Észak-Magyarország, 2000. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-02 / Vasárnapi észak, 5. szám

2000. Július 2. ★ ÉSZAK * 3 Többezer éves leletek Zemplénben Veres László, a miskolci Hermán Ottó Múzeum igazgatója lapunkat ar­ról tájékoztatta, hogy július 7. környékén megkezdődik a másfél héttel ezelőtt Bodrog- halom határában meg­talált szkíta leletek fel­tárása. Mint az Észak-Magyarország című megyei napilap akkor megírta, a bodrogközi település közvetlen közelében három csontváz, valamint bronz éksze­rek kerültek elő az egyik ho­mokbányából. Bartusné Helle- brandt Magdolna régész, aki a gyors leletmentést végezte, a helyszínen úgy nyilatkozott munkatársunknak, hogy a to­vábbi feltárás üteme pénzügyi forrás kérdése. A helyszínen az is kiderült, hogy húsz évvel ezelőtt a most megtalált sírok közelében kelta temetkezési he­lyet tártak fel. A két leletegyüt­tes összehasonlítása igen jelen­tős eredményeket hozhat. An­nál is inkább, mivel a régész szerint ilyen északi területen nem találtak még szkíta marad­ványokat. A múzeum igazgatójától megtudtuk, hogy a leletek jelen­tőségére való tekintettel elküld­ték kérvényüket a pénzügyi ala­pot biztosító Kulturális Örökség Igazgatóságához. Az engedély megérkezte után pedig - amely vélhetően július hetedike előtt várható - a múzeum munkatár­sai azonnal hozzákezdenek a le­letek környékének feltárásához. Mezőzomboron neolit, csiszolt kőkorszaki telep került elő a föld rejtekéből, amelynek a nép- vándorlások kérdésében lehet jelentősége. Koós Judit, a Her­mán Ottó Múzeum régésze, az ásatás vezetője a Vasárnapi Északnak elmondta: a hegyaljai település temetőjéből hétezer éves újkőkori, valamint 350 esz­tendős bronzkori leletek kerül­tek elő. Bódisz Attila Szkíta lelet a feltárást végző régész ke­zében FOTÓ: CSÖRNÖK MARIANN A fegyver biztonságérzetet ad Kerülhet-e veszélybe az útlevél­kezelő A válasz: igen. Ezért nem árt, ha használni tudja a fegyve­rét. Amikor a kollégám kezét egy férfi összevag­dalta, csak azért nem történt nagyobb baj, mert a határátkelőn mások is jelen voltak és a segítségére siettek - idézi fel egyik emlékét a bánrévei határőrkirendeltség vezető he­lyettese, Nemes Ferenc százados. A pa­rancsnokhelyettest arról faggattuk: szüksé­ge van-e az útlevélkezelőnek a pisztolyra. Az egyik ombudsmani megállapítás szerint ugyanis feleslegesen hordják a revolvert, úgysincs rá szükség. A belügyminiszter, mint a határőrség felett is felügyelet gyakor­ló tárcavezető, az útlevélkezdők pártjára állt. Az érvelését azonban egy utasítással is ki kellett egészítenie. Az útlevélkezelők ugyanis eddig csupán évente egyszer vettek részt lőgyakorlaton. Mostantól havonta egy alkalommal már szituációs műveleteket hajtanak végre. Másodpercek alatt kell fény­kép alapján azonosítani a célszemélyt, vagy éppen azt, akit semmiképpen nem találhat­nak el. Nemes Ferenc állítja: a közelmúltban a me­gyénkben meglőtt rendőr esete is alátá­masztja, szükség van a fegyveres testületnél dolgozóknak az önvédelemre. A mai világ­ban azt sem lehet tudni: mikor kerülhet sor akár a határátkelőkön is a fegyverhasználat­ra. A bevezetőben említett támadás során a szlovák határon átkelni kívánó magyar férfi olasz rendszámot rakott autójára, mond­ván: azzal hamarabb átjuthat. Amikor pedig az útlevélkezelők a helyszínre hívott rendőr jelenlétében akarták elszámoltatni az il­letőt, akkor támadt a férfi a linóleum­metszőjével. De mi történt volna, ha fegy­vert ránt elő? (P.T.) Leáldozott az orwadászok csillaga Hat gyanúsított ellen indult ö1iáT,áo Az elmúlt években súlyos problémát okozott a csereháti Bakta- kék térségében az értékes vadállománnyal rendelkező erdők orvvadászainak áldatlan tevékenysége. A Hubertus Vadásztársaság tagjai ugyan megpróbálták pokol­lá tenni a rapsicok életét, azonban a hurkos vadorzók így is ször­nyű pusztítást végeztek. Az okozott kár értéke jelentős, pénzben talán ki sem lehet fejezni. Széles körű hajtóvadászatot rendeltek el a Cserehát erdeiben, de ezúttal nem állatokat üldöztek, hanem bűnöző hajlamú egyé­neket, akik hurokkal fogták be a nagyvadakat, főleg az őzeket. Immár a bírósági szakaszig jutott el az ügy vizsgálata, s jelenleg hat személy ellen folyik eljárás - tájékoztatta lapunkat Dobos Dé­nes baktakéki polgármester. Az elkövetők harminc nagyvad befogását, illetve pusztítását ismerték el, ám vélhetően ez a szám nem fedi a valóságot. Úgy tűnik, sokkal nagyobb kárt okoztak, mint amit beismertek, azon­ban a bizonyítás roppant felelősségteljes feladat, hiszen minden­ki a meztelen igazságot szeretné megismerni. A tettesek ugyan saját korábbi állításaikat próbálják tagadni, az utóbbi időben érdekes módon - állításuk szerint - mégis csök­kent az elejtett, és értelemszerűen az általuk beismert őzek lét­száma, bár senki sem tudja, vajon miért cáfolják önmaguk vallo­mását. Az Encsi Városi Rendőrkapitányság krasznokvajdai őrsé­nek járőrei a vadászokkal közösen razziáztak, s az elmúlt hóna­pokban szinte teljesen megszűnt az állatok hurkos elfogása - tet­te hozzá a baktakéki polgármester. A rapsicok sajnos nem válogatósak, minden hurokba szorult őzet befogtak, viszont arra nem terjedt ki a figyelmük, hogy ez­zel a cselekedettel az anyagi kár mellett óriási, eszmei értékben alig kifejezhető veszteséget okoztak. A vemhes suták természe­tesen elpusztultak, s az sem számított, ha az anyaőzzel együtt a méhen belüli magzatot is halálra ítélték. Egy ötszáz gramm tö­megű őzbak agancstrófea ára hivatalosan csaknem félmillió fo­rint, ám a vadorzók ezzel a ténnyel sem számoltak. Vadászatok idején gyakran előfordult - főleg éjszaka, telihold idején -, hogy illetéktelenek puskalövésére lettek figyelmesek a Hubertus társaság tagjai, viszont nem sikerült a fegyveres sze­mély kilétére fényt deríteni. Sajnos a vaddisznók szintén hozzá­Az utoljára megtalált őzet hurok pusztította el fotó: uszkay lasz ló szoktak a nyugalomhoz, ezáltal pedig gyakran a közút mentén csatangoltak. Az aránylag szelíd állatot nem volt nehéz kilőni - sajnálkozott a történteken Dobos Dénes -, mert ezek a vadak a gépjárművek zaját úgy fogták föl, mintha az élelmet szállító au­tó ment volna az etetőkhöz. A krasznokvajdai Örs rendőrei szúrópróba-szerűen szinte minden nap ellenőrzik a gépjárműveket, minthogy az erdők többségét közutak szelik át. Ha jól megnézzük, könnyű préda a csereháti vad, hiszen nem félnek túlzottan, az ember látványa sem újdonság számukra. Most ugyan kezdetét vette a vadászati szezon, s az orvvadászok nyilván nem merészkednek az erdők közelébe, Dobos Dénes mégis elővigyázatosságot, az állandó el­lenőrzést tekinti visszatartó erőnek. Az utóbbi hónapokban már nem találtak sem hurkokat, sem elpusztított állatmaradványokat, s reményei szerint ez az állapot megmarad hosszú időre. Ügy véli, a rendőrség segítsége nélkül nem sikerült volna felszámolni a rapsicok tevékenységét, s talán még mindig ott garázdálkodnának, ahol a legszebb vadak élik mindennapi békés életüket. (KLL) Útmenti angyalok Ady Endre nagy indulattal kelt ki a félemberek ellen, fájt neki a félig élt élet, elmarasztalta a lélektelen viszo­nyulást. S tulajdonképpen már a pró­féták is arra biztattak bennünket, hogy amit csinálunk, abban legyünk benne teljes lelkűnkkel, tudatunkkal és testünkkel. Mindig az egészben gondolkodjunk, a világegészért le­gyünk felelősek. Ha egy anya főz, be­lefőzi szerető érzéseit is az ételbe, amivel a gyerekét táplálja. Körbevet­tek bennünket a félmegoldások, szenvedünk saját és környezetünk félig-vitt cselekvéseitől. Ezeket az élet megannyi területén megtalálhatjuk, de mi most csak az útmenti angyalok („mit bánom én, ha utca­sarkok rongya, csak elkísérjen egész a síromba") - megint- csak Ady) ügyére gondolunk, az örök női mesterség űzői­re- űzöttjeire, a prostitúcióra, pontosabban ennek sza­bályozására. A félmegoldásra. A farizeus politikusok hoz­tak egy törvényt, amit nem tudnak betartatni. Például na­gyon kevés helyen alakítottak ki úgynevezett türelmi zó­nát, pedig nagyon sok helyütt indokolt lett volna. Nálunk nincs akkora mérvű ez a jelenség, hogy ehhez a megoldás­hoz kellene folyamodnunk - mondják, mert félnek ütközni a lakossággal, szervezetekkel. Féltik saját jövendő mandá­tumaikat. Közben a jelenség él és virágzik, s nemcsak azo­kon a helyeken, ahol korábban is virulens volt. A politiku­sok pedig vizet prédikálnak és bort isznak. Emlékszünk, a közelmúltban behatolt a rendőrség egy fővárosi, illegálisan működő - hogyan is működhetne ma másként? - bordélyházba, ahol neves politikusok is tartóz­kodtak. Nem férkőzhetett közel újságíró, tévékamera, tit­kosabb a műintézményt látogató nagyjaink névsora, mint a VIP-lista. Ahelyett, hogy legalizálnák, azaz elismernék az örömtanyák létjogosultságát, a jelenség megszüntethetet- lenségét, s megadóztatnák istenesen, mint egy matektanárt vagy egy lakatos szakmunkást szokás. Nincs prostitúció, il­letve ne legyen - mondják-bájolják, milliárdokat csúsztatva ezzel a stricik zsebébe. Ebből a pénzből sok filmet lehetne forgatni, sok kilométer utat építeni, lehetne belőle támo­gatni a nélkülöző gyermekek étkeztetését. Nem beszélve arról, hogy a látókörbe vonással jobban lehetne ellenőrizni ezt a szférát - egészségügyi szempontból is. A punkok Alig néhány éve, hogy végigsö­pört a világon a német The Ba- tes együttes Billy Jane című slá­gere, szupersztárrá téve a punk- bandát. A műfaj legjobbjaihoz tartozó zenekar most a XXI. Diósgyőri Kaláka Folkfesztivál fellépői között szerepel. A púnk zene a hetvenes évek­ben született meg a rock legjobb hagyományaiból. Az új stílus új életvitelt is hozott a fiatalok kö­rében, mely leginkább feltűnő öltözködésű - kockás nadrág, bőrbakancs, szakadt atléták - és sokakat megbotránkoztató, ka­kastarajos frizurájú fiatalokként láttatja a mai napig is a punko­kat. Pedig a nyolcvanas éveken már jócskán túl vagyunk és a punkok is némileg megszelídül­tek. A Bates is folklórt játszik, de a városét indokolta a választást Amnézia vagy A Hangonyban ólő Danyi Béla megjárta Auschwi- tzot. Az utóbbi hónapok­ban ezt többször eszébe Juttatta a postás, mert hol márkáról, hol svájci frankról szóló utalványt kézbesített. Danyi Béla, a Hangonyi Ci­gány kisebbségi önkormányzat alelnöke napra pontosan emlék­szik az 1943-as februári deportá­lására. Akkor még nem volt ci­gány holocaust, de a zsidókat már gyűjtötték össze. Ő pedig so­kat barátkozott a zsidó gyerekek­kel és osztálytársak is voltak. A csendőrök és nyilasok éjszaka érkeztek és semmit nem kérdez­tek. Felrakták öt is a teherautóra, mivel éppen egy zsidócsaládnál aludt. Több táborban is megfor­dult, majd Ausztriában dolgozott egy fegyvergyárban. Onnan vit­ték Auschwitzba. A táborban hullák elszállításával kellett fog­lalkoznia, ezért megúszta a gáz­kamrát. 1944. júliusában aztán egy reggel arra ébredtek, hogy a német őrségnek se híre, se ham­va nincs. Társaival kifeszítette a és a főik Fogarasi Lajos, a fesztivál szer­vezője. - Az együttes tagjai ugyanúgy nem végeztek zeneis­kolát, mint a népzenészek, saját maguktól tanulták meg a forté­lyokat. Nem annyira ismert, hogy a Bates sok német népdalt is feldolgozott a számaihoz, te­hát mindenképpen van helyük egy folkfesztiválon. Az idén ti­zenkettedik albumát megjelen­tető együttesnek mindenesetre nem lesz könnyű dolga vasár­nap este a várban. (KFK) valami más? kaput és meg sem álltak a vasút­állomásig. Mikor hazaért, nem sokra rá az oroszok vitték el má- lenkij robotra, vagyis mindkét háborús félnek dolgozott. Szenvedéseiért eddig 500 DM, 1 000 USD és 1 500 SF volt a kár­pótlása. Legalábbis ezeket állítja Danyi Béla és a figyelmetlen új­ságírók közre is adták, sőt még a televízióban is így hangzott el. Csakhogy utólag kiderült, va­lami nem stimmel. A zsidók el­hurcolása és a deportálások 1944-ben kezdődtek. Az ausch­witzi haláltábort a szovjet csapa­tok szabadították fel kemény harcok árán 1945-ben, ami törté­nelmi tény. Vagyis csak úgy nem lehetett kisétálni a kapun. A töb­bi biztosan stimmel. Illetve,apro­pó! Danyi Béla mutatott még egy megsárgult fényképet is, ahol egy egyenruhás - talán katonaru­hás - férfi látható, kezében hege­dővei. A férfi Danyinak a nagy­apja, akinek a kezében egy ere­deti Stradivari hegedű van. Azt is németek vették el tőle erőszak­kal és azóta sem került elő. Ez is hihető történet és bizto­san nem fogja senki megcáfolni. Ki ismerheti ma már egy 73 éves ember nagyapját?

Next

/
Thumbnails
Contents