Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-19 / Vasárnapi észak, 3. szám
2000. Június 18. ★ ÉSZAK* 3 Intermezzo a halászoknál * Leforrázottan kiballagott Megszégyenülten ballagott ki a teremből egy fiatalember a Tisza- menti halászati felügyelők csütörtöki tanácskozása előtt. A felügyelőket Gönczy János, a Tisza Szamos Kormánybiztosi Iroda vezetője értekezletre hívta össze. A tanácskozás aktualitását az adta, hogy e hét végétől a cián-, majd a nehézfémszennyezést szenvedett folyókon feloldották a mérgezést követően elrendelt horgászati és halászati tilalmat. Az értekezleten, amelyet nem az eredetileg tervezett helyszínen, hanem a város polgármesteri hivatalának elegáns tárgyalótermében tartottak meg, a kormánybiztoson és munkatársain kívül körülbelül egy tucatnyi Tisza-menti halászati felügyelő jelent meg. A némi késéssel kezdődő program indulásakor egy filigrán, fekete hajú hölgy néhány szót súgott Gönczy János fülébe. Az egyébként is szúrós szemű kormánybiztos ezután villogó tekintettel meredt a terem egyik pontja felé, és a következő Gönczy János, a szigorú halászati kormánybiztos szavakat hallottuk tőle: „Ha jól tudom, ön bűnöző. A tájékoztatót nem hallgathatja végig, különösen ebben a körben. Kérem távozzék!” A Vasárnapi Észak munkatársán kívül még egy újságíró, ifjú Déváid István, a ToFOTO: U. J. kaji Hírek szerkesztője volt jelen. Megfagyott ereinkben a vér, mert úgy láttuk, hogy a kormánybiztos talán éppen felénk néz. Megkönnyebbültünk, amikor egy fiatalember végül fölállt, és leforrázott arckifejezéssel, sápadtan a kijárat felé indult. Gönczy szíve alighanem megesett rajta, mert megszólította a kifelé ballagó embert: „Azért mondja már el nekünk, mivel fogták gyanúba!” A férfi válasza szerint még a szennyezés előtt ellopták családjától halászkészségeiket. A varsákra és egyéb halfogó eszközökre hossza kutatás után, még a tilalom feloldása előtt a napokban bukkantak rá a Tisza egyik hídjának közelében. Éppen a vízből emelték ki az eszközöket, amikor a rendőrök tetten érték őket. Most magyarázkodhatnak. „Ebben az ügyben én nem dönthetek” - jelentette ki végül a kormánybiztos. Gönczy János később nyilatkozatot adott munkatársunknak. Az interjú során többek között kijelentette: a halászati és a horgászati szabályok megszegőivel szemben a tilalom feloldását követően a lehető legszigorúbban járnak el. Senki sem engedheti meg magának ugyanis, hogy a Tisza és mellékfolyóinak, holtágainak helyreállítására indított és várhatóan sok százmillió forintos élővilág rehabilitációs programot önző érdekeitől irányítva veszélyeztesse. (U J.) A művész vadászkalandjai A vadregényes Alaszkában töltött jó egy hónapos nagy vadászútjáról írt könyvének közeli megjelenésére vár Földi László, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. A nagy vadász hírében álló színésznek talán élete legnagyobb élménye volt a másfél évvel ezelőtti alaszkai út.- Az Anchorage-től Fairbanksig, vagyis az északi sarkkörig volt alkalmam bebarangolni a vadont, ami körülbelül 1500 kilométernek felel meg - meséli Földi László. - Ezt a hatalmas területet azonban nagyon ritkán lakják, így a legnagyobb veszély az, hogy tapasztalt vezető nélkül könnyen eltévedhet az idegen, ha pedig úgy megsérül, hogy nem tud továbbmenni, nagyon kicsi az esély arra, hogy gyorsan megtalálják. A legveszélyesebb állat a grizlimedve arrafelé, láttam is egyet, de csak biztonságos távolságból. Az Alaszkai vadásznaplóban természetesen részletesen beszámol azokról az esetekről is, amikor közelebb merészkedett egy nemes vadhoz, és szerencsével is járt.- Sikerült elejtenem egy csodálatos, ezer kilós jávorszarvas bikát, erre vagyok a legbüszkébb - folytatja. - Gyönyörű agancsa volt, amit a napokban hoz el majd a barátom Magyarországra. Amikor haza kellett utaznom, még nem volt megfelelően kiszáradva. Nagyon büszke vagyok arra a hollóra is, amit szintén ott ejtettem el. Genetikai betegsége miatt kezdett már albínóvá válni a madár, így egészen világosbarnák a tollai. Nagyon különleges, de ha egy vadász ilyet lát, akkor ki kell lőnie, hiszen a betegségét továbbörökítheti az állat. Ezért nem szeretem, amikor kegyetlennek és vérszomjasnak tartanak minket. (F. K.) A lószépségverseny kockázata Ha egy kellőképpen megvadult, nyolc-ki- lene mázsás csődör elszabadul a kötőfékről, úgy szétrúgja a zsűri sátrát, hogy még csodálkozásra sem marad idő! Az előbbi mondatot Hlivják Lászlótól, Legyesbénye polgár- mesterétől hallottam az emlékezetes május végi lószépségverseny előtt. A paripák vetélkedőjéről lapunk röviden már hírt adott. Megírtuk: a hatvan benevezett ló közül a Bob-herceg Bagira nevű szénfekete állami tenyészmén vitte el a pálmát, pénzdíjas verseny szerény fődíját. A laikusok számára persze csak az adott helyszínen derül ki, milyen kockázatos feladat közel száz lovat egy helyre tetelni, majd a versenyre felvezetni. Bármilyen kezes jószágnak nevelte is gazdája a kiscsikót, a már kifejlett, erős példányokat csakis kellő szakértelemmel, bátor fellépéssel lehet megfékezni. A lová- r*z°k értenek is ehhez a munkához, és természetesen leszólják azokat, akiknek a kezéből elszabadul az állat. A legyesbényei ver- senyen tapasztaltak alapján a bizRendőrtanácsok Tenesse-ből- Az igaz, hogy az Amerikai Egyesült Államok hadseregében tüzér- tisztként szolgáltam, és Vietnamot is megjártam, mielőtt rendőr lettem volna, ez azonban nem azt jelenti, hogy ágyúval lőnék a verébre. Ezt Walter A. Tangel (képünkön) az USA Tenesse államában található Gallatin városának rendőrfőnöke mondta lapunk kérdésre a napokban, amikor tapasztalat-átadó és -szerző szakmai útjának állomásán a megyei rendőrfőkapitány vendégeként Miskolcon járt. A megnyerő modorú tiszt elsősorban a rendőrség és a kisebbségek között hazájában kialakított viszonyról mondta el tapasztalatait. Magyarországon szerzett ismeretei alapján (háromszor járt már szakmai delegáció tagjaként és nemzetközi rendőrségi konferencia előadójaként országunkban) kijelentette: az amerikai és a magyar kisebbségi problémák mögött rendőrségi szemmel nézve sok hasonlóság van. Ugyanakkor megjegyezte, hogy bár Amerika történelme nem tekinthet vissza ezer éves múltra, mint a magyaroké, a nemzetek olvasztótégelyeként, a kisebbségek identitástudatának formálásában és a beilleszkedésben sok hasznosítható tapasztalatot adhatnak át az amerikai modellről. Rögtön hozzáfűzte azonban azt is: az eltérő história, a hagyomány, a gazdaság, a kulturális értékek különbözősége, a kialakult társadalmi struktúra miatt minden országban más és más út vezethet el a kisebbségekkel kapcsolatos helyes megoldás megtalálásához. (P. T.) Bob-herceg Bagira kötőféken tonságra a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha egy mén megérzi egy sárló, azaz nemzésre kész kanca szagát. A csődör ilyenkor ösztönösen teljesíteni igyekszik kötelességét. A kanca azonban csakis maga dönti el, hajlandó e elfogadni a mén közeledését. Ha visszautasítja a csődört, akkor elvágtat előle. Ha a menekülés nem sikerül, a kanca a hátsó lábaival elrugdossa magától az apaállatot. Le- gyesbényén nem történt semmilyen baleset. Egy-egy mén alkalmanként (a nap folyamán összesen három esetben) elszabadult ugyan és üldözni kezdte a kancát, de hamar lecsillapították őket. Néhány lóhoz értő ember széttárt karral körbeállta az állatot, majd FOTO: U. J. egyikőjük elkapta a kötőféket. Természetesen sok veszéllyel jár ez a művelet, de mint a helyszínen megtudhattam, mint az egyik legkorábban domesztikált állat, a ló a legritkább esetben tapos rá az esetleg alá került emberre. Le- gyesbényén tanúja lehettem, hogyan fékezte meg gondozója, dr. Liszkai László éppen a győztest, a Bob-herceg Bagira névre keresztelt csődört. A ló megijedt, és kis híján pánikba esett, amikor kőtő- fékjének szára beakadt egy utánfutó ponyvarögzítő horgába. Liszkai László mintha csak egy filmfelvételt láttam volna az állat fejéhez egészen közel hajolva, a fülébe sugdosva érte el a hatást. (U. J.) Igazságtalan eső Csodáról beszél az ismerősöm. A miskolci határban fekvő telkén csütörtökön délután zuhogott az eső. A csapadék alaposan átáztatta a talajt. Életre keltek a kókadozó paprika- és paradicsompalánták, sőt hirtelen kibontotta bimbóját egy dáliabokor. Ám nem a súlyos aszályt követő esőszakadást tartja csodálatos eseménynek az ismerősöm. A szerencséjének örül csillogó szemekkel és dagadozó kebellel. Amíg nála zuhogott, a szomszédos parcellákra még annyi sem jutott, ami a port elverte volna. Nála zuhogott, feléledtek a konyhakertbe vetett reményei, néhány méterrel távolabb pedig csontszáraz maradt a föld. O büszkélkedhet majd öklömnyi paradicsomijaival, a szomszéd meg magyarázkodhat: neki nem jutott az éltető csapadékból. Csakhogy a magyarázkodására senki sem lesz vevő. Napjainkban csakis a piedesztálra emelt végső teljesítmény számít, a részletekkel már nem foglalkozunk. A csak foltokban szakadó eső példája azonban rámutat: a teljesítmény nemcsak tudás, szorgalom, és kitartás következménye lehet. Magasabb teljesítményi mutathatunk fel, ha mondjuk szerencsésebben veszünk meg egy földdarabot, beletrafálunk a szakma kiválasztásánál, vagy éppen ügyesen döntünk életünk társa ügyében. A versengés társadalmában ezért is tartunk képmutatónak olyan állítást, miszerint sorsának alakulásáért mindenki csakis önmaga felelős. Mert ezen az alapon vethető mega szurtosabb gyerek, a rokkantnyugdíján tengődő beteg, a szerencsétlen körülményei miatt hajléktalanná váló ember. Az élet igazságtalan. Van, ahová zuhog az eső, máshová egy szem sem jut. Udvardy József jegyzete Toronyugió öngyilkosok Az ember általában fél a haláltól, minden kapaszkodó szálat megragad, hogy egészséges legyen, s minél tovább életben maradjon. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik önként dobják el maguktól az életet. Erről Farkas József alezredes, a Miskolci Rendőr- kapitányság bűnügyi osztályvezetője beszélt lapunknak. A többek között életvédelemmel is foglalkozó szakembert azért kerestük meg, mert az utóbbi hetekben jónéhány ember követett el öngyilkosságot - közöttük tizenéves fiatalok is. - Tavaly 93 esetben tartottunk szemlét rend kívüli haláleset miatt. Annak nevezzük a természetes halálokon kívüli eseményeket. Az idén március 31-ig már harmincán végeztek magukkal. Ez nyolccal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában, de az utóbbi időben bekövetkezett negatív tendencia rosszabbodást sejtet az ilyen morbiditás területén - mondja a szakember, hozzátéve: döntő többségében a férfiak emelnek kezet önmaguk ellen. A 70 év felettiek és a 45-50 évesek korosztályából kerül ki a legtöbb áldozat. Egyértelműen megállapítható, hogy a 30-40 év közöttiek körében nagyon ritka ez az elhalálozási mód. Az öngyilkossághoz a legtöbben a kötelet választják, de sokan vetik le magukat magas épületekről is. (Ez utóbbi esetet nevezi a rendőri szakzsargon toronyugrásnak.) Főleg vidéken előfordul kút- baugrás is. Egy férfi pedig drótot kötött a csuklóira, és a vezeték végét a konnektorba dugta, de úgy, hogy az áramkör akkor zárt, amikor a falióra mutatóira szerelt drótvégek pontban éjfélkor összeértek.- Miért vetnek véget az életüknek? - kérdeztük az áldozatok indítékait firtatva.- Főleg az idős generációhoz tartozók feleslegesnek, tehernek érzik magukat családjuk, gyermekeik számára. Nem kapják meg a gondoskodást és a kellő szeretetet. A közép- korosztályhoz tartozók körében a megrendült egzisztencia, az elveszített munkahely a magyarázat. A fiatal korúaknái a túlzott iskolai követelményrendszer, a szülők állította teljesíthetetlen követelmények, néha a szerelmi bánat az ok.
