Észak-Magyarország, 2000. augusztus (56. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

2000. augusztus 12., szombat Szabadidő 9 JEGYZET Négy kerék Búss Gábor Olivér Vitorlázni csodálatos dolog. Annál már csak a terepmotorozás jobb, vagy az a gördeszkás mutatvány, amikor nekilendülünk egy magas rámpáról, belerohanunk egy cső belsejébe, és a másik oldalon úgy ugrunk fel, hogy ujjunk begye még a betonon tapad, talpunk már az ég felé mered, a deszka pedig valahol az or­runk előtt pörög tengelye körül. És mégis, a fizika összes ismert és feltételezhető törvénye ellenére biztosak lehetünk benne, hogy egyetlen másodperc múlva már ismét minden a helyére kerül, és nekilódulhatunk egy újabb fordulónak. A legcsodálatosabb pedig az, hogy mig mindez megtörténik, sportosan könnyed mozgásunkkal kiugorhatunk a kony­hába kenni egy újabb lekváros kenyeret, és ha a macska rá nem ugrik a távkapcsolóra, mire visszaérünk, már műrepülést láthatunk. tévésport nagy találmány. Lehet ülni a fotelben - a legjobb, ha kerekes, és a jobb mozdulatokat kis térdmunkával mikromozgás- sá alakítva szimulálhatjuk óvatosan, nehogy összekarcoljuk a parkettát-, és a legextrémebb időtöltések csínját-binját sajátíthatjuk el. A ma­gunkfajta lusta ember leginkább ezzel kelti ma­gában az egészséges életmód illúzióját - de ha még jobbat akar kihozni magából, ablakot is nyithat, mégis, ugye, a friss levegő... Egyébként így, a megfelelő csatornára táv­irány Itva már pontosan tudjuk, mi a teendő, ha hegyikerékpározásnál az első kerék követ fog egy mély pocsolyában (köszönjük neked, sisakkamera), mint ahogyan azt is az igazi profik magabiztosságával látjuk át, mikor nem érdemes a roncsautós körversenyt foly­tatni, ha az előttünk szerencsétlenkedő kom­bi telibe tolatja a hűtőnket. Sokoldalú tájékozottság, ez a mi jelsza­vunk. Közben pedig jó apák vagyunk és jó férjek, hiszen nem tesszük kockára testi épsé­günket, munkaképességünket és így csalá­dunk anyagi biztonságát holmi vakmerő vad­evezéssel. De csak egyszer... Csak egyetlen egyszer jöjjön el az a pillanat, amikor az élet gyorsasági motorcsónakba sodor bennünket és az ikermotoros, hatszáz lóerős tengeri nyíl­hegy erős oldalhullámzást kap! Majd meg­mutatjuk akkor, ki a legény a gáton. A kisuj- junkból kirázzuk, mit kell olyankor tenni. Hogyne tudnánk, mióta a versenyt légifelvé­telről is mutatják... NYÍLT VIZEKEN Vadvízi túrákon Miskolc (ÉM) - A vadvízi horgásztú­rák során sokszor kerül a horgász olyan helyzetbe, mikor csak a gondo­san összeállított felszerelés segítsé­gével tud megoldást találni - írja horgászrovatunk szerzője. Békési Já­nos a belvárosi horgászboltból. A beszakadó horgok, ólmok, öntetők és egyéb kiegészítők pótlása nem kis fejtörést okoz. Érdemes ezért olyan áttekinthető sze- relékes dobozokban tartanunk az aprócikk­állományt, amely kialakításánál fogva se­gít az eligazodásban. Hiszen a vízparti hor­gászhelyet meg. is kell közelíteni, olykor több száz méter távolságon, tagolt terepen. A rázkódás hatására a gyengén záródó sze- relékes ládában „káosz” alakulhat ki. Piros, kék A horgászmódszerek fejlődésével együtt jár az új formájú és kialakítású horgok megje­lenése. Az éltartó és „fogós” forma mellett az ötvözött acél anyag legalább olyan fon­tos. A megszokott barna, ezüst és arany színű bevonatok mellett egyre népszerűbb a piros és kék. A pontyozó, keszegező ho­rog rövid szárú, sokszor hajlított, ferde for­májú, a süllőző horog tradicionálisan hosz- szú szárú és egyenes vonalú. Az egysze­rűbb horogtartó dobozokon kívül megjelen­tek a mágnesesek is, melyek kialakításuk miatt megbízhatóbbak. Egyre népszerűb­bek a füles horgok. A zsinór és a horog „összehozása”, a horogkötés nem kis ügyességet, türelmet, és precizitást igényel. Egyre többen választják az előre felkötött, csomagolt előkéket. Ezeket általában speci­ális horogkötő géppel készítik, amelyek rendkívül megbízhatóak. Ezért bátran ajánlom a sporttársaknak, akik eddig még nem próbálták, és idegenkedtek tőlük. Szabadidő: a Tátra Nyikes Zita Poprád, Ótátrafüred, Csorba­tó (ÉM) - A Rysy csúcsra men­ve pattant elő a gondolat, hogy a számtalan szabadidős elfoglaltság közé a Tátra is besorolható. így: a Tátra. Mert nemcsak túrázás ez. Poprád. A magasságok távol-kö­zei, summásan. A Tátra olyan na­gyon elkápráztató, hogy alig van Tátra-járó, aki ne örökítette vol­na meg ezt a látványt. Aztán a kisvonat közelhozza a részleteket. Indul a túra A túra Ótátrafüredről indul - az emlékekből kiválasztódik, hogy az egykori neves költő Lévay József is itt töltötte a nyarainak egy részét. Fenyves, majd a Ta­rajka 1263 méteren. „Ott lesz fent a ház!” - hangzik néhány óra múlva a késő délutáni meg­szólítás már a törpefenyves-ré- tegben lépdelve a hatalmas kö­veken. Aztán - utólag visszaem­lékezve - néhány pillanat múlva végre elérkezik az első magassá­gi érzés 2015 méteren, a Téry-tu- ristaházban. Körül kristálytiszta tengerszemek. Csipkés csúcsok. Ereszkedő köd, felhő. Majd az este a pislákoló petróleumlám­pánál, bogarászva az arra járók bejegyzéseit. Finnek is voltak, hat kékszemű - ahogy magukat meghatározták. Egy kifogást emeltek csak: beletört a nyelvük a mássalhangzó-torlódásoktól hemzsegő szlovák nyelvbe. Másnap neki a Vöröstorony­hágónak. Aztán tovább a Rovátka nevű hágón, és végül a Lengyel­nyergen. A 2300 méter szintjét hol néhány tíz méterrel megha­ladva, hol aláhagyva. Lánccal, a télről megmaradt hóban, kapasz­kodva a sziklákban oda, ahol még biztos. Pontosan. Lépni kétszer- háromszor a semmibe, kisebb pá­nikba esve. Utánanézve pedig: a csipkékbe hímezve magunkat. Másokat látva is hihetetlen: lóg­nak a sziklákon az ég és a föld határán. Délután zergék a hegyol­dalban. Hosszan tovább a masz- szív köveken. Mindenki fáradt. Már a harmadik nap. Alacso­nyabb szakaszon, szinte a he­gyek lábánál. Csodálkozás meg- törpülve a legmagasabb, 2655 méteres Gerlachfalvi-csúcs aljá­ban. Az út végén pedig cikk- cakkban hirtelen magasság­vesztés. Fehérség, köd A Poprád-tó partján két szlovák fiatal tört oroszsággal elmagya­rázza, hogy milyen is a teher­hordók élete. Hatvan kilót ci­pelnek fel a hegyre. Sört, ke­nyeret, gyümölcsöt, sajtot, le­vesporokat - meg, ami kell. Ők éppen a Rysyre járnak. Egy hó­napban hétszer - állítják, aztán biztatnak: „Három óra a turis­taház. Onnan fél óra a Rysy.” És a 2499 méter magas csúcs­ra vezető kedvelt turistaút már valóban csak egyfajta levezetés. Hogy mégis tartogasson vala­mit, leszáll a köd. A kövekből egymásra rakott „emberek” utat mutatnak félúton. A turisták Mélységbe a magasságból Fotó: a szerző visszaadnak valamit abból, amit a lábuk elkoptatott - így is tart­ják, bár kultikus mivoltukat sem tagadja senki. A kábulat majdhogynem tel­jes. Fehérség, köd, a hidegtől beburkolózott sárga virágok, mint egy jégcsokor. Kristállyá fagyott víz a kövek oldalán. Kétméteres távolságból már alig látjuk egymást. Csak hangokat hallunk, azokat is idegenül. Indokolatlanul olyan az egész, mint egy népmesében, amikor az, akiről a mese szól, va­lahová egy másik világba ér. Az első túra után jött a többi is- Körülbelül nyolc éve jár­juk a Tátrát a barátaim­mal, most vi­szont úgy ala­kult, hogy egyedül vág­tam neki. Komlósi András Jobban meg­fontoltam, hová lépek, jobban kiszámolom az időt is. Sötétedés előtt már nem indultam neki egy közeli csúcsnak sem. Az egyik este pedig csak arra volt erőm, hogy bepakoljak a sátor­ba. Beestem, ledőltem. Éjfél előtt ébredtem fel. Az is lehet, hogy mélyebben átéli a történteket az ember egyedül. Ha pár napig maradok, még az is lehet, hogy magamban kezdek beszélni - mosolyodik el a szerencsi Kom­lósi András.- Télen mentem először a Tátrá­ba, úgy tíz-ti­zenegy éve. Azóta évente hétszer-nyolc- szor mennem kell. A Tátra európai érte­lemben vett magashegy­ség, és ez van Albert Tamás a legközelebb. Augusztus vége és szeptember eleje a legstabi­labb időszak az időjárás szem­pontjából. Most úgy terveztük, hogy kerékpárral is felmerész­kedünk egy-egy völgybe. El­mondhatom magamról, hogy a Tátra minden turistaházában aludtam. Az Alpokhoz képest annyi a különbség, hogy soha nem ér zek szorongást - mondja a miskolci Albert Tamás.- Hároméves koromban voltam először a Tátrában. Nem emlék­szem, hogy azóta hányszor men­tem vissza. A fiatal lánchegysé­gek közül ez van a legközelebb. Iszonyú mélységeket és magassá­gokat tár, és mindig tartogat meglepetést. Esőben, hóban, fagyban is megyünk. Kellemes élményekkel folyamatosan telítő­dik az ember, kellemeüenek kö­zül most egy jutott eszembe. Szilveszterezni indultunk a Rysy-re. Műanyag bakancsot kel­lett felvennem, amelyik aztán fel­törte a lábam. A sírás határán álltam. Vissza kellett fordul­nom, az utolsó métereket a havas úton zokniban tet­tem meg - me­séli a tiszaúj- városi Bartók Gábor. Bartók Gábor A kerti törpék már a spájzban vannak Balogh Attila Miskolc (ÉM) - A kerti törpe a hétköznapi beszélgetések­ben és a kabarétréfákban a felülmúlthatatlan ízléstelen­ség, a dilettáns kiskertrende­zés netovábbjának számít. Ne örüljünk, nem sokáig! A világon semmi sem lehetetlen, ha száz üzletember egyszer elha­tározza. A törvényt háztáji vál­tozatban így írhatjuk át: a kerti törpe, ha valakik divatba hoz­zák, ízlésessé válik. Éppen ez történt az elmúlt években - hol­land mintára - több nyugat-eu­rópai országban. Ez történik ha­marosan nálunk is. Alarm! - a törpék már a spájzban vannak. Nemsokára kilépnek a kertbe. Növekvő sorrendben A fentieket Bocsi Andrástól, az egyik miskolci kerttervező, -épí­tő kft. vezetőjétől hallhattuk. A Magyarországon, így Miskolcon is egyre nagyobb számban meg­jelenő kerttervező-építő cégek egyike is azt kínálja, amire min­denhol - elsősorban a jómó- dúbb, polgárinak nevezett kör­nyezetben - mind nagyobb az igény: a szép, magas szakmai szinten és a laikusok számára is megragadó esztétikával felsze­relt kertek. Mint sok minden másra, erre is elmondható: a trend „Nyugat­ról” jön. A Dunántúlt és a fővá­rost két-három évvel ezelőtt elérte a hullám, Észak-Magyar- országot pedig mostanában. A hullám-hasonlat azért is helytál­ló, mert a kertidivat is jórészt ciklikus: ami tegnap rémálom­nak tűnt, ma paradicsom, amire ma hajt valaki, holnapra alig győzi eltakarítani. Ebbe a kate­góriába tartoznak a bevezetőben méltán emlegetett kerti törpék: volt már neki szezonjuk néhány évtizede, most visszatértek. Je­lenleg a sorozattörpe dívik - amikor egy kisebbet növekvő sorrendben követnek pár méte­renként a többiek. Bármit, bármennyiért A kerttervezés, persze, ennél jó­val többről szól. Egy komoly ta­nácsadó, tervező és kivitelező cégnél képzett mérnökökből, építészekből, kertészekből álló csapat dolgozik. Feladataik kö­zül talán a tanácsadás a legfon­tosabb. Bocsi András szerint aki a maga kezébe szándékszik ven­ni kertjének rendbetételét, az is kérje ki legalább egy szakember tanácsát. Ma már nem irreális arány: hasonló összeget költeni a kert­re, mint a lakásbelső csinosítá­sára. kevesebbet nem is volna könnyű: az igényesen tervezett és megépített kert 300-500 ezer forintot kóstál. A tervezés díja néhány tízezer. Az esetleges na­gyobb tételeket a sziklakért, a medence, a nyíltszíni kandalló, automata öntözőberendezés ad­ja. És ezekre egyre szívesebben áldoznak az emberek: a cégveze­tő szerint elmúltak azok az idők, amikor új ház építésekor a kert­re csak akkor jutott (volna) fi­gyelem, amikor már elfogyott a család pénze. Színes világ Az olvasóink számára szóló ta­nácsadás viszont ezúttal ingyen van. így értesülhetünk a kert­tervezőktől arról, hogy a legfon­tosabb mai trend a kert eredeti adottságainak, a természet adta egyensúlynak a megőrzésén alapszik. Csak azt kivágni, meg­szüntetni, eltakarítani, amit fel­tétlenül szükséges! - ez a jelszó. Maradjanak az őshonos fák, cserjék, az újakat a meglévő ér­tékekhez kell adaptálni. Divato­sak az örökzöldek, és az is, hogy az év minden szakában legyen a kertben valami levele, virága ré­vén színes. A kerti törpék színbeli divati­rányzatait illetően egyelőre nem tudunk támpontokkal szolgálni.Hordót a divatnak! Fotó: Végh Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents