Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-25 / Vasárnapi észak, 4. szám

2000. június 25. ★ ÉSZAK * 3 Háromezer zászló Az emberek nagy részé­nek az életéből nem maradt ki a gyűjtés iz­galma. Sokan még fel­nőttként sem hagyják abba hobbijukat, és egész életükben hódol­nak szenvedélyüknek. Rásonyi István is ezen embe­rek közé tartozik, hiszen még a névjegykártyáján is ez áll: zász­lógyűjtő. Persze nem ez a polgá­ri foglalkozása, ám amikor csak ideje engedi, a zászlók „nyomá­ba ered”. - A történet 1973-ban kezdődött, amikor egy ismerő­söm az akkori NDK-ból küldött nekem tíz darab zászlót - mond­ta Rásonyi István. - Ekkor hatá­roztam el, hogy gyűjteni fogom, aztán ez olyan jól sikerült, hogy ma már több mint háromezer­nél tartok. Természetesen igen sokféle darab van a kollekcióm­ban, a sporttól elkezdve a rek­lám-, városzászlókig. Közben a megkeresettek között volt olyan, aki lobogót vagy címert küldött, ezek is nagyon értékes darabjai a gyűjtemények. Rásonyi úr elmondta, hogy rengeteg helyre írt - polgármes­terek, nagykövetségek, sport- szervezetek - levelet, hogy gya­rapodjon a garnitúra, ennek eredménye lett az óriási mennyi­ség. - Van egy pár kedvencem is, de mindegyik nagyon közel áll a szívemhez, hiszen egyik szebb, mint a másik. Nagyon sokáig szeretném még folytatni a gyűj­tést, ezt nem lehet megunni - je­lentette ki végül Rásonyi István. S ha egy dolog egyszer beindul! Kiderült, hogy a gyűjtőnek már korsókból is száz körül jár a készlete. A zászlók „felvonulása" nagyon pompázatos tud lenni Egy „falut” loptak Az utóbbi tíz évben - egy nagyobb falunak számító - 336 lakást loptak el Ózdon. Nem szereltek egyik alá sem kereket, hanem ne­mes egyszerűséggel téglánként-cserepen- ként széthordták és eladták orgazdáknak. Észak-Borsodban lassan közel két évtize­de épült fel az utolsó tanácsi bérlakás, a ’90- es évek első felében pedig nagyszabású pri­vatizáció zajlott. Ez utóbbi alaposan leapasztotta az önkormányzati bérlakások számát. Különösen a magasabb komfortfo­kozatra volt komoly az érdeklődés. A bérlők tehetősebb része így saját ingatlanhoz ju­tott, a többiek pedig maradtak bérlőként a lakásokban. Ózdon mára mintegy 1 100 ön- kormányzati bérlakás maradt - papíron. A valóság ugyanis mást mutat. Egy kisebbségi réteg a rendszerváltozás után „harcba kez­dett.” Támadásba lendültek az önkormány­zati lakások ellen, és az ügy jelenlegi állása szerint már 336 bérlakást bontottak le egé­szen az alapokig. Sok nagycsaládos a saját feje felől bontotta le a tetőt, talán pár üveg sör reményében. A folyamat 1991-92-ben indult, mikor a városhoz közeli korábbi bá­nyásztelepülés, Ladánytábor vált a háztol­vajok áldozatává. Onnan 60 lakás tűnt el végleg, ami azt jelenti, egyetlen tégla sem maradt a telepen. Ezt a komfort nélküli la­kások követték, már Ózd belterületén. Általában azokban a városrészekben működött ez a jelenség, ahol nagyobb szá­mú cigány család telepedett meg. így volt ez Hétesben, Somsályon, Sajóvárkonyon. Mi­közben a lakások száma emiatt drasztiku­san csökkent, egyre többen veszítették el a el Ózdon reményt arra, hogy önkormányzati bérla­kásba költözhessenek. Mintegy 150 család vár a listán lakáshoz jutásra, ám egyre keve­sebb esélyük marad erre a megoldásra. Évente ugyanis még mindig 25-30 lakás tűnik el Ózdon a föld színéről, bár a város vezetése ettől az évtől őrző-védő szerveze­tet fogadott el az önkormányzati vagyon vé­delmére. Egy átlagpolgár el sem tudná képzelni, mennyien élnek egy fedél alatt a lakásrom­bolás résztvevői csupán azért, mert prédá­nak tekintették a más vagyonát és nem szá­moltak azzal, hogy a gyors pénzszerzéssel milyen hátrányokat okoznak saját maguk­nak. A rokonok perszé általában befogadják egymást... Félezer borminta Bogácson Képünk a megnyitón készült Minden eddiginél több, csaknem hatszáz féle bort neveztek be a hét közepén megkezdődött Vili. Nemzetközi Borver­senyre Bogácson. A pénteki ünnepélyes meg­nyitón az oberwölblingi vadász­kürtösök zenéje hívogatta a ven­dégeket az általános iskola udva­rára, majd díszes öltözetben be­vonultak a Szent Márton Borlo­vagrend tagjai. A lovagrend kan­cellárja, Hajdú Imre beszédében a semmiből induló, igazi nagy fesztivállá felnövő rendezvény mögött álló sok munkáról is szólt, valamint Siklóstól a Rajna- menti bortermelők benevezett borainak széles skáláját ismer­tette. Mint minden évben, ezút­tal is megírták bordalaikat a bükkaljai költők, melyekből Kiss László miskolci színész adott ízelítőt. A dalnokok igazi meg­mérettetésére délután került sor, a legjobbak jutalma stílusosan több üveg bogácsi bor volt. Hangverseny, a borospincék­ben énekverseny zajlott nagyon jó hangulatban késő estig, mely­re a tűzijáték tette fel a koronát. A látványos attrakcióra szom­baton került sor borkirálynö-vá- lasztással és felvonulással az is­kolától a fürdőig. Itt hirdették ki a borverseny eredményét is, számtalan arany minősítéssel gazdagítva a bortermelőket. A záró napon, vasárnap a templomig vonult a díszes me­net, ahol a 10 órai szent mise ke­retében újra megszólaltak a va­dászkürtök, jelezve: a fesztivál a végéhez közeledik. (B. Gy.) Sör, bor, pálinka, gyomirtó, folttisztító A mérgezések Jó része a ha­nyagságra vezethető vissza - foglalja össze sokéves tapasz­talatait Polgárdi József, a Borsod -AbaúJ-Zemplón Megyei Kórház toxikológiai részlegé­nek főorvosa. A héten történt eset: két miskolci egye­temista lett rosszul, mert eddig tisztázat­lan módon fagyálló került a szervezetük­be. A főorvos az esetei közül egy egészen régit is felelevenített. Egy agrármérnök gyomirtót vitt haza a kólásüvegben. Míg odabent élvezettel kanalazta a levest, gon­dos-szorgos felesége kipakolt a csomagtar­tóból, mindent a helyére. A „kólát” termé­szetesen be is hűtötte, hogy férje már a kel­lő hőfokú nedűvel csillapíthassa szomját. A férj pedig, miközben az asztaltól fel­kelve a hűtőből elővette a gyomirtós pa­lackot, örömmel konstatálta, hogy asszonykája hideg italról is gondoskodott. Jókorát húzott a palackból. (Szerencséjé­re az ő életét meg tudták menteni, pedig e gyomirtó többek halálát okozta. A barna szert ezek alapján később kékre színezve árulták, majd utóbb kivonták a forgalom­ból.) Egy másik emlékezetes esetnek - még a kohászat virulásának idejéből -13 áldoza­ta volt. Az LKM-ben nyugdíjas búcsúzta­tás közben a távozó szakinak szemet szúrt az egyik öltözőszekrényben lévő pá­linkásüveg. Kiemelte, s mint sajátját kör­beadta. Nem mondhatni, hogy ízlett volna bár­melyiküknek is az ital, ennek ellenére 13- an illedelmesen kortyintottak belőle, s to­vábbadták az üveget. Csak a 14-diknek jutott eszébe előbb megszaglászni a tartalmát. Kiderült: haza­csempészendő folttisztító járt szájról száj­ra, jelezvén az összetartozást. Végül is: ők 13-an még egy ideig együtt múlathatták az időt a kórházban. (Sz. K.) Ismeretlen ismerősök Ki nem érezte még soha magát ké­nyelmetlenül akkor, amikor rákö­szöntek az utcán, boltban, villamo­son, az orvosi rendelőben, s halvány fogalma sem volt arról, ki is az illető. A közvetlenebbek, illetve merészeb­bek ilyenkor nemes egyszerűséggel rákérdeznek a másikra: ne haragudj, ki vagy? A gyávábbak - finomabban szólva: udvariasabbak - azonban mélyen hallgatnak, s felvéve a beszélgetés fo­nalát megpróbálják kideríteni, vajon honnan is kellene ismerniük a számukra egyelőre ismeret­len ismerőst. Nemegyszer kerültem magam is hasonló helyzetbe. Volt, hogy a fürdőmedence vizéből bukkant fel mellettem hirtelen egy fej, melynek gazdájáról szárazon sem tudtam volna megállapítani, honnan ismerem, máskor meg egy hölggyel végigsétáltam az egész főutcát, anélkül, hogy bármilyen nyomra vezető információt megtudtam volna róla. Hónapok múlva jöttem rá, mikor az egyik könyvtár íróasztala mögött láttam, ki is ő. Ugyanígy nem ismerem meg “civilben"a hentest, az orvosírnokot, a fagy- laltost. A napokban sikerült két hölgyet akaratomon kívül mé­lyen megbántanom. Egy rendezvényen köszöntek rám ke­resztnevemen szólítva, én pedig elkövettem azt a hibát, hogy meglehetős közvetlenséggel megkérdeztem, honnan is ismerjük egymástő Először azt hitték, hülyéskedek, az­tán egyikük érezhetően megbántódva rögtön tovább is állt, másikuk azonban távozása előtt még elárulta, hogy társa főorvos, ő maga pedig egy volt osztálytársam felesége. Na­gyon szégyelltem magam, de éreztem, teljesen felesleges minden mentegetőzés. Hiába is szabadkoztam volna, hogy I annyira régen, s olyan ritkán volt alkalmam személyesen találkozni velük, nézzék el nekem ezt a botlást. Olyannyi­ra megbántottam őket, hogy minden további szó csak olaj lenne a tűzre. Jobb lett volna, ha bölcsen hallgatok. Igaz, a mai napig nem tudtam volna meg, kikkel is beszéltem. Spájzolásra fel! Aki gondol a jövőjével, legjobb, ha felméri a te­repet a spájzban, ugya­nis az aszály miatt rossz terméskilátásról érkeznek Jelzések a me­zőgazdaságból. Dél-Borsod legpatinásabb nagyüzemében, Szentistván Mezőgazdasági Szövetkezeté­ben úgy látják, jó, ha a tavalyi termés felét betakaríthatják a földekről. Koncz György, a szö­vetkezet elnöke a Vasárnapi Északnak elmondta: mind a bú­za-, mind az árpatáblák siralmas képet mutatnak. A borsó fejlő­dése 10 centiméternél abbama­radt. A kukorica jórészt ki sem kelt, a repcén pedig nem fejlőd­tek ki a hónaljhajtások. A súlyos állapotokért Koncz György a már-már tragikusnak minősíthe­tő aszályt tette felelőssé. Az el­nök szerint a gyilkos árverseny miatt összeomolhat a sertés- és a marhatenyésztés is. Ha olyan mértékben folytatódnak a szö­vetkezetek elleni támadások, mint most, akkor becsukhatják a boltot. A magángazdaságok még nem készültek fel a lakosság el­látására. Import élelmiszer be­hozható az országba, de annak ára a többszöröse lesz a jelenle­ginek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a cseresznye is csak vege­tált az idén a messze földön hí­res Szomolyán, s ha számításba vesszük a népi bölcsességet, miszerint ha az első gyümöl­csökből kevés terem, akkor a többiből sem lesz nagy termés, akkor tényleg érdemes az élés­kamrában körülnézni és felmér­ni: mit tehetünk el magunknak télire. (U. J.) Vilmányi falunap - országos kiadásban Minden esztendőben megren­dezik a hagyományos faluna­pot Vilmányban, az idén azon­ban nagy nyilvánosságot kap az esemény. A Magyar Televí­zió 1-es csatornájának Főtér című műsora is közvetíti a jú­nius 24-i programokat. A falu­nap mellett mégis a péntek óta tartó háromnapos Egyes, Ket­tes, Négyes Fogathajtó Baj­nokság vonzza leginkább az érdeklődőket, hiszen ez im­már országos, regionális és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei minősítő verseny. Délelőtt 10 órakor kirako­dóvásár várta Vilmányban az érdeklődőket, a hivatalos falu­napi megnyitóra pedig dél­után 3-kor került sor a szeren­csi mazsorettcsoport felvonu­lását követően. Bemutatkoz­tak harcművészek, s a sokak által nagyon várt sárkányrepü- lőshovv sem maradhatott el. Föllépett a diákokból álló, roppant népszerű gönci „Szia Klub GT” zenekar, volt Pa-Dö­Dö-paródia, világslágerek ma­gyarul, magyar nóta, s Picasso Branch-koncert. Az abaúji Vil- mány falunapja ezúttal orszá­gos nyilvánosságot kap, mert a Magyar Televízió 1-es csa­tornája határainkon belül mindenhol fogható, s rövide­sen az ország minden lakója láthatja a rendezvénysorozat eseményeit. A fogathajtó verseny mind a 37 meghívottja elfogadta az invitálást, miután a tavalyi ha­gyományteremtő, színvona­las, nagy megmérettetés sike­re újabb erőpróbára ösztönöz­te a versenyzőket. Csütörtö­kön megtörtént a sorsolás, pénteken és szombaton reggel pedig kezdetét vette a díj- és maratonhajtás. Vasárnap dél­előtt kezdődik a kettes fogatók akadályversenye, amit az úgy­nevezett közönségszám kö­vet, s késő délután kerül sor az ünnepélyes eredményhir­detésre. (liszkay)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents