Észak-Magyarország, 2000. november (56. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-07 / 260. szám
2000. november 7., kedd Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Balázs Pali koncertje. Nem adom kölcsön a szívem címmel Balázs Pali ad koncertet november 9-én, csütörtökön este 7 órától a kazincbarcikai Egressy Művelődési Központban. • Képvásár. A pécsi Retur Art Galéria rendez képvásárt november 13-14-én, jövő hétfőn és kedden délelőtt 9 és délután 2 óra között a tiszaújvárosi Derkovits Művelődési Központban. Negyedszázad hímzései Edelény (ÉM - SZ) - A Díszítőművészeti Kpr fennállásának 25. évfordulója alkalmából nyílik kiállítás a kör tagjainak alkotásaiból november 9-én, csütörtökön délután 5 órakor az edelényi Művelődési Központban. Az edelényi Díszítőművészeti Kör negyedszázados múltja kapcsán a megszokottól eltérő tematika alapján rendezi meg ünnepi kiállítását. Az egyes tájegységekre jellemző hímzések helyett ezúttal ugyanis az alkotócsoport 25 évéről próbálnak átfogó képet nyújtani a kezdetekben és a napjainkban hímzett munkák bemutatásával. Mint azt Gál Andrásné körvezetőtől megtudtuk, kiállításukon ezért a korai éveket jellemző borsodi hímzéseket, valamint a későbbiekben készített, a történelmi Magyarország egy-egy tájegységét jellemző mintákat mutatnak be. Munkáik között viseleti darabok és lakástextilek is láthatók majd. Teázzunk Lukács Sándorral Miskolc (ÉM) - Lukács Sándor színművész lesz a vendége november 9-én, délután fél 6-tól egykori alma materének, a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumnak. A tavaly útjára indított teadélutánok sorozatában a közönség egy tea mellett kötetlenül beszélgethet a művésszel. Bevezetőként Lukács Sándor saját verseiből mond el néhányat. Kövesdi millennium Spitzmüller Zita A Mezőkövesd a millennium évében című tanulmánygyűjtemény az azonos című tudományos-kulturális konferencián elhangzott előadásokat foglalja össze. A város történetét átfogó kötet egyes fejezetei helytörténészek, néprajzosok, művészek és pedagógusok kutatómunkája alapján íródtak. A több évszázados hagyományok nagyobb tematikus besorolás szerint állnak kronológiai rendbe. Az első rész a település alsó- és középfokú oktatását, iskolatörténetét tekinti át a XX. század második feléig, beleértve azt a történeti kutatást is, mely magyarázatot ad arra, miért 725 éves a település. A tanulmány utal ezért egy 1275-ben kelt Árpád-kori oklevélre is, mely az írásos emlékek között elsőként említi Mezőkövesd nevét. A következő fejezetben a Matyóföld íróival és munkásságukkal ismerkedhet meg az olvasó, illetve kitérnek még a tanulmányok a matyó népi hagyományok megőrzésének jelentőségére, az egyetemes kultúrában elfoglalt helyére is. A helyi folklór és megőrzésének gondjai, a környék tánchagyományai, építészeti jellegzetességei, valamint a mozgókép mint a hagyomány megőrzésének egy eszköze ugyancsak számos érdekességgel szolgál. A település parasztgazdaságainak sorsfordulóit részletező fejezet írásai az 1945 utáni „tagosításig”, illetve 1945 és 1989 után vizsgálják a tulajdon-, és rendszer- váltás jellemzőit, hatásait. Az érdekesek mellett - a szó szoros értelmében véve - hasznos fejezete is van a tanulmánykötetnek, így az a bibliográfiai összefoglaló, mely a város könyvtárában megtalálható, Mezőkövesddel és vonzás- körzetével foglalkozó irodalomból válogat a század első felének kiadásaitól egészen a közelmúltban megjelent írásokig. (Mezőkövesd a millennium évében, 725 éves a város Mezőkövesd, 2000) Mint az életösztön: mindenki jó akar lenni Brecht A szecsuáni jólélek című művét rendezi a miskolci Játékszínben Forgács Péter Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Könnyű a konyhaerkölcs szintjén beszélni A szecsuáni jólétekről. Én nem akarok ítéletet mondani Brecht hőséről. Egy történetet szeretnék elmesélni az emberről, aki kapott egy lehetőséget az élettől - mondja Forgács Péter, aki a miskolci Játékszínben állította színpadra Brecht darabját. Bemutató: pénteken. □ Bertáit Brecht A szecsuáni jólélek című művét A jóember címmel rendezi a miskolci Játékszínben Forgács Péter. Az átdolgozás ténye felveti: nemcsak örök igazságok, de az ezek elmondására, az ezekkel kapcsolatos kétségeink megfogalmazására alkalmas örök művek sem léteznek? • Nem beszélnék igazi átdolgozásról. Brecht e művének egyetlen igazán ismert magyar fordítása van, Nemes Nagy Ágnesé, aki bár kiváló költő, de ez talán mégsem a legsikerültebb munkája. Voltak elgondolásaink, hogy mit is akarunk ezzel a darabbal, s ennek megfelelően alakítottuk a szöveget, színpadsze- rűbb mondatokat keresve. Ami pedig azt illeti: örök érvényű igazságaink nincsenek. És vannak darabok, amiket ma valamiért fontosnak tartunk, jóllehet ezekre kétszáz évvel ezelőtt senki sem figyelt. Mint ahogy vannak darabok, amiket ma nagyon szeretünk, de kétszáz év múlva senkit sem érdekelnek majd. □ Miért szeretjük ezt a Brecht-da- rabot itt és most? .......................................... III. Richárdot leszámítva senki sem akar rossz lenni Forgács Péter ................................................. • Nem kell szeretni. Ez nehéz is lenne. Brechtet olyan kérdés foglalkoztatta a század első felében, ami mai életünket is erőteljesen meghatározza. Hogyan lehet ahhoz a rendszerhez viszonyulni, amit hol erkölcsnek, hol jóságnak nevezünk. Próbálhatunk ragaszkodni hozzá, kétségeink közepette is, ám ez a viszony nehezen számon kérhető. Nézzünk Forgács Péter rendez Fotó: Éder Vera egy egyszerű példát: ha az utcán adtam kilenc koldusnak, adok-e a tizediknek is? Mikor vagyok jó: ha csak egynek adok, vagy ha mindnek? Ugyanakkor az emberben él a késztetés: III. Richárdot leszámítva senki sem akar rossz lenni. Mindenki jó akar lenni. □ Meglep, amit mond. Mintha Brecht nem lenne ennyire biztos a dolgában: nála a jóság senkinek sem fontos, az isteneknek is legfeljebb az adminisztráció okán. • Lehet így is értelmezni. Szerintem ez inkább praktikus dramaturgiai kérdés: azért van szükség istenre a darabban, hogy valami állandóhoz képest nézzük ezt a történetet. Az el- züllött világban nincsenek jó emberek, ezért kell az isteneknek keresniük - legalább egyet. Ha tetszik: ilyen módon ez valóban adminisztráció kérdése. Ahogy én látom: Brecht nem ítéletet mond, hanem ironizál az isteneken. □ Az eredeti műben a szerző távolságot tart a hősétől és a hősét nyomasztó gondtól: lehet-e jó anélkül, hogy belerokkanna. A nézőkre bízza, hogy mit gondolnak erről. A miskolci előadás ugyanakkor már a választott címével is feladni látszik ezt a távolságtartást. A jóember - a szó egybe írt alakjával - lekezelést, sajnálkozást, szánnivalóságot sugall. • Meg se fordult a fejemben... Tény, hogy van ilyen hangulata ennek a szavunknak, ami a darabban sokszor elhangzik. A jólélek túl patetikus kifejezés, ezért lett A jóember a darab címe. □ Hogyan gondol a rendező erre a jóemberre? • Nem hiszem, hogy ki kellene állnom mellette, vagy hogy el kellene ítélnem, bár mindkettőre lenne okom. A szecsuáni jólélek íróilag befejezetlen darab. Nekem viszont le kell zárnom. De ezt nem értékítélettel szeretném megtenni. Inkább egy történetet mesélnék el egy emberről, akinek ad az élet egy lehetőséget. Pénze lesz: szabadságot kap. Működik benne a természetes jóság, így akar valakivé válni. Segítene másokon. Az állítólag mindannyiunk számára fontos íratlan szabályok szerint szeretne élni, s ez lesz a halála. Ellehetetlenül. □ Honnan veszi a bizonyosságot, hogy ezek mindannyiunk számára fontos kérdések? • Ahogy már mondtam: mindenki akarja a jót. Az más kérdés, hogy képes-e rá. Olyan ez, mint az életösztön: ha öngyilkosként leugrunk az emeletről, és fennakadunk egy faágon, belekapaszkodunk. □ Van-e jelentősége, hogy ezt a darabot beavató színházban, elsősorban diákoknak adják elő? Az ő tekintetüket még nem homá- lyosítják el a megélt élet tapasztalatai? • Teljesen elhomályosítják. Leendő nézőink a rendszerváltoztatás utáni Magyarországon serdültek, ezt a világot tanulták. Beszélhetünk nekik emberi értékekről a színpadon, mindezt üti az a valóság, amit az utcán látnak. Nem az erkölcsökbe, hanem a színházba járás szokásába szeretnénk őket beavatni. Ezt a darabot egyébként is könnyű fekete-fehérre fordítani, könnyű a konyhaerkölcs szintjén beszélni róla. Ezt igyekszem elkerülni. Jó történet, de lehetetlen darab, megizzasztja az embert. Sokat veszekednék Brechttel, ha élne. Nem baj ez - csak szerettem volna kimondani. S nem is lenne jó, ha egyszerű lenne a munka. Bertolt Brecht: A jóember (A szecsuáni jólélek) Beavató példázat 2 részben Fordította: Nemes Nagy Ágnes Átdolgozta: Forgách András Vizárus Szegedi Dezső Isten Ábrahám István Sen Te/Sui Ta Pásztor Edina Repülő Fandl Ferenc A további szerepekben: Molnár Sándor Tamás, Chajnóczky Balázs, Varga Bálint, Horváth László, Tari Teréz, Szitás Barbara, Németi Gyöngyi, Juhász Adrienné Díszlet: Dávid Attila Jelmez: Juhász Katalin Dramaturg: Faragó Zsuzsa Rendező: Forgács Péter Egy kapcsolatépítő, példa nélküli vállalás Németországban három helyszínen is kiállítást rendez a Hejcei Nemzetközi Művésztelep Hejce, Bamberg (ÉM - CsM) - A Hejcei Nemzetközi Mű- vésztelep igazán méltó módon ünnepelhette, hogy az idén már tizedszer találkoztak a különböző nemzetek alkotói a Zemplén és Abaúj határán fekvő kis faluban. Bár már korábban is bemutatkoztak külföldön, az idén egyik legrangosabb tárlatsorozatukat rendezik meg Németországban. A hejcei alkotótábor nagy, valószínűleg példa nélküli vállalása a művészetek felé elkötelezett falunak, faluvezetésnek: a meghívott képzőművészeket ők látják vendégül, cserébe azt kérik, az ott készült munkáikból adományozzanak a településnek. Gyűjteményes misszió A tíz év alatt így komoly gyűjteménye lett a falunak. Bár Hej- cén még nincs állandó kiállítótér, a képek nem porosodnak. Az e nyáron készült alkotások jelenleg is láthatóak a kultúr- házban, rendszeresen bemutatják a munkákat az encsi galériában, illetve közintézményekben. Két tárlatukat is láthatta már a holland közönség, ez őszön és télen pedig Bajorország és Thüringia ismerheti meg Hejce nevét. A tárlat jelentőségét mérete is meghatározza: mintegy 100 festményt, grafikát, faragott szobrot, kopjafát és fotót láthat a közönség. Ugyanakkor ezeknek az eseményeknek külön missziójuk is van, a művészet ismét a közvetlen kapcsolatépítő szerepét kapta. Bajorország, Thüringia Bajorországban két helyszínen, a bambergi megyei önkormányzati székházban, majd decembertől a Bajor Nemzeti Park Központi Igazgatóságán mutatják be az anyagot. Bár mint látszik, egyik sem művészeti intézmény, mindkettő rangos kiállítási tér. A hejcei telep anyagát a bajor-magyar falufejlesztési program során kialakult hivatalos kapcsolatok révén hívták meg oda. így maga a kiállítás és a köré szervezett rendezvények lehetőséget teremtettek az együttműködés szélesítésére, arra, hogy intézmények, és közvetlen módon az ott élők figyelmét is felhívják Magyarország északkeleti régiójának értékeire. Hasonló a helyzet a napokban a thüringiai Kaltensund- heimmel - a napokban megnyílt kiállítás az első kapcsolódási pont a magyar és a német település között. Itt egyébként az anyagnak csak egy kisebb része látható, ami a nemzeti parkos tárlaton ismét csatlakozik a többi műhöz. Érzelmi leképezések Mindez meghatározta a válogatás szempontjait is: az alkotások egy része a hejcei gyűjteményé, a kiállítók azonban - mindannyian a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének tagjai - saját tulajdonukban lévő munkákkal is kiegészítették az összeállítást. A megyében élő művészek közül Horváth Kinga és Zombori József grafikusművészek, Kavecsánszky Gyula festőművész, Mester András és Nemes Sándor fafaragók munkái szerepelnek a kiállításon, amely nemcsak a művésztelepről, hanem magáról Hejcéről is képet kíván hyújtani. A festmények, grafikák többsége így képi vagy érzelmi leképezése a falunak, a tájnak. A közvetlen megismerést pedig Soltész István beszédes, művészi fotói segítik.
