Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-02 / 128. szám

zdiw^zm mK-onaz. A Mól és a Shell mögé felzárkózott az OMV Stabilizálódtak a magyarországi üzemanyag-forgalmazók piaci pozíciói A rendszerváltás nyomán a magyar üzemanyagpiac is je­lentős változásokon ment ke­resztül: az elmúlt években a nagy külföldi olajvállalatok sorra jelentek meg a magyar piacon. Az 1989-90-es változások hatására a hazai töltőállomás-hálózat alapjai­ban átalakult. Az egykori ÁFOR el­vesztette korábbi monopolhelyzetét. Napjainkban a hazai töltőállomás- hálózat-üzletág az üzemeltető alap­ján két részre osztható: vannak az úgynevezett „fehérek”, és az úgyne­vezett „színesek”. Színes különbségek A „fehérek” a töltőállomást üze­meltető magánvállalkozások, kü­lönböző szövetkezetek és egyéb szervezetek. Általában nem több kútból álló hálózataik vannak, ha­nem csak egy-két töltőállomáson értékesítenek. A „színesek” megnevezés a ma­gyar piacon jelenlévő multinacioná­lis olajvállalatokat jelöli, akik kü­lönböző vállalkozási formában mű­ködve üzemeltetik hálózataikat. A magyar üzemanyagpiac 1991 óta teljes mértékben liberalizált, aminek eredményeként az üzem- anyagárak a világpiaci mozgást kö­vetik. Kevéssé közismert, hogy a hajtóanyagok ára nincs közvetlen szinkronban az alapanyag árválto­zásaival, bizonyos késéssel tart csak lépést a nyersolajjal. A kontinensen egyébként alap­helyzetben számottevő feldolgozói túlkapacitásról beszélnek. Az utób­bi időben lezajlott egyesülések ré­vén többek között ezeket a kapaci­tásokat igyekeztek racionalizálni az olajóriások. Szolgáltatási verseny Minthogy az elmúlt években lany­hult a korábbi esztendők benzinkút- beruházási láza, a piac fontosabb szereplői a szolgáltatások minősé­gének javításától remélik vevőik megtartását. Erre van is esély, ar­ra már kevésbé, hogy belátható időn belül számottevően nő a ben­zinfogyasztás. Évente több mint 3 milliárd li­ter üzemanyag fogy Magyarorszá­gon, mintegy hatvan-negyven szá­zalékos arányban gázolaj, illetve benzin. A kiskereskedelmi piac mé­retében, a szereplők körében és pi­aci részesedésükben nem várható jelentős átrendeződés, hacsak nem követik további cégek az OMV-BP felvásárlás példáját. A piacvezetők körében legfeljebb akkor lehet szó az erőviszonyok ér­demi átrendeződéséről, ha valame­lyik cég felvásárolja a másikat. Helyezkedések A magyarországi üzemanyagpiacon a külföldi olajtársaságok részese­dése meghaladja az ötven százalé­kot - adja közre a Magyar Ásvány­olaj Szövetség (MÁSZ) azzal a szak­értői becsléssel kapcsolatban, hogy négy éven belül Középkelet-Európá- ban a nyugati óriások kezében lesz a kiskereskedelmi piac legalább harminc százaléka. A szereplők körében az utóbbi néhány évben mindössze kisebb át­rendeződés történt. A kuvaiti Q8 és Legtöbben havonta két-három- szor tankolnak, alkalmanként 2000-5000 forintért. A legismer­tebb benzinkutak pedig a Mól és a Shell - áll a GfK Piackutató In­tézet felmérésében. Továbbra is a Mól és a Shell a két legismertebb benzinkút- márka Magyarországon. Az előb­bit a háztartásokban lévő autók tankolásáért felelős személyek 80- 84 százaléka ismeri az 1996 óta évenként megismételt felmérések adatai szerint, míg az utóbbit 63­a British Petroleum kivonulása volt a legnagyobb változás, mindkét cég magyarországi hálózatát az osztrák tulajdonú OMV vásárolta meg, amely jelenleg a harmadik helyen áll 11 százalék körüli piaci részese­désével a tradicionálisan piacveze­tő Mól Rt. és az ugyancsak hagyo­mányosan a nyomában járó Shell mögött. Ugyanakkor más cégek nem is igazán törekszenek meglevő pozícióik javítására. A Tamoilnak például gyakorlatilag hat éve válto­zatlanul 8-10 töltőállomása van az országban. Takarékosabb típusok A stabilitást és a meghatározó nyu­gati társaságok jelenlétét a MÁSZ a piac szempontjából mindenképp ör­vendetesnek tartja, mert álláspont­juk szerint a multik mindenképpen konszolidálják a viszonyokat. Nyil­vánvalóan sokkal kiszámíthatóbbá teszik a piacot, mint néhány volt szocialista országban, ahol a hazai cég(ek) diktálják a feltételeket. A benzinfogyasztás alakulását je­lentősen befolyásolja, hogy egyelő­73 százalék. Ez az úgynevezett spontán ismertség, amikor a vá­laszadó segítség nélkül, magától nevezi meg az általa ismert ben- zinkútmárkákat. A tankolások gyakorisága évek óta alig változik. A tankolásért felelős autósok egyharmadnál na­gyobb része hetenként vagy még gyakrabban keres fel egy benzin­kutat. Ennél valamivel többen ha­vonta kétszer-háromszor vesznek üzemanyagot. A havonta egyszer tankolok aránya 14-17 százalék, re a nagy étvágyú keleti márkájú gépkocsik cserélődnek kisebb fo­gyasztású nyugati típusokra. Az el­múlt évben a kutak 1,4 milliárd li­ternyi benzint és 1,8 milliárd liter gázolajat adtak el, ez utóbbi kategó­riában a növekedés megközelítette a 9 százalékot. Az ásványolaj-szövetségi tagok­nál benzinből 9, gázolajból 18 szá­zalékos forgalomnövekedést regiszt­ráltak, miközben 10 százalékkal bő­vült a kúthálózat is. Egy kút ára Szakemberek szerint a „színes ku­tak” - vagyis a multik töltőállomá­sai - mellett legfeljebb 100 olyan telep lehet, ahová - ha nagyon mu­száj - betérhet az autós üzemanya­gért. A névtelen kutak túlnyomó többsége objektív okokból nem tud olyan minőséget és szervizt nyúj­tani, mint a nagy konkurensek. Egy-egy komoly töltőállomás fel­építése önmagában 200-250 millió fo­rint körüli összegbe kerül, s a for­galmas, jó helyen levő telkekért is legalább ugyanennyit kell fizetni. míg ennél ritkább időközt a vá­laszadók 3-4 százaléka említett. Az egy tankolásért fizetett ösz- szeg megoszlása is eléggé egyen­letes képet mutat a legutóbbi években. Alkalmanként átlagosan 2000 forint alatti összeget fizet a válaszadók 15-20 százaléka a leg­utóbbi három év megkérdezései alapján. A 2000-5000 forint között fizetők aránya 58-63, míg az 5000 forint felettieké 16-27 százalék. A benzinkutak kiegészítő szol­gáltatásai közül leggyakrabban az autómosást és a kerekek nyo­másmérését szokta igénybe ven­ni a válaszadók 15-20 százaléka. Tankolási szokások iiíbwu / „Atszabott ruhában” A személyautókat készre gyártják, azaz megtalálható bennük mindaz, amire egy átlagos használónak szüksége van. Egy, már kevésbé átlagos (mondhatnánk, tehető­sebb) autóvásárlónak találták ki a gyártók az „opció” fogalmát, vagyis azt, hogy némi (tegyük hozzá: oly­kor több száz ezer forintot kite­vő) készpénzért cserébe azonos külcsín mellett többet tudó (elekt­romos ablakemelővel, beépített au­dio-rendszerrel stb. feljavított), biztonságosabb (elektronikus fék- erőszabályzóval, kipörgésgátlóval, légzsákokkal stb. szerelt) jármű­vet kap. Annak pedig, akinek min­dez nem elég, olyan kiegészítők közül válogathat, amikkel már a külcsínt is jelentősen meg lehet változtatni - a járműtulajdonos egyénisége szerint ízlésesen vagy kevésbé, de mindenképpen továb­bi anyagi ráfordításokkal. Az autójukat egyfajta stá­tusszimbólumként kezelő autósok fantáziája kimeríthetetlen - elég, ha csak a volt és jelenkori traban­tosokra, bogarasokra, kacsásokra gondolunk ám míg annak idején a barkácsolás öröme is hozzájárult az autó külalakjának megváltozta­tásához, a gép „felöltöztetéséhez”, a ma megvásárolható, több milli­ós értéket képviselő járművek ki­egészítőinek gyártására külön iparág alakult: a legigényesebbek nemes anyagokból, pontos mére­tekkel készült, nemzetközi minő­ségvizsgáló laboratóriumokban be­vizsgált termékeket kínálnak. Felsorolhatatlan, hogy melyik járműkiegészítő-gyártó, melyik tí­pusra és mit gyárt. Maradjunk ezért egy, Magyarországon napja­inkban meghonosodó járműfajta, a szabadidő- és teherautóként egyaránt használható pickupok ki­egészítőinél, minthogy talán ezek a leglátványosabbak. Indokolhatja emellett választásunk, hogy a pick- upot gyártó cégek - a magyaror­szági forgalmazók előrejelzése sze­rint - idén 30 százalékos növeke­dést várnak. Felfutóban tehát a pi­ac a kiegészítőket gyártók és for­galmazók számára is, miután a szalonokba kerülő teherautók - az utasfülkén kívül - meglehetősen gyengén felszereltek. Ezért lehet az - mint arról Kis Attila, a pick- upkiegészítőket forgalmazó Import Autó Parts Kft. Borsod, Heves és Szolnok megyei területi képviselő­je beszámol -, hogy tíz pickupból tízhez rendelnek platóbélést és - minthogy magas a jármű felépíté­se, a szokásosnál nehezebb a be­szállás - fellépőt; öthöz gallytörő rácsot; háromhoz pedig bukócsö­ELADÁSOK 1999-BEN MEGYÉNKBEN Márka Típus Eladott darab Alapár* (1999.) Alapár* (2000.) 1. S40/V40 Volvo 48 4 999 000 5 250 000 2. S80 129 990 000 9 880 000 3. S70/V704 7 990 000 10 190 000 Ford 1. Escort 86 1 999 0002 599 000 2. Focus 78 2 799 0002 999 000 3. Transit Van 62 3 573 750 3 668 125 Renault 1. Twingo­­1 790 000 2. Clio­­2 290 000 3. Megane­­2 875 000 Mazda 1. 32318­­2 800 000 2. 6262--5 199 000 3. MX1­­5 099 900 1VECO LEuroCargo (6-17 t) 34­2.Turbo Daily (3,5-6 t) 32­­3.Heavy-kat. (17 t fölött) 18-­* forintban. Forrás: B.-A.-Z. megyei márkakereskedők (Belme Autó kft, Autó-Tester .M' Kit, Renault Sy-Ta Kft, Ttod Italia Kft) vet és/vagy felépítményt. Kis At­tila úgy tartja: aki 4-5 milliót ki­ad egy pickupért, az a már em­lített „alapfelszerelést” is megvá­sárolja. Persze a kiegészítő beszerzése mindig attól függ, mire akarják használni a járművet: a gallytörő rács és a kartervédő például a te­repen, vadászatra használt gépnél szinte elengedhetetlen; aki áru- szállításra is befogja a pickupot, nem karcolja össze és tisztán tart­hatja a platót, ha bélést vesz bele (már ha nem adnak alapfelszere­lésként a gyártók). De keresik pél­dául a platófelépítményt is - ál­lítja Kis Attila -: az általuk forgal­mazott legdrágábbal - ami 364 ezer forint, áfa nélkül - személy- autós jelleget ölt a jármű, miután ennek elhúzhatok az oldalablakai, tetőcsomagtartója van, nyitható hátsó ablaka fölött hátsó spoiler beépített kiegészítő féklámpával, természetes a belső kárpitozás és a belsőtér világítás. Akinek pedig nincs szüksége felépítményre, cso­magtartóként jól jöhet számára egy vízmentesen záródó platódo­boz, minthogy a pickupok belse­jében nincs külön hely a csoma­gok szállítására. Mint érzékelhető: az egyes ki­egészítőknek megvan a maguk funkciója. Azt pedig már a tulaj­donosnak kell eldöntenie, hogy szüksége van-e ezekre a pluszok­ra, és ha igen, akkor mennyit haj­landó kiadni értük. • gallytörő rács: 47 200-184 000 • bukócső 66 000 • platóbélés: 71 200 • felépítmény: 220 000-364 000 • platódoboz: 92 400 (az adatok forintban, áfa nél­kül értendők) Szellemautósok Ausztriában egyre gyakrabban tévednek az autópályákra úgyne­vezett szellemautósok, akik a forgalommal ellentétes irányba haladnak, s az esetek túlnyomó többségében súlyos baleseteket okoznak. A statisztika szerint a szellem­autósok 85 százaléka férfi, élet­koruk átlagosan 44 év. Igen gyakran alkoholos állapotban vannak, ők okozzák a közúti bal­esetek 1 százalékát, átlagosan évente 4 ember veszti életét mi­attuk. A leggyakrabban kora dél­előtt, és kora este történnek ezek az esetek, de a többi autós átla­gos esélye arra, hogy a pályán szellemautóssal találkozik, egy az egymillióhoz. Miután csak idén 11 ember­életet követeltek már a szel­lemautósok okozta balesetek, több tartomány új biztonsági intézkedéseket hoz, s az illeté­kes miniszter vizsgálatot ren­delt el. Felső-Ausztria a napokban el­döntötte, hogy karmokat helyez ki a fel- és lehajtóknál. Ezeket érzékelő vezérli, felnyílnak, ha egy autó rossz irányban halad át a berendezésen és felvágják a ke­rekeit. Ám ez sem hozhat teljes biz­tonságot, mert már csak anyagi okok miatt sem lehet mindenho­vá karmokat szerelni: egy beren­dezés ára 200 ezer schilling, s csak Stájerországban 60 fel- és lehajtó van, nem szólva azokról a helyekről, ahol pihenőkből, vagy benzinkutaktól lehet az autópályára jutni. De a karmok veszélyesek is: a rossz irányba haladó autót mozgásképtelenné teszik és a helyes irányba tartó­kat, netán mentőautókat akadá­lyozhatják.

Next

/
Thumbnails
Contents