Észak-Magyarország, 2000. november (56. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-03 / 257. szám

2000. november 3., péntek iBMMnrtrtmwfiröVH# Miskolc és környéke 7 • Utcanévváltozás. Ongán a lakosok ké­résére a helyi képviselő-testület úgy hatá­rozott, hogy a Ságvári utca a Rákóczi ut­cától az általános iskola épületéig terje­dően a jövőben a Görgey Artúr nevet vi­seli. Az iskolától a Muskátli utcáig terjedő szakasz továbbra is Ságvári néven marad. • Tűzijáték - pezsgővel. A felsőzsolcai képviselő-testület elfogadta azt a javasla­tot, hogy 2001. január 1-jén a Hősök te­rén pezsgős koccintással köszöntik az új esztendőt. Itt, ez alkalomból tűzijátékot is rendeznek. JEGYZET Civil hivatástudat Nagy Zoltán A nonprofit törvény parlamenti jóváhagyása után az érdekelt tárcák kidolgozták a képzési követelményeket a civil szférában főállásban dol­gozók számára. A szak­képesítési Országos Képzési Jegyzékben kö­zépfokú nonprofit ügyintézői és az ezt követő felsőfokú nonprofit menedzseri képzés szere­pel. Ennek alapján az országban először Mis­kolcon kezdődött ilyen középfokú képzés a tavalyi év végén. A munkaügyi központ tá­mogatásával 15-en kezdtek tanulni, a Fókusz- Pont Kft. szervezte tanfolyamon. A lelkes csa­pat vállalta a tanulást felsőfokon is. Október 2-án mindannyian sikeres vizsgát tettek, ké­pesítést szereztek nonprofit menedzseri mun­kakör ellátásához. \ A napi hatórás képzésben részt vett hall­gatók rendkívül jól motivált hivatástudattal, szorgalommal készültek arra, hogy alapítvá­nyoknál, társadalmi egyesületeknél, közhasz­nú társaságoknál főhivatású munkakörben se­gíthessék a munkát. Az elméleti alapozás mel­lett - napi hatórás képzésben vettek részt a hét minden munkanapján egy fél éven keresz­tül - jelentős helyet kapott a gyakorlat is a megyében működő nonprofit szervezeteknél. Sajátosan ellentmondásos a helyzet, mind a tizenöt gyakorló helyen, szükség volna a munkájukra ők ezt lelkesen vállalnák is, de sajnos munkabérre nem igen van pénz a civil szférában. Tóth Mariann volt a legszerencsé­sebb gyakornok, a Miskolci Vasút Egészség- t ügyi Közhasznú Szolgáltatónál - a régi MÁV rendelő - őt ott tartották ügyintézőnek, me­nedzsernek. A többiek egyelőre csak re­ménykednek. Jól tudjuk: a polgárosodó világban szük­ség van a civil szerveződésekre, alakulnak is szép számmal alapítványok, egyesületek, klu­bok és már szakemberek is vannak a munká­hoz, csak éppen a pénzforrások hiányoznak a folyamatos működéshez, és annak kiterebélyesítéséhez. Az igény adott, a hiva­tástudattal rendelkező civil polgárok is. Talán a szükséges „forrást" is sikerül nemsokára megtalálni. Zászló Sajóvámosnak Sajóvámos (ÉM) - Jeles napja lesz a Mis­kolc közeli településnek, Sajóvámosnak november 5-e. Ezen a napon, délelőtt tíz órakor kezdődik ugyanis a község millen­niumi zászlóátadási ünnepsége a római katolikus templomban. Itt Komjáthy La- josné köszönti a megjelenteket, majd dr. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának egyházi ügyekért felelős államtitkára adja át a millenniumi zászlót. Ünnepi műsort a helyi általános iskolások adnak. Az oldalt irta: Mészáros István, tel.: 20/326-5966 Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalviOiscomp.hu Átalakulóban a peremkerületek Virágzó kertvárossá formálódik, dinamikusan fejlődik Martintelep Miskolc (ÉM - NZ) - A me­gyeszékhely legfiatalabb városrésze a múlt század második felében kezdett épülni. Tíz-húsz éve még elég szegényes, gondozat­lan képet mutatott, de újabban gyarapszik a lakos­ság száma, és épül, szépül a település arculata is - állítja Orosz Lajos, a terület ön- kormányzati képviselője. Régebben lápos, mocsaras világ volt e város melléki terep. Ezt vásárolták meg a Martin test­vérek (közülük ismertebb Mar­tin Károly, aki 1873-tól az első parancsnoka a miskolci önkén­tes Tűzoltó Egyesületnek) a múlt század második felében, aztán ide hordatták a város szemetét, majd felparcellázták a területet. A vasút közelsége Ekkortól alakult, formálódott a Martintelep - idézzük a kezde­teket Orosz Lajossal, aki előbb sportolóként ismerte meg a vá­Orosz Lajos, Martintelep önkor­mányzati képviselője Fotó: b. t. rosrészt, később pedig a Kilián­ból költözött ide házassága ré­vén, immár 16 éve. - A vasút közelsége révén többnyire vas­utasok laktak itt, később az ’50- es évektől az észak-borsodi fal­vakból települtek ide a bányák­ba, iparba került emberek. Újabban pedig a bérházakból, a lakótelepekről, a kertes családi házba kívánkozókkal gyarap­szik a lakosság, melynek össze­tétele így meglehetősen hetero­gén mind gazdaságilag, mind társadalmilag. Ez megmutatko­zik például a vallási hovatarto­zás tekintetében is. Lokálpatriotizmus Római és görög katolikus mel­lett református közösség is él itt, szerencsére békében, barát­ságban. A régi és az új Martin­telep ötvözete adja a hagyomá­nyokat számon tartó és építő, a városi életmód szerint élő azt követelő polgárságot. Ez már nem a régi peremkerület, kert­várossá formálódik a Martinte­lep - állítja az önkormányzati képviselő. Orosz Lajos hatodik éve képviseli a városrészt a közgyűlésben. Dicséri a martin­telepi lokálpatriotizmus erősö­dését a családias kapcsolatokat. Együtt található itt a falusias és a nagyvárosias életmód sok előnye, de hátránya is. Dinami­kusan fejlődik Miskolc eme pe­remkerülete, új házak, házso­rok épülnek a régiek mellett és között, miközben mind igénye­sebb a lakosság, elvárja a nagy­városi színvonalat minden te­kintetben.- Ez az igényesség önmaguk­ra, környezetükre is érvényes. Sokkal rendezettebbek, csino- sabbak, virágosabbak a porták, mint azelőtt. E téren egy egész­séges verseny bontakozott ki. A gazdasági, társadalmi változá­sok természetesen a martintele­piek életvitelére is hatottak. A nagyipar, a bányák leépülése az itt élők körében is ugyanúgy hatott, mint másutt. Pozitív fej­lemény viszont, hogy az újon­nan ideköltözők között számos vállalkozó is van. Általuk lé­nyegesen javultak, szinte teljes körűvé váltak a szolgáltatások, munkaalkalmakat is jelente­nek, jóllehet, kevesebbet a szükségesnél. (Itt viszonylag ol­csóbban vásárolhattak a vállal­kozásba kezdők telephelynek való épületet.) Jusson több a külső városrészek fejlesztésére!- Több jel mutatja a polgároso­dásban való előrehaladást - hangoztatja Orosz Lajos. Ez­előtt 10 évvel így minősítették a telepet: itt a denevér hordja ki a postát. Ez már a múlté. A pozitív folyamatok velejárója viszont, hogy elvárják: a város vezetése a belvárosi, avasi la­kosokkal egyenrangú várospol­gárokként kezelje a itt élőket. Az adófizető martintelepiek igénylik, hogy a város büdzsé­jéből több jusson a külső város­részek, a „peremkerületek” fej­lesztésére. Úgy tapasztalják: aránytalanul kevés jut ide. Val­lom: leginkább a peremkerüle­teken spórol a város, így tudja biztosítani működőképességét. Belvároscentrikus Miskolc gaz­dálkodása, kétségtelen, az in­tézmények, a szolgáltatások fi­nanszírozása iszonyú terheket jelent. Ebben a helyzetben hát­rébb sorolódik a peremkerüle­tekben élők jogos igénye - véle­kedik Orosz Lajos képviselő, aki hatodik éve harcos szószó­lója a martintelepieknek. A leg­fontosabbnak a közlekedési le­hetőségek javítását tartja a vá­rosrészben, konkrétan a lerom­lott utak javítását, portalanítá­sát. Jelenleg túl zsúfolt a telep gerincét jelentő főútvonal, és a vasút felett átívelő ipszilon híd. Azon munkálkodik, hogy még e ciklusban készüljön el a perem- kerületek fejlesztésének, a köz­lekedés, az útviszonyok javítá­sának koncepciója. A martinte­lepiek összefogását újabban egy civil egyesület is segíti. Az itt élők még többet is szívesen ten­nének lakóhelyük építéséért, szépítéséért, de az összefogást gátolja egy közösségi ház hiá­nya. Orosz Lajos szerint ez megoldható lenne rövid időn belül a jelenleg kihasználatlan, úgynevezett szolgáltató házban, amelynek fekvése is kedvező, a városrész központjában van.- Képviselőként egy olyan városi politikáért kardosko­dom, amelynek nyomán nem érzi, érezheti másodrangúnak magát a peremkerület polgára. Legalább azt kapja vissza a vá­rostól, amennyit letesz a köz asztalára, amit befizet a közös kasszába. Megszerettem Mar­tintelepet, szívesen lakom itt, szívesen dolgozom érte - mondja búcsúzóul Orosz La­jos, a terület önkormányzati képviselője. Fáznak az illetékesek a Hidegh-sortól? A Szabadságharc utcán rendkívüli módon megnövekedett a forgalom Miskolc (ÉM) - A Szabadság- harc utca „közlekedéshar­cát" számos sajtónyilatkoza­tában olvashattuk pro és kontra érveléssel! Egy helyi közlekedési szakember a Győri kapu-Bodó tető és Avas jobb összeköttetéséről nyilatkozva mondta: „a Hidegh-sori akut probléma megoldásáról már ne is be­széljünk." (ÉM 2000. 10. 24.) A Hidegh-sor ügye vajon miért nem tartozik a város égetően sürgős problémái közé? Pedig erről még a városi tanács ide­jén, 1998 szeptemberében így nyilatkozott a tanács közlekedé­si csoportvezetője. „Mióta egy pince beszakadása miatt le kel­lett zárni az Avas-tetőre vezető Hidegh-sori utat, a Szabadság- harc utcán rendkívüli módon megnövekedett a forgalom. Rendkívüli módon hiányzik a városrészbe vezető északi feltá­ró út. Most azt tudjuk javasolni a közlekedőknek, hogy ha lehet, ne a Szabadságharc utcát hasz­nálják, hanem a Petneházy- bérházaknál térjenek rá az Ifjú­ság útjára. Ez látszólag kerülő, ám mivel ezen az útvonalon nincs torlódás, így az időveszte­ség megtérül.” Városrendezési terv A három évtizede készített vá­rosrendezési terv egyik - legha­marabb megépített - „A”-jelü út­ját most Ifjúság útnak hívják. Az 1973-ban a Szabadságharc ut­ca már összeépült a Dessewffy utcával, ám az Aulich utca ak­kor még zsákutca volt! Az Avas­ra felkúszó utcácskáknak az If­júság úttal való csatlakoztatása három évtizede egyetlen város­Hidegh-sori életkép rendezőnek, vagy közlekedéster­vezőnek a fejében sem fordult meg! - jelentette ki Iglói Gyula, ny. osztályvezető főmérnök. Az Avas városrésznél sajnos igaz, hogy a házak és az utak itt nem alkotnak „utcát”! A tömeg- közlekedésre épített főutak kö­zött - műszaki paraméterei okán - a Szabadságharc utca már nem jöhet számításba! A város illetékesei 1978 márciusá­ban bevallották... „a még félig sem kiépült avasi lakótelep köz­lekedésével jelenleg négy és fél ezer ember elégedetlen.” Az általános rendezési tervet 1984-ben a Város Tanácsa 6/1984. számú tanácsrendelettel fogadta el. ez a terv az akkor már teljesen kiépült Ifjúság útba betorkolló Szabadságharc utcát 22 méter szabályozási szélesség­gel tüntette fel, amelye több he­lyen is „belógtak” az utca két ol­dalán meglévő házak! Az 1984. évi tanácsrendelet a Szabadság- harc utcát az autóbuszjárat elle­nére sem minősítette „forgalmi” útnak! Jobb feltételek A mára kialakult helyzetben a legkisebb környezeti károkat je­lentené a Szabadságharc utca át­menő buszforgalmának meg­szüntetése. A 38-as útvonala így módosulhatna: az Ifjúsági úton az Aulich-Dessewffy-Szabadság- harc utcán át haladna vissza az Ifjúság útra. Ez a járat így is jobb feltételeket nyújtana a Ke­let-Avas lakosainak, mint a töb­bi autóbuszjárat a Középszer, a Testvérvárosok, a Szentgyörgy és Klapka György utca környéki Fotó: Bujdos Tibor lakóknak - hangsúlyozta Iglói Gyula. A városi közgyűlés városfej­lesztési bizottsága 1991 február­jában a város legégetőbb közle­kedési problémájának a Hidegh- sori út ügyét minősítette, amit 1991-ben vagy két-három éven belül megvalósítandó fejlesztési feladatainak minősített. A tö­megközlekedés javítására ma nincs meg az Avas és, a város északi kapcsolata, vagyis 1984. évi ÁRT szerinti „30 méter szé­lességű Hidegh-sori tervezett forgalmi út az alagúttal”! Az új út tervei már 1991-ben rendelke­zésre álltak, méghozzá két válto­zatban. 1988. óta erre az útra so­ha nem volt a városnak pénze? „Fáznak” a Hidegh-sortól?! - mondotta végezetül Iglói Gyula, ny. osztályvezető főmérnök.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents