Észak-Magyarország, 2000. október (56. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-04 / 233. szám

fCTM-MMTmiHHWTlili t 2000. október 4., szerda SPORT Sándor menekülőben Nagy Anikó ölelésben Kovács Ágnes dedikál Csollány Szilveszter törlést kér Pezsgőfürdő, virágeső a Népstadionnál Több, mint kétezer ember fogadta tegnap a Sydneyből hazatérő magyar sportolókat A tiszaújvárosi ezüstlányok: Viski Erzsébet (balra) és Szabó Szilvia Molnár István Budapest (ÉM) - Elképesztő mennyiségű ember, elké­pesztően ünnepelte tegnap a Sydneyből hazatérő ma­gyar sportolókat. A nem mindennapi eseményen mi is ott voltunk. Kedd, délelőtt fél tíz. Háromtagú család érkezik a Népstadion fő­bejárata mellett lévő parkolóba. Anya kiszáll, apa még motosz­kál az autóban, a fiúcskájuk vi­rágcsokrot szorongat. Öltözete olimpiás melegítő - a karikák a hátul ám, hogy pontosan mi­lyen márkáról van szó, az nem derül ki. Talán kínai. Megpróbá­lom betűzni a szíve felett lévő jelzést. Nem megy... Mindegy. Az alkalomhoz illően öltö­zött. Még fél óra, s Sydneyből megérkezik Ferihegyre az „aranygép” a magyar olimpiai csapat tagjaival.- Jó napot kívánok! Egy virág­üzletet keresnénk. Tud segíteni? - kérdezem a kapuban őrt álló portást.- Átmennek a buszparkolón, és a metrómegállónál.... Juhász-Léhi Pista kollégám­mal nekivágunk. Elvégre illik il­lően fogadni a tiszaújvárosi ka­jakoslányokat, meg a miskolci születésű Biros Pétert, aki olim­piai bajnok lett a vízilabda-válo­gatottal. Neki azért mégse „zöldet” kellene. Egy üveg minő­ségi ital. Ez jó lesz. Tíz óra. Minden rendben. Mehetünk vá­rakozni. Már vagyunk vagy ez­ren. Sajtosok minden mennyi­ségben: magyar tv, kereskedel­mi tévé, csigatévé, zsebtévé... Egy csinos, vöröshajú hölgy szó­lít meg, miközben a szegfű, ró­zsa és egyéb darabból összera­kott csokrokat szorongatom.- Ne haragudj! Te is vársz va­lakire?- Persze - mondom.- Iksz ipszilon vagyok ettől a női magazintól. Szabad tudni, hogy kire?- Hogyne. A kajakoslányokra, és Biros Péterre.- Vállalnál egy interjút?- Nem probléma, hogy én is újságíró vagyok?- Bocsánat... Semmi baj - gondoltam ma­gamban. Úgyis már kezdtem el- bambulni... No de odébb. Farkas Zoltán, Tiszaújváros polgármes­tere, a helyi kajak-kenu klub (itt sportol Szabó Szilvia és Viski Erzsébet) elnöke is befut, társa­ságában többek között Rakusz Éva, aki 1980-ban Moszkvában bronz, 1988-ban Szöulban ezüst­érmet szerzett.- Párosban ez volt a realitás - magyarázza Farkas Zoltán. - Négyesben nem tudom mi tör­ténhetett: az elején nagyon jól mentek a lányok, ám a végét va­lami miatt elrontották. Pedig ré­gen pontosan az volt rájuk a jel­lemzó, hogy ekkor még mindent beleadnak... Az elnök hozzáteszi: a lányok­nak ugyan lejárt a szerződésük, ám ő szeretné, ha továbbra is Ti­szaújvárosban maradnának, ahol egyébként nemsokára (miután kipihenték magukat) rendeznek nekik egy kis ünnepséget. Ra­kusz Éva nem irigy típus - már­mint arra, hogy vannak követői a városban: „Az én eredményei­met Szilvi és Erzsó szereplése cseppet sem csorbítja. Nagyon szurkoltam nekik, hogy nyerje­nek aranyat. Nem baj, még van lehetőségük a javításra.” Ria-ria Hungária! Tizenegy előtt. A tömeg duplájá­ra nőtt. Feltűnik a miskolci szü­letésű, ám jelenleg Kecskeméten birkózó Deák Bárdos Mihály, aki bevallja: nagyon megviselte, amikor Karelin megverte. Mel­lette idősebb Biros Péter várja a fiát. Azt a kis „aranyosat.”- Hétkor indultunk a felesé­gemmel - kezdi. - Mit csinál­tam, amikor Petiék megnyerték a döntőt? Könnyeztem. Higgye el, ettől erősebb csapatot nem lehetett összerakni. Ezek a srá­cok jó értelemben vett bolon­dok, s mellesleg a legjobbak a világon. Látom a Szabó családot. Nem azt, amelyik a Petőfi rádióban ment évtizedeken keresztül. Ez a família Szabó Szilvit lesi, kutyás­tól, rokonságostól... Begördülnek a buszok. Nem oda, ahová vár­juk, hanem a fogadócsarnok háta mögé. Juhász-Léhi Pisti őrületes betonpályarekordot fut hetvenki­lenc egész hattized méteren, hogy gépével le ne maradjon a magasztos pillanatokról. Odaért. Kattint, kattint. Oké. Lesznek ké­peink. De még milyenek! A nemrég felhúzott építmény­ben alig lehet elférni. A terem kettéosztott. Elöl a sportolóknak tervezett asztalok, dobogó, nem messze kordon, mögötte a nép­pel. Az egyméteres, mesterséges akadály nem sokáig bírja. Hú, mi van itt! Aláírásvadászok szá­zával, síró barátnők, barátok, boldog Schmitt Pál. A MOB el­nöke pezsgőt kap - nem a kezé­be -, de úszik a sikerkapitány, Kemény Dénes is. Felbontok én is egy üveget. Hirtelen ürül a te­rület körülöttem. Egy ötvenes hölgy csúnyán rám néz. Na most kapok egy nagy büdöst, amiért lelocsoltam.- Miért nem magára önti fia­talember? - érdeklődik kissé ci­nikusan.- Mert nem magamat ün­neplem... Egy kis éneklés is belefér: „Ria-ria-Hungária!” Aki magyar, az nem maradhat ki belőle. Ha még egyszer... Közben megtaláljuk a két me­gyei kajakoslányt. Csokorátadás az Észak-Magyarország nevé­ben, majd belevágnak.- A négyes után szívesen el­cseréltem volna az ezüstünket aranyra, de a páros után már nem - mondja Szabó Szilvia. - Egyébként úgy beszéltük meg, hogy az eredményhirdetéskor megfogjuk egymás kezét, de Rita erre nem volt hajlandó. Azért hárman - én, Erzsó és Kati - na­gyon jó csapat vagyunk.- Szerettünk volna nyerni, de 20 évesen azért nem rossz máso­dik hellyel kezdeni olimpiát - kapcsolódik be a társalgásba Viski Erzsébet. - Úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy győzzünk, az utolsó leheletig ki­hajtottam magam. Szerintem a csapásszám nagyon is megfelelő volt... Köszönöm, s megyek az utáni­ra. Ott van Biros Peti. Hogy fo- c gom én azt a köztünk )évő tíz | métert megtenni? Hímezem, há- | mozom magam. Már mindjárt 2 ott vagyok. Nyomnak balról, 5j jobbról, mindenhonnan. Elér­ti tem. Még ad hetvenkét autogra- J mot, aztán felhívom Juhász-Léhi o Pistit.- Gyere, megvan Peti!-Hol?- Középen, a kék függöny mögött!- Nem látom!- A függöny mögött, Pityu!-Jó... Biros fáradtnak tűnik, de azért még bírja a rohamot: „Nem gondoltam volna... Ez volt minden álmom - ismeri el. - Még most is alig tudom felfogni. Nem lőttem sok gólt, de ezúttal én voltam a zongoracipelő a csa­patban. Hej, ha még egyszer összejönne!” Átnyújtom az üdítő nedvet, spontán előveszem zsebemből az Észak-Magyarországot. Két puszi. Juhász Pisti szerint a kép nem sikerült. Na jó: akkor még két cuppantás. Most sem jött össze. A digitális kamera lemeze megtelt. A francba. Ti­zenéves lány mosolyog, s közbe­szól: „Ezt már nem tudjátok ki­magyarázni...” Sikerkapitányok: Kemény Dénes, Angyal Zoltán, Mocsai Lajos Hirdetés Ön ismeri már ezt a megoldást? Csak 3 hónap elmúltával kell megkezdenie a tőketörlesztést! •További információkért és a türelmi idő feltételeiről érdeklődjön fiókjainkban, vagy hívja a © 06-40-30-20-1 0-es telefonszámot helyi tarifával. 3525 Miskolc, Hunyadi út 3. www.baca.hu • www.wap.baca.hu Személyi kölcsönök Lakáshitelek A Komfort II (személyi kölcsön) hitel törl$sztörészlete es futamideje a jelenleg érvényes kamatokkal, hónapokban 48-3 45-342-336-3 33-3 30-321-315-3 300.000 9 356 9 81810 354 11 727 12 62513 727 19 27127 633 400.000 12 475 13 091 13 80515 63616 833 18 30225 69436 844 500.000 15 594 16 363 17 25619 545 21 04222 87832 118 46 054 600.000 18 71219 63620 707 23 45425 25027 45338 541 SS 265 700.00021 83122 909 24 15927 36329 458 32 029 44 965 64 476 800.00024 950 26 18127 610 31 272 33 667 36 60451 388 73 687 900.00028 069 29 45431 06135 181 37 87541 18057 81282 898 1.000.00031 18732 727 34 51239 09042 08345 75564 236 92 109 A fenti adatok tájékoztató jellegűek, a pontos törlesztórészleteket a kölcsönigényiés napján határozzuk meg A hitelek változó kamatozásúak. THM 20,78-22,19% Jelen tájékoztató nem tekinthető ajánlattételnek BanK%Vustria Crcditanstalt

Next

/
Thumbnails
Contents