Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-31 / 177. szám

2000. július 31., hétfő Aktuális 6 hírcsokor •Ingyenes jogi tanácsadás. A Független Kisgazdapárt Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Szervezete miskolci székházában (Baross Gábor u. 18. sz.) ingyenes szóbeli jogi tanácsadást tart dr. Korcsmáros Atti­la, az FKGP B.-A.-Z. megyei ügyvédje min­den szerdán délután kettőtől négy óráig. • Hatezer személyre. Lakomán lehet részt venni a Diórgyőri Vigasságok Hagyomá­nyőrző Vacsoraestjén augusztus 12-én a várárokban, ahol hatezer személyre terí­tett asztalnál várják a vendégeket. A két szervező: dr. Adorjáni Ferenc (bal­ra) és Tárnoky Ferenc Fotó: Bódisz Attila Alkotó rehabilitáció Füzérradvány (ÉM - BSZA) - Lelki be­teg emberek szocioterápiás kezelésé­nek eszköze az a képzőművészeti al­kotótábor, amelyet július 29. és augusztus 6. között rendeznek meg a füzérradványi ifjúsági táborban. A program 1981-ben indult el a Pomázi Pszichiátriai Szakkórházból dr. Adorjáni Ferenc pszichiáter kezdeményezésére. Mint megtudtuk, a lelki beteg embereknél a kapcsolatteremtés rendkívül nehéz. Az aktivitásuk viszont megnő, ha közösen, közös célokért dolgozhatnak - jelentette ki a pszichiáter. Idén a Janssen Cilag Gyógyszergyár állt a kezdeményezés mö­gé a Pomázi Pszichiátriai Szakkórházzal és a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházzal közösen. így szervezhették meg első alka­lommal Füzérradványban az egyébként ti­zenhetedik alkotótábort. A táborvezető pszichiáter véleménye szerint a gyönyörű környezet miatt valószínűleg ezentúl a hegyközi településen rendezik meg az al­kotótábort. A résztvevők továbbfejlődésé­ről Tárnoky Ferenc művészeti vezető gon­doskodik. Mint elmondta, az alkotások között több nagyon értékes is található, de leginkább az a fontos, hogy elfoglalják magukat a betegek. A sátoraljaújhelyi kórház részéről Holló István gyógyfoglal­koztató segíti a táborszervezők munkáját. A közönséget ismert budapesti színészek is szórakoztatták Fotó: Bódisz Attila Anna-napi műsor Háromhuta (ÉM - BSZA) - Az Anna- napi búcsúhoz kapcsolódó, szombat este megrendezett esemény a 196 la­kosú Háromhuta legnagyobb rendez­vényének számít. Az évek óta hagyományosan életre hívott ünnepséget mindig a búcsú előtti napon rendezi meg a település önkormányzata - tájékoztatta lapunkat Karmanóczki László polgármester. A három üdülőfalut (Óhuta, Középhuta, Űjhuta) magába fogla­ló település lakóházainak fele üdülő, így az Anna-napi rendezvényen számos ven­dég is részt vett. A műsorban felléptek az erdőhorváti és a nagydobosi általános iskola diákjai, Fe­hérvári Márta és színésztársai, valamint formáciős táncosok produkciójában is gyönyörködhetett a közönség. Az ese­ményt tűzijáték és utcabál zárta. Egy régiséggyűjtő egyetemista A tulipántos láda még hiányzik Csokvaomány (ÉM - ÓKI) - A garázsban annyi a régi bútor és az egykor használatos munkaeszköz, hogy azt táj­házak és kisebb múzeumok is megirigyelhetnék. Mind­egyik feltűnően jó állapot­ban van, mivel gyűjtőjük, a csokvaományi Papp Gábor el­végezte a restaurálásukat is. • Egy évvel ezelőtt találtam az öreg mamám padlásán egy mán­gorlót, amely javításra szorult. Nekiláttam és kijavítottam. Mi­kor megfelelő állapotba került, a falra akasztottam. Annyira tet­szett az eredmény, hogy elhatá­roztam: megpróbálkozom a nagy- és dédszüleink által használt esz­közök, bútorok gyűjtésével - mondta el indíttatásának körül­ményeit Papp Gábor, a Miskolci Egyetem közgazdasági karának ősztől másodéves tanulója. □ Mintha túl sokan foglalkozná­nak hasonló dolgokkal. A még meglévő régiségek begyűjtésére különböző csoportok szakosod­tak, hogy a fillérekért szerzett ér­tékeket később komoly pénzekért értékesítsék, illetve külföldre jut­tassák. Csokvaományi eddig elke­rülték ezek a kereskedők? • Inkább úgy tűnik, bizalmatla­nok velük szemben az itt élők. Engem viszont ismertek és nem zárkóztak el a számukra fölösle­gessé vált eszközök átadásától. A kezdeti sikerek pedig további munkára sarkalltak, hiszen volt olyan napom - nem is egy -, mi­kor egy szekérderék „lommal” állítottam haza. Abban a formá­ban viszont tényleg csak érték­telen halmaz lett volna az egész, ezért autodidakta módon neki­a hegyháti községben levő kollekcióból L _____41 Papp Gábor láttam a restaurálásuknak. Vá­sároltam festéket, olajokat, lak­kot és a szú irtására alkalmas szereket. Pótolni kellett továbbá a hiányzó részeket is, amelyben egy ismerősöm segített. így sike­rült mindent eredeti állapotba hozni. □ Forintosítva mit jelent ez a gyűjtemény? • Különböző szakkönyvekben találhatók meg a régiségek ér­tékbecslései. Onnan tudom, hogy egy komód - 15-30 ezer fo­rintot ér. □ A festett ágynak, szövőszéknek, rokkáknak, régi szerszámoknak is jó ára lehet. Mi a gyűjtemény legkülönlegesebb darabja? • Egyik kedvencem egy görbe­bot. Aki meglátja, annak úgy tű­nik, hogy egy faragott darabról van szó. Márpedig téved. Ha a facsemetét bizonyos távolságok­ban bevagdossák, utána a vágá­sok helyén forradások keletkez­nek. Ahogy nő, azok úgy telje­sednek ki és egy bizonyos kor után csak le kell aratni a ter­mést, ami így szép természeti képződmény. Tetszik a két vé­gén festett nyoszolya is, amely­nek egyik lábát kellett pótolni, mert szét volt korhadva, mikor hozzám került. □ Mennyi időt vesznek igénybe a restaurálási munkák? • Egy rokkára átlagban 9 mun­kaórát fordítottam, míg egy ágy teljes felújítására 24 órára volt szükség. □ Láthatók azonban egyéb dolgok is ebben a házi múzeumban... • Hozzájutottam porcelán- és üvegedényekhez, valamint régi ruhákhoz. Az ingváll, a régi fal­védők és asztalterítők ma már nemigen jellemzők a hétköznapi életben. A százéves keszkenő pe­dig azért kedves a számomra, mert abba Fürjes Katalin nevét hímezték egykoron, márpedig édesanyámnak is ez a leánykori neve. □ Bányászlámpák, védősisakok... • Azok is kerültek hozzám, mi­vel a község egykor bányásztele­pülés volt. Ezen a területen is próbálok majd fejleszteni. □ Több fajtából három is ta­lálható, még ha nem is egyfor­mák. Ezek cserealapul szolgál­nak? • Magánzó vagyok, és kapcsola­taim sincsenek. Amit pedig egy­szer felújítottam, attól nem vál­nék meg. □ Mi az, ami legjobban hiányzik a kollekcióból? • Egy tulipántos ládára még nem sikerült szert tennem, most minden vágyam ez. A régiséggyűjtő egyetemista birodalmának egy része Fotó: Kovács i. Szükség lenne egy tájházra Csokvaományban is! □ A helyiség most egy ízlésesen berendezett tájházra hasonlít, de további gyűjtőmunka után in­kább lesz raktár, mint múzeum. • Ezért szeretnék létrehozni itt a faluban egy tájházat - jelen­tette ki Papp Gábor. Ebben az ügyben hamarosan megkere­sem Borbás János polgármes­tert, hogy egy olcsó régi házat ilyen módon hasznosíthasson az önkormányzat. Már most rendelkezésre áll egy bemutat­ható helyi gyűjtemény. A nyári szünetben még próbálkozni fo­gok Lénárddaróc és Csernely, illetve a többi hegyháti telepü­lés felkeresésével, hogy telje­sebbé váljon a készlet. □ Sikerült mindezt összeegyez­tetni a tanulással? • Az ózdi József Attila Gimnázi­umban érettségi előtt álltam, mi­kor belevágtam a feladatba. Sike­rült ez is, az is, és már az egyetem első évfolyamán is túl vagyok. Papp Gáborhoz közel állnak a honismereti dolgok is. Még gimnazista korában „Olvasó egyletek, kulturális egyesüle­tek, könyvtárak és egyéb kul­turális intézmények létesítése és működése lakóhelyemen 1867-1939 között” címmel honis­mereti pályázatot adott be több mint száz oldalon, amellyel a díjazottak között szerepelt. A természetet is kedveli, sőt isme­ri. Gyógynövényeket gyűjt saját célra, különösen a kakukkfű áll hozzá közel. Gyűjtőszenvedélye most újabb terület felé irányí­totta. Idős falubeliekkel régen elfelejtett nótákat énekeltet, hogy azokat - csakúgy mint a tárgyakat - megmentse az utó­kornak. Egyelőre csak a szöve­get írja le és kottákat készít. El­kelne egy diktafon, vagy hang- felvételre alkalmas magnetofon, de az ösztöndíjból egyelőre arra nem telik. A felújított régisé­gekből pedig „csak azért” nem fog eladni egyet sem, mivel azok féltve őrzött kincsek. Ki kaphat területet a sárospataki strandfürdőben? Sárospatak (ÉM - BSZA) - A sárospataki fürdőzők az egész ügyből csak annyit vettek észre, hogy egy új pavilon emelkedik ki a strand zöld gyepéből. A körülmények pe­dig szóbeszéd szintjén terjed­tek szerte a városban. Kérelem A történet úgy kezdődött, hogy Baba József sárospataki férfi ké­relmet adott be a hegyaljai vá­ros önkormányzatához. Ebben azt kérte: a helyhatóság biztosít­son számára olyan helyet a strandfürdő területén, ahol el tudná indítani vállalkozását. Az első kérelmét április hetedikén adta be az önkormányzathoz. Állítása szerint erre nem kapott választ. Baba József májusban újabb kérelmet nyújtott be, amelyben három vállalkozási le­hetőséget jelölt meg. Elképzelé­sei szerint egyedül, vagy pedig édesapja már (a fürdőben) mű­ködő vállalkozása alatt szeretett volna valamilyen üzletet nyitni. Az önkormányzat legutóbbi ülésén azonban úgy döntöttek a városatyák, hogy előbb megvizs­gálják a lehetőségeket és csak azután döntenek: hogyan és mi­lyen feltételekkel adnak terüle­tet újabb vállalkozásoknak a fürdőben. Erre Baba József azt mondja: igen ám, de egy jól me­nő helyi vállalkozó, aki az övé­vel együtt juttatta el a jelentke­zését, már fel is építette a maga pavilonját a strand területén. Emiatt a pataki férfi megalá­zónak tartja, hogy „kisem­berként” benyújtott kérelmét fél­retolták. Annál is inkább nehez­ményezi az eljárást, mivel infor­mációi szerint az ügyre leghama­rabb szeptemberben tér vissza az önkormányzat. Az strandidőszak végeztével azonban már a tulaj­donosi engedély esetleges beszer­zésével sem tud mit kezdeni. Szá­mára ez az év így elveszett. A fürdő ügyei a sárospataki ön- kormányzaton belül Bárány Ist­ván alpolgármesterhez tartoz­nak. Mint közölte lapunkkal, a helyhatóság 1990-ben kapta meg a fürdőt a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Vízműtől. Akkor örö­költek egy adott vállalkozói réte­get is, amely az eddigi igényeket ki is elégítette. Bővítés? Ez a kör az évek során nem is bővült. Az utóbbi néhány esz­tendőben azonban pályázatok segítségével több mint 200 millió forintot költött a ott elbontott anyagot fel lehetett volna hasz­nálni a cigány kisebbség életkö­rülményeinek javítására. Bárány István válaszában kifejtette: azt az elvet, ami ko­rábban jellemző volt, hogy az anyagért elbontottak egy házat vagy épületet, ma már el kell felejteni. A bontással először az önkormányzati tulajdonú kommunális szervezetet bízták meg, amely elfoglaltsága miatt nem tudta azt elvégezni. Emi­att megversenyeztették a mun­kát, s a legjobb ajánlatot tevő vállalkozás kapta azt meg. Az alpolgármester szerint akadt olyan vállalkozó is, amelyik 4,5 millió forintért bontotta volna el a területen álló épüle­teket. A másfél millió forintos volt a legolcsóbb ajánlat. A tulajdonos jó színvonalú szolgáltatást akar Fotó: Bódisz Attila i

Next

/
Thumbnails
Contents