Észak-Magyarország, 2000. október (56. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-18 / 245. szám
2000. október 18., szerda fSZAK-MAGYAR0RS2ÁG # Aktuális 3 HÍRCSOKOR • Kerékpártúra. Családi kerékpártúrára várja tagjait a Pedagógusok Szakszervezete és a Testnevelő Tanárok Egyesülete október 21-én. Gyülekezés reggel 9 órakor a Majális parkban, az 1-es busz végállomásánál. Az úticél: a garadnai pisztrángtelep. • Buszok vonatok helyett. Folyamatos pályafelújítást végeznek október 20-án, pénteken Abaújszántó és Hidasnémeti között. Aznap délután 5 óráig valamennyi vonat helyett autóbuszok szállítják az utasokat. Ötvenéves vasasok Miskolc (ÉM - FL) - A Vasas Szakszervezeti Szövetség (VSZSZ) megyei szervezete tegnap délelőtt a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házban köszöntötte azokat az egykori vasasokat akik 50 éve tagjai szervezetüknek. A háborús romokból építettük újjá a gyárat. Becsületes munka során kérgesedéit meg a tenyerünk, de soha nem hoztunk szégyent az egykori Digépre, az LKM-re és a D4D-re - hangoztatták az ünnepeltek. Balogh Béla, a VSZSZ alelnöke elmondta, hogy a tulajdonosra talált drótgyár kivételével a vasasok egykori miskolci üzemei „gyalázatos” helyzetbe kerültek a kormánydöntések halogatása, a csúsztatások, a felelőtlenség határát súroló intézkedések miatt. - A VSZSZ, Magyarország legerősebb szakszervezte mindezt nem nézheti tétlenül. És azt sem, hogy a hatalom a Munka törvénykönyvét az Európai Unióra való hivatkozással úgy akarja megváltoztatni, hogy az „köszönő viszonyban” sincs az európai normákkal - hangoztatta. Az ünnepségen csaknem félszázan vették át az 50 éves szakszervezeti tagságukat megköszönő oklevelet. Köztük a 91 éves Várhegyi János, a Digép egykori gyártástechnológusa és a 86 éves Kiss László a drótmúvek hajdani energetikusa. Thürmer: Magyar tőkések kellenek! Miskolc (ÉM - BAL) - Állami pénzek, helyi vállalkozók megerősödése - ebben látja a térség felemelkedésének zálogát a Munkáspárt, amelynek elnöke tegnap a párt helyi aktívaértekezletére érkezett a városba. Miskolcban sokkal több van, mint amit jelenleg fel tud mutatni, ám az kétségtelen, hogy fejlődik a borsodi megyeszékhely - reagált az elmúlt heteknek a város tízéves fejlődését, illetve nemfejlődését övező politikai vitájára a diósgyőri sétát tevő, s a várat meglátogató elnök. A politikus szerint az ittenieknek elégedetlennek kell lenniük, minthogy Miskolcnak a régió - és nem csak az észak-magyarországi régió - központjává kellene válnia. Ehhez - ismerte el Thürmer Gyula - sokkal több állami pénzre, beruházásra, útra volna szükség, amit a kormányzat nem ad meg ennek a „munkások lakta, hagyományosan baloldali” térségnek. A helyi gazdaság, ipar leépülésével kapcsolatban a Munkáspárt vezetője úgy gondolkodik: csak a multik Jótékonykodására” nem lehet építeni egy település fejlődését, elengedhetetlen a magyar vállalkozók megerősödése. A hazai tőkések erősíté- se-erősödése - ez az elnök szerint nem áll ellentétben a Munkáspárt politikájának, amely számol azzal, hogy „a kapitalizmusban élünk, és holnap is benne fogunk élni”. A műemlékek már „nem érnek rá” A tárgyi emlékek megőrzéséről tanácskoztak tegnap Miskolcon az ebben érintettek A Diósgyőri vár. A helybéliek nem szervezett keretek között látják. Miskolc (ÉM - BAL) - Mentsük, ami menthető! - e jelszóban összegezhető a Műemlékeink az ezredfordulón címmel tartott tegnapi konferencia üzenete. A megőrzendő állami vagyontárgyak sorsa a szakemberek szerint az érintett hatóságok és szervek együttműködésén múlik. Ezeréves múltunk tárgyi emlékeinek megőrzése, illetve az efölött érzett generációs felelősség - ez adta a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által tegnap rendezett konferencia apropóját. A fórumon múzeumi, műemlékvédelmi, ön- kormányzati, építészeti szakemberek jelentek meg, hogy az állami kézből ki nem adható, kiemelten értékesként kezelt épületek jövőjéről eszmét cseréljenek. Kincstári vagyon 1996 óta létezik, e körbe tartoznak a műemlékek. Az állam feladatai sokrétűek: szakmaiak (kulturális tárca), hatóságiak (múemlékfelügyelet) és tulajdonosiak (Kincstári Vagyoni Igazgatóság) - ismertette nyitóelőadásában a KVI vezérigazgató-helyettese. Bencze Izabella úgy vélte: a különböző szervek és szerepek gyakran összekeverednek, olykor ellentétbe kerülnek egymással, ezért elengedhetetlen minden érintett összefogása a műemlékvédelem érdekében, aminek állapota „az intenzív osztályon fekvő betegéhez” hasonlatos. A hatóságoknak túl kéne lépniük azon - fejtette ki -, hogy „hatóságosdit” játsszanak, ne 30 és 60 napos határidőkben. több éves tervekben gondolkodjanak, hiszen „a műemlékek már nem érnek rá”. A műemléki épületek fenntartását az is nehezítette az elmúlt években - erről már Veres László, a Hermán Ottó Múzeum igazgatója beszélt -, hogy a hivatalos szervek rugalmatlansága folytán nagyon szigorúak voltak a határok: milyen funkció működhet az adott épületben és milyen nem. Holott egy múzeumnak például nem csak a kiállításszervezés a dolga, de a közművelődési programok szervezése is; viták tárgya viszont, egy koncert „belefér-e” a műemléki épületbe. A Diósgyőri vár üzemeltetését, majd vagyonkezelői jogát a közelmúltban átvett miskolci ön- kormányzat részéről Kohold Tamás polgármester arról számolt be: tapasztalataik megegyeznek az elhangzottakkal. Ő a műemléki ingatlannak az iskolai történelemoktatásban betöltendő szerepére hívta fel a figyelmet: meglepő s ijesztő példaként idézte a felmérést, amely szerint a miskolci iskolások közül kevesebb jut el szervezett formában a várba, mint az ország más részeiben élő diákok közül. Mi lesz a kastélyokkal? Az edelényi és a fúzérradványi kastély állítólag benne szerepel abban a kormányzati tervben, amelyről a sajtó „folytatódik a kastélyprogram” mottóval számolt be a közelmúltban. Hogy van ez, lesz-e pénz, mi az épületek sorsa? - érdeklődött a műemlékvédelmi fórum egy résztvevője a jelenlévő illetékesektől. A hír nem úgy igaz, ahogy a lapokban megjelent - válaszolt a KVI Műemlék- és Egyházi Vagyonkezelési osztályának vezetője. Salamin Kálmán elmondta: még csak előkészítés alatt áll a program, amelynek célja az állami tulajdonban lévő, de funkció nélkül, üresen álló kastélyok sorsának rendezése; várhatóan 15-20 kastély kerül a listára, köztük akár az említett két megyei épület is. A jövőre ígért programban az állam meghatározza, mi az a közhasznú funkció, amit az adott kastélynak „tudnia kell”, és mi az, amibe bevonható külső tőke, azaz ami a hasznosításból vállalkozásba adható. A kézenfekvő kastélyszálló funkcióval (ami Füzérradványnál szóba jöhet, Edelényben nem) Salamin Kálmán szerint az a gond, hogy a kellő befektetés több milliárd forint, a megtérülés ideje legalább 15 év. A program célja: az épületeket olyan állapotba hozni, hogy „megakadhasson rajtuk a befektető szeme”. Harc minden ezer forintért Miskolc (ÉM - BSZA, FK, LL) - A könyvtári hónap eseményein a közönség számára is világossá válik, a könyvtárak az igények alapján egyfajta funkcióváltásra készülnek. De rendelkezésre állnak-e a források az információs központtá alakuláshoz? A könyvtárak költségvetésében jelentős szerepet játszik, hogy mekkora a vonzáskörük és, hogy az őket üzemeltető önkormányzat milyen anyagi helyzetben van. Így a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár egy évre 113,3 millió forintot, míg a szerencsi Városi Könyvtár 14 milliót kér az önkormányzatoktól. Szerencs esetében ez ténylegesen 12 milliót jelent, csak ennyit tudott számukra kigazdálkodni a polgármesteri hivatal, így a különbözeiét önerőből kell előteremteni. A központi költségvetésből könyvek, folyóiratok, hanghordozók beszerzésére fordítható összeg is eltérő: a megyei könyvtár 12,2 milliót, a szerencsiek 1,5-et tudnak erre költeni, a többiből az épület fenntartását, a bért és a rendezvények költségeit kell állniuk. Nem minden a technika Ezek a pénzek azonban korántsem elegendőek a kor megkövetelte színvonal elérésére, számítógépek beszerzésére, digitalizálásra, elektronikus adatrögzítésre. A megoldást a pályázatok jelentik, melyeket alapítványok, minisztériumok írnak ki az ország könyvtárainak, egy évben átlagban összesen tíz-tizenkettőt. Sikeresnek számít az az év amikor három-négy alkalommal nyernek is az intézmények. Ily módon még a megyei könyvtár is csak 200-300 ezer forintot kap egyszerre. Szerencsen az idei év különösen jónak számít, hiszen már 1 millióhoz jutottak két minisztériumi pályázatból, melyeket a megyei könyvtárral közösen adtak be. Ezt az összeget hálózatfejlesztésre, számítógépek vásárlására fordíthatják. A technika azonban nem minden, hiszen a szerencsi könyvtár tíz éve vár felújításra és minden évet eleve veszteségesen kezdenek, számlákat örökítve át az előző évről, mert inkább ezt a terhet vállalják, mint hogy adjanak a szolgáltatás színvonalából. Közöl költség Az encsi könyvtár a művelődési központtal alkot egy költségvetési egységet. Az önkormányzati finanszírozást „visszafelől” megközelítve kiderül: az állomány- gyarapítást három éve segíti a kulturális minisztérium úgynevezett érdekeltségnövelő támogatással. Ennek mértéke az ön- kormányzati hozzájárulástól függ. Encs az idén 185 ezer forintot kapott a minisztériumtól. Tavaly viszont 220 ezret. Azelőtt pedig 250-et. ■*. Az intézmény igazgatója, Kérési Tibor szavaiból az is kiderült, az állományt számítógépre vitele - önerőből - mái' folyik. A számítógépet viszont a minisztérium biztosította. A kortárssegítőknek is elkel a segítség Miskolc (ÉM - SzK) - A kor- társsegítésről tartott szimpóziumot tegnap a Kortárs Egészségvédők Csoportja, a megyei ÁNTSZ szervezésében Miskolcon, azzal a céllal, hogy a fiatalokkal kapcsolatban álló felnőttek megismerjék a kortárssegítőket, céljaikat, lehetőségeiket, s ennek birtokában segítsék munkájukat. A kortárssegítők képzését az a tapasztalat hívta életre, hogy a fiatalok általában könnyebben nyílnak meg hasonló korú társaik előtt. Az egykorúak jobban ismerik egymás életkörülményeit is. Ezért fontos, hogy legyenek közöttük olyanok, akik pontos, alapos ismeretekkel rendelkeznek az egészségmegőzésről, a különféle egészséget veszélyeztető ártalmakról, azok kezelhetőségéről. A Kortárs Egészségvédők Csoportja csak egy a megye többféle szervezésű kortárssegítő-képzői közül. Egyediségük abban áll, hogy talán ők az egyetlenek, akik a „kiképzett” segítőket nem hagyják magukra, havonta találkoznak, ahol esetmegbeszéléseken keresztül foglalkoznak az elhivatott fiatalok továbbképzésével, időnként pedig önismereti tréningeket is tartanak számukra. A Kortárs Egészségvédők két életre hívója: dr. Szecsőné Szabados Szilvia és Varga Andrea ifjúsági védőnők (utóbbi mentáhigié- nés szakember is). Mint Varga Andreától megtudtuk: az elmúlt 4-5 évben Miskolcon és a megyében mintegy 100 diákot képeztek ki kortárssegítővé. Az elméleti kiképzést követően azonban el kell telnie egy-másfél esztendőnek ahhoz, hogy igazán jól tudjanak működni. Eleinte csak előadásokat tartanak, később klub- foglalkozásokon, más iskolai rendezvényeken teremtenek alkalmat az ismeretátadásra, de egyre inkább alkalmassá válnak arra is, hogy felismerjék, ha társaik közül valaki krízishelyzetben van. Csakhogy mire a kellő gyakorlatot megszerzik, „kiöregednek” az iskolapadból. (Bár jóné- hány visszajelzést kaptak arról, hogy a továbbtanulók új helyre kerülve folytatják tevékenységüket új környezetükben.) így folyamatosan mindig újabb tizenéveseket kell kiképezni, akik egy idő után arra is alkalmasak, hogy egy-egy osztályban újabb segítőkre leljenek. A tegnapi rendezvényre a miskolci középiskolákból mintegy 20 kortárssegítő érkezett, s Urbán Éva pszichológus segítségével bemutatták, milyen formán zajlanak a kiképzés, csoportfoglalkozásai. Retten: kortársak és kortárssegítők Horváth Éva (Diósgyőri Gimnázium, III. osztály):- Már harminc-negyven előadást tartottam, saját gimnáziumomban és általános iskolákban. Az a jó, amikor a tanár megbízik bennünk, és magunkra hagy. Még sosem fordult elő, hogy például a fegyelmezéssel bajunk akadt volna. Szerencsém van, mert a mi ifjúsági védőnőnk az iskolában dolgozik, s mindenben segít. Nálunk aligha van olyan diák, aki ne tudná, kik az iskola kortárssegítői, kikhez fordulhatnak bizalommal. Keresett már meg drogos is, akit abban erősítettem meg: akarattal még magától is abbahagyhatja. Gúr Roland (Hermán Ottó Gimnázium, 11. osztály): . - Még eléggé frissen kiképzettnek számítok, egyelőre csak a saját iskolámban tartottam előadásokat. Szeretném, ha a mostani program segítene abban, hogy szélesebb körben nyilvánossá válna, a társaimmal mire vállalkoztunk, milyen témákban érdemes hozzánk fordulni. Az is segítség, ha a tanárok - ismerve diákjaikat - „megsúgnák”, hogy kiket érdemes bevonnunk a szituációs játékokba. Különben nem is mindig az előadás a leghatékonyabb, olykor egy- egy elejtett szó is hat. Tudom, volt már szerepem abban, hogy valaki abbahagyta a dohányzást.
