Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-07 / 82. szám

2000. április 7., péntek ÉSZM-MMlffilifilSlÉi # Színlap 8 Sylvester Lévay- Michael Kunze ELISABETH Fordította: Müller Péter Sziámi Vezényel: Kesselyák Gergely Regős Zsolt Szereplők: ElisabethJanza Kata Seres Ildikó Kovács Szilvia f.h. A Halál Kamarás Máté Németh Attila Szabó P. Szilveszter f.h. Lucheni Dézsy Szabó Gábor Földes Tamás Forgách Péter Ferencz József Molnár Erik Pintér Tibor Rudolf Arany Tamás f.h. Dolhai Attila Sophie Komáromy Éva Ludovika Wolfné Molnár Anna Max Kulcsár Imre Rausher bíborosSomló István Grünne gróf Szegedi Dezső Schwarzenberg külügyminiszterBartus Gyula Hübner báróKiss László Kempfen hadügyminiszter -Lukács Gábor Helene Herczeg Adrienné Esterházy grófnőEperjesi Erika Windisch kisasszonyVekerle Andrea Károly gróf Pécskay Tibor Batthyányi Elemér gróf Sztankovszky Miklós Andrássy Gyula gróf Halász Gábor A gyermek Rudolf Baris Gábor-Blaskovics Ádám-Gazdus Huba Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház balettkara valamint: Kecskeméti Edina, Kurucz Zsuzsa, Lipták Ágnes, Majláth Marianna, Németi Gyöngyi, Szitás Barbara, Leitner Anita, Veit Eszter Baksy Ákos, Demeter Sándor, Kriston Szabolcs, Márton András, Szrapkó Nándor, Varga Bálint, Csáki Péter, Dankó István, Gyurics Máté, Harcsik Róbert, Harmath Sándor, Király Csaba, Murvai Dénes, Osváth Tibor, Közreműködik a színház kiegészített zenekara Díszlet: Szegő György Jelmez: Velich Rita Koreográfus: Gajdos József Rendező: Kerényi Miklós Gábor Erzsébet királyné. Édesapja Miksa József bajor herceg. Elisabeth 1837. decem­ber 24-én született Bajorországban (ma Né­metország), Münchenben. 1853 augusztusá­ban, 15 évesen ismerkedett meg unokatest­vérével, a 23 éves Ferenc Józseffel. 1854. áp­rilis 24-től, házasságkötésüktől osztrák csá­szárné. A kiegyezés után, 1867. június 8-án Magyarország királynéjává koronázták. Zaklatott élete volt, de azt a megrázkódta­tást soha nem heverte ki, amit egyetlen fia, Rudolf főherceg 1889-es öngyilkossága oko­zott.' 1898. szeptember 10-én, a svájci Géni­ben halálos sebet kapott, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni leszúrta. Elisabeth, a múlt század Dianája Seres Ildikó harmadik jutalomjátékának tartja a musical címszerepét Seres Ildikó fiatal Sissiként Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Seres Ildikó, a premier Elisabethje bevallja, először félt a szereptől. Egy pszichológiai analízissel fel­érő Sissi-életrajz azonban se­gített meglátnia a gyönyörű császárné maszkja mögött az embert. A gyötrődő nőt, aki a múlt század Dianája lehetett. • Először nagyon féltem ettől a szereptől - mondta Seres Ildikó, a ma este Elisabethje -, hiszen min­denki tudja, hogy Erzsébet király­né gyönyörű volt, hogy betegesen karcsú volt, hogy a haja a feneké­ig ért... Nem tudtam túllépni a görcsön, amit a külső elvárások okoztak. Ezért könyveket kezd­tem olvasni róla, ami csak ron­tott a helyzeten, mert úgy tűnt, hogy édes, bájos, tökéletes nagy­asszony volt. Azután a kezembe akadt Brigitte Hamann Erzsébet királyné című műve. Egy hihetet­lenül precíz pszichológus tehetsé­gével analizálja a történelmet és a nőt is. És kiderült, ő is egy em­ber volt rengeteg hibával, rossz döntésekkel. Ekkor már tudtam a belső tartalomra figyelni, hiszen nem egy tökéletes nőt kell megje­lenítenem, ami egyébként is szin­te lehetetlen. □ Pedig volt már egy tökéletes asszony szerepe: a Mária evangé­liumában Mária. • Igen, Máriában is ez a tökéle­tesség volt a nehéz. Akkor az se­gített, hogy alig egy évvel azelőtt született a gyermekünk, nagyon frissen élt bennem az anya-gyer­mek kapcsolat élménye. A musi­cal második felvonásában van egy ima, ami egyfajta vádbeszéd az Istenhez: „nekem adtad, mégis elveszed”. Majd a búcsú Jézustól, a fiától - ezek igaz emberi pilla­natok, Mária itt annyira esendő, innen meg lehetett közelíteni az egész embert. Elisabeth pedig egészen mai nő, mintha Diana hercegnőt kellene eljátszani. Nem ugyanaz-e a két sors? A korábbi életétől merőben eltérő udvar, a rajta is uralkodni akaró anyós, a protokoll béklyója, az állandó mo­solygás, miközben ő szenved. És ugyanaz á mánia: megfelelni an­nak, hogy én vagyok a legszebb, fiatalnak és karcsúnak maradni. Ebbe kell belemenekülni, belehaj- szolódni, belebetegedni... □ Látta az operettszínházi vagy a szegedi Elisabeth előadást? • Nem, amióta megszületett a gyermekünk, ritkán mozdulok ki a városból. Persze, ha tudtam volna, hogy játszani fogjuk Mis­kolcon, igyekeztem volna meg­nézni. De nem tudtam, az pedig eszembe sem jutott, hogy én le­szek Elisabeth. □ Kerényi Miklós Gáborral is most dolgozik először? • Igen, és mit mondjak, meg­ijesztett kicsit, hiszen kemény rendező hírében áll. Viszont ha­mar kiderült, hogy hihetetlenül felkészült, nagyon tudatos, és ért a hanghoz, ami nagy dolog, és ritka a szakmában. Rettentő­en impulzív, rengeteg erőt sugá­roz, de soha meg nem bántott a próbákon, pedig az elején bi­zony lett volna alkalma. De nem, és egyszer csak azt érzem, kimegy belőlem a görcs. Tudom, hogy segíteni akar nekem, tehát abszolút rábízom magam. □ Szép időszak van ön mögött, és még nincs rajta túl - az utóbbi években sorra utolérték a nagy szerepek. • Először a Kabaréról gondol­tam, hogy ezután minden csak kevesebb lehet. De utána jött Mária, és jött az Elisabeth. Ér­dekes egyébként, amit Janza Ka­ta mondott, aki Miskolc előtt az Operettszínházban játszotta a címszerepet. Nagyon sokat be­szélgettünk, úgy tűnik, egy hul­lámhosszon mozgunk. Neki ez az első szerepe volt, és ott van benne a kérdés, hogy ezután mit lehet még játszani? Az Elisabeth erős drámai konfliktusaiban minden benne van. Miről érde­mes beszélni, mint a kamaszkor­ról, az apával való viszonyról, a szerelemről, a házasságról, a gyermekről, a halálról, a beteg­ségről és a túlélésről? Az Elisa­beth mindennek esszenciája. Egy igazi jutalomjáték. Érzelmekre építve, magyar motívumokkal Miskolc (ÉM) - Sylvester Lé- vay-Michael Kunze: Elisabeth című musicaljének ősbemutató­ját 1992. szeptemberében a The- ater an dér Wienben tartották. Ezeket a világhírű musicale­ket nagyon drágán lehet megsze­rezni, a magyarországi bemutató jogát Kerényi Miklós Gábor ren­dezőnek sikerült. A jogtulajdono­sok csak olyanok kezébe adják a darabot, akikben megbíznak, és általában azoknak sem engedik meg, hogy eltérjenek az eredeti rendezéstől. Az, hogy Kerényi Miklós Gábor új változatot állít­hatott színpadra, nem előzmény nélküli. A történetet így idézte fel: „A Miss Saigonnál részint szerencsém volt, részint sikerült meggyőznöm az angol jogtulajdo­nosokat, ezért megengedték, hogy egy új változatot készítsék Szeged és az Operettszínház szá­mára. Ez a darab megnyitotta nekem az utat, és azóta, a külföl­di jogtulajdonosok Bécsben, Lon­donban, Párizsban általában megadják azt a jogot, hogy egy új változatot készíthessek. Őket is érdekli, hogy mi születik belőle.” Az Elisabeth-et is eljöttek megnézni, és nagyon megszeret­ték az előadást - ami gyökeresen más, mint a bécsi. Úgy mondták, sok szempontból érzelmesebb. Ismét Kerényi Miklós Gábort idézve a magyarországi előadás „alapvetően az emberi érzelmek­ből, vágyakból őrületekből épít­kezik, az ő előadásuk inkább ké­pekből és ideológiákból áll”. A magyar közönség kedvéért változtattak is a darabon. A rendező kérésére néhány új je­lenet is bekerült a darabba. Az egyik egy Rudolf-jelenet, és Zsó­fiának is két új készült. Egy­részt teljesebb lett ezáltal a tör­ténet, másrészt a magyar aspek­tusa, a köztudottan magyarba­rát Rudolf trónörökös révén, ko­molyan megerősödött. Bár a magyar közönség is alap­vetően szereti Elisabeth-et. Hogy miért? A választ ismét a rendező­től idézzük: „Elisabeth liberális gondolkodású ember, aki arra tö­rekszik, hogy minél jobban meg­valósíthassa önmagát, és gyűlöli azokat a gátakat, amelyek az útjá­ban állnak. Reflektorfényben áll, vállalnia kell a döntéseket, és amikor olyan döntéseket hoz, amelyek az ember szabadságát fontosabbnak tartják, mint az el­veket, ez nagyon modern gondo­lat, nagyon közel áll hozzánk.” Hősszerelmes és álnok gyilkos a Halál Kamarás Máté Bécs és Bergen után, de most először játszik a miskolci színházban Miskolc (ÉM) - Kamarás Máté­ra még jól emlékezhet a mis­kolci közönség - pedig már három éve Bécsben énekli, pontosabban énekelte a Ro­mán Polánski rendezte Vámpí­rok báljában a fővámpír fiá­nak szerepét. Mondhatni halá­los szerep... Az Elisabeth-ben már magát a Halált játssza. A 23 éves miskolci fiatalember ma azt mondja a bécsi utazásról: haza megyek. Hiszen három év nagy idő. A 650 előadás mellett belefért barátság, szerelem. Ám a bécsi Vámpírok bálját elvitték Stuttgartba, ahová Kamarás Má­té nem követte az előadást. • Kaptam Bécsben új szerepet, de lemondtam. A bergeni operaház ugyanis színpadra állította a Sakk című musical oratórikus változatát, és meghívtak az Ame­rikait játszani, ami régi szerepál­mom volt. Még a Rockszínházban találkoztam vele - ennek öt éve, azóta vártam rá. A pesti előadás­ban kórista voltam, valójában ez volt az első színházi munkám, így nagyon vonzó volt a norvég ajánlat. Már le is ment egy há­romhetes előadássorozat, és szep­temberre újra meghívtak. □ Szabadidejében pedig eljött Miskolcra a Halált játszani... • Éppen nem szabadidőmben. Most készülnek a lemezünk de- mo-felvételei Bécsben és Berlin­ben. Nem, ez nem musicalváloga­tás, saját zene, mi írjuk egy oszt­rák barátommal, Rainerrel. ­□ És milyen zenét írnak? • Nagyon modern rockzenét. Rainer olyan partner, akivel jól kiegészítjük egymást, ő abban erős, amiben én gyenge vagyok, és fordítva. Én például nem va­gyok képzett zenész, nem érdekel­nek a szabályok. Őbenne dolgoz­nak a tanultak, és ezzel össze is fog engem egy kicsit. Egyelőre ketten dolgozunk a lemezen, a folytatás a fogadtatástól függ. Ma­napság a könnyűzenei piac úgy működik, hogy először legyen meg a CD, ha arra sok ember kí­váncsi, csinálj hozzá zenekart... □ Visszatérve az Elisabeth-hez: amíg itthon volt, nem lépett fel a Miskolci Nemzeti Színházban. Mi hozta vissza Bécsböl? • Valóban premier lesz ez a szá­momra, az első szerepem a mis­kolci színházban. Amikor kará­csonyra hazajöttem, akkor beszél­tem erről az igazgató úrral, Hegyi Árpád Jutocsával, de még nem tudtam, vállalhatom-e. Aztán megkaptam Bécsben a Falcoban egy szerepet, amit február 1-jén próbálni kellett volna. Akkor azt mondtam, nekem most a CD-fel- vétel a fontos, és Norvégia, meg az Elisabeth, amiket nem tudtam volna leegyeztetni a Falcoval. így ezt a hármat választottam. □ Úgy tűnik, szereti ezt a szerepet. • Azért nagyon kedves a szívem­nek a Halál, mert összetett figura, a maga keménységével és líraisá- gával a hősszerelmes és álnok gyilkos keveréke. Azt is mondja, „a pusztítás a dolgom, teszem hát én”. És most először megtörténik, hogy szerelmes lesz egy nőbe, emiatt fölrúgja a maga állította játékszabályokat. Az operettszín­házi előadáson beugró voltam, ke­vés próba után volt 16-20 előadá­som. Most többet próbálok, és na­gyon sok segítséget kapok. És ha a premieren nem is, de az első előadások közül csütörtökön és vasárnap is én játszom a Halált. □ Nagy a különbség a magyar és a bécsi színházak között? • Mások a feltételek. Itt az anya­gi lehetőségek jóval korlátozot­tabbak. Bécsben elképesztő ösz­szegeket áldoznak a díszletre, fel­építenek egy előadásért egy szín­házat, ahol két évig ugyanazt játsszák. Ott, mert megtehetik, mindent alárendelnek a produk­ciónak, a különbség ebből adódik. □ Érzi még a miskolciak érdeklő­dését? • Azt hiszem, sokan emlékeznek rám, voltak és vannak, akik kí­váncsian várják, mit csinálok. De nagy találkozásokra, régi barát­ságok felelevenítésére nincs idő. A próbaidőszakban édesanyámat sem sokat láttam, pedig nála la­kom. Április 16-ig játszom, az­után Bécs következik, majd a hó­nap végén visszajövök. Vendég­ségben vagyok itthon, azt hi­szem, ez lenne a találó kifejezés.

Next

/
Thumbnails
Contents