Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-28 / 175. szám

2000. július 28., péntek Miskolc és környéke 7 HÍRCSOKOR • Okmányiroda-váltás. Országszerte több okmányiroda kezdte meg működé­sét július 1-jétől, többek között Sajó- szentpéteren is. Ennek alapján Sajóvámos és Sajósenye községek - amelyek eddig a miskolci okmányirodához tartoztak át­sorolták Sajószentpéterhez. • Bársonyvirág. Ongán is nagy figyelmet for­dítanak arra, hogy szebb és virágosabb le­gyen környezetük. Az egyik helyi lakos, Lévai János ingyen ajánlott fel 300 darab petúnia és bársonyvirág palántát a településen elhelye­zett virágtartókba és iskolai virágágyásokba. • Sírfeltárás Felsőzsolcán. A kisváros hősök terén található emlékműnél július 4-én felnyi­tották a téglával kirakott sírt. A boltív lebon­tása után egy kisméretű fakoporsót találtak, benn a maradványokon kívül viasszal megtöl­tött üvegeket. A Hermán Ottó Múzeum szak­emberei a leleteket vizsgálják. Új miskolci kiadvány gombászoknak Miskolc (ÉM - NZ) - Aranyosi István, húsz évig dolgozott a megyében a közoktatásban, majd újabb húsz évet a közművelődésben, innen vonult nyugdíjba. Szintén húsz éve foglalkozik gombászkodással, a megye területén fellelhető gombák gyűjtésével, térképezésével. Most másodszor lepi meg a gombászkodó- kat a megyei gyűjtésű gombafajok ismertetésével, jellemzőik, lelőhelye­ik leírásával, a gombákat bemutató ábrákkal. A kiadványban ismertetett több mint hét­száz gombafaj zömét öntevékeny miskolci gombászok gyűjtötték a megyei tájegysé­geiben, a kilencvenes évek elején. Néhány alkalommal budapesti szakkönyvírók is közreműködtek a gyűjtési munkálatok­ban. A fajok meghatározása magyar és német nyelvű gombahatározók, valamint színes, ábrás gombászkönyvek felhaszná­lásával történt. A kiadvány segítséget kíván adni az is­kolákban és a felnőttek körében működő, vagy most alakuló gombászköröknek, ter­mészetjáróknak és a gombavilág megisme­rése iránt érdeklődőknek. Sajnos, a gom- bászkönyvet eddig nem sikerült az érdek­lődésnek megfelelő példányszámban kiad­ni - anyagiak hiányában. Hasznos volna, ha a gombakedvelő támogatók segítségé­vel ennek pótlására sor kerülhetne. Mondjon egy sztorit! Ugye, ön is hallott már egyet s mást te­lepülése ügyeiről, gondjairól, sikereiről? Szeretné, ha erről szűkebb pátriájában, térségében olvasnának? Csak annyit kell tennie, hogy felhívja az Észak-Ma- gyarország zöld vonalát a 06/80-305-305 számon, és a Miénk itt a TÉR(SÉG) ro­vatában ezt elmeséli. A legjobb sztori­kat megírjuk majd, és közöljük azt is, hogy melyik olvasónktól származnak az információk. Ráadásképpen minden hó­napban a legjobb sztori beküldőjét juta­lomban is részesítjük. Az oldalt írta: Nagy Zoltán Telefon: 46/365-480 Szerkesztette: Buzafalvi Győző Telefon: 20/320-6750 e-mail: buzafalvi@iscomp.hu Sosem hunyt ki a parázs Szikszay Antal nyugdíjasként váltja valóra régi álmát, a szobrászkodást Bükkaranyos (ÉM - NZ) - Szik­szay Antal tervezte azt az obeliszket, amelyet az 1849. júliusi harsányi csata emléké­re emeltek Bükkaranyos ha­tárában, ő készítette el az emlékművet, Pöltenberg Er­nő tábornok portréját meg­örökítő domborművet is. Az avató ünnepség után beszél­gettünk vele, életútjáról és ar­ról: hogyan vált amatőr szob­rásszá?- Nagyon korán, 8-10 éves ko­romban kerültem kapcsolatba a képzőművészettel. Egy képeslap­ban rácsodálkoztam Fadrusz Já­nos Kolozsvárott felállított Má­tyás király szobrára. Még gyer­mekfejjel beiratkoztam a könyv­tárba, megismerkedtem Fadrusz művészetével. Egy életre elköte­leztem magam a művészettel. Sajnos azonban a családi körül­mények, édesapám korai halála miatt 16 éves koromban én let­tem a családfenntartó. Követke­zett a házasság, a fészekrakás, építkezés. Dédelgetett álmom nem valósult meg, nem választ­hattam a művészi pályát. A körülmények kényszere folytán tehát mielőbb kereső foglalkozást kellett találnia. Mű­bútorasztalos és faszobrászként dolgozott a Békéscsabai Bútor­ipari Szövetkezetben, 16 évig an­nak elnökeként.- Ez röpke negyven évig tar­tott, de sohasem hunyt ki a pa­rázs. Turistaként sok országot bejártam, Olaszországban kétszer is tanulmányoztam a nagy szob­rászok, Michelangelo és a többi­ek munkáit. Egyszer Pácay Pál műtermében jelen lehettem, ami­kor a Békéscsabára készült Gyó- ni Géza mellszobrot mintázta. 56 éves korában rokkantnyug­díjazását kérte, azóta, 12 éve csupán a művészetnek él. Kopjafa-kompozíció. Szikszay Antal alkotása a bükkaranyosi em lékparkban látható. Fotó: Sz. a. Szikszay Antal Achim L. Andrásnak, a tragikus sorsú „paraszt- király"-nak a szobra mellett, akit Ady Endre a második, nem sike­rült Dózsa Györgynek nevezett Fotó: n. z.- Nagy lelkesedéssel, de törött szárnyakkal... Hiszen egészségi állapotpm is gátol abban, hogy újra rajtoljak. Mindemellett elé­gedett vagyok a sorsommal. Itt, Bükkaranyos külső területén vettem egy telket, és elhatároz­tam, hogy ezt emlékparkká ké­pezem ki. A formálódó emlékparkban található egy harangláb, szé­kelykapu, és eszményképeinek mellszobrai - Achim L. András, Erkel Ferenc, Fadrusz János, Kossuth Lajos, Latinovits Zol­tán, Munkácsy Mihály - másfél- szeres életnagyságban.- Több évtizedes sóvárgás után pótlás ez számomra az élet­től, főleg lelkiekben. Ez a kör­nyezet, a park ösztönzött arra, hogy Békéscsabáról ide költöz­zek. Ernődön sikerült vásárol­nunk lakóházat 4 éve, de a szob­rászműhelyem az aranyosi tel­ken van. Közben a környéken híre kelt szobrászkodásomnak, és megkeresett Ernőd polgár- mestere, hogy szeretnének egy szobrot állítani a millennium tiszteletére. Közösen úgy hatá­roztunk, hogy' Kossuth Lajos kétszeres életnagyású mellszob­rát készítem el, azt állítjuk fel a községháza előtti parkban. Mí­vesen kiképzett posztamensre kerül a bronzszobor, augusztus 20-án avatjuk fel. Lokálpatriotiz­musunkból, a magyar történe­lem és Kossuth Lajos iránti tisz­teletből minden ellenszolgáltatás nélkül vállaltam a munkát. Ugyanígy segítettem a Megyei Huszár és Lovas Hagyományőr- ző Egyesületnek, Nagy Sándor elnöknek, a harsányi csata emlé­kére Bükkaranyos határában felállított obeliszk megtervezésé­ben, és készítettem rá egy Pöl­tenberg Ernő tábornok arcmását ábrázoló bronz domborművet. Szikszay Antal boldogan vál­lalta a két felkérést, úgy' érzi: ezek és a saját maga alakította emlékpark valamelyest kárpó­tolja a szobrászattól távol töltött évtizedekért. Amatőr alkotások teszik tartalmassá aktív nyugdí­jas éveit. A 67 éves szobrász még sok művel szeretné meglep­ni környezetét, gazdagítani a bükkaranyosi emlékparkot. Árvízi segítségért nyaralás jutalmul A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Női Szövetség szervezésében egy sor akció volt Miskolc (ÉM - MA) - Két to­kaji diák. Újfalusi Csaba és Krupla Gábor nyaraltatását vállalta magára a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Női Szövetség miskolci szerveze­tének két tagja - tudtuk meg a szövetség megyei elnöké­től, Luterán Jánosnétól, aki ötletadója és szervezője volt a civil segítségnek. zeumokkal, a Deszkatemplom- nial. Jártak a tapolcai barlang- fürdőben, de nagyon tetszett ne­kik - mint általában a tiniknek - a megyeszékhely legújabb szó­rakoztató központja, a Miskolc Plaza. Csaba és Gábor arról be­szélt, igazi élmény számukra ez a hét nap, nemcsak a kirándulá­sok miatt, hanem a családok vendégszeretete is megkapó volt. Lutherén Jánosnétól, Nelliké- től megtudtuk, hogy a megye számos kistelepülésén működik már szervezetük. A lányok és asszonyok itt is az idősek, bete­gek és gyerekek segítségét tűz­ték zászlajukra. Az elmúlt hóna­pokban egy olyan háromgyere­kes család ügyében járnak köz­ben, akiket ki akarnak költöztet­ni szolgálati lakásukból. Miskolcon egy hetvenéves idős hölgy lelki gondozása mel­lett a ház karbantartását és tata­rozását is magukra vállalták. Mivel szerveződésük civil moz­galom, ebből adódóan pénzben nem dúskálnak. De a kétkezi munka, a másokra való odafi­gyelés, a szabadidő feláldozása, mind-mind olyan dolog, amit hálásan fogadnak az érintettek. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Női Szövetség alapelve az, hogy erejükhöz mérten segítsé­get nyújtsanak a rászorulóknak. Luterán Jánosné a tavaszi árvíz­kor határozta el, hogy valami­lyen módon ők is kiveszik a ré­szüket az árvíz sújtotta települé­sen élők megsegítéséből. Mivel a gyerekek a legkiszolgáltatottab­bak, ezért a nyaraltatás mellett döntöttek. Felvették a kapcsola­tot a tokaji polgármesteri hiva­tallal, akik Újfalusi Csabát és Krupla Gábort ajánlották, hi­szen a 14 éves „fiatalemberek" erejüket és idejüket nem kímél­ve szorgoskodtak homokzsákok pakolásával a töltés megerősíté­sén a kritikus napokon. A fiúk a héten megosztva ven­dégeskednek Miskolcon a Kollár és a Somosvári családnál. A há­zigazdák mindent megtesznek azért, hogy jól érezzék magukat. Megismerkedtek már a város nevezetességeivel, például a mú- Vendéglátók és vendégek a kiránduláson Fotó: Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents