Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-12 / 290. szám
2000. december 12., kedd ÉSZAK-MAGYABQBSZáG I Kultúra 8 • Jézus Krisztusról. Jézus Krisztusról másképpen címmel tart Dévai Elemér Attila okleveles asztrológus vetített képes előadást a miskolci Malomban (Jókai-lakótelep) december 13-án, szerdán délután 5 órától. • Karácsonyi versmondók. Kis karácsony, nagy karácsony címmel városi versmondó versenyt rendez a miskolci Könyves Kálmán Általános Iskola alsós munkaközössége december 12-én, ma délután 2 órától. • Az énekelt versek ünnepei. Énekelt versek, népballadák, születésnapi köszöntők - december 21. és február 20., illetve június 21. és augusztus 20. között született költők versei szerepelnek Dinnyés József estjének műsorában. Az előadóművész a Miskolci Galéria Rákóczi-házában lép fel december 13-án, szerdán délután 5 órától. Koncert hazai fellépőkkel Miskolc (ÉM) - A Városházi esték sorozatában karácsonyi koncertet rendez a Miskolci Idegenforgalmi és Kulturális Iroda december 13-án, szerdán délután fél 6- tól. A szervezők a Miskolci Dixieland Bánd és az Egressy Béni Zeneiskola Ütősegyüttese hangversenyével kívánnak békés új esztendőt a közönségnek. A dr. Szántó Béláné által vezetett Egressy Ütősegyüttes igen sikeres évet zár ezzel a koncerttel. Felléptek a város és a megye millenniumi programjain és több más helyi meghívásnak is eleget tettek. A két legutóbbi fellépésükre is igen büszkék, hiszen a megyehatáron kívül, rangos helyszínen és rendezvényen, a gödöllői kastélyban orvoskongresszuson, a Gellért Szállóban pedig a Páneurópai Unió jubileumi összejövetelén adtak koncertet. TÉKA Szikár magány Fecske Csaba Akác István halála után nyolc évvel jutott önálló kötethez, ez a kötet már igazán csak az olvasóinak és barátainak - vajon van- nak-e még? - lehet fontos. Kíváncsian bontogatjuk a pakkot, amit a költő odaátról az utókor asztalára tett Hajdú Imre jóvoltából. A Szikár magány verseit annak idején a költő személyesen adta át Hajdúnak, aki akkor az Észak-Magyarország főszerkesztő helyettese volt, és a hétvégi mellékletet gondozta, amelyben akkoriban még helyet kapott az irodalom is, többek között Akác István elégikus hangulatú, őszi muzsikájú versei is. Az Akác-versek a szépség és a jóság utáni reménytelen vágyakozástól voltak keserűek, saját- és világfájdalomtól teltek. Posztumusz lett hát az első kötet, a normális esetben költőavató opusz. Pedig a hatvanas évekbeli indulás mást ígért. Fényes, csillagívű pályát. Amit - bár üstökösként tűnt fel - nem adatott meg befutnia. A Napjaink legsűrűbben publikáló költője volt, szülővárosában „a” költő. Versei helyet kaptak a legjobb folyóiratokban, reprezentatív antológiákban, ismert, országos hírű költő volt. Körülrajzották a barátok, barát féleségek, akik hínárként kezdték hűzni lefelé. Megfakultak a sikerek, egyre ritkábban kértek tőle verset, mind több kifogás merült fel a kérés nélkül adott versekkel szemben. Kisebb tehetség volt, mint amilyet a kezdés sejtetett? Megkopott költői ereje, művészi ambíciója? Költői kérdések ezek, ma már megválaszolhatatlanok. Pista eltávozott közülünk, elfeledve, magányosan. Halála után nem sokkal Serfőző Simon, a Felsőmagyarország Kiadó vezetője és az írószövetség helyi csoportjának titkára megbízott, hogy a Hermán Ottó Múzeumban elhelyezett hagyatékból állítsak össze egy válogatást. Összeállítottam egy mintegy félszáz versből álló, megrostált válogatást. Legnagyobb sajnálatunkra pénz híján a könyv kiadása nem sikerült. Sok újat a Szikár magányhoz képest nem adott volna, ebben a kötetben voltaképp benne van az a kötet is. Ez a könyv mégsem az a könyv, mint ami akkor lehetett volna. A Szikár magány önértékén túl azért is nagyon fontos, mert ebben a kalmár szellemű világban bizonyítja, hogy élnek közöttünk tenni, segíteni akaró és tudó emberek, olyanok, mint Hajdú Imre. A kötet tehát szépség és erkölcs nászából született. Hajtsunk fejet előtte. A könyvet Mezey István finom vonalú rajzai gazdagítják. (Hajdu-Vinpress Miskolc, 2000.) Lillafüred helyett Visegrád, Kabos helyett Bajor Díszbemutatón először a miskolci közönség láthatta az új Meseautót Bezerédi Zoltán és Pogány Judit a megújult vígjáték egy jelenetében Miskolc (ÉM - MG) - BMW 3- as nyitott tetejű Cabrio: ez napjaink Meseautója - legalábbis a napokban bemutatásra kerülő új magyar filmvígjátékban e típus egy példánya körül bonyolódnak az események. Az első érdeklődők a miskolci Szinvaparkban vasárnap este tartott - közönségtalálkozóval egybekötött - díszbemutatón láthatták az 1934-ben készült film új változatát. A film folytatása annak a sorozatnak, amelyet tavaly a Hyppolit, a lakáj mai környezetbe helyezett változata indított. Kabay Barna rendezőproducer és Gyöngyössy Bence az RTL Klub programigazgatójának ötlete volt, hogy amerikai és német mintára régi klasszikus filmsikerek újraforgatásá- val kellene a mai magyar film és a nagyközönség közti szakadékot áthidalni. Régiónk lokálpatriótáinak nagy bánatára a felújított változatban Lillafüred helyett Vi- segrádon forgatták a szerelmespár kiruccanását - egyrészt mert a Dunakanyar elég nagy ahhoz, hogy ha a történet úgy kívánja, a szereplők könnyedén elkerüljék egymást. Másrészt közelebb van a fővároshoz, s ez anyagi szempontból is fontos. A többi változást pedig az a cél vezérelte, hogy a mai fiatalok saját világukra ismerjenek: így az egykori bankigazgatóból egy bevásárlóközpont vezetője lett, a kis titkárnőből görkorcsolyás küldönc. Az átalakítás nem ment könnyen: hét forgatókönyvíró is nekiállt, hogy olyan változatot írjon, ami úgy teremt élő mai karaktereket és helyzeteket, hogy közben az eredeti változat történetét, szerkezetét is megőrizzék. Végül az új forgatókönyvet Koltai Róbert konzulen- si közreműködésével Nógrádi Gábor készítette el, akinek nevéhez többek közt a Sose halunk meg című film is kötődik - amelyhez hasonló kasszasikert remél az alkotóstáb. Ennek „biztosítéka” a szereplőgárda is: Perczel Zita és Törzs Jenő egykori szerepét Ónodi Eszter és Stohl András játssza. A fiatal színész - akárcsak korábban az Európa Expresszben - most is dublőr nélkül forgatta a motoros üldözéses jeleneteket. Heczeg Jenő epizódjából Kern András számára írtak egy jelentősebb fanyar figurát. Kabos Gyula szerepét Bajor Imre formálja meg, s az ő javaslatára lépett Gombaszögi Ella nyomdokába Molnár Piroska. Mellettük Pogány Judit és Bezerédi Zoltán jut még fontosabb szerephez. A film zenéjét a Jazz+Az billentyűse, Erdélyi Péter szerezte, s egy eddig ismeretlen együttes, az Escape adja elő, de a film végén felhangzik a régi sláger is - méghozzá az egykori - ma már recsegő - felvételről: „Meseautóban, színezüst erdők során / Repülünk a szívünk tavaszán...” A kisember kabarétréfái a Meseautóban Mikita Gábor * • Miskolc (ÉM) - Bajor Imre a miskolci díszbemutatón nézte meg önmagát élete első filmfőszerepében. De a Meseautó nemcsak ezért fontos állomás az életében, hanem azért is, mert a számára kedves filmvilágot is idézi. • Köztudomású a harmincas évek világához való kötődésem - mondja a művész. - Számomra az élet nagy tragédiája, hogy nem abban a korban élek. Nagyon sokat jelentenek számomra ezek a régi filmek. Ha választhatnék, szívesen forgatnék például az Ez a villa eladó vagy a Kölcsönkért kastély új változatában. A későbbi filmtermésből A tanú, amit nyolcvanszor láttam, s a Tűz van, babám, ami fontos még. De igazából ez az én világom. Személyes kötődésem is van ehhez a filmes korszakhoz: a Hyppolit, a lakáj színpadi felújításában Gőzön Gyula egykori szerepét játszhattam. A budapesti Játékszínben három- százhetvenötször adtuk, s számomra ez hozta meg a kiugrást, a szakmai elismertséget is. □ Az az előadás, akárcsak a Helyet az ifjúságnak vagy A jó tündér című vígjátékok színházi felújításai megtartották az eredeti kort. Nem zavarta, hogy itt mai közegbe került a történet? • Én a filmen is az „eredeti” közeget játszom. Ezzel az alkattal nehéz is lenne őrző-védőt vagy más elrajzolt rossz mai figurát alakítani. Alapvetően egy sokat szenvedett kisembert formálok meg, a többi csak kabarétréfa. Mivel ez az első íilmfőszerepem, megpróbáltam a szokottnál is komolyabban venni, nagy fegyelemmel vettem részt a forgatáson, noha nem drámai szerepről van szó. □ Leginkább Kabos Gyula poénjaira emlékezünk a régi filmből. Önnek igazán meg kell küzdenie elődjével... Bajor Imre a Szinvaparkban • A régi filmeket - lehetett bármi is a címük - Kabos- filmeknek hívták. A néző azt várta, mikor jön már megint „A Kabos”. A mai generációk már nem is nagyon tudják, ki volt ő, mint ahogy azt sem, ki volt például a csak néhány éve elhunyt Gábor Miklós. Ezért nagy a felelősség, hiszen, akik most látják először a filmet, azoknak én jelenthetem az etalont -, ami nekem természetesen Kabos. Az a lényeg, hogy minden korban egyéniségek jelentsék a filmet, hisz a világon mindenütt rájuk kíváncsi a közönség, nem pedig az ismeretlen amatőrökre. □ A mostani változatból kima- „ raut Lillafüred, az egykori forga- ™ tási helyszín. Messze volt a fővárt rostól?! § • Anyagilag nem mindegy, ° hogy harminc kilométerre vagy | száznyolcvanra utazik a stáb. A “■ belső felvételeket egy hasonlóan szép helyen, a parádsasvá- ri kastélyszállóban forgattuk. Egyébként gyerekkoromban a szüleimmel SZOT-beutalóval én is nyaraltam Lillafüreden. Életem legszebb nyarát töltöttem a Hámori-tó mellett: nagyon szerelmes lettem egy itt üdülő lányba... A házi kézimunkától a díszítőművészetig Edelény (ÉM - SZ) - Edelény, csütörtök este. Szokásos heti foglalkozásukra gyülekeztek a helyi, az idén 25 éves jubileumot ünneplő Díszítőművészeti Kör tagjai. Évfordulójuk apropóján Gál Andrásné körvezetővel beszélgettünk. Hamar megtelt a kis terem, s a zömében nyugdíjas korú tagok táskájából előkerültek a vásznak, pamutok és tűk, s máris munkába fogtak a szakavatott kezek. Nagy gyakorlatuk miatt nem igényel feszes figyelmet a pontos munka, így a baráti hangulatú találkozásoknak a beszélgetés is igen fontos velejárója. Az ilyen alkalmak, a közös munka mintegy negyedszázados múltra tekint már vissza: az edelényi Díszítőművészeti Kör az idén ünnepli magalakulásának 25 éves évfordulóját.- A hímzés hozott össze minket, hiszen otthon mindannyian kézimunkáztunk. Vastagh György- nétől, a csoport alapítójától kaptunk segítséget ahhoz, hogy ezt magasabb szinten végezhessük. Az évek során így megtanultuk, mi az, amit el kell hagynunk a magunk ízlésére formált korábbi gyakorlatból, s mi az, amit továbbörökíthetünk - utalt történetük kezdetére Gál Andrásné körvezető. S, hogy az asszonyok valóban hozzáértőkké váljanak, népi iparművészektől, néprajzkutatóktól, a népművészet ifjú mestereitől tanultak. Segítségükkel múzeumi darabokat vehettek munkájuk alapjául, s a szakkörvezetők továbbképző táboraiból is újabb és újabb mintagyűjteményekkel térhettek haza, de merítettek még a szakkönyvekből is.- Magunk is kutatunk régi hímzések után: közös kirándulásainkon múzeumokat látogatunk meg, bár az edelényi tájház textilgyűjteményében is van annyi értékes darab, hogy egy életre kitartana a feldolgozás - sorolták az asszonyok. Kitartó munkájuknak köszönhetően a kör tagjai mára elmondhatják magukról: hazánk és a történelmi Magyarország jelentősebb tájegységeinek jellemző mintáit nem pusztán ismerik, de hímezték is már. Ezt tükrözi a közelmúltban bemutatott jubileumi kiállításuk is, mely a 25 évről kívánt átfogó képet nyújtani.- Munkánkat nagyrészt az különbözteti meg az egykori parasztasszonyokétól, hogy nem kötényeket vagy főkötőket készítünk, hanem a korai viseleti darabok mintáit mai használati tárgyakra visszük át, így nem pusztán díszítőművészeti, de a hagyományokat is őrző, továbbadó tevékenységről van szó - mondta a körvezető. E tárgyaknak pedig valós funkciója van, hiszen az asszonyok maguk és családjuk igényei szerint kezdenek egy-egy használati tárgy vagy lakástextil hímzésébe: Gál Andrásné a kiválasztott - az eredetitől formájában soha el nem térő! - mintákat átírja a megfelelő textíliára - bár mint mondták, nem könnyű ilyet találni -, s már kezdődhet is a hímzés, persze csakis az adott tájegységet jellemző technikákkal, színekkel.- A modem lakásokban is van helye a paraszti régiségeknek, így a hímzéseknek is. Szépen beilleszthetők ezek a darabok is környezetünkbe, s funkciójuk mellett esztétikai örömöt is okoznak. Napjainkban ugyan kevéssé ismert az a gazdag szimbólumtár, jelrendszer, amit e hímzések hordoznak, sokféle érzést, érzelmet is kifejezve ezzel. A mai fiatalok érzelmi nevelése is könnyebb lenne, ha a népművészeti ágakkal komolyabban megismerkedhetnének már az iskolákban. Az intézményes oktatásból azonban kimarad napjainkban a kézimun- kázás, így nem is csoda, hogy nem érdeklődik a fiatalabb generáció. El is szomorít bennünket, hogy aggódnunk kell amiatt, vajon kik folytatják majd e munkát, hiszen mi is halandók vagyunk. Díszítőköri délután Fotó: Spitzmüller Zita
