Észak-Magyarország, 2000. október (56. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-11 / 239. szám
2000. október 11., szerda Miskolc és környéke 7 • "W ■ ■ | ni i£,J' u_! a Bzi HÍRCSOKOR • Összefognak. Idén tavasszal jegyezték be a cégbíróságon az „Összefogás Miskolcért és Térségéért Társadalmi Szervezetet", melynek fő célkitűzése: mindazon problémák feltárása és megoldása, melyeket eddig nem oldottak meg. A szervezet tevékenységéről október 12-én adnak tájékoztatást a BÖKIK miskolci székházában. • Rendbe teszik. Sajópálfalán a szennyvízberuházást követően meglehetősén tönkrementek az utak. Az ön- kormányzat az építkezés befejezése után - következő nagy feladatként - rendbe teszi az érintett utcákat. Erre pályázati pénzeket is igénybe kívánnak venni. • Már Sajóecseg is. A felsőzsolcai székhelyű Közoktatási Ellátási Körzet tagja lett Sajóecseg is. A település csatlakozási szándékát a közelmúltban fogadták el. Városom, Miskolc Nagy Zoltán Örültem és mérgelődtem is Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének Miskolc fejlődését hiányoló nyilatkozatát olvasva. Mindig riaszt, ha a politika szövevényébe varrnak bele egy városképet. Fenntartásomba ezúttal vegyült némi öröm is. A nyilatkozás hatására magam is, mint többen mások, végiggondoltam viszonyomat a városhoz. Nem szülőhelyem Miskolc, mégis idevalósinak tartom magam. Szentsimon - ma Ózd része - ahol születtem, messze esik a megyeszékhelytől, ha földrajzilag nem is, annál inkább életvitelben. Ott a kétlakiság jegyében hajszolt életet éltek az emberek. A kohászati, bányászati keresmény mellett a föld, az erdő is hozott némi hasznot. Épültek is a nagy családi házak, szép sorjában, hogy napjaink jellemző anomáliájaként e módos lakásokban valamilyen újrakezdés lehetőségéért viaskodjanak a benne lakók. Miskolc nagyságrendekkel nagyobb lévén, jóval színesebb életet mutatott a magamfajta fiatalnak, a '40-50-es években is. Vékonyka diák lévén szüleim kosztosnak adtak egy korábban jó módú polgári családhoz. Nagy műveltségű emberek közé kerültem, szegényese- dő környezetben. A következő állomásom egy újabb városszélét, a Martintelep volt. Az úr - azelőtt pénzügyi főtanácsos - bölcs belenyugvással viselte nyugdljasságát, nem Így a „nagysás" asszony, aki eladdig csak a háztartást vezette. Aztán változott a világ a gépipari technikum körül - mert ide jártam -, beépült a Selyemrét, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca, én pedig kiváló irodalomtanárom Bőd Andor jóvoltából amolyan csodabogárként gépipari bölcsészkarra kerültem, ott is az akkor indult újságíró szakra. Pályámat is Miskolcon kezdtem, méghozzá a történelmi időkben, 1956. szeptember 1-jén. Azóta a város szinte minden szegletét megismertem, mindegyikhez köt valamilyen maradandó élmény. Mindezek után érthető, felszisszenek, ha „belecslpnek" az ifjúkoromat, majd egész életkoromat meghatározó városomba Mis- kolcba. Több összetevője van egy városképnek, és főleg a lakosság városhoz való viszonyának, ezért nem szerencsés azt sommásan az aktuális politika satujába szorítani egyik oldalról sem. Az oldalt irta: Nagy Zoltán telefon: 414-022 Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Egy iskola nyolc évtizede Több városi felügyelő is kikerült a tantestületből, esti oktatást is folytattak Miskolc (ÉM - NZ) - Fennállásának 80. évfordulóját ünnepli a miskolci Soltész Nagy Kálmán Általános Iskola. Az intézmény ez alkalomból két találkozóra várja volt növendékeit, dolgozóit: október 14-én, szombaton az 1920-70 között, október 21-én pedig az azóta itt végzetteket, pedagógusokat, technikai és adminisztratív dolgozókat. Mindkét nap délután 16.30-kor kezdődik a rendezvény. Az előkészületek során megelevenednek a nyolc évtized emlékei. Kovács Mihályné, Eszter néni 1953-tól 1970-ig tanított az intézményben, férje pedig 1960-70-ig, egyszerre vonultak nyugdíjba.- Akkoriban még nagyobb területről fogadta diákjait az iskola - emlékszik vissza Kovács Mihályné nyugalmazott tanárnő. Ide jártak a gyerekek, a Csabai kaputól a Selyemrétig, a Rudolf laktanyától a mai Soltész Nagy Kálmán út végéig. Akkor éppen Malinovszkijról, majd Kun Béláról nevezték az utcát, most újra Soltész Nagy Kálmán, mint régen. Volt, amikor több, mint ezer gyereket tanítottunk abc párhuzamos osztályokban. A csúcsot az 1963-64-es tanév jelentette, amikor 1314 diákot tanított 47 nevelő. (Jelenleg 389 a gyermek, és 35 a pedagógus létszám.) Családiházas területe volt ez a városnak, emeletes bérházak nélkül. Emlékezetem szerint a miénk volt a második legnagyobb iskola a városban.- Aztán felépült a selyemréti, majd a Szilágyi Dezső úti, és a Vörösmartyval együtt már négy iskola várja a városrész gyermekeit. Az iskolánk mindig magas színvonaláról volt híres, keresett intézménynek számított a szülők körében. Akkor még volt vezető tanító az alsótagozaton, a felsőn pedig tanulmányi vezető, akik rendszeresen látogatták az órákat. A pedagógiai munka színvonalára jellemző, hogy több városi felügyelő is kikerült a tantestületből. Esti oktatást is folytattunk, működött a dolgozók általános iskolája, a hat osztályt végzett gyári munkások itt pótolták a hetedik és nyolcadikot, közülük né- hányan továbbtanultak a technikumban. Mindig volt az iskolának énekkara, sportköre, többféle szakköre - mondja a régi időkről a nyugdíjas tanárnő. Kovács Mihályné korát meghazudtolóan friss szellemiségű, de lábai már gyengék, kell a botocska segítsége. Kont utcai - ennek nem változott a neve az évtizedek során - lakásából már nemigen jár ki, így egykori iskolája évfordulós ünnepségére sem tud elmenni. Nagy sikerű családi nap Hejőcsabán Az érdeklődésre jellemző, hogy a megmozduláson mintegy háromszázan vettek részt Hejőcsaba (ÉM - NZ) - A helyi Polgári Egyesület, a Gárdonyi Géza Általános Iskola és a Mész utcai Óvoda a tavalyi sportnap sikerén felbuzdulva az idén már a sportvetélkedőn kívül kulturális műsorral is színesített gazdag családias programot kezdeményezett szeptember végén. Az általános iskola udvarán már délután elkezdődtek a sportvetélkedők, az óvoda területén pedig az aszfaltrajz és az ügyességi verseny. Ezt követően kulturális műsor szórakoztatta a nagyközönséget. A Gárdonyi Géza Általános Iskola tánccsoportján kívül többek között fellépett a Csiribiri Együttes. Külön színfoltja volt a találkozónak egy sajátos fotó-, azaz helytörténeti vetélkedő. Az eredményesen szereplő sportoló gyerekek versenyző ovisok, totózó ajándékot is kaptak. A rendezvényt diszkó és utcabál zárta. A családias összejövetel iránti érdeklődésre jellemző, hogy azon mintegy háromszázan vettek részt. Jelen volt Kádas Mihály, a terület országgyűlési és Óváriné Balajti Zsuzsanna önkormányzati képviselő is. rlhíj ypj Óvodások műsora a Mész utcában Fotó: Bujdos Tibor Az egykori legendák hitelessé váltak Helytörténeti könyv Szirmabesenyő történelméről, múltjáról Szirmabesenyő (ÉM - MMI) - A nemrégiben megjelent „Fejezetek Szirmabesenyő múltjából" című helytörténeti kötet a nagyközség elmúlt évszázadait idézi meg. A kötetben a szakavatott szerkesztők - dr. Lénárt Béla és Rémiás Tibor valamint a nagyszámú szerzőgárda segítségével életre kel a múlt és az egykori legendák, emlékek hitelesített történelemmé válnak - summázza gondolatait Fedor Vince polgármester a könyv előszavában, ajánlójában. Ahogy lapról lapra, fejezetről fejezetre haladva jutunk előre az időben, a sejtelemből úgy lesz ismeret, és a tárgyi emlékekből úgy bomlik ki a bizonyosság - írja ugyanitt. A kötetet sokan írták, s az írások a település teljes palettáját megjelenítik a természeti földrajzi adottságaitól a telepüA kötet címoldala léstörténeti vonatkozásokon, a birtokszerkezeten és a néprajzi jellemzőkön keresztül a római katolikus plébánia történeti vázlatáig bezárólag. A könyvből azt is megtudhatja az olvasó, hogy Szirmabesenyő története, hagyományai, kulturális öröksége mind ez idáig feltáratlanok voltak. A szir- mabesenyői képviselő-testület 1999. kora tavaszán döntött arról, hogy a millennium tiszteletére megjelenteti a Miskolc közeli nagyközség monográfiáját. Ez megtörtént, s a kötet immáron kézzel fogható valóság lett. Aki kézbe veszi, s elolvassa, betekintést kaphat e nagy múltú település történetébe, olvashat számos érdekességet Szirmabe- senyőről. A képekkel, rajzokkal, eredeti dokumentumok másolataival, térképekkel gazdagon illusztrált helytörténeti kiadványára méltán lehet büszke Szirmabesenyő. Krumpliásás Répáshuta (ÉM - MMI) - A hegyek közt élők minden kis termőterületet kihasználnak, pontosabban beültetnek, hiszen ebből itt nem sok van. Lehetőség szerint a legjobb termésre, s a gazdaságosságra törekszenek. Éppen azért, mert itt természetesen több az erdő, mint a szántóföld, s persze, az sem mindegy, hogy a piacra kell menni a drága zöldségért, gyümölcsért, vagy csak a pincébe. Maga a zöldáru sem olcsó, nem beszélve arról, hogy onnan a hegyek közül nem túl olcsó az utazás sem. így gondolják ezt valószínűleg Hegyi Oszkárék is, akik Répáshután a kertjükben ásták ki a krumplit.- Szép a termés, nézze csak! - mondja. - Ezen a háromszáz öles portán elég szépen termett a burgonya. Igaz, tavaly kicsit több volt, de ez is szép azért.
