Észak-Magyarország, 2000. december (56. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

2000. december 9., szombat Életkép / Hirdetés 9 A kitüntetés és Kovács József Kötetben az emlékek Kovács József saját emlékei alapján állít­ja: 1943 nyarán legalább egytucatnyi megyénkbeli honvéd tért haza az orosz frontról. Ma is fel tud sorolni néhány, fél évszázada az emlékezetébe vésődött ne­vet: Kiskinizsből, Halmajból, Tállyáról, Hernádbüdről, Olaszliszkáról származó­két; hogy ma is élne még közülük bárme­lyik, azt, persze, nem tudja. Nemrégiben, elsősorban családi hasz­nálatra, egy kis nyomtatott kötetbe dik­tálta máig élő háborús emlékeit, amit az azóta megőrzött fényképekkel illusztrált. A képeken ő maga - mint a 24. gyalogez­red Tűzkereszt kardokkal kitüntetésben részesült szakaszvezetője - látható, to­vábbá néhány egykori bajtársa. A kiad­vány végén található melléklet számára sikerült emlékezetből 62 (nem minden esetben teljes, pontos) nevet felidéznie az ezred I. zászlóalja II. századának névso­rából; közülük mintegy tucatnyi név mellett áll megyénkbeli származásra uta­ló településnév. A II. század néhány tagja A Don-kanyarban: a tizede, ha hazatért Balogh Attila Miskolc (ÉM ) - Nem tudni, hányán vannak azok, akiknek sikerült visszatérniük a Don- kanyarból - írtuk lapunkban néhány hete. Azt viszont tud­ni lehet, hogy ma is élnek kö­zöttünk a második világhábo­rú katonai és emberi tragédia túlélői közül. Egyikük, Kovács József cikkünk olvastán keres­te meg szerkesztőségünket, hogy felidézze az egykori szörnyű élményeket. Újabban ismét érdeklődés övezi a fél évszázaddal ezelőtti világégés magyar vonatkozású eseményeit, egyre-másra jelennek meg a visszaemlékezések és történészi elemzések. Utóbbiak gyakran más színben igyekeznek láttatni a sok százezer ember - katonák és polgári személyek - halálát kö­vetelő háborús eseményeket. A valamikori, Horthy-féle magyar hadsereg némely írásműben a hősiesség és a becsület kurdarcra ítélt, de „hősi” véget érő letéte­ményesévé nemesedik. Kovács József mint huszonéves ifjú ott volt a világháborús hadszíntere­ken, saját szemével látta a Don- kanyarban lezajlott rémdrámát, honvédtársai tízezreinek értel­metlen halálát - és máshogy em­lékszik, mint az újsütetű (szemé­lyes tapasztalattal nem, ám ha­tározott politikai nézetekkel an­nál inkább rendelkező) mai „baj társak”. Csorba ne essen!- Ungváron voltam katona a há­ború kezdetekor, 1941-ben vonul­tam be otthonról, Abaújszántóról- kezdte a lapunk számára rög­tönzött visszaemlékezést a 78 éves egykori diósgyőri kohászati dolgozó. - A kiképzésünk egy évig tartott, 1942 szeptemberében Kovács József Fotó: Vajda János felszereltek minket, aztán indu­lás. A 24. gyalogezrednek, amely­hez tartoztam, akkor már kint volt egy különítménye az orosz fronton. Egy hét múlva érkezett meg a zászlóalja Belgorodba, a kivago- nírozás után 24 órán belül to­vábbindították őket a Don folyó felé. Több mint egy hétig mene­teltek a hóban, mire Rebjovka község közelébe értek.- Vártuk, mi fog történni. A karácsonyt itt töltöttük, a két ün­nep között indultunk a fronton kijelölt állomáshelyre, Osztro- gozsszk felé, erőltetett menetben. A Dontól másfél kilométerre volt egy Korotejek nevű község, itt kerültünk az első vonalba, fel­váltva a korábban kivezényelt honvédséget. Átvették a vonalat, végre szemben álltak az ellenséggel. Harctevékenység ugyan nem na­gyon volt, a nagy hideg miatt „ki­merevedett” a helyzet, egy-egy próbálkozás volt csak a két oldal­ról, hogy átjussanak a befagyott folyón, de ez rendre lehetetlen próbálkozásnak bizonyult.- Sztálingrád volt a kulcs a helyzet megértéséhez: Paulus né­met haderejét addigra kiszorítot­ták a városból, már csak néhány nap volt hátra a teljes összeomlá­sig. Ma már tudjuk a történelem­ből, február elején megadták ma­gukat - de akkor ott mi nem tud­tunk semmit! Az oroszok nemso­kára áttörtek, és elkezdték felfelé göngyölíteni a dolgokat. Mi úgy helyezkedtünk el a folyó mentén, hogy alattunk az olaszok, felet­tünk a németek helyezkedtek el. A szovjetek előbb az olaszokat szorí­tották meg, de mondhatnám, gá­zolták le. A magyaroknak és a né­meteknek egy darabig még tarta­niuk kellett magukat. Jány Gusz­táv főparancsnok nem akarta, hogy a presztízsén csorba essen. Az utolsó vérig A magyar honvédeknek nem volt választásuk: kitartani, amíg le­het. A németek mentették magu­kat, a magyarokat a túlélők sze­rint „ágyútölteléknek, golyófogó­nak” használták.- Még mindig nem tudtuk, hogy minden elveszett. Azt hit­tük, van lehetőség visszavonulni. De előbb még a hátráló csapattes­tek visszavonulását is fedeznünk kellett. A 24. gyalogezred egységei ja­nuár 17-18-a körül hagyták el a frontvonalat. Tervszerű visszavo­nulásnak nem lehet nevezni a mozgásukat; Kovács József úgy fogalmaz: „Pucoltunk, rettenetes tűzben”. Osztrogozsszkban védőállást alakítottak ki, a parancs az volt: kitartani az utolsó csepp vérig. Az ellátás, a lőszer minimális, a felszerelés, a ruházat gyenge volt, a magyar gyártású kézifegyverek csődöt mondtak. Egy hét után kö­vetkezett a kitörés a városból: a művelet során, ami „húsdaráló­hoz” hasonlított, 10-12 ezer em­berből legfeljebb 2 és fél ezren maradtak - a többiek elestek, fog­ságba kerültek, megfagytak: nem lehetett tudni.- Akkor már volt semmi illú­ziónk. Macska-egér harcot vív­tunk. A visszavonulás nagy viszon­tagságok közepette zajlott. A Vö­rös Hadsereg élcsapatai meg is előzték a menekülő tengely-erő­ket, a tankok elhagyták a ma­gyar, német, olasz gyalogságot (a magyaroknak semmilyen harc­kocsitámogatása nem volt), az ő felszámolásuk a második szovjet hullám feladata volt. Senki sem hitt már A 2. magyar hadsereg maradéka Kijevnél állt meg, addig sem a főutakon haladtak a szétziláló­dott alakulatok, hanem erdő­ben, mezőkön, derékig érő hó­ban. Kijevben fogtak hozzá a hadrendezéshez.- Ez egy tönkrement csapat volt. Ha látta volna, amilyen sze­rencsétlen állapotban volt a se­reg... De Jány Gusztáv díszszem­lét tartott, azt mondta: szégyell­jük magunkat, a sereg nem állta meg a helyét... A túlélők úgy tudták: hamaro­san indulnak vissza a frontra. Legalábbis a magyarok. Aratott a tífusz, ezért fertőtlenítették, majd bevagonírozták őket. Meglepetés­re a szerelvény Magyarország fe­lé indult. Kovács József és honfi­társai - a századából, kétszáz em­ber közül 29-en maradtak életben - a magyar határra érve megcsó­kolták a földet. Szerencsen ka­ranténba kerültek, „fizikai felja­vítás” végett, három hétre. Aztán szeptemberben leszerelték őket. Egész 1944 februárjáig, az új be­hívásokig. De akkor már senki sem hitte a frontra indulók kö­zül, hogy győzni lehet.- Különösen mi nem. Akik megjártuk a Dont. Hirdetés Ingyenes hirdetési szelvény 25 szóig Hirdetését a következő újságok egyikébe adhatja fel: Újság neve terjesztési terület (megye) postacíme □ Borsodi Apró □ Keleti Apró □ Hajdú Apró □ Hevesi Apró Borsod-Abaúj-Zemplén Szabolcs-Szatmár-Bereg Hajdú-Bihar Heves 3530 Miskolc, Szemere u. 20. 4400 Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 4-6. 4002 Debrecen, Dósa nádor tér 10. 3300 Eger, Telekessy I. u. 5. Név: .. Lakcím: c/b A hirdetés feladójának aláírása: ......................................................... A megjelenő hirdetés szövege: (kérjük nyomtatott, olvasható betűkkel töltse ki!) .....................................................................................................Ár: Érdeklődni: Jeligekezelési dfj: 100 Ft LAPZÁRTA: PÉNTEK 17.00 ÓRA Figyelem! Az adásvétel jellegű hirdetéseket csak árral jelentetjük meg!---------------------------------------------------------------------------------­ÖLTÖZÖTT CAMPONA CORA-FÓT EUROCENTER EUROPARK PÓLUSCENTER ^ TESCO-BUDAÖRS TESCO-PESTERZSÉBET SZEGED PLAZA ALBA PLAZA-SZEKESFEHÉRVÁR CORA-MISKOLC CAMPONA CORA-FÓT EUROCENTER CORA-MISKOLC ■NTN •■-.L N. mm Mi J ' Mi iíu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents