Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-25 / 172. szám

Csatlakozunk Az ÉM lU-melléklete 6 2000. július 25., kedd EU-HÍRCSOKOR • Környezetnevelési konferencia. Kör­nyezeti nevelési mintaiskola témájában országos konferenciát szervez a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Intézet, az oktatási és a környezetvédelmi tárca védnökségével, valamint a Soros Alapítvány támogatásá­val szeptember 25-én és 26-án Miskolcta­polcán. A konferencia egyik témája a ter­mészetvédelem és az oktatás kapcsolata az EU-csatlakozás időszakában. • Testvérvárosi kapcsolatok. A testvérvá­rosok polgárainak mobilitását támogatja különböző akcióival az Európai Bizottság. Az európai testvérvárosok közötti együtt­működés kialakítására gazdasági, politi­kai, szakmai, kulturális, szociális témák­ban van lehetőség. Pályázhatnak helyi közösségek, testvérvárosi egyesületek, te­rületi, nyilvános közösségek, föderációk. A megítélt összegeket terembérlésekre, látogatásokra, fogadásokra, dokumentu­mok készítésére, fordítására lehet fel­használni. Elsőbbséget élveznek az új kapcsolatok. Bővebb információ az Euró­pai Bizottság Főtitkárságán kérhető (200 rue de la Lói, B-1049 Bruxelles, tel.: 00- 322-296-26-85, fax.: 00-322-296-23-89). Az EU környezetvédelmi politikája Amikor az ötvenes években a Római Szerződést készítették, még nem tar­tották szükségesnek közösségi szintű környezetvédelmi politika kialakítá­sát az Európai Közösség tagállamai. Csak 1972-ben, a párizsi csúcstalálkozón került sor a közösségi környezetvédelmi politika létrehozására. Az első akcióprog­ramot 1973-ban indították be. Jelenleg az EU ötödik környezeti akcióprogramja van érvényben, ez az 1992-2000 közötti idő­szakra vonatkozik. A program középpont­jában a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése és biztosítása áll, a követ­kező területekre koncentrálva: a termé­szeti kincsek fenntartható kezelése, a hul­ladékok újrahasznosításának növelése, nem megújítható energiaforrások haszná­latának csökkentése, a környezeti szem­pontokat szem előtt tartó közlekedés ki­alakítása, a közegészség javítása. Fenntartás vegyesen Az ötödik akcióprogram megvalósításáról készített értékelést az Európai Bizottság 1999. november 24-én nyilvánosságra hoz­ta. A beszámoló vegyes képet mutat: az ózonkárosító anyagok kiválasztásában, a savasodás, a határokon átterjedő víz- és légszennyezés csökkentésében jelentős elő­relépés történt. Súlyosbodtak viszont a gondok a természet állapotának romlásá­ban, csökkent a biológiai sokszínűség, fo­lyamatosan és fokozatosan növekszik a hulladékok termelése. Felerősödött az em­beri beavatkozás miatti pusztítás, a termé­szeti erőforrások túlhasználata, rohamo­san csökken a termőtalajok mennyisége és minősége. Az értékelés végül megállapítja: „az EU még nincs azon az úton, hogy biz­tosítani tudná a fenntartható fejlődést”. A sikerekből és a hibákból okulva je­lenleg a hatodik akcióprogram kidolgozá­sa folyik, a tervezetnek 2001 első felében kell elkészülnie. Az Észak-Magyarország Csatlakozunk című melléklete a Külügyminisztérium támogatásával jött létre. „Százmilliárdos problémák: ki vállalja fel?” Van veszíteni valónk Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - BAL) - Magyar- ország remélt EU-csatlakozá­sának sarokköve lehet a kör­nyezetvédelem. Hogy az or­szág mennyire felkészült, a szakemberek eltérően ítélik meg. Egy hivatalos szerv és egy civil szerveződés vezető­jét kérdeztük. • A legnagyobb gond a környe­zetvédelem. Főleg a kistelepülése­ket jellemzi a szennyvízprobléma, de igaz ez megyénkre is. Országo­san 57 százalékos a csatornázott­ság, nálunk nem éri el a 40-et - kezdi Dankó Gyula, az Észak-ma­gyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. - A má­sik gond a hulladékkezelés. Fon­tos kérdésről van szó. Az alkot­mány rögzíti az állampolgár jogát az egészséges környezethez. □ A csatlakozás előrelendítheti a fejlődést? • Az EU-csatlakozás előrelépést kell hogy jelentsen. Magam is lát­tam, Spanyolország a tagság után olyan alapokhoz jutott, amelyek­kel hozzáláthatott a környezetvé­delem rendbetételéhez. □ Végül is az a lényeg, hogy az EU pénzt ad? • Pénzt is ad, és észt is ad. Ma már az EU-pénzek nem segély­ként jönnek. Konkrét beruházá­sokra folyósítják, és elvárják, hogy a magunk részét hozzáte­gyük. Megalapozott programokat szolgáló beruházások kellenek, amelyek a jó irányba mutatnak. Ebben a régióban el vagyunk kés­ve. Még a kísérletek sem kezdőd­tek meg a korszerű megoldások - így a szelektív hulladékgyűjtés - bevezetésére. De az újrahasznosí­tásnak is csak akkor van értelme, ha létezik a háttéripar. Ha van, aki átveszi a külön gyűjtött pa­pírt, üveget, műanyagot □ Úgy tűnik, a „Nyugattól” csak jót kaphatunk. • Ez nem ilyen egyszerű. Ami a természet védelmét, értékeink megóvott állapotát illeti, nem csak rá vagyunk szorulva a se­gítségükre, hanem ők is „nyernek” velünk. Megvan azon­ban a veszélye annak, hogy a csatlakozási elvárások folytán elterelődik a figyelem a saját ér­tékeinkről, sajátos problémáink­ról. Sok mindennek kialakult, megerősödött nálunk a szakmai háttere, erre vigyázni kell! Egy példa: a vízvédelem nálunk negyvenéves múltra tekint visz- sza. Ismerve az uniós direktívá­kat, kijelenthető: nem kell felad­nunk az eredményeinket. Ugyanakkor az is igaz, hogy a három megjelölt problémakörön túl is vannak gondjaink. A meg­szűnt ipartelepek után vissza­maradt meddőhányók, salakhe­gyek. Az „ipari parlag” problé­mája az EU-országokban na­gyobb részben már megoldott. Nálunk korábban nem volt mód, sem törvényi alap, sem kezelési eljárás, hogy a nagy mennyi­ségben keletkezett ipari hulladé­kot „megfogjuk”. Ezek százmilli­árdos kérdések. Ma még nem tudni, ki fogja felvállalni. nem tennénk meg a kellő lépéseket” „Magunktól • Meglehetősen el vagyunk maradva azokon a területeken, amelyekre az EU-jelentés is fel­hívta a figyelmet - mondja Gyulai Iván, a Miskolci Ökoló­giai Intézet a Fenntartható Fej­lődésért vezetője. - Ha az uniós környezetvédelmi szabályozást átvesszük, komoly költségekre - egyesek szerint 2400 milliárd forintra - számíthat a társada­lom a következő évtizedben. □ Aligha lesz rá ennyi pénz. • Jelenleg a GDP 1,1 százalékát költjük környezetvédelemre. A hivatalos politika arra speku­lál, hogy akkor kell majd a kör­nyezetvédelemmel foglalkozni, ha beléptünk az unióba. Akkor megnyílnak az alapok. □ Esélyt kínál, hogy az EU pénzt és ötleteket nyújt. • Megfelelően előkészített prog­ramokkal évente mintegy 20 mil­liárd forint érhető el az előcsat­lakozási alapok révén. Ám a vá­rakozás túlfűtött, ezekkel a for­rásokkal az előttünk álló hihetet­len tömegű problémának csak töredékét lehet leküzdeni. A „Nyugat” csak olyasmit segít anyagilag, amiben üzletet lát. A hulladékgazdálkodást, a szenny­víztisztítást és a levegőtisztaság­védelmet. Viszont a természeti környezet állapotának megőrzé­sébe senki sem fog befektetni. Pedig a biológiai sokféleséget, a természetnek a nyugat-európai­hoz képest jó állapotát volna a legfontosabb megóvni. □ Ezek szerint kára is lehet a vállalt vagy ránk kényszerített felzárkózásnak • Igen, de van, ahol még visszásabb a helyzet. A világ egy ideje a „fenntartható fejlő­désről” beszél. Míg a környe­zetvédelem a szennyezések megszüntetésével, megelőzésé­vel foglalkozik, addig a fenn­tartható fejlődés a környezeti erőforrások hosszú távú hasz­nálatának lehetőségével. Itt van például a szennyvíz. Ha nem kezeljük, jelentős környe­zeti problémát okoz. De hogy megoldjuk a gondot, ahhoz fo­lyamatos energiabefektetésre, építésre, beruházásra van szük­ség. Könnyen kiderülhet: egy „egységnyi” gondot felszámo­lunk, és három „egységnyit” létrehozunk. □ Helyesen mérjük-e fel egyálta­lán ezeket a problémákat itthon? • A kelet-európai országok a rendszerváltás előtt és után is igyekeztek minél rosszabb ké­pet adni magukról, a „Nyugat” segítségére számítva. Amikor a csatlakozás szóba került, rájöt­tek, hogy ezért „nem jár juta­lom”. □ Nem valami fényes kilátások. • Tudomásul kell venni: ma el­ső az üzlet, nem a környezetvé­delem számít. Az EU-ban sem. Tény, az unióban bizonyos sza­bályozások jobbak, mégis több a teher az erőforrásokon. Sok ki­csi sokra megy. Összehasonlít­va: Nyugat-Európában jobban gondoskodnak a környezetről, de felélték az erőforrásokat, a természetes környezetből kevés maradt fenn. Kelet-Európábán is vannak erősen iparosodott és szennyezett régiók, de ezek csak kis területekre korlátozódnak. A fogyasztói társadalom egyér­telműen megszabja a jövő törté­néseit. Ez ellen egy következe­tes környezeti politikát folytató Európai Unióval többet tehe­tünk, mint nélküle. MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: A KÖRNYEZETVÉDELEM FONTOSSÁGÁRÓL A z emberek gondol­kodása nem válto­zott. A gyakorlatban nem alkalmazzák a tör­vényeket, s a hivatalos szervek eltűrik ezt a vi­selkedést. A médiának is feladata lenne megér­tetni az emberekkel: a sok kicsi szeméttől az egész bioszféra sérül. A szelektív hulladékgyűj­tés, hulladékhasznosí­tás sincs megoldva, ezekre állami támoga­tást kellene nyújtani. Répászky Zoltán (70) nyugdíjas pedagógus V alószínűleg több százezer katalizátor nélküli autó fut még az országban. Szerintem alapvető lenne, és sokat javítana a helyzeten e típusok lecserélése. Er­dősítéssel, fásítással nö­velni kellene a zöldte­rületeket. Bízom abban, hogy a légszennyező anyagokat kibocsátó nagyvállalatok mindent megtettek azért, hogy minimalizálják a káros- anyag-kibocsátást. Suba Péter (54) gimnáziumi tanár I A hhoz, hogy egyálta­lán a környezet vé­delméről lehessen be­szélni, szükség volna néhány ipari üzemre, fejleszteni kellene a fa­lusi turizmust. A Bod­rogközben szerintem olyan érintetlen a ter­mészet, a növény- és ál­latvilág, hogy érdemes lenne vele többet foglal­kozni. A szennyvízelve­zetést, a csatornázást, a szemétlerakók kialakí­tását tartom feladatnak. Tóth JAnosné (42) igazgatási főelőadó N em érdemes foglal­kozni semmivel. Megdöbbentett Pepó Pálnak az autóbeszer­zése. Sír a kormány, hogy semmire sincs pénz, pláne nincs kör­nyezetvédelemre - de van a miniszternek öt Mercedesre. Érdemes környezetvédelemről beszélni?! Szerintem mik a legégetőbb gon­dok? Olyan sok min­den, a levegőszennye­zéstől kezdve... Bodrogi Károlyné (67) nyugdíjas A környezetvédelem gazdasági és politi­kai okokból háttérbe szorul. A csatlakozás pozitív kényszerítő erő. A központi akarat fontos, állami forrás is majd csak jut. A legfon­tosabb az emberek szemléletének változása volna. Például a szelek­tív hulladékgyűjtés te­rén, hogy kialakuljon az emberekben az igény saját lakókörnyezetük rendbentartására. Bogyay Zsolt (28) szakmérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents