Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03 / 129. szám
2000. június 3., szombat CSAK 7 Mi lesz veled, emberke? - ezzel a címmel hirdetett pályázatot a Megyei Pedagógiai Intézet Pedagógiai Szakszolgálata a Borsod Megye Közoktatásáért Alapítvány és a Megyei Munkaügyi Központ támogatásával. A héten megtartották a díjkiosztást. Oldalunkon az első helyezettek és a különdíjasok munkáival, az alkotókkal ismerkedhetnek meg olvasóink. Figyelem, figyelem Miskolc (ÉM) - A Mi lesz veled, emberke? pályázat célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet a pályaválasztás fontosságára, és közvetítse a diákok gondolatait, gondjait, kérdéseit. — A pályázat kiírásával az volt a célunk, hogy felhívjuk a diákok, a szülők és a pedagógusok figyelmét a pályaválasztás fontosságára. És az is, hogy a diákok pálya- választással kapcsolatos gondolatait, kérdéseit megismerhessük, közvetíthessük mind a szülők, mind a tanárok felé - mondja Kiss Árpádné, a Mi lesz veled, emberke? pályázatra beérkezett alkotásokat elbíráló zsűri elnöke. Mint gyakorló középiskolában tanító pedagógus tapasztalatból tudja, hogy a diákok még családjukban is kevés segítséget kapnak a pályaválasztásukhoz, gyakori, hogy egyáltalán nincs elképzelésük: merre tovább, vagy nem tudják pontosan: az a foglalkozáselnevezés mit is takar konkrétan. Öt kategóriában - irodalom általános iskola, középiskola; képzőművészet általános iskola; videofilm-CD; helytörténet - összesen több mint 100 pályamunka érkezett a kiírásra. A zsűri értékelése szerint a dolgozatok tartalmilag és formailag megfeleltek a követelményeknek, az általános iskolások munkáiban sok volt a nem önálló gondolat. Színvonala miatt a középiskolai kategóriában nyertes pályamunkát és a hangonyi általános iskola diákjainak helytörténeti dolgozatait emelte ki a zsűri elnöke. A díjátadás Fotó: Végh Csaba Irodalom kategória Általános iskola I. dij: Székely Anett (Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Sátoraljaújhely) N. díj: Kovács Rita (Szent István Általános Iskola, Erdőbénye) III. díj: Király Ildikó (Szent István Általános Iskola, Erdőbénye) A zsűri különdíja: Benyus Anita (Szent István Általános Iskola, Erdőbénye) Középiskola Kiemelt I. hely: Csonka Ágnes (Gábor Áron Szakközépiskola, Miskolc) III. díj: Kiss Éva (Gábor Áron Szakközépiskola, Miskolc) Képzőművészet kategória I. dij: Benedek Beatrix (Móra Ferenc Általános Iskola, Mályi) III. díj: Tóth Emese (Móra Ferenc Általános Iskola, Mályi) Videofilm-CD kategória I- díj: Lapis Zoltán (Avasi Gimnázium; Teleki Tehetséggondozó Kollégium, Miskolc) II. díj: Olárnyik Rita, Ördög Péter, Szomolya Szabina (Deák Ferenc Szakképző Iskola, Kazincbarcika) III. díj: Bréda Dávid, Szamosvölgyi Attila (Köz- gazdasági Szakközépiskola, Sátoraljaújhely) Helytörténet kategória I. díj: Varga Adrienn (Hangonyi Általános Iskola) II. dij: Berta Erika (Hangonyi Általános Iskola) III. díj: Molnár Dávid (Hangonyi Általános Iskola) Különdíj: Varga Anett (Hangonyi Általános Iskola) Dicséret: Szirmai Eszter (Göőz József Általános Iskola, Aszaló) Lapis Zoltán (17) videofilm-CD kategória, I. díj Avasi Gimnázium; Teleki Tehetséggondozó Kollégium, Miskolc- Biológia tagozatra járok, de az informatika most már sokkal jobban érdekel. így kerültem kapcsolatba a filmkészítéssel is. Van a kollégiumban egy multimédiás szoba, ott kipróbáltam a videovágó-, a zeneszerkesztő programokat. Digitális fényképezőgéppel fotóztunk, utána felvettünk néhány jelenetet, majd összevágtam az anyagot. Egy kicsit némafilmnek készült. A pályaválasztás szerintem inkább a középiskola után fontos. Egyetemet már nehezebben lehet változtatni. Benyus Anita (14) irodalom kategória, különdij Szent István Általános Iskola, Erdőbénye- Közel állt hozzám a téma, hiszen most kellett kiválasztanom, hogy melyik iskolában szeretnék továbbtanulni. Nehéz volt. Végül gimnáziumba megyek. Utána pedig művészetekkel szeretnék foglalkozni. Megfogalmazni a gondolataimat már könnyebb volt. A fogalmazásban egyébként tapasztalt vagyok. Olyanokról szeretek írni, amik megtörténtek velem, amik közel állnak hozzám. A barátságról, az iskoláról, a gordonkázásról... Sok minden megfordul a fejemben. Kockánként- Anyukám és a tesóm is nagyon szeret rajzolni, így én is megszerettem. Azt próbáltam lerajzoltni, hogy mi lehet majd húsz év múlva a Föld sorsa. Lehet, hogy elpusztulunk, mert szétrobban majd a Föld, és az emberek repülnek kifelé a Világűrbe. Az osztálytársaim adták ezt az ötletet. Én pedig megterveztem, három órán keresztül rajzoltam, és a legvégén kiszíneztem. Még nem tudom, hogy mi leszek? Még át kell gondolnom ezt a kérdést. Esetleg fodrász vagy kozmetikus. Az unokate- sóm is az szeretne lenni, együtt tanulhatnánk. Csonka Ágnes (18) irodalom kategória, kiemelt I. díj Gábor Áron Szakközépiskola, Miskolc- Megtörtént esetet írtam le. Utaztam hazafelé Budapestről, az asszociációk pedig jöttek, ahogy ránéztem az emberekre. Elkeserít az, hogy sokan csak azért csinálnak valamit, mert ebből tudnak megélni, és nem azért, mert szeretik, amit csinálnak. Az utazás gondolata egy kicsit metaforikus is. Én is úton vagyok. Most érettségizek. A gyermekkorból próbálok a felnőttkorba átjutni. Az apróbb dolgoktól a komolyabb gondolatokig. Ezt is kiírtam magamból.- Szeretek írni. A pályaválasztást pedig most éltem át, úgyhogy nem volt nehéz tollat ragadni. Magamtól leírtam mindazt, amit gondoltam, utána pedig a tanárnőmmel átolvastuk a dolgozatomat. Én is sok mindenen gondolkodtam már eddig, hogy mi is szeretnék tulajdonképpen lenni, mi lenne a legjobb döntés. Menjek varrónőnek? Tanárnak? Végül emelt angol tagozatra vettek fel a sátoraljaújhelyi gimnáziumba. Nehéz döntés a középiskolát jól kiválasztani. Mert fontos hely az életben. Itt fogok érettségizni, itt válók majd felnőtté. Benedek Beatrix (13) képzőművészeti kategória, I. díj Móra Ferenc Általános Iskola, Mályi Egy lány, egy férfi és egy asszony hogy komolyan gondolkodik. Ismét becsukom a szemem. Milyen lehet ez az ember? (...) Boldog? Nem tudom. Talán... Érdemes küzdeni, minden nap eltűrni a főnök bogarait, figyelni a BUX-indexet, átutalni, számolni, idegeskedni, Activalt szedni. Talán érdemes. Talán érdemes manikűröshöz járni. Talán... Mellette a tanárnő agyongyötört keze. Ő élvezi? Mosolyog? Boldog? Van értelme a munkájának? Talán. Csak rá kell nézni. Talán... igen.” (Részlet Csonka Ágnes Útközben - avagy töprengések a Keletitől a Tiszaiig című pályamunkából.) / En és én Miért? Miért akarnád tovább folytatnia a gordonkázást, amikor a tanulás sokkal fontosabb? Célod talán nem a tanulás mindenek előtt? - kezdte a pimaszabbik én. Ez valóban így van, viszont a megtestesült jóság személyem helyett, erre a kérdésre is frappánsan felelt:- A tanulmányi eredmény nagyon fontos, ellenben nem lenne szabad abbahagynia, amely persze saját érdeke, legfőképpen életcélja eldöntésénél. Ugye semmiféleképpen nem szeretnéd zenei tanulmányaidat megszakítani? Egyenesen szemeimnek célozva, a szívemen áthatoló nyílvesszőként hangzott el, lélekmeg- rontó énkémtől ez a feltűnően lassú, halk, sunyi hangnemben feltett kérdés. A feleletet már nem az angyalka adta, mert ez volt az a válasz, melyet én mondok majd a tanáromnak, amely végleg pontot tesz ennek a bonyolult viaskodásnak a végére. (...)- Nem, ...én ...én nem akarom ... tovább folytatni - jelentettem ki elszántan.- Őrült! Te, te szánalmas! Gyáva! Ha-ha-ha, ha-ha-ha.- Tudod-e, mit tettél? Én győztem. He-he-he-he! Kínoz majd a bűntudat, e tetted miatt! Hi-hi-hi! - és még hosszas üdvrivalgásban kitörve elbeszélte végső döntésem silány következményeit elkövetkező életemre nézve, a Luca nevű ifjú kicsiny, a gonosz: Lucifer küldötte lélekromboló énke.” (Részlet Benyus Anita Mondd, te mit választanál című pályamunkájából.) Székely Anett (14) irodalmi kategória, I. díj Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Sátoraljaújhely „...Hátradőlök az ülésen. Mi van velem? Miért vagyok ennyire boldog? Miért mosolygok mindenkire, miért nem lettem ingerült, amikor a menetjegy megváltásakor háromszor kellett elmondanom, hogy meddig és milyen jegyet kérek, miért mosolyogva fizettem az újságárusnak, amikor a folyóirat árát emelték? Miért érzem tökéletesnek a világot, és mindent annyira egyszerűnek? Mi történt velem? Felrezzenek a gondolataimból. Egy harminchoz inkább, mint húszhoz közelebb álló férfi ment el mellettem. „Ugye, ez a miskolci IC?” - kérdést intézett felém. „Minden bizonnyal”- válaszolom. Mosolyogva leül velem átellenben. Tűnődve végignézek rajta. Stuccolt haj, dacos mosoly, kétnapos, ápolt borosta, tenyérnyi mobil, mindene megvan, ami a XX. század álompasijává teheti.(...) Újabb utas érkezik. Középkorú nő.(...) Miután befejezte az evést, lapokat vett elő és egy piros Signetta tollat. Tanárnő - állapítottam meg tényszerűen.!...) Hátradőlök az ülésen. Becsukom a szemem és ismét csak magamra szeretnék gondolni, de valahogy nem megy. Kinyitom a szemem és a férfira nézek. Rá. Még mindig a papírjaiba merül, száját idegesen rángatja, látszik, Mi legyek, mi ne legyek? „Legyek varrónő? Elgondolom, mennyi divatos ruhát varrhatnék a magam elképzelése és ízlése alapján... és mennyiért?! Haj aj! De ki tudná a munkámat busásan megfizetni, hisz jómagámnak sem telik divatos cuc- cokra, anyunak sem. Szóval akkor mégse ez legyek. Talán jobban járnék, ha programozó lennék. Kitalálnék mindenféle újat, olyat, amilyet eddig még senkinek sem sikerült. (...) Vagy leszek mérnök. Az sem rossz! Házakat tervezek majd, sportcsarnokot. (...) Valami érdekes, izgalmas pálya után kell néznem. Igaz, lehetnék színész is: a verseket szeretem, énekhangom is akad. Istenem! Milyen szép lenne Júliának lennem a Nemzeti Színház színpadán! (...) Ez az! Megtaláltam végre! Irodában fogok dolgozni: számolni, kimutatásokat végezni, meg listákat, felméréseket. Ez nagyszerű ötlet! (...) És mi lenne, ha író lennék? Mondjuk: újságíró. (...) Nyelveket beszélek, hiszen éveken át tanultam, és még fogom is. Azt hiszem, semmi akadálya, hogy tolmács legyek... többnyelvű. Nagyon fontos embereknek, még fontosabb dolgokat fogok fordítani, s nélkülem talán még az államfők sem érthetik majd meg egymást. (...) Elgyötört és fáradt vagyok. Most fejeztem be a matekot, elmosogattam a déli edényeket, aztán pályázatot irok. Este van. Ráborulok az íróasztalra, és álmodom. Álmodom magamnak egy pályát, egy hivatást, egy családot, gyerekeket, jólétet, gondtalanságot, boldogságot, örömet. S kérdéseimre a választ megálmodom. Mi legyek, mit válasszak?” (Részlet Székely Anett Elmélkedő vallomás című pályamunkájából.)
