Észak-Magyarország, 2000. augusztus (56. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-05 / 182. szám
2000. augusztus 5., szombat Í3J jüí-ji/jjüi yjüj jjSjiíi Életkép 9 JEGYZET Ügyből botrány Méhes László anális lenne annyival elintézni, hogy az idei nyár szalmo- nellafertőzéses, Concorde-bal- esetes, csóri-zámolyi roma ki- vándorlásos napjaiban a magyar politikai elitet egyszerűen az olajfák sűrűjébe vitték. Egyrészt, mert az olajfák ilyetén emlegetésének istenkáromló felhangja lehet; másrészt az - egyszerűen - olaj-ügyként emlegetett, bár ma inkább az évszázad legnagyobb magyar illegális bizniszének tartott csalássorozat rengeteg véráldozattal járt. Az MSZP-SZDSZ kormányzás idejének vége felé mindennapos eseménynek számított, hogy alvilági vezérek hulltak robbantásos merényletek nyomán. Őket alkalmasint vállalkozóként ismerhette meg a köz, és ennek némileg ellentmond, hogy az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság előtt most egy élő bűnöző (és nem vállalkozó, mint a videókamera előtt vallomást tevő, idővel azonban az Aranykéz utcában levegőbe röpített Seres) sorolja az olaj-üzlettel összefüggésben a tíz éve a közélet reflektorfényében álló politikusok neveit. Állítva, hogy segítették a nagy magyar szőkeolajpancs, majd a feketegazdaság kézikönyvében nyitott újabb alfejezet, a „miként keverjünk orsóolajból gázolajat?" szerint épülő üzlet virágzását. Cseréi ben pedig részesültek a szennyes űzelmekből befolyt milliókból. A vallomásból előtűnik egy főkeresztapa, egy „Sanyi bácsi", egy pártpénztárnok, egy zsurki vodkagyár-tulajdonos, egy volt pártelnök, egy jelenlegi kormányfői tanácsadó, több vámos és rendőrkapitány alakja sok más, jelen esetben mellékszereplőként nevezhető, tisztes savasolaj-gyártó és forgalmazó szakalkalmazott mellett - s mindez úgy megkeverve, mihta háztartási tüzelőolaj szőkítéséhez használt kénsav a semlegesítéséhez szükséges mészhidráttal. A helyzet fölöttébb kínos. És ahogy múlik az idő, egyre kínosabb lesz, mert Nógrádi Zsolt - a mai közértelmezés szerint a bűnöző - beszél. Sötét sűrűbe rángatva a politikusi elitet, ha fölkészítik a vallomások és tévényilatkozatok előtt (vélik felfedezni az ilyesmihez értők a titkosszolgálat közreműködését), ha nem. A parlamentben persze gyűjthetik azoknak az aláírását, akik kijelentik magukról, hogy a politikai botránnyá dagadt olajügyletekről csupán annyi tudomásuk van, amennyit a híradásokból szedtek össze, de ettől az igazsághoz még nem kerültünk közelebb. És nyilván akkor sem fogunk, ha a rágalmazásért feljelentett „koronatanút", hitelrontásért pedig a parlamenti olajbizottság tagjait a bíróság netalán „mea culpára" kötelezi. Mert a tény, az tény marad: olajat vettek, eladtak, adót eltitkoltak, öltek, loptak, hazudtak, csaltak, s mindeközben milliárdok fordultak meg néhány év alatt néhány ember kezén. Az ezzel nyilvánvalóan nem összekeverendő politikai közéletről azonban sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy makulátlan. Miután azonban a politika és a gazdaság kézenfogva jár, a gazdaságkutatók is csak óvatosan fogalmaznak akkor, amikor kimondják: a mai gazdaság elit megerősödése nem feltétlenül és nem mindig tiszta eszközökkel történt. Egy kémiai folyamat azért ennél egyértelműbb: a pirosra színezett HTO kénsavval keverve aranyszínűvé válik. Lám, milyen egyszerű... Hattyúk - tova Van persze tó is, de mivel a hattyúk leúsztak róla, a fotó szempontjából nem maradt jelentősége. De ott van a kép bal szélétől tíz méterre, aki mégis vizet akar, sétáljon csak tovább. Bár a fotó elkészítésének pillanatában nemigen találhatott jobb témát kamerás ember: pörögtek is a videók, kattogtak a fényképezőgépek. A hattyúk felváltva szélesre tárták szárnyukat, élvezték a hűvösebb idő miatt igencsak becses napsugarakat, szinte „kéz a kézben” sétáltak egyet a tapolcai barlang- fürdő előtt. Csirkefarhát a Pick szalámi helyére A Búza téri zöldségesek nem tartanak a bevásárlóközpontoktól Adok-veszek. A zöldség mindig olcsóbb. Fotó: Vajda János Búss Gábor Olivér Miskolc (ÉM) - Szaporodnak Miskolc egykori bevásárlóhelye körül a bevásárlóközpontok. Azt tudakoltuk: ér- zik-e ennek hatását a Búza téri kereskedők? „Cigit, cigarettát!”, „Cigit, cigarettát!” - adja meg a ritmust a szapora szerda reggeli piaci sétához a ciginepperek suttogó kórusa. Persze, csak addig kínálgatják zárjegy nélküli portékájukat, amíg a Búza téren járőröző rendőrök fel nem bukkannak. Nem úgy a Miskolc környéki bevásárlóközpontok, amelyek egyre többen lesznek, és konkurenciát hoznak a megyeszékhely kereskedőinek. A Búza téren is érezni hatásukat - persze nem mindenkinél. A húst „megakciózzák” Legrosszabbul állítólag a húskereskedők jártak. Reggel nyolc után, amikor a multik parkolói már lassan megtelnek, a csarnok húsboltjai előtt néhány kisnyugdíjas próbálja kisilabizálni az árakat. Aztán továbbállnak, hátha máshol kevesebbet mutat a szemüveg. Az eladók először gyanakszanak, hogy mit keres ott borjúlábszár helyett az újságíró, de amikor megtudják, mi a kérdés - nevüket szigorúan eltitkolva - árad belőlük a panasz.- Határozottan rosszabb nekünk, mióta megnyitott a Metró- mondja hangosan egy fiatalember. - Fele annyit adunk el, mint előtte. Persze nagyobbak, olcsóbbak a multik, de - emeli fel kezét - a beszállítóknak is három hónappal később fizetnek.- Hattal is... - veszi át a szót kolléganője.- A törzsvevők is elpártolnak?- kérdezem.- Azok ugyan nem, de új arcokat itt már nem nagyon látni!- legyint a kolléganő.- Pedig a piac lehetne konkurencia a Tescónak is! - bólogat együtt a tisztaköpenyes fiatalemberrel. - Csak ne így nézne ki ez a csarnok! Nem azt mondom, nem kell bele szökőkút, mint Pesten, de lehetne olyan, mint egy hipermarket. Meg nézze csak meg, itt még parkolni sem lehet, az áruházaknál meg ott a rengeteg hely, ingyen!- Kellett változtatniuk a kínálaton?- Hogyne kellett volna!? - mutat maga mögé a fiatalember. - Pár éve itt lógott a Pick szalámi, most meg csak a csirkefarhátat, meg a csontos húst keresik... Ami olcsóbb, az olcsóbb A piac zöldséges részén már korántsem ilyen borúlátó a hangulat. Bende Jánosné 1963- tól árul a „Búzán”, de szerinte a bevásárlóközpontok, annak ellenére, hogy egyre „beljebb” jönnek, nem jelentenek veszélyt az üzletre.- Kedves, a zöldség, a gyümölcs itt az olcsó, a húsosoknak rossz ez, mert ha azt megakciózzák az áruházban, mindenki ott veszi - osztja meg a piaci tapasztalatot, majd azért hozzáteszi: - Persze azért kevesebben vesznek nálunk is. A pénztelenség miatt. Akkor is gyengébb volna a forgalom, ha ezek nem épülnek fel. Látja, itt van ez a paprika, nyolcvan forintért nem viszik - mondja, aztán már elő is vesz egy kis nejlonzsákot. Mert bizony a zöldséget mégis veszik. Búzából zöldség, szalonna! „Nagy, tágas térség a búzavásár. Itt árulják a szemesterményt, valójában csak a búzát. A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a kocsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja” - idézi egy cseh írónő 1851-es beszámolóját a Búza téri piacról Dobrossy István Miskolc írásban és képekben című könyvének második kötetében. A „Búza vásár tér” a kezdetektől a térség gabonakereskedelmének központja. A tér reformja következtében a Vásár- csarnokot 1926. szeptember 1- jén adták át. Azóta sokszorosára bővült az egykori „búza áruló tér” de mindenkoron szűknek bizonyul a piac. „Miért nem nevelhetem a gyermekeimet?” szakvélemény kiállítója is. Ez utóbbit Merucza Attila különösképp nem érti: a vizsgálatkor napi 3 szem Andaxint Írtak fel neki, a jelentés azonban egészség- ügyi alkalmatlanságáról szól. „Ha annyira beteg vagyok, miért nem kezelést, vagy komolyabb gyógyszert adtak?” - teszi fel a kérdést újra meg iljra. „Addig semmiképp sem” Válasz nincs, biztató jel sem sok.- Bízom abban, hogy a házaspár el fog jutni oda, hogy visszakaphatják gyermekeiket - mondja kérdésünkre a gyámhatóság vezetője. - Ám ez csak akkor következhet be, ha az évenkénti felülvizsgálat során erre mutató orvosi véleményt kapunk, és az egyéb körülmények is megfelelőnek bizonyulnak. Addig semmiképp sem. Merucza Attila újabb pert indított, ma annak előrehaladására vár. A bíróságtól azt kérte: ha megvizsgáltatják az egészségi állapotát, másik megyéből hívjanak orvost. „A ragaszkodás kevés” Az édesapa minden látogatása indulatos veszekedésbe torkollik - vallják a gyámhivatalnál. A gyámügy egyedül a gyermekek érdekét tartja szem előtt - állítja Si- sákné Pusztay Ilona, a Megyei Gyámhivatal vezetője. Mint mondja, a hatóság számára a szakvélemények mérvadóak, márpedig ezek azt igazolják, hogy a gyerekek nem lennének jó kezekben a Merucza házaspárnál. Ő úgy fogalmaz: a feleség személyiségzavaros, a férj elmebeteg. Hogy az apa harcol gyermekeiért, a hivatalvezető szerint pozitívan értékelendő, ám „a ragaszkodás kevés, azt kell vizsgálni, alkalmas-e”. A legnagyobb gyermeknél a gönci intézetben Fotó: Bujdos Tibor Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Egy fiatalember a tőle elvett gyermekeit szeretné visszakapni. Az illetékesek azt állítják: beteg, ezért nem alkalmas a gyereknevelésre. ő nem érzi annak magát. Bár tart attól, ha hamarosan nem áll össze újra a családja, abba belebetegszik. A Merucza család Perecesen él. A négy gyermek közül hármat negyedik éve azért nem nevelhet a család, mert a hatóság szerint a családfő egészsége nem teszi lehetővé. Merucza Attilának a szívével, vérnyomásával vannak bajok, meg az idegeivel. Négy helyett csak egy- Hogy a szívemmel és vérnyomásommal baj van, szerintem nem befolyásolja a gyereknevelést. Egy kis ideg meg mindenkiben van - véli, majd hozzáteszi:- És ha a férjjel baj van is, a feleségtől miért kell elvenni? A történet 1996 novemberében kezdődött: a rendőrség az óvodából hazahozta a három gyereket, majd vitték is őket: a szülők minden tiltakozása ellenére átmeneti nevelésbe kerültek.- Azt mondták, rossz körülmények között élünk - idézi fel az édesapa. - Szegények vagyunk, de amikor kijöttek a gyámügytől, azt mondták, minden rendben. A „vádak” között szerepelt az alkoholizmus és az agresszivitás. Merucza Attila mindkettőt elutasítja, mint mondja: békés, boldog családi életet éltek. Időközben megszületett negyedik gyermeküket otthon nevelik, a gyámügy sem látta okát elvenni tőlük. A végső érv, és ez a hivatkozás szerepel az iratokban is, hogy a fiatalember és neje egészségi állapota miatt nem élhet teljes családi életet. Meruczáék szerint 1997-ben ultimátumot is kaptak: ha befekszenek a csa- nyiki ideggondozóba, megkapják a gyerekeket. A kezelésen átestek, a Jutalom” elmaradt. Perek és tabletták A három gyerek közül ketten mára vidéki családokhoz kerültek, az idősebb fiú a gönci nevelőintézetben él. Szülei különösen őmiatta aggodnak, úgy tudva, nagyon rosszul érzi magát. Merucza Attila a négy év alatt minden fórumot felkeresett: több bírósági pert indított, elfogultság miatt feljelentette a gyámhatóságot - eddig mindhiába. Elhárította a megszólalás lehetőségét Marofka Eszter, a Diósgyőri Rendelőintézet orvosa, a gyámhivatal eljárását igazoló Kétarcú apa? Amikor Kovács Ildikó elmeorvost arra kértük, mutassa be, mi alapján jellemezte bírósági szakvéleményében gyermeknevelésre alkalmatlanként az apát, az „agresszív, környezetével feszültségben élő, alkalmazkodási zavarokkal küzdő, ingerlékeny személyiség” kifejezéseket sorolta. A jelzőket általánosságban értette, konkrétan a személyiségi jogok védelme okán nem nyilatkozhat. A bíróság annak nyomán döntötte el, hogy a házaspár keresete ellenére nem bírálja felül a gyámhatósági határozatot, hogy Kovács Ildikó szakvéleményében azt írta: „...a pszichológiai tesztvizsgálat és a jelenlegi vizsgálat alapján megállapítható, hogy Merucza Attila felperes személyiségzavarban szenved. Vezető tünetei: feszültség, ingerlékenység, robbanékonyság, érzelmi és indulati esékenység (azaz labilitás - a szerk.), beilleszkedési és alkalmazkodási zavarok, kritikus helyzetekben indulati reakciók, gyengült feszültségtűrő képesség, közérzési zavarok”. A szakvélemény megállapította: az apa „három kiskorú gyermekének családban történő nevelésére jelen állapotában nem alkalmas”, de lehetőséget ad a két év múlva esedékes ismételt vizsgálatnak (ehhez „megfelelő együttműködés, lelkiállapotában javulás, stabilizálódás” szükséges). Hogy ezek a riport készítése során egyetlen alkalommal sem voltak a riporter számára szembetűnőek, azt a szakember a „manipulatív, célorientált magatartás” meghatározással kommentálja. Vagyis: a riportalany olyannak mutatja magát, hogy megfeleljen az általa elmondottaknak.
