Észak-Magyarország, 2000. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-11 / Vasárnapi észak, 2. szám

im 2000. Június 11. ★ ARCKÉP ★ Nem mondom, hogy nem vagyunk gazdagok Esterházy Antal herceg szívesen gazdálkodna Magyarországon, ha az államtól földet bérelhetne Született 1936. december 27 Család: nős, felesége Ursula. Paul Anton Olploma: mérnök. (Leuwen e Jkhelyek: München Panzs, Washington, szing Munkahelyek: BMW, General Esterházy Antal hercegnek, vagy ahogy Ausztriában becézik, Trondynak még névjegye sincs. Kézzel szokta ráírni a nevét és német címét a kártyára. Amúgy magyar-osztrák-belga állampolgár, hilkozben német kastélyában él német feleségével és két gyerekével, de Ausztriában és Magyarországon mostanában több Időt tölt. Hét nyelven beszél s dolgozott olasz és francia biztosítótársaságoknál, valamint egy amerikai konszernnél. A nagybátyja, Pál herceg, 11 éve halt meg, azóta ő a családfő. Az 1935-ös gazdacímtár szerint Magyar ország legnagyobb földesura Pál volt 220 ezer holdas birtokával. Az Esterházyaknak valaha 560 ezer hektáros birtoka volt Magyarorszá­gon, Ausztriában, Szlovákiában és Horvátországban, amihez 21 kas­tély, 60 mezőváros és 414 falu tartozott. Az Esterházy család ma Is Burgenland legnagyobb földbirtokosa a maga 45 ezer hektárjával.- Mi a dolga a családfőnek? kfa már nincs akkora szerepe, mint 1919 előtt, amikor kezelte a vagyont és a családtagok megélhetéséről is gondos­kodott, vagyis apanázst adott nekik. Nagybátyám, Pál herceg még Így vezet­te a családot, de ő volt az utolsó. Most teás idők járnak, négy éve három alapít­ványba vittük a 45 ezer hektáros Ester- házy-vagyont, s a legnagyobbat, az Eisentadtot magam vezetem. Ehhez tar­tozik többek között a kismartoni kas- tely a kastélyparkkal, 34 ezer hektárnyi szőlő, erdő és szántó. ^R: - A hírek szerint az Esterházy család még mindig nagyon gazdag, bár a lapok becslései milliárdokkal térnek el. Nem mondom, hogy nem vagyunk gaz­dagok, de a földnek más a könyv szerin- U és más a piaci értéke. Persze kérhetnék Ide annyit, csak éppen vevőt nem talál­tok. Az iparvállalatoknál 6-12 százalé- os profitot számolnak, a mezőgazda­ágban, s különösen az erdőgazdaság­án ettől nagyon messze vagyunk. Az toim, ha szükségük volt egy kis pénzre, vágtak egy kis erdőt. Mi meg ötéves 'vet készítünk, kutatjuk a jövőt, ho- an tovább. Régebben hat favágónk ’t, ma egy sincs. Szerződtetjük őket, nagyobb kivágás van. A fa ma nem iy üzlet, az iparból viszont kimarad- k. Pedig jó volna most egy fűrész- m, de nincs 18 millió márkánk, hogy ' egy közepes üzemet vegyünk. Ilyen egeket nem tudok kiadni. Azelőtt jól ödött, hogy mi csak termeltük, más feldolgozta. Finnországból viszont í olcsón érkezik a fa, hogy ha nem k össze fakitermelők, akkor a döm- r mindenkit bajba sodorhat. Pedig ?s fáink vannak, fenyő, bükk és ami jó alapanyagnak számít a tyártásban. A tűzifa eddig haszon- lolog volt, hiszen lassan mindenki fűt. Ám most ez is változik, hi- eindítjuk a kísérleti távfűtést, s ha tonban beválik, akkor a tartomá- rmány másutt is támogatná. A landi pincészetünk ugyancsak jövedelmez, pedig csak most fut- 1 igazán. Kékfrankost és burgun- ackozunk, valamint pezsgőt, úk üvegen feltüntetjük: „Ester- icegazdaság, Eisenstadt.” Eddig ztriában ismerték az emblémát, •metországba és Angliába is ;. Ez nagy befektetés volt, de r 120-150 ezer palackot ik. likőr májusban Euró­rendeztek a kismar­éi yban, a fogadó­im is megkóstol- jj borait, de ön / Villányi Kék- r ízlelgette vol­t már jól is- nllányit vi- on szere­ként egy át kismar­fiát tettem sznak, aki két évig Burgundiában tanulta a mester­séget, és rengeteg ötlete van. Most az ő kezében vagyunk. A fehérborunk már most sokkal jobb, a vörösnek kell még három év. Egyébként most már snaps- szal is foglalkozunk. VR: - Nagy sikere volt a csirke­combevéssel is, amit azután vette a kezébe, hogy Monspart Sarolta táj­futó-világba jnoknő megjegyezte, kíváncsi lenne rá, a herceg úr hogy eszi a csirkét villa nélkül.- Na, ja, nem kell mindig olyan komoly­nak lenni, és hát én is szeretem a csir­két, amit a jó magyar emberek mindig is kézzel ettek. VR: -- Hogy tekintenek egyébként Ausztriában a nagybirtokosokra?- Nem vagyunk túl sokan, hiszen Tirol­ban vagy Stájerországban, vagyis a hegyvidéken legfeljebb 300-400 hektá­ros birtokok vannak. Az biztos, hogy a századelőn elátkozták a nagybirtokoso­kat, s talán máig sem szűnt meg az irigység. A nagybátyám kerülte is a nyil­vánosságot, a feltűnést, sose nyilatko­zott újságoknak. Természetesen ma­napság a nemesi családok nem kapnak akkora szerepet, mint a régi századok­ban, a nagybirtokoknak viszont ismét reneszánszuk van. A kisbirtokosok ugyanis nem életképesebbek többé. A kisparasztok kénytelenek elhagyni a földet, és beköltöznek a városba. Né­metországban már nem is lehet 100 hektárnál kisebb földterületet tartani, s talán hamarosan 200 hektárnál húzzák meg a határt. VR: - Ön viszont nem kerüli a ref­lektorfényt, sőt az utóbbi évek­ben többször is idézte az osztrák sajtó, hiszen azt ígérte, hogy Kis­marton Haydn-fesztiválja hama­rosan olyan híres lesz, mint a salzburgi Mozart-fesztivál.- Sok interjút adok, mert úgy gondo­lom, hogy most egyenesen szük­séges a fellépés, hadd tud­ják meg, mit gondolunk a világról. Az osztrákok ugyanis sokat hallottak a régi nemesekről, de nagyon keveset tudnak az utódokról. Most már egyébként kez­denek elfogadni, szóba állnak velem, sőt még a politikai nézeteimre is kívánc­siak. Három éve még nem így volt. Köz- szereplésem java persze kulturális mis­szió. A Haydn-fesztivál 11 éve fut, a bur­genlandi önkormányzat kezdte el. Egy­előre csak szeretnénk, ha olyan híres len­ne, mint a salzburgi, de még nem adtam fel. Liszt Ferenc-feszüvált is szeretnék, hi­szen Liszt ott született a birtokon, sőt gye­rekkorában is Doborján élt. Végül is az alapítvány nem képes csodákra, de né­hány százezer schillinget áldozhatunk a művészetekre, hiszen a családi hagyo­mányokat is ápoljuk. Később szeret­ném bekapcsolni Fertődöt, Sopront és Kőszeget is, tehát a fesztivált kiterjeszte­ném a határ túloldalára. A kismartoni kastély felét egyéb­ként a burgenlandi önkormányzat bérli, a délnyugati szárnyat viszont most újít- tatjuk fel. Száz éve nem lakta senki, utoljára nagyapám, Miklós herceg hasz­nálta a múlt század kilencvenes évei­ben. Szívesen laknék ott, de nehéz vol­na fürdőszobát és konyhát kialakítani. A kastély alapja ugyanis egy négyszö­gletes vízi vár, s a hét méter vastag fala­kon átvinni a vízvezetéket és a csatornát nem gyerekjáték. VR: - Több fogadáson hallottam önt beszélni, mint az Osztrák-Magyar Jövőkutatási Alapítvány elnökét, s mondhatom lepipálta a politikusok többségét, hiszen tömören és érde­kesen beszélt az uniós problémák­ról is. Sose irigyelte meg Habsburg Ottó politikai pályafutását?- Többször felkértek már Magyarorszá­gon is politikai szereplésre, de mindig nemet mondtam. Nem érzem jól ma­gam a politikusok között, mert a legtöbb pártnak igazi programja sincs az ország javára. Nagyon fontos volna a középré­teg megerősítése, mert az 45 óta teljesen megsemmisült. És borzasztó nagy a sze­génység is, a nyugdíjasok nagyon rosz- szul élnek. Habsburg Ottót pedig nem irigylem, s azon sem csodálkozom, hogy a politikában ilyen sokra vitte. Ő lehetett volna a magyar király, tehát úgy is nevelték, s neki egyébként is kisugár­zása van. VR: - A kárpótlásról ön nemes egy­szerűséggel csak annyit szokott mondogatni, hogy marhaság.- Pál nagybátyámnak ’48-ig 129 ezer hektárja volt Magyarországon, s az öz­vegye kaphatott volna ötmillió fo­rintot. Természetesen visszautasította. ! Pedig tőle nem­csak a birtokot vették el, hanem Mindszentyvel le is tartóztatták és ’56-ig börtönben ült. Azután telepedett le Svájcban, és élete végéig kerülte a nyilvá­nosságot. Sose beszélt arról a nyolc év­ről. Olyan borzasztó lehetett, úgy meg­alázták, hogy még a családjának sem mesélt el semmit. Jómagam az édes­anyám után kaptam kétmillió forint érté­kű kárpótlási jegyet 300 hold tolnai föld után, de hogy a jegyek még értéktelenek is, miközben a spekulánsok meggazda­godtak, ez minősíthetetlen. VR: - Sok osztrák gazda feketén vesz mostanában jó magyar földeket, bár ha egyszer átlépjük az unió határát, a francia birtokos éppúgy vehet, mint a belga. Egy Esterházynak nem volna kedve újra hazatérni és gaz­dálkodni?- A kárpótlási sérelmek ellenére is élnék a lehetőséggel, ha az állam 50 vagy akár 99 évre bérbe adná a régi földjeinket. A régi nemesi családok többsége már nem óhajt visszajönni, de a Zichyek és a Draskovicsok ugyancsak érdeklődné­nek. Mi értünk hozzá, és az uniós kon­kurenciával szemben is állnánk a sarat. VR: - Hogy él ma egy Esterházy, mekkora például a cselédség a kas­télyban?- Csodálkozni fog, a családi kastély­ban nincs személyzet. A takarítónő kétszer jön havonta, és negyedéven­ként lemossa mind a 85 ablakot. No, az is eltart vagy három napig. A német állam kötelez bennünket, hogy fenn­tartsuk, karbantartsuk a kastélyt, ame­lynek csak egy emeletét lakjuk. Most van néhány üres szobánk, mert a 19 éves lányom Párizsban tanul, míg a 14 éves fiam Münchenben jár iskolába. A kastély maga Ulm és Augsburg között valahol félúton van. Hajdan kolostor­nak használták, amikor is 1804-ben az egyik ősöm megvette, hogy megkapja a német birodalmi hercegi címet is. A kastélyhoz tartozó birtok sem nagy, 500 hektáros és a jövedelmét fel is él­jük. Van egy erdészmesterem, és a fe­nyőfáért jó árat lehet kapni, de idén akkora szélviharok voltak, hogy több mint 15 ezer köbméter fa hevert utána a földön. VR: - Ön a nagybátyját követte a csa­lád élén, s ha egyszer átadja majd a gazdálkodás irányítását, ki jön a sorban?- A fiamat szeretném majd bevezetni a gazdálkodás rejtelmeibe, de most még békén hagyom, hadd tanuljon. S neki talán még nem mondtam, de azt sze­retném, ha majd Angliában tanulna to­vább. III. Esterházy Pál diplomázott ott, s utána nagyon sok újítást beveze­tett a birtokainkon, többek között ő alapította a híres ozorai ménest is. VR: - A gyerekei beszélnek magyarul?- Sajnos nem. A lányom tett is emiatt szemrehányást, de a rendszerváltás előtt nem láttam értelmét. Egyébként se lett volna könnyű, hiszen az anyja bel­ga, a mostani feleségem pedig német, én meg akkoriban se töltöttem otthon túl sok időt.

Next

/
Thumbnails
Contents