helyi kötő­dés, valamint annak igénye, hogy az egy-egy településen lakók megismerjék valós múltjukat, honnan jöttek, hová tartanak. Az utóbbi időben megjelent munkák száma meglehetősen nagynak tűnik: Borsod-Abaúj- Zemplénben csupán az elmúlt néhány évben mintegy félszáz településről készült monográfia. Könyvalakban Java részük mögött lelkiismere­tes kutatómunka áll, akad azon­ban nem egy könyvformában napvilágra került dolgozat, amelynek tudományos megbíz­hatósága, ezáltal értéke ugyan­csak kétséges - ismeri el Tóth Péter, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársa, a Miskolci Egyetem történettudo­mányi tanszékének docense, hogy egy helytörténeti könyv megjelentetésének nem feltétele a történészszakmai ellenőrzés. Elmulasztott lehetőségek- Objektív mérce nincs arra, hogy egy monográfiának mit kell tartalmaznia, csak a cél adott, hogy miért is készül - folytatja Tóth Péter. - Az ideális természetesen az lenne, ha a ku­tató az adott településről minden fellelhető forrást előkeresne, az egymásnak esetleg ellentmondó dokumentumokat összevetné, az eredményeket pedig a történet- írás modern formájában adná közre. De nem feltétlenül kell minden munkának ilyennek len­nie - fogalmazza meg Huizinga szavaival, hogy a történelem végső soron olyan szellemi for­ma, amelyben egy közösség el­számol a múltjával. Hozzáteszi azonban, hogy egy-egy félresik- lott helytörténeti monográfia bár nem zavarja össze a törté­netismeret valós tényeit, azért a múlt feltárásának mindegyik egy-egy elmulasztott lehetősége. Biztos forrásból A történeti forrásmunkák körü­li bizonytalanságok indították arra a megyei levéltár és a Her­mán Ottó Múzeum történész szakembereit, hogy a tudomá­nyos intézmények olyan adattá­rat hozzanak létre, amely meg­bízható, ellenőrzött adatokat tar­talmazó helytörténeti informá­cióforrásként használható majd. Az interneten elérhető adatbázis feltöltésén most dolgoznak - tudjuk meg Tóth Pétertől. • • Ot plusz egy könyv... Baktakék, Vatta, Bodrogkisfa- lud, Dédestapolcsány s végül de­cemberben Novajidrány - az öt idén megjelent helytörténeti mo­nográfia (plusz hatodikként On- ga fotótörténeti albuma) a Ta­kács László-Kovács Zsolt szerző­párostól jelzi: a települések ré­széről különleges jelentőséget kapott a 2000. évben a „mara­dandót alkotni” vágyás. Szeren­csés egybeesés, hogy a szerzők 1998-ban kezdődött forráskutató munkáinak összegzése el is ké­szült a millennium évében. (Fi­gyelemre méltó ez azért is, mert a szerzők nemcsak a levéltára­kat járták, írták és szerkesztet­ték a fejezeteket, de a könyvek­ben megjelenő fényképek, a bo­rítók terve is kettejük munkája.)- A helytörténeti kutatás nem azonos a kistelepülések helytör­ténészeinek gyűjtésével, ami leg­inkább az utóbbi 45 évet fogja át például a helyi oktatásügyhöz, vagy egyházi szempontokhoz kö­tődve. Az így összegyűjtött ada­toktól, a belőlük készült mun­káktól azonban nem várható el a történeti bizonyosság. A hely- történet ugyanis a hiteles törté­neti források felkutatásával kez­dődik - teszi egyértelművé Ta­kács László, hogy bár öt monog­ráfiát készítettek párhuzamo­san, hosszú hónapok levéltári kutakodásai előzték meg a köny­vek elkészültét. Majd sorolja az összevetésre érdemes dokumen­tumok fellelhetőségi helyét: Mis­kolc, Kassa, Budapest.- Szakmai lektor véleménye nem feltétele egy településtör­téneti munka megjelentetésé­nek. A kiadott monográfiának - már csak megbízhatósága szempontjából is - a szakmai ellenőrzés azonban mindenkép­pen jót tesz - említi Kovács Zsolt, magyarázva: egy tudo­mányos megalapozottsággal ké­szült helytörténeti mű nem­csak emléket állít, de forrás­ként is kezelhető, ha a telepü­lés múltját a későbbiekben to­vább kutatják. Vagy éppen a helyi iskolában tanítják - minthogy a kerettantervi rend­szer szerint 2001 szeptemberé­től az 5-6. osztályban a hon- és népismeret tantárgyon belül kötelező lesz a helyismeret ok­tatása is. Egy helytörténeti könyv megbízhatósága már csak ezért is elengedhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents