Észak-Magyarország, 2000. augusztus (56. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-27 / Vasárnapi észak, 13. szám
2000. augusztus 27. ★ ÉSZAK k 3 Focikarrier helyett jogi pálya • A horgászás nemcsak sport Vádat s halat... dr. Panyl Bélának szenvedélye a horgászat Dr. Panyi Bélát, a megyei főügyészség magánjogi és törvényességi felügyeleti szakágvezetőjót, főügyószhelyet- test megyeszerte Ismerik. Ám arról nem sokan tudnak, hogy szabadidejében a horgászásnak hódol, s a Jogi egyetem elvégzése miatt szakadt meg ígéretesnek tűnő foclstakarrler- Je.- Három hobbim van - kezdi önvallomását. - Az olvasás, a horgászás és a labdarúgás. Az ötvenes években Mezőkövesden még rongylabdával kezdtük társaimmal a focipályafutásunkat. A régi vásártér szélén laktunk. Barátaimmal, amikor csak tehettük, kergettük a labdát. Középiskolás társaim közül Birinyi István és Lázár József az NB I-es szintig vitte a bőrrúgást. Birinyi, aki később ugyancsak jogász lett, a Honvédba, a Szeolba majd a Vasasba szerződött, Lázár pedig a DVTK-ban és Ti- szaújvárosban aratott sikert - idézte fel egykori emlékeit. A főügyészhelyettes nem vált profi focistává, de a miskolci jogászok, ügyészek, bírák csapatával sok küzdelemben vett részt a ‘70-es években a miskolci kispályás-bajnokságokon. Kollégáival, Bencével, Feszttel, Paletináczcal, Furmannal és Mészárossal sikert sikerre halmoztak. Különleges élmény volt, amikor a korábbi legfőbb ügyésszel, a szlovák legfőbb ügyésszel valamint vezető kollégáival focizhatott egy csapatban. Az öregfiúk mezőnyében pedig miskolci kollégáival (külföldiként egyetlen meghívott csapatként) rendszeresen részt vehetnek a német tartományi ügyészségek rangadóján Németországban. A horgászszenvedély ugyancsak gyerekkorból datálódik, amikor a helyi kavicsos tó szélén, vagy az Eger, Csincse, Rima és Hór patak mentén lógatta a pecabotot, vagy „kosarazott” a vízben. Horgászként negyven éve kötődik egyesülethez, ma az Észak-magyarországi Horgász Egyesület tagjai sorába tartozik. Korábban hetente, napjainkban csak havonta jut vízközeibe. Legemlékezetesebb zsákmányát a Tisza közelébeft található Tiszta-tóban fogta. Egy 34 kilogrammos harcsa akadt a horgára. A kapitális hal inkább csak erkölcsi sikert jelentett, mert elfogyasztani nem lehetett, a harcsát ugyanis tenyészhalként tartották nyilván. A másfélórás küzdelem után visszaengedte a zsákmányt a tóba. A horgászást dr. Panyi Béla nemcsak sportnak tekinti, hanem olyan alkalomnak is, amikor családjával, barátaival a szabadban találkozhat. Mindig nem akad zsákmány a horogra, de ekkor sem tér haza haszon nélkül. A gomba vagy kamilla gyűjtése ugyanis kárpótlást nyújt. Ráadásul e növények is a természetből valók. Legutóbb Gyökérkúton mosolygott a szerencse a főügyészhelyettesre. Egy hete ugyanis ott egy hetven centiméteres süllőt sikerült kifognia. Ez a hal már a halászlébe is belekerülhetett. „Kóserként” mehetne A Tokaj-hegyaljai Borút Egyesület Bortón (Mád közelében lévő üdülőhely) megrendezett szakmai trénlngjón előadó Barát Tamás szájából érdekes információ hangzott el a napokban. Az Egyesült Államokban a „kóser eljárással” készített tokajiból szinte korlátlan mennyiséget el lehetne adni. A borút egyesület tagjai és más érdeklődő számára meghirdetett - kétnapos - ingyenes marketing- és PR (public relation) táborban előadó főiskolai adjunktus, aki egyebek mellett az Európai PR Konföderáció Igazgatótanácsának tagja, esettanulmányok segítségével világította meg a résztvevők számára a PR jelentőségét. Amerikába Pátaky Sándor egyesületi elnök arról tájékoztatott, hogy a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány mentorprogramja keretében a tréning résztvevői hasznos ismereteket kaptak a szervezetépítésről is. A tagok, a gazdák számára világossá tették, hogy bár látszólag konkurensként tagjai a közösségnek, koordináltan, hatékony érdekképviseletként mindenki profitálhat a a tokaji tagságból fakadó előnyökből. A Zemplénben egyébként nemcsak a borászatot, hanem az ahhoz kötődő borturizmust, a vendéglátást is kiemelt feladatként kezelik. A közeljövőben pedig egyfajta minőséggaranciát jelentő rendszert dolgoz ki az egyesület. A borút egyesület védjegye garantálja majd, hogy az utazó, borkóstoló vendég kiváló színvonalú szolgáltatásban részesül. Fonákjáról szemlélt világ Még mint MSZP-s országgyűlési képviselő 1996-ban brahlból úttörő egyenruhában ment be az ország házába „A nagymamámnak mindig el kellett magyarázni: mi az, amitől az emberek kacagnak, ha ránéznek a rajzaimra. Én Igazán azt szeretem, amikor a kép önmagáért beszól.” Mező István a Homrogdi Általános Iskola igazgatójaként a katedrán gyakorolja hivatását immár húsz esztendeje. A gyerekek nevelésén túl azonban a felnőtteknek szánt leckeadásról sem mondott le. Az élet fonákságait megragadó karikatúráival irányítja rá az emberek figyelmét a kacagtató, de véresen komoly dolgokra. Az emberi butaság végtelen. A megmosolyogtató szituációk sora úgyszintén. Csakhogy mindig meg kell találni azt a papíron formába öntött pillanatot, amire rátekintve fricskát adunk önmagunknak. A fricskának különös jelentése van Mező István számára, hisz 1994-től honatyaként négy évet tölthetett el a parlamenti padsorokban. Ennek maradandó emléke maradt a „Parlamenti fricskák” című karikatúrakötet. Az alkotó szerint a Tisztelt Ház sztárpolitikusai rengeteg lehetőséget kínáltak a karikatúrában való megjelenítésre, s ez ösztönzőleg hatott a jó termésre. A megye sajtóorgánumaiban már több mint tízezer rajza jelent meg. A teljes termés azonban ennél jóval nagyobb. Cikkünk megjelenéOlimpini látta séig 11 972 karikatúrája született. A húszezredik fricskát igazgató úr saját magáról formázza majd meg. Mező István (MI) szerint a karikatúragyártásból nem lehet megélni. Hobbiként azonban csodálatos tevékenység. A versenyeken, pályázatokon való szereplés, s valamelyik díj elnyerése csillagokig röpítő érzés. Ez a lelki erőforrás a biztosítéka annak, hogy a MI jelölésű karikatúrák forrása ki ne apadjon. Újabb és újabb kötetre való huncut rajzok készüljenek, mint ahogy a legutóbbi, a Hajrá Magyarok! címmel a sydney-i olimpia tiszteletére megálmodott gyűjtemény. Ebből kapunk kis ízelítőt a bemutatott karikatúrákon. Könyörgés (tiszta) kézért Nem áll rendelkezésünkre pontos statisztika, csak a saját és embertársaink emlékezetére hagyatkozhatunk. Ez a memória pedig azt mondja, valamikor sokkal több volt a telitalálatos szelvény a lottón. Pedig kevesebben játszottak, mint manapság, amikor sok kisember igenis komolyan veszi a nyerési lehetőséget mint életjavító, sors- megoldó lehetőséget. S ezzel a hittel, ezzel a bizalommal van itten visszaélve, kérem alássan. Úgy véli a szerencsejátékos szerencsétlen, hogy végre eljut az Elíziumba, ha nyerni fog. Örökölni nem örökölt, vállalkozni semmi esélye, a munkájával pedig alig keres többet az éhbérnél. Marad a lottó mint mentsvár. Veszi a szelvényeket szorgalmasan, s játszik az összes elképzelhető szerencsejátékon is. Másra nem számíthat. (Esetleg még Isten ott lenne, de őt nem ismeri, az eltelt évtizedek alatt ugyanis megtiltották neki a vele való trafikálást.) Szóval hiszékeny hősünk, a reklámok és a latin-amerikai filmfolyamok bolondja, a kiváló (rászedhető, manipulálható, köznapi tudatú) állampolgár költ a szerencsejátékokra és soha nem nyer semmit. Akkor talán nyert volna, ha a hétvégenként elköltött összegeket berakja a bankba. De nem, hétről hétre újraéled benne a remény, hátha most. Csak néha esik kétségbe és rázza az öklét Budapest felé - mert ott fészkel a kormány. És azt mondja: nem igaz, hogy nem manipulálja valaki a szerencsét. Miért volt sokkal több ötöstalálat, amikor kézzel húzták a számokat? A négyesért olyan keveset fizetnek, hogy abból egy használt autót is alig lehet venni, nemhogy életet megoldani. Évenként egy-egy emberhez annyi pénzt vágnak, hogy az már becstelenség. Hősünk úgy véli, ha a kormány komolyan gondolná a középosztály-gyarapító gondolatát, minden héten képezhetne ötven-hatvan középosztálybeli családot azzal, hogy a négyestalálatosoknak adna tíz-húsz milliócskát. S ez ellen a vád ellen a kormány csak úgy tudna védekezni, há visszaállítaná a kézzel való lottószámhúzás „intézményét". Újra szoptatnak A miskolci anyatejgyűjtő állomáson 6 254 litert adtak le tavaly az anyukák, a háztól házig rendszerben pedig 7 739 liter „cserélt gazdát” tavaly megyénkben. Ezeket az 1999-es adatokat az Állami Tisztiorvosi és Népegészségügyi Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. A statisztikából kiderül, hogy az anyatejgyűjtőt kihagyva 1997-ben még 19 ezer liter került egyik anyától a másikhoz. Mára drasztikusan megváltozott az anyatejpiac, legalábbis a legális, a hivatalos csatornákon keresztül áramoltatott része. A három évvel ezelőtti csaknem kétszáz hektoliteres anyatejhozam 25 százalékkal (50 hektoliterrel) csökkent. A közelmúltban megtartott Anyatej Világnap kapcsán próbáltunk magyarázatot keresni az újszülöttek, csecsemők számára lét- fontosságú természetes táplálékforrás körüli anomáliákra. A gyereklétszám csökkenése nem lehet magyarázat a tejcsökkenésre, hiszen a három év alatt bekövetkezett 7 százalékos születéscsökkenés nem csökkenthétté a szülő nők számát (a későbbi anyatej-adó- kat) 25 százalékkal. A probléma gyökere az lehet, hogy a begyűjtőbe leadott anyatejhez orvosi rendelvény alapján juthatnak azok a csecsemők, akik koraszülöttek vagy bizonyos betegségben szenvednek. Az az anyuka azonban, aki mellformájának megőrzése miatt, vagy mert nincs elég teje, anyatejet szeretne gyerekének, nem kaphat a leadott tejből. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 900 forintot ad az anyatej literéért. Aki vényre kapja, nem fizet érte. A fekete anyatejpiacon a kereslet-kínálat elve alapján 1000 forintnál is többet megadnak érte. A feketén beszerzett anyatejnek óriási egészségkárosító kockázata is van. A szakemberek szerint a tejjel együtt a csecsemő szervezetébe kerülhet az AIDS-vírus vagy a TBC kórokozója is. Ha az anya nem kellően steril körülmények között feji le, teszi edénybe a tejet, további fertőzéseket vihet át a kisgyerekbe. Ezzel többet lehet ártani, mint amekkora előny a természetes tápanyag beviteléből származik. Az ÁNTSZ illetékesétől azt is megtudtuk, a megyénkbeli nők szoptatás terén az országban „dobogós helyen” állnak. Az anyák egyre inkább belátják: utódjuknak életfontosságú a saját anyatej. Ismét divattá vált a szoptatás. Amíg az Egyesül Államokban döntő többségében csupán a szülést követő két hétig szoptatják az újszülöttet, addig nálunk a csecsemő fél éves koráig az anyák közel 70 százaléka, a hatodik hónap után pedig még mindig 45 százaléka nem vonja meg gyermekétől saját anyatejét.
